Megmutatjuk az igazi Tibetet. Hamisítatlan férfiakat és asszonyokat, megtörtént eseményeket. De úgy, hogy a személyekben senki ne ismerjen magára, mégis az élő valóság legyen. Regény. Az első regény, amit tibeti láma írt a Nyugat világának, hogy vele hóborította hazája fennsíkjainak tiszteletet és megbecsülést szerezzen. Így született meg ez a könyv Tibet elvarázsolt pusztaságain.
Az öt bölcsesség lámája 8 csillagozás
Eredeti cím: Le lama au cinq sagesses
Eredeti megjelenés éve: 1935
Enciklopédia 3
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Igaza van annak, aki azt írja, nem túl mozgalmas – én mondjuk nem is vártam nagy mozgalmasságot tőle, a levonás inkább a stílusért jár, ezen a téren pedig engem leginkább a zárójeles szómagyarázatok zavartak. Jó, hogy használ tibeti szavakat, és jó, hogy meg is magyarázza őket, de a zárójeles magyarázatok megakasztják az olvasót, megzökkentik (van ilyen szó?) a történetet, különösen akkor, amikor egy hosszabb bekezdés után szerepelnek, az után, hogy a szót magát már jóformán el is felejtettük. Szerintem sokkal kevésbé lett volna zavaró, hogyha ezeket a néha kicsit hosszabb magyarázatokat is hátul, az amúgy is létező szójegyzékben írják le.
Ezen kívül viszont szerettem a könyvet. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy Mipam utazásain keresztül mutatja be Tibet minden zegzugát, Lhaszától a kínai határig és azon egy kicsit túl – így talán olvasmányosabb, mintha csak egy ismeretterjesztő könyvet vennénk a kezünkbe. Így embereken, érzelmeken keresztül ismerjük meg az országot és lakóit, a vallást, a szokásokat, a babonákat.
Végezetül, egyfajta vigaszt is ad: megmutatja, hogy életünk mellékvágányainak nem kell szükségszerűen eltéríteniük minket az utunkról, sőt, annak fontos részét képezik.
Népszerű idézetek
Aki ismeri a tanításokat, nagyon jól tudja, hogy a mennyország és a pokol sehol másutt nincs, mint a mi lelkünkben, és az ember megszabadulhat tőlük, ha a lelkéből kiirtja őket.
240. oldal
– […] Téged az élőlények egymással szemben mutatott gonoszsága így elszomorít. Tudd meg: minden gonosz cselekedet gyökere a saját magunk és a mások énjének helytelen értelmezésében rejlik. A gonoszak cselekedetét vagy a szenvedéstől való félelem, vagy az élvezetek fokozásának vágya hajtja. Nem veszik észre, hogy ezzel a magatartással olyan veszedelembe futnak, amely még több szenvedést zúdít reájuk, és örömüket a bizonytalanság megmérgezi. Mások meg azért lettek gonosszá, mert azon az úton, amely előtt te is állsz, eltévedtek. Úgy gondolták, hogy a szeretet birodalmának egy kis szigetére jutottak el, de ott testvéri bizalmukkal visszaéltek, vagy rádöbbentek azoknak a bálványozott alakoknak a méltatlanságára, akikhez őszinte alázattal közeledtek. Csalódásuk fölött érzett tépő fájdalmuk gyűlöletbe csapott át; ezek szánalomra méltóak. Az átlagember azt szereti, ami számára jónak látszik; a bölcs több részvétet érez azok iránt, akiket gonosznak ismer, mert nyomorúságuk mélyére lát.
39-40. oldal
– […] Való igaz, hogy a jövő csírája, az ősok a múltban gyökerezik, mégis számos mellékes ok hiányzik, amelyek ezt a csírát formálják, erősítik vagy gyengítik, hogy a rögöt áttörő és a napfényre törekvő magból erős fa váljék, vagy az ifjú hajtást megsemmisítik. A jövő a múltban van, de csak mint ok, mint ahogy a fa is benne van a magban. […] Tudod, milyen arca van a jövőnek, amikor az ember rátekint? Hasonló a porszem táncához, amit az száraz időben az országút fölött a levegőben lejt. A porszemek ott fekszenek az úton, és felkészülve várják, hogy engedelmeskedjenek annak a lendítő erőnek, amely őket mozgásba hozza. A szél végigsöpör rajtuk. A porszemek fölkavarodnak, rohanva táncolnak, egymásnak ütődnek, csoportokat és bizonytalan körvonalú formákat alkotnak, majd szétoszlanak, mielőtt még megállapíthatnánk, hogy mihez is hasonlítottak. Akad e formák között rosszul sikerült vázlat, amely lehetett volna valami, mégsem lett az, mert egy váratlan lökés a kialakulóban lévő formát szétszórta. A jövő képei, melyeket az ember megpillanthat, mindig csak valószínűségek, de sohasem bizonyosságok.
230-231. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami 96% ·
Összehasonlítás - David Michie: A dorombolás művészete 95% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai 92% ·
Összehasonlítás - Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke 92% ·
Összehasonlítás - David Michie: A lhászai mágus 93% ·
Összehasonlítás - Heinrich Harrer: Hét év Tibetben 91% ·
Összehasonlítás - Clément Vautel: Őnagysága nem akar gyereket ·
Összehasonlítás - Deepak Chopra: Buddha 86% ·
Összehasonlítás - Edmond Romazières: A singapoori kettős rejtély ·
Összehasonlítás - Edmond Romazières: A Marubalok vére ·
Összehasonlítás