Sötét ​örökség (Sötét elmék 4.) 41 csillagozás

Alexandra Bracken: Sötét örökség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Majdnem ​öt év telt el azóta, hogy a különleges képességű Pszí-gyerekeket családjuktól elszakítva elzárták a világ elől. A már tizenhét éves Zu ezt nem képes tovább tétlenül nézni, és harcba száll a Pszí-gyerekek jogaiért a téves információk és előítéletek egyre növekvő hullámában. Ám amikor azzal vádolják, hogy szörnyű bűncselekményt követett el, újra kénytelen elmenekülni, hogy életben maradjon. Zu elhatározza, hogy végre tisztázza a nevét, ám közben kénytelen szövetségre lépni két titokzatos Pszí-gyerekkel, Romannel és Priyankával, akik lehet, hogy segítenek neki ártatlanságát bebizonyítani, vagy elárulják, mielőtt esélye lehetne rá. De ahogy biztonságos menedékhelyet és válaszokat keresve együtt utaznak, Zu közelebb kerül hozzájuk, és megtanul bízni bennük; közben az ország újjáépítésének látszata alatt még sötétebb titkokra lelnek. Zu sorsa és minden Pszí-gyerek jövője forog kockán. Zu hallatja a hangját, és szembeszáll azokkal, akik el akarják nyomni, háttérbe akarják… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2018
496 oldal · ISBN: 9789632619736 · Fordította: Bozai Ágota
>!
Maxim, Szeged, 2018
496 oldal · ISBN: 9789634990833 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Suzume (Zu)


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 124

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

deen>!
Alexandra Bracken: Sötét örökség

Szerintem sokaknak piszkálta a fantáziáját, hogy mi történik ténylegesen a Pszí gyerekekkel, hogyan fogadja be őket a társadalom, hogyan tudják folytatni az életüket a sok viszontagság után. Nos, szerintem a választ sejteni lehetett és ezért is örülök ennek a könyvnek,mert nem hagyott meg bennünket abban a hitben, hogy egy csapásra minden visszaáll a régi kerékvágásba. Hogyan is állhatna, hiszen olyan emberekről van szó, akik szinte bármit megtehetnek, így a társadalom normál része fél tőlük. Zu ezen próbál segíteni azzal, hogy Pszi-gyerekként a kormány propaganda szószólója lesz, míg Pufi (Dagi) segít a kormánynak kidolgozni az integrálódás folyamatát. Nem mindenki akar azonban békét, és egyre nő a feszültség a társadalomban a pszí képességűekkel szemben. Nem csoda, hogy elég egyetlen hiba és Zu élete ismét zuhanórepülésbe kezd. Egy szempillantás alatt ott találja magát, ahonnan indult, de most ő a legfőbb ellenség. Azonban nincs egyedül. Két pszí fiatal Priyanka és Roman vele menekül, bár a céljaik Zu számára ellentmondásosak. Kétsége sincs, hogy társai hazudnak, de vajon magukat védik, vagy Zu-t akarják feladni? Az biztos, hogy Zu már nem kislány és rengeteget fejlődött, és talpraesett. Igaz néha naiv, de gyorsan rájön a hibáira és megy tovább. Örültem, hogy régi csapat is szerepelt a történetben, és az is kiderült, hogy miért és hogyan szakadtak el egymástól ez alatt az öt év alatt. Nagyon pörgős volt a cselekmény és igazán izgalmas is, nem unatkoztam rajta, az egyszer biztos. És még a jó öreg Clancy is felbukkan, csak hogy jól bekavarjon. Nem mondanám, hogy a sorozat most tényleg és végérvényesen lezárult, mert maradtak még elvarratlan szálak és ismét fel lehetne tenni a kérdést, hogy hogyan tovább ezek után, de mégis van egy lezárás érzés benne. Sajnos nem tudom nem megemlíteni, hogy a könyv tele volt helyesírási hibákkal, és számomra érthetetlen változásokkal: Dagiból Pufi lett, a sárgákból aranyak. Mindezek nagyon zavaróak voltak és egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni őket.

borayo>!
Alexandra Bracken: Sötét örökség

Mikor meglátta, hogy van a sorozatnak egy új része, akkor azonnal lecsaptam rá. El se olvastam, hogy miről szól, kik vannak benne, egyszerűen kellett, mert ez a világ, amit Alexandra megteremtett teljesen beszippantott. Úgyhogy eléggé meglepődtem, hogy a sztori Zu körül fog forogni spoiler
Nekem az eleje eléggé nyögvenyelősen ment. Igazából csak az első pár fejezete volt „wattafakk”, nagyon belezavarodtam az időbeli ugrásokba, és az én ízlésemnek túl sok volt a politika is benne. Tudom, hogy az egyik alappillére a könyvnek a politika, hiszen Amerika gazdaságát valahogy jobbá kell tenni az IAAN (akkor sem lesz IKAN) után. Zu és Dagi (akkor sem lesz Pufi) is mindketten a kormánynak dolgoznak, szóval tényleg fontos szerepe van a könyvben.
Bejött két új karakter, Roman és Priyanka, és mindkettőt nagyon megszerettem. Tökéletesen kiegészítették Zut, hoztak egy kis színt a lány világába. Romant nagyon hamar megszerettem, és iszonyat szurkoltam neki és Zunak.
A Ruby utáni nyomozások között voltak igazi horror sztorik. Engem azért eléggé megdöbbentett, hogy ennyire elment egy darkosabb irányba a sztori. Ebben a részben sokkal jobban érződött ez a sötét vonal, mint az előzőekben.
Összességében tetszett a könyv, a sztori is jól volt felépítve. Egyedül a végén éreztem azt, hogy pár oldallal le lett zárva Roman felkutatása, amit azért én jobban kifejtettem volna. Ja, és Clancy. Most vele végül is mi a fene van????

Dolostiel>!
Alexandra Bracken: Sötét örökség

Nem rossz, csak…
Ha nem lett volna a sorozat, akkor biztosan imádtam volna ezt a könyvet is, de a sorozat után már valahogy nem az igazi.
A stílusa a már megszokott, és a történet is izgalmas, ráadásul új képességek is felbukkannak, ami megnyert magának. De: Zu karaktere a legelején el lett szúrva, nagyon manipulálható, naiv és bizonytalan, gyenge jellem, holott nem ilyennek ismertük meg a sorozatban. A könyvben szereplő események nagy részével kapcsolatban meg olyan érzésem volt, hogy ugyan ezeket már végig csináltuk a sorozatban, csak egy kicsit most módosítottak az alapokon.
A vége pedig szerintem egyáltalán nincs lezárva.
De az új karakterek, akiket megismerhetünk nagyon a szívemhez nőttek.

S_z_a_n_d_i_i P>!
Alexandra Bracken: Sötét örökség

Imádtam a könyvet. Az első pár oldal picit nyögvenyelősen indult nekem, de aztán minden oldalát imádtam. Zu egyszerűen fantasztikus lány. Már a Sötét Elmékben is szerettem, de itt nagy kedvencem lett. Ez a könyv talán sokkal inkább bemutatja, hogy mennyire megvetik és utálják a Pszí képességű gyerekeket, és hogy teljesen mindegy, hogy mit csinálnak, ez egyhamar nem fog változni. Nagyon szívesen olvastam volna még, ráadásul úgy lett vége, hogy én simán el tudnék képzelni még egy részt, de hát sajnos ennyi volt.
Amit negatívumként hoznék fel, és ezzel kapcsolatban már írtam egy fordítóértékelést: nem tudom, milyen okból, de a fordító a negyedik könyvre egyszer csak megváltoztatta az egyik főszereplő becenevét. WTF?! Dagiból Pufi lett, Sárgákból Aranyak, az IAAN betegségből IKAN betegség. Aztán a helyesírás valami botrányos. Nem elég, hogy a toldalékolással is problémák voltak, de szavak voltak elírva. Szimpla figyelmetlenségből. Hol kimaradt egy „a” betű, hol elírta a neveket (egyik mondatban Lana volt, majd Lena, vagy Max helyett May). Szóval nekem csalódás volt a könyv fordítás szempontjából, azért ezekre a dolgokra illett volna figyelni.

Alosa>!
Alexandra Bracken: Sötét örökség

Én teljesen meg voltam lepődve rajta, amikor ez még annó szembe jött velem a könyvesbolt polcán. Elhúzott a fejem felett, hogy egyáltalán megjelent, mert én teljesen meg voltam győződve róla, hogy ez egy lezárt trilógia. Csak utólag gondolkodtam el azon, hogy az tényleg befejezett volt és hogy kellett-e nekem tényleg a negyedik rész is. Az írónő másik sorozatához is volt már szerencsém, ami egy hatalmas csalódás volt és emiatt egy kicsit azt is megkérdőjeleztem, hogy ha most olvasnám akkor is ennyire tetszett volna az első három rész.
Nagyon az az érzésem volt sokáig, hogy ez egy fanfiction az első három könyvhöz, hogy ez egy bőrlehúzás. Szerencsére ezt egy idő után eltudtam engedni, de így is csak egy spin-off sorozatként tudnám elképzelni, egyáltalán nem önmagában. Másik főszereplőt kaptunk, egy lezárás után és új korszak nyílik a világban, ráadásul az előző kötet résnyire nyitott végéhez képest ez egy kétárnyú ajtó sarokvasig kivágása. Mivel nem lesz folytatása, így tényleg az az érzetem volt, hogy ez egy bőrlehúzás. Szerintem vagy jobban ki kellett volna fejteni, több köteten keresztül vagy teljesen hagyni az egészet. A fanfiction érzetet bennem az is nagyon erősítette, hogy a fordítás az borzalmas. Volt benne pár értelmetlen párbeszéd is, de amitől ténylegesen kapartam a falat, hogy más lettek a nevek. Majdnem az összes kitalált, a világhoz alkotott név (vírus, besorolás színe) megváltozott, ahogy a becenevek (Dagi) is. Nem elég, hogy más lett, de rosszabbak is a nevek. Ez a sárga arannyá változtatásánál tűnik ki a leginkább, mert így egy teljesen más értékrendet kapcsoltam a színhez.
A szerelmi szál tetszett a maga kis lassan hömpölygőségében. De ez is még kibontásra válna. Tetszett, hogy mind Zu, mind Roman sérültek és emiatt én azt éreztem, hogy nem tudatos módon, de ez befolyásolta őket a kapcsolatuk során. Velük semmilyen problémám nem volt, de a mellék szerelmi történettel már igen. Két meleg pár van a történetbe, amikkel semmi problémám nem lenne, de nagyon rosszkor volt időzítve. Az előző kötetekben nem volt ilyen szereplő és én a kapcsolatuk hatására nem azt éreztem, hogy ez azért van, mert az adott szereplőhöz ez hozzátartozik. Az az érzetem támadt, ahogy nagyon gyorsan kiderültek egymás után, hogy ezzel az írónő azt próbálja kompenzálni, hogy az előző részekben ilyen nem volt. Magukkal a párosokkal nem volt semmilyen bajom és hamar sikerült elvonatkoztatnom a rossz érzésemtől.
Clancy megint azt erősítette bennem, hogy ez egy fanfiction. Egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy az előzőleg felépített történetet köré egy mozdulattal ki dobjuk az ablakon csak, mert ez kellett egy csavarhoz. A politikus és a fegyverkereskedőt teljesen összekevertem mindig, és sokszor nem értettem emiatt, hogy éppen mi van.
spoiler
2020-03-02

SzRéka >!
Alexandra Bracken: Sötét örökség

Úgy érzem, hogy ez a könyv többet érdemel 4 csillagnál, de a fordítás kegyetlen volt. A köszönetnyílvánításban Sötét sors lett a könyv címe, Dagi nevét megváltoztatták Pufira, a Sárgák Aranyak lettek, és nem tudom miért, de többször nem volt lefordítva egy egyszerű Sorry, ami nagyon nem zavart volna, ha csak ez az egy dolog szúr szemet… Mintha nem ugyanaz az ember fordította volna, mint az előző köteteket. :(
Hiányzott Liam, furcsa volt Zu szemszögéből olvasni, de most Romant szeretném kiemelni, mint kedvenc szereplő. Imádtam a srácot, a személyiségét és az orosz kifejezéseit, amiket rosszul használt angolul. Sajnos az a könyv végén nem derült ki, hogy mi lesz velük a jövőben. Ebből a szempontból nézve nem igazán tetszett a lezárás, azonban egységesen, az egész sorozatot figyelembe véve meg vagyok elégedve vele. :)

Váczi_Fanni>!
Alexandra Bracken: Sötét örökség

Jó volt visszatérni a sötét elmék világába. Ez a rész ráébresztett arra, hogy ebben a világban még bőven van mit elmesélni.
Az elején kicsit zavart voltam, hogy most mi van, ki hol van, de idővel mindenre választ kaptam. Suzume egy nagyon jó és érdekes karakter, örültem hogy az ő szemszögéből olvashattam és őt magát is jobban megismertem. Az új és régi karakterek is jól összeillettek.


Népszerű idézetek

agi452>!

– […] Csak úgy lehet élni, ha az ember hallgat a szívére.
– Ezt valami szülinapi üdvözlőlapon olvastad?
– Nem. Vérnyomáscsökkentő gyógyszer hirdetésében. De attól még ugyanolyan igaz.

258. oldal

IPanni>!

A barátság nagyon furcsa tud lenni. Azt hiszem, csak akkor működik, amikor végre rájössz, milyen gombot kell megnyomnod, hogy segíthess, és milyen gombok okoznak csak fájdalmat neki.

259. oldal, 23. fejezet

agi452 >!

– Az a személy akarok lenni, akinek látsz.
– Az vagy. Nem kell annak lennünk, amilyennek mások akarnak minket – mondtam.

265. oldal

IPanni>!

Vannak akik félnek a csendtől. Mindent megtesznek, hogy betöltsék; olyan dolgokról beszélnek, amik egyáltalán nem számítanak, csak azért tesznek fel kérdéseket, hogy halljanak valakit válaszolni. Úgy tűnt, hogy sokan valamiféle kudarcnak tekintették ezt. Bizonyítéknak, hogy nem elég érdekesek, vagy hogy egy kötelék nem elég szoros. Vagy talán csak idegesek, hogy mit fed ez fel önmagukról.

100. oldal, 9. fejezet

agi452 >!

Van valami, ami megváltozik az emberben – talán feléled –, amikor az élet egy bizonyos pontján szemtől szembe kerül a halállal, és éppen csak sikerül elkerülnie. Attól a pillanattól fogva olyan, mintha valami el nem ismert, bizonyíthatatlan hetedik érzéke lenne. Nem csenget vészcsengőt, amikor valami olyat észlel, ami nincs rendben. Nem mindig dobogtatja meg az ember szívét. Van úgy, hogy erre nincs idő.
Nevezzük ösztönnek vagy intuíciónak, megérzésnek, aminek akarjuk ezt az életfenntartási képességet, de ha egyszer kialakult, nem tűnik el soha. És amikor jelt ad, úgy érezzük, mintha statikus elektromosság bizsergetné a bőrünket.

43. oldal

agi452 >!

Nincs olyan akvarelltechnika, amellyel le lehetne festeni, milyen volt az ég abban a pillanatban, amikor hajnalhasadásra készült. Az életben az a legkegyetlenebb dolog, hogy egyszerűen csak megy, folyik, megállíthatatlanul: a nap felkel, a gravitáció a földön tartja az ember lábát, a virágok kinyitják szirmaikat az ég felé. Az ember szava gyásszal, fájdalommal, haraggal kiált, de az ég a leglélegzetelállítóbb, ibolyakékből halvány rózsaszínbe átmenő napfelkeltét képes elénk tárni.

217. oldal

agi452 >!

– […] a kudarcban nincs semmi véglegesség… csak akkor kudarc, ha elfogadod annak. Ha nem küzdesz tovább.

267. oldal

IPanni>!

A legsötétebb sors jutott nekünk, de ezek nem tudják, hogy mi megtanultunk, hogyan kell az árnyékok között élve saját fényt csinálni magunknak.

369. oldal, 34. fejezet

agi452 >!

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember tudata… egyszerűen elhalványul. Valami sötét helyre merülünk magunkba, ami megvédelmez, akkor is, amikor elvégezzük a kötelező mozdulatokat. Maga a túlélés az a csendes hely.

344. oldal

agi452 >!

[…] a sebeinket nem mindig a bőrünkön viseljük: vannak sérülések, amelyek mélyen a bőr alatt vannak, senki nem látja őket, és akkor is fájnak, ha a boldogság álarcát viseljük magunkon, ha igyekszünk meggyőzni másokat, hogy teljesen jól vagyunk.

345. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2.
Patrick Ness: Háború a békéért
Stephanie Garber: Legendary
Justin Cronin: A szabadulás
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Francesca Haig: A tűz gyermekei
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
J. Goldenlane: Napnak fénye
Dan Wells: Ruins – Romok
Suzanne Collins: A kiválasztott