Világok ​utazói (Passenger 2.) 13 csillagozás

Alexandra Bracken: Világok utazói

Etta ​Spencer nem sejtette, hogy időutazó, egészen addig, amíg egy napon a tengeren ébredt, a múltban. Az első kötet folytatásában, megfosztva a nagy hatalmú varázstárgytól, ami egyetlen reménye volt anyja megmentésére, ezúttal szintén időutazó kedvesétől, a 18. századi kalóztól, Nicholastól szakad el, csakúgy, mint a saját természetes életidejétől. Mikor akarata ellenére a Gubancolóknál köt ki – e lázadó utazók vették el tőle a csillagórát –, megesküszik, hogy megszerzi tőlük a csodatévő műszert, és végleg megsemmisíti. Ehelyett vezérük, Henry Hemlock felfedi előtte titkát.

Hirtelen minden megkérdőjeleződik, amiért Etta eddig küzdött. Olyan útra kell lépnie, amely egész jövőjét átformálja. Nicholas a lány keresésére indul. Segítői és társai ebben, a kezdetben ellenséges Ironwood rokona, Sophia és az eleinte szintén érdekből melléjük álló kínai zsoldoslány, Li Min. Nemcsak Ettát keresik, de a mindent befolyásoló, az idővonalat átállító csillagórát is. Ez utóbbi egyre… (tovább)

Eredeti mű: Alexandra Bracken: Wayfarer

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, 2018
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619262 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Nicholas Carter · Etta Spencer


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Alexandra Bracken: Világok utazói

Etta és Nicholas térben és időben is elszakadtak egymástól az első rész végén, természetesen meg akarják találni egymást, ugyanakkor mindkettőjüknek határozott elképzelése van az asztrolábiumot illetően. Úgy éreztem Etta nagyobb változáson megy keresztül, több jelentős hatás éri, fontos emberekkel ismerkedik meg. Például a halottnak hitt Julian Ironwood-al, és Henry Hemlock-kal aki az édesapja, ő rengeteget segít neki megérteni az időutazást, és a történelem megváltoztatásának hatásait. Nekem nagyon tetszett az apa-lánya kapcsolat alakulása, ahogy a hitetlenség és bizalmatlanság átmegy valódi családi kapcsolatba. Henry nagyon büszke a lányára és kész mindent feláldozni érte. Etta nagyon sok információt szerez az anyjáról, de még több kérdőjelet is, nehezen lehet megérteni a tetteit, sok az érv pro és kontra. Vajon miért rejtette el a műszert olyan sokáig, ha most azt kéri a lányától. hogy semmisítse meg, kockáztatva ezzel a jövőjét?
Nicholas pedig Sophia Ironwood társaságában keresi a megoldást az asztrolábium dolgában, de közben egy perce sem feledkezik meg Ettáról. Tetszett, hogy továbbra is megfontolt, illetve próbál az lenni, de nem mindig sikerül. Nagyon sajnáltam, hogy alig találkoztak a második rész folyamán így természetesen a romantika-mérce is alaposan megcsappant. Igaz, hogy badass csajokkal volt tele a történet, mégis Nicholas a kulcsfigura, az ő vállán van a legnagyobb teher és az ő kezébe kerül a végső döntés. Elismerésre méltó az önzetlensége.
Alexandra Bracken ebben a kötetben lassabb történetvezetésre kapcsolt, viszont mélyebben kifejtette a megteremtett világát. Én pontosan ezeket az időutazós könyveket szeretem, mint a Passenger sorozat, ahol visszafelé ugrálnak az időben a szereplők és valós vagy a tényleges történelem alternatív síkjaival játszik a szerző. Erősre sikeredtek a női karakterek, kicsit talán el is nyomták a fiúkat, és még a „kötelező” meleg szál sem a férfiakkal foglalkozott. Megint fontos volt tehát a mondanivalóban a szerelem szabadsága és a rasszizmus ellenesség.
A vége keserédesre sikeredett, de ez pont olyan, ami kellemes sóhajt csal ki az olvasóból. Ez nem az a könyv, ahol kikapcsolhatod az agyad és kavarhatod a limonádédat, itt figyelni kell és élvezni a fordulatokat. És a könyv nem olyan, amit ha befejezel, azonnal el is felejtesz. A gondolataim pár nap után is gyakran kalandoznak Ettáékkal, több olyan pont is van, amit tovább lehetne még vinni. A levonás oda: hangsúlyosabb szerelmi szálat vártam, hamarabb kellett volna találkozniuk újra.

>!
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P
Alexandra Bracken: Világok utazói

Passenger 2

Remek duológia volt, imádtam minden sorát, egyértelműen kedvenc lett.
Imádom az időutazós könyveket és ez azok körül is kiemelkedő volt. Bejárhattam a világ sok jelentős helyszínét, a történelem különböző korszakaiban. Csodás leírások, izgalmas események voltak, emellett fantáziadús elméletet olvashattam arról, hogy a megtörtént eseményekbe miért nem szabad belekontárkodni utólag, hogy milyen pillangóhatást fejtene ki a jövőbeni eseményekre.
Nagyon szerettem a szereplőket, a különböző kor szülötte karaktereket, akikben csak annyi közös volt, hogy mind időutazók voltak. Érdekes volt megfigyelni, hogy a szereplők hogyan alkalmazkodna más korok követelményeihez, hogyan állnak helyt egy-egy idegen világban, hogyan őrzik meg saját identitásukat.
Szóval ez egy nagyon szórakoztató és izgalmas sorozat volt, ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt.

>!
h_kincsoo
Alexandra Bracken: Világok utazói

Nem hiszem el, hogy vége! :'(
Akárcsak Az idő vándoraiban, itt is megelevenedett előttünk több kor és hely, ahogyan olvashatjuk a könyvet.
Magával ragadó, izgalmas, szenvedélyes. Nem igazán tudok mást szót mondani, csupán azt, hogy elképesztő.
Az írónő csodálatos leírásaival vált az egész történet tökéletessé. Igaz, ami igaz, voltak részek, ahol egy kissé már túlzásba lett víve a tájleírás, de kérdem én; hogyan képzeljük el a Kr. e. 148-as Karthágót vagy az 1919-es Szenpétervárat, akarom mondani Petrográdot, ha nincsenek meg a tökéletes leírások hozzá? Alexandra Bracken akárcsak az első részben itt is bebizonyította, hogy gyönyörűen tudja ábrázolni egy-egy kor sajátosságait, mindezt megfűszerezve egy csipet romantikával.
Bámulatos volt olvasni, átélni, ahogyan Etta és Nicholas küzdenek azért, hogy ismét együtt legyenek. spoiler
Olyan karaktereket is megismerhettünk, akik az előző könyvben csupán említés szintjén jelennek meg.
A másik elképesztő dolog az a vége volt. Sejtettem, hogy idáig fognak fajulni a dolgok, mégse számítottam rá, hogy ez fog történni. spoiler
Már első olvasásra is a szívemhez nőtt ez a duológia, de hála ennek a résznek még jobban sikerült a szívembe zárnom.
Úgy érzem hamarosan ismét kézbe lesznek még véve ezek a gyöngyszemek. ♥

>!
Perly P
Alexandra Bracken: Világok utazói

Vegyesek az érzéseim. Ezzel a kötettel lassabban sikerült haladnom, mint ahogy terveztem. Voltak olvasmányosabb és kevésbé olvasmányosabb részei. Ennek a borítója nem nyerte el a tetszésemet, mindenesetre ez is találó. Reménykedtem benne, hogy a komor hangulat a történet végére elenyészik, de sajnos nem így lett. Ami egyfelől érthető, másfelől zavaró.
Kedvenc karakterem nem lett végül, de örültem, hogy Juliant és Henryt közelebbről is megismerhettük. Sophia pálfordulása nem lepett meg, számítottam rá (és természetesen jó, hogy megtörtént :-)). Li Min is szerethető volt. Rose-t ebben a kötetben sem sikerült megszeretnem. Cyrus Ironwoodnál is jobban idegesített! Etta és Nicholas dettó!
A lezárásról annyit, hogy nem kicsit volt összecsapott az elejéhez és a közepéhez képest…
A fordítással itt is akadtak problémáim. Béresi Csilla nagyon szereti a „tény és való”, valamint az ukáz szavakat használni. Utóbbit szerencsére kevesebbszer alkalmazta, mint az első kötetben.
Sajnálom, hogy az írónőtől csak ennyi tellett. Sokkal többet ki lehetett volna hozni a folytatásból. Kár érte!
Ami miatt végül is megadom a négy csillagot, azok a kedvenc jeleneteim (Etta és Henry ismerkedése egymással). Nagyon cukik voltak. ♥

>!
havrillas
Alexandra Bracken: Világok utazói

Az első rész nagyon megfogott, a hangulata, a története, az időutazás. A második résznek sikerült ugyanezt elérnie, nagyon tetszett, és sajnálom is, hogy vége lett.
Az előző részhez képest lassabban haladt a cselekmény, de így sem volt unalmas. Csak nagyon érződött rajta, hogy a főszereplők együtt sokkal erősebbek lennének. Ettát itt jobban kedveltem, nagyon örültem, hogy megtalálta az apukáját, és jóban is van vele. Henry-t szintén sikerült megkedvelni. Nick az elején nagyon el volt szállva, siratta Ettát. Megható volt, hogy ennyire szereti a lányt, pedig azért nem sok időt töltöttek el együtt. Sophia karaktere javult így, hogy átállt Nick oldalára. spoiler
A cselekmény fordulatos, igazán izgalmas, egy-két helyen talán egy picurkát túlnyújtott. A végső harc volt a csúcspontja. A legvége, a koncert nagyon aranyos volt.
A borítók csodálatosak, csak ránézek, és beleszeretek. Csak éppen a történethez magához nem igazán illenek.

>!
Gyöngyi_Z
Alexandra Bracken: Világok utazói

Nagyon nehéz, így rögtön a vége után írnom róla.
A történet szerintem még mindig rendkívül izgalmas volt. Végig fent tartotta a figyelmemet. Nagyon forzdulatos volt, és mit ne mondjak nem erre számítottam, a végén. :D A szereplőkben is volt potenciál, mind az újakban, mind a régiekben. Tetszett, hogy a női karakterek is talpra esettek, nem várják a csodát, hanem a kezükbe veszik a dolgokat. Nicholas, az előző részhez képest, kicsit nekem most érzengősebb, és kicsit tanácstalan volt. Bár ez nekem nem volt annyira zavaró, mert a cselekmény gyorsan pörgött és mindig magára talált. Talán lehet, hogy a túl sok, badass csaj karakter el nyomta egy picit.
Összességében nagyon tetszett, kicsit talán túl sok minden volt bele sűrítve ebbe a kötetbe, így az új karakterekről, mint Harry, szívesen olvastam volna még. Meg lehet, hogy jobban járt volna az írónő, hogyha inkább trilógiában adja ki. A fél csillagot, ezért is vonom le, mert picit már túl sok minden történt rövid idő alatt, és azért, mert szerintem függő véges lett egy kicsit. :D Bár lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem, mert még igazán olvasnám tovább. ^.^ Ajánlom mindenkinek aki egy kicsit, ki kapcsolódna és időutazna.

>!
Gyucha_Pálma
Alexandra Bracken: Világok utazói

2 csillagnál többet egyszerűen nem tudok adni. annyira más mint az első. abban legalább volt romantika, ebben csak kapkodtam a fejem a sok szereplő, helyszín leírás között. nagyon kusza volt nekem. számomra elveszett az érdeklődés a kb 200. oldalnál. sajnos ez a 2. rész nem tetszett :(


Népszerű idézetek

>!
kellyolvas P

Ugyan mit ér az életem, ha föl kell áldoznom érte a lelkemet?

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Árnyak? – húzta fel a szemöldökét Julian. – Vicc akar ez lenni, dadus?
Rossz állapota ellenére Octavia igazi nevelőnős pillantást küldött felé.
– Tőled hallottam azt is, hogy kihullik a hajam, amennyiben nem hagyok fel a cukorkák habzsolásával. Bocsáss meg, ha kételkedem ezekről a titokzatos lényekről szóló dajkamesékben, akik elviszik éjjel a rossz gyerekeket.

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– (…) Végül is meddig terjed az időutazás hatósugara? A barlangi ősemberig? A dinoszauruszokig?
Julian a sziklakőnek vetette a hátát. Kezét a mellkasára szorította, az arcán leplezetlen elképedés tükröződött.
– Egek, Linden-Hemlock-Spencer! Ahogy látom, új életcélt találtál a számomra.
– Új átjárókat akarsz keresni? – vonta össze Etta a szemöldökét.
– Nem, dinoszauruszokra vadászni – felelte Julian. – Miért is nem gondoltam erre korábban? Á, megvan, mert féltem, hogy hamm, bekapnának. Gondolj a rettentő fogazatukra! Jól van, nem szóltam.
– Milyen hamar föladod az álmaidat!

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Ahogy a mondás tartja, legjobb, ha belenyugszunk, hogy folyton csalódást okozunk. A végén ezért fordulhat át a dolog kellemes meglepetésbe.

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

Volt Hallnek egy másik mondása is: eszerint az élet maga a bizonytalanság, és az egyetlen orvosság ez ellen a vakmerőség.

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

(…) Hiszen végül is mi a történelem, mint a győztes kevesek hazugsága? Mi értelme a haza védelmének, amikor gyermekek éheznek az ostrom idején? Mi a hangzatos jelszavaknak lényege, amelyek elfeledkeznek a haldokló rabszolganőkről vagy a tengeren odaveszett hajósokról? Tökéletlen krónikák ezek, amelyeket részrehajló kéz írt.

>!
h_kincsoo

– Az ígéreteket szentek és balfácánok tartják csak be. Az emberek többsége a magának tett fogadalmakat is megszegi.

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

„Nem vagyok szívtelen” – mondta egyszer. És nem is volt. Csak éppen más anyagból készült a szíve, mint a Nicholasé. Talán döntésképesebb is, mint a fiúé.

>!
Masni_the_blogger

-Nem életünk egy-egy pillanata határoz meg minket.-..- Ugyan mire mennénk hibák és tévedések nélkül? Egyhelyben toporogná k! Nem szégyen, ha veszítünk a túlerővel szemben, főleg, ha volt bennünk annyi kurázsi, hogy megpróbáljuk. A sérüléseinket sen kell fájlalnunk. Annak a jele ez, hogy elég erősek voltunk a túléléshez.

319. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laini Taylor: Füst és csont leánya
Robin LaFevers: Sötét diadal
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Cassandra Clare: Hamuváros
Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű
Meg Cabot: Jinx
Libba Bray: Az az édes, távoli harang
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
Maryrose Wood: Méregnaplók
Susan Ee: World After – Túlélők világa