„A szertartást végző személyt egy szobában összezárják a holttesttel. Hogy a testet felélessze, ráfekszik, száj a szájon, és míg karjaiban tartja, állandóan ismétli a mágikus formulát. Bizonyos idő múlva a holttest megmozdul, a varázsló keményen tartja, nem engedi kiszabadulni. A test egyre erősebben harcol. Fel-fel ugrál, rendkívül magasra, és magával viszi a szertartást végző embert, akinek nem szabad a holttestet elengednie, száját a szörnyeteg száján kell tartania.”
Alexandra David-Neel asszony az első európai nő, aki Lhászába, a tibeti lámák szent városába bejutott. Több évtizedet töltött el a lámák, a szerzetesek és az aszkéták országában, ahol félelmetes mágiák, irtózatos rítusok, holttest-táncoltató, démonidéző ceremóniák világa tárult fel előtte. Elmélyülten tanulmányozta a vallás misztériumait, s gondolkodásában, mentalitásában is tibeti lett. Nemcsak híres, bölcs lámák fogadták bizalmukba, hanem az egyszerű tibetiek is.
A szerző e kötetbe foglalt személyes… (tovább)
Mágusok között Tibetben 19 csillagozás
Eredeti cím: Mystiques et Magiciens du Tibet
Eredeti megjelenés éve: 1929
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 22
Kiemelt értékelések
Ez a könyv megint az a fajta, amelyet olvasva a legcsekélyebb mértékben se érdekel, igaza van-e az írójának. Énfelőlem találkozhatott David-Néel Tibetben jakká változó novíciussal, kengurusebességgel haladó szerzetessel, nyolc hónapot étlen-szomjan-fagyban kibíró aszkétával és annyi elméből teremtett fantommal, amennyi alatt leszakadna a vonat alja. Hát ki vagyok én, hogy beleszóljak, ki milyen mágikus események tanúja lehet, ha egyszer ilyen érdekesen tudja megírni?
Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/16/alexandra_…
Hogy mennyi a valóságalapja, nem tudom, mindenesetre sok érdekes történetet, szokást, hiedelmet mutat be az író. Viszont nagyon kaotikus. Főleg az eleje. Meg a vége. A közepén talán van valami rendszer benne, de tulajdonképpen a kuszasága miatt nem sok minden marad meg belőle és a végét inkább már csak becsületből olvastam el. Megélni fantasztikus lehetett, megírni viszont nem tudta jól az élményeit Alexandra David-Neel.
Alapvetően egy jó és értékes könyvnek tartom a művet, hiszen egy valóban „szinte belső” nézőpontból (tehát egy, a kultúrában valóban mélyen elmerült, azt belülről ismerő író által) mutatja be a tibeti lámaista kultúra elemeit. spoiler
Ami miatt végül a négy csillag mellett döntöttem, az két fő tényező: (1) egyrészt, az íráson végig érződik, hogy nem egy gyakorlott író műve, kissé egyenetlen és több helyen mintha felszínes lenne a tartalom. Ezalatt olyasmit értek, hogy többször kitér akár pl. vallásos-szertartásos kérdésekre, akár az utazásról szóló részletekre (felszerelés, útvonal, tájleírás), de aztán míg egyes rítusokat gyakorlatilag lépésről lépésre leír, mások mintha abbamaradnának (nem világos, hogy miért), ahogyan az utazások, helyszínek bemutatása is esetleges, töredezett. Illetve én hiányoltam a szellemi hagyomány egyfajta átfogóbb, részletesebb leírását – bár ez már nagyban szubjektív kérdéskör; az írónak természetesen joga van ahhoz, hogy egy ilyen „útikönyv-szerű” műben ne törekedjen a teljességre.
(2) Ami inkább zavart, hogy bár David-Neel asszony is gyakorló buddhistaként szól saját magáról, aki számos szokatlan, „mágikus” dolgot megtapasztalt, mégis a legtöbb leírt szertartás vagy jelenség során egyfajta szkepticizmust tanúsít: azaz, egyfelől leírja, hogy milyen „csodák” vagy természetfeletti jelenségek történtek meg, beszél ezek hátteréről vagy akár előidézésük módjáról – majd utána mégis rendszerint hozzátesz valami olyasmit, hogy „persze ez akár önszuggesztió is lehet” vagy „lehet, hogy ez mégsem így történt”. Ez az erős bizonytalanság számomra inkább gyakorlatlanságnak, járatlanságnak tűnik a bemutatott gyakorlatokban (ezt részben maga az író is elismeri), hiszen bőven vannak nyugaton publikáló mesterek, akik számos „természetfeletti” tapasztalást tényként és teljes bizonyossággal írnak le.
Mindezek alapján a könyv az író hatalmas mennyiségű ott töltött idejének ellenére is inkább csak betekintésnek tűnik a lámaista kultúrába, mint egy igazán mély bemutatásnak. Ez azonban nem baj vagy rossz; arra pedig mindenképpen jó, hogy az olvasó megismerje a tibeti gondolkodásmódot, kapjon egy hozzávetőleges képet társadalmi berendezkedésről, és megismerjen egy olyan (akkoriban még létezett?) népet, amely nagyságrendekkel közelebb áll a spiritualitás hétköznapi megéléséhez és gyakorlásához, mint a nyugati társadalaom.
Izgalmas könyv ordas nagy baromságokkal teletűzdelve. De tény, hogy élvezetes volt! :) Másképpen fogalmazva: mese habbal. Jajj, de jó a habos sütemény…
Népszerű idézetek
Szájhagyomány révén száz és száz ősrégi és jelenkori történet terjedt el Tibetben, vagy a nevezetes lámák életrajzában lejegyezve.
E történetek varázsa, az „arany legenda” azonban rendszerint szertefoszlik, ha fordításban olvassuk olyan országban, amelynek szokásai, körülményei és gondolkodása annyira különbözik Tibetétől.
Gyakorlatok a félelem nélküliség elérésére.
Démoni lények kihívása
…
Alig van ország, amely kísértetekben és démonokban versenyezhetne a tibeti folklór gazdagságával, változatosságával és színességével. Ha a népi hiedelmekre bíznánk magunkat, azt gondolhatnánk, a Hó Országának népessége lényegesen kisebb, mint gonosz szellemeinek száma.
…
Hivatásos lámaista mágusok vállalkoznak arra, hogy megtérítik vagy leigázzák a veszélyes szomszédokat…
Ha a láma a „Rövid Ösvény” igazi hívője, első dolga alkalmat adni a tanítványnak, hogy megszabadítsa önmagát a különböző démonoktól való félelemtől. Az igazról és tévesről tartott hosszadalmas magyarázatok és demonstrációk nem tartoznak a tibeti misztikus oktatók módszereihez, ők egyszerűen olyan körülmények közé helyezik a tanítványt, hogy ő maga tapasztaljon különböző történéseket és érzeteket, amelyek majd gondolkodásra serkentik, és végül megszerzi a tudást. Az ilyen tapasztalatok eredményessége a tanítvány intelligenciájától függ.
Ismerősömet – egy fiatal férfit – mestere, az amadói láma egy magányos szakadékhoz küldte, ahol a közhit szerint gonosz nem emberi lények kísértettek. Ott éjszaka egy fához vagy egy sziklához kellett kötöznie magát és szólítania kellett a vad TOVO-kat. (Ezek a lények a tibeti festők ábrázolásában felfalják az ember agyát.)
A parancs szerint – bármennyire rettegett is – nem volt szabad engednie a kísértésnek, hogy oldja el magát és meneküljön. Ott kellett maradnia napkeltéig.
Ez a gyakorlat szinte klasszikusnak számít.
154-156. oldal Kísértetek és démonok
Művelt vagy tudatlan, mind úgy vélekedik: aki tudja a módját, annak minden lehetséges, ezért a természetfölötti jelenségek a csodálaton túl nem keltenek bennük különleges érzelmeket a csodatevő iránt.
260. oldal
A rettenetes misztikus lakoma
A legfantasztikusabb rítus a CSÖDE (levágás). Olyan egyszemélyes misztériumjáték, amelyet a szertartás végzője játszik el, s amely olyan eredményesen borzasztja el a novíciusokat, hogy van, aki hirtelen megőrül, vagy meghal a rítus közben.
…
Most azt kell elképzelnie, hogy ő kis halom elszenesedett emberi csont, amely fekete iszaptóból emelkedik fel: a nyomorúság, az erkölcsi süllyedés és a kárt okozó tettek sarából, amelyekhez ő is hozzájárult az idő éjszakájában elmerül megszámlálhatatlan életes során. Fel kell ismernie, hogy az önfeláldozás gondolata maga is csak illúzió, vak, alaptalan gőg sarjadéka. Lényegében nincs semmije, amit odaadhatna, mert ő maga is semmi. Ezek az értéktelen csontok, amelyek fantoménjét szimbolizálják, elmerülhetnek a sáros tóba, semmit nem számít.
Az aszkéta, aki felismeri, hogy nincs semmije, amiről lemondhatna, teljesen feloldja a z önfeláldozás gondolatából eredő örömét, égül mindent felad, és ez zárja a rítust.
163-164. oldal Kísértetek és démonok
… bőségesen el voltunk látva vajjal és sóval ízesített, hervadt rózsaszínű tibeti teával. A jómódú tibetiek keze ügyében mindig ott a tea. A népi szólás is úgy jellemzi a gazdagságot: a gazdag ember ajka mindig nedves a teától vagy a sörtől.
32. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anagarika Govinda: Fehér felhők útja 94% ·
Összehasonlítás - Heinrich Harrer: Hét év Tibetben 91% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami 96% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai 92% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke 92% ·
Összehasonlítás - Hszinran: Égi szerelem 90% ·
Összehasonlítás - Thomas Laird: Tibet története ·
Összehasonlítás - Pataky Zsolt: Tibet Ladakh Mustang ·
Összehasonlítás - Roland Barraux: A dalai lámák története ·
Összehasonlítás - Joseph-Marie Verlinde: A tiltott tapasztalat ·
Összehasonlítás