Passenger (Passenger 1.) 11 csillagozás

Alexandra Bracken: Passenger

Violin ​prodigy Etta Spencer had big plans for her future, but a tragic accident has put her once-bright career at risk. Closely tied to her musical skill, however, is a mysterious power she doesn't even know she has. When her two talents collide during a stressful performance, Etta is drawn back hundreds of years through time.

Etta wakes,confused and terrified, in 1776, in the midst a fierce sea battle. Nicholas Carter, the handsome young prize master of a privateering ship, has been hired to retrieve Etta and deliver her unharmed to the Ironwoods, a powerful family in the Colonies—the very same one that orchestrated her jump back, and one Nicholas himself has ties to. But discovering she can time travel is nothing compared to the shock of discovering the true reason the Ironwoods have snared her in their web.

Another traveler has stolen an object of untold value from them, and, if Etta can find it, they will return her to her own time. Out of options, Etta and… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
464 oldal · ASIN: B00TTO89KG
>!
Quercus, London, 2016
486 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781786540003
>!
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781484715772

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Nicholas Carter · Etta Spencer


Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

>!
abstractelf
Alexandra Bracken: Passenger

El sem hiszem, hogy végre befejeztem ezt a könyvet! Ennyit nyűglődni, hogy végre átrágjam magam rajta… egyszerűen hihetetlen.
A könyv kezdete fantasztikus volt – imádtam az írásmódot, a karaktereket és a hangulatot is –, azonban egy idő után két tényező igencsak zavarni kezdett.
1. instalove – kb. két hét után ne mondjon nekem olyat, hogy ő a második szíve és hogy ismeri teljesen. Nem! Ráadásul nem elég, hogy hiteltelen volt ez a fokú érzelem, még alaptalannak is hatott.
2. unalom. Nem szoktam általában elakadni azon, hogyha nem sok minden történik egy könyvben, de itt egyszerűen untam magam. Voltak jó pillanatok, amikor néha belevesztem, de akkor meg az 1-es ponthoz köthetően történt valami, ami kidobott a könyvből.
Azért nem csak negatív érzelmeim vannak, ugyanis a karakterek – különösen Etta –, szimpatikusak lettek. Ráadásul 90%-ban teljesen normálisan reagáltak bizonyos eseményekre.
A vége mondjuk egész jó lett, sőt annak ellenére, hogy ezt a könyvet nagyon nyögvenyelősen vittem végig, kíváncsi vagyok, mi fog történni.

Update: Lassan eltelt két hónap az olvasás óta, én pedig folyton azon kapom magam, hogy erre a könyvre gondolok. Ami érdekes, annak ellenére, hogy a fent említett gondjaim továbbra is jelen vannak. Csak valahogy közelebb nőtt a szívemhez, most hogy már túl vagyok rajta. Hamarosan újraolvasom szerintem, mert kíváncsi vagyok, milyennek értékelem akkor.

4 hozzászólás
>!
Szinna
Alexandra Bracken: Passenger

Adnék rá 4 csillagot is, csakhogy az nem lenne korrekt azzal szemben aki nem csak a lényegi részeket olvassa el belőle mint ahogy én tettem. Tudjátok hogy megy ez: Hősnő Etta. Festmények bámulása a falon, bla, bla, bla, anya festette azokról a helyekről ahol járt, bla, bla, bla, öltözködés, bla, bla, bla. Hősnő hegedüművész, előadása lesz ma este, bla, bla, bla. Anyától kap egy pár fülbevalót, és máris 4%-nál járunk. Na most elolvastad a könyv elejét és nem maradt ki semmi lényeges, amire nem tér az író vissza menet közben.
A történet érdekes, csakhogy annyira lassú és érdektelen részletekkel van megtömve, hogy gratula mindenkinek, aki képes bealvás nélkül végigolvasni.
A mondatok szörnyűek. Annyira túlírt mondatokból áll, hogy belefárad az ember elméje a koncentrációba. Pl. „hatalmas mennydörgés visszhangzott a hegyek közt” helyett ezt olvasom: „The thunder that exploded overheard ricocheted like cannon fire through the montains.” Ó és ez a gellert kapott ágyúlövéses mondat szerencsés, mert nincs mellette még két másik hasonlat. S ezek között elrejtve néha elő-előbukkan egy „végre történik valami” mondat is.
A szereplők karaktere kifejezetten szimpatikus. A faji megkülönböztetést nagyon jól sikerült megfogni. Amit külön kiemelek, hogy mennyire természetesen sikerült elfogadtatni a hős bőrszínét az olvasóval, nem pedig letolni a torkán. Pl. amikor nézi a hősnő a főhőst és arra gondol hogy ragyog a bőre, milyen vonzók az arcának az éles vonásai. Olvastam afro-amerikai hőssel könyveket már, de sokszor utáltam, hogy nem szimplán egy másik emberként vannak jellemezve, hanem pont azokra a különbségekre ráerősítve, amit nem kellene észrevenni: hogy ragyog a fekete bőre, milyen vonzók az éles afrikai vonásai.
Szóval ez a könyv a stílusa miatt bukik meg. Azok akik túl bírnak lépni az írásmódon élvezetesnek fogják találni. Akiknek kell a stílus is, szörnyűnek.

>!
colorful_monkey
Alexandra Bracken: Passenger

Éljenek az időutazós sztorik!
Nagyon tetszett, de elég nehéz volt belelendülni, viszont amikor sikerült, végigizgultam az egészet. A történet és karakterek mellett nagyon tetszett Alexandra Bracken írásmódja is, nagyon szép a könyv nyelvezete.

>!
evienn
Alexandra Bracken: Passenger

Összességében nagyon élveztem, csak azért nem adok neki 5 csillagot, mert az eleje nagyon döcögösen indult, a történet úgy a 150. oldal körül kezdett csak igazán érdekessé válni a számomra. A karakterek nagyon szerethetőek, tetszett, hogy mindkét főszereplő szemszögéből is láthattuk az eseményeket. Az írónő stílusa valami eszméletlen, gyönyörű a könyv nyelvezete. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, főleg egy ilyen befejezés után.


Népszerű idézetek

>!
colorful_monkey

We have done the impossible. (…) We have stolen what time we could, and it won't ever be taken from us.

Chapter 17

>!
abstractelf

But she wondered if, in moving outside of the natural flow of time, they had forgotten the most crucial point of life – that is wasn't meant to be lived for the past, or even the future, but for each present moment.

Chapter 17

>!
abstractelf

He was not doing this to take up the Ironwood name, to stay within a family that had never wanted him in the first place. He was not doing this to take up the life of a traveler again, or to see beyond the horizon of his natural years. He was not doing this for a girl who would never truly belong to him. He was doing this for his future. For Julian’s memory.
He would master his feelings.
He would see this arrangement through.
And he would close this chapter once and for all.

Chapter 10

>!
abstractelf

„I could kiss you for that!”
„By all means,” he said coyly. „Don't hold yourself back on my account.”

Chapter 18

Kapcsolódó szócikkek: Etta Spencer
>!
abstractelf

As they ascended, retreating farther from the winding trails that marked the way to nearby villages, the world opened to him in its purest form: silent, ancient, mysterious.
Deadly.

(első mondat)

>!
abstractelf

He should have been back by now – he should have been with Hall, with Chase, rolling over the crest of each passing wave. Not here in a foreign century – the nineteen hundreds, for goodness’ sake – with an incompetent sop who required Nicholas to help button his new coat, lace his boots, knot his scarf, and position his ridiculous floppy hat, despite having two hands of his own and, to all appearances, a brain in his skull.

Prologue

>!
abstractelf

Love was selfish, wasn't it? It made honest men want things they had no right to. It cocooned one from the rest of the world, erased time itself, knocked away reason. It made you live in defiance of the inevitable. It made you want another's mind, body; it made you feel as if you deserved to own their heart, and carve out a place in it.

Chapter 19

>!
abstractelf

I want you to remember that – it's our choices that matter in the end. Not wishes, not words, not promises.


A sorozat következő kötete

Passenger sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kunzang Choden: Dawa
Kunzang Choden (szerk.): Folktales of Bhutan
Katharine McGee: The Thousandth Floor
Patrick Ness: Monsters of Men
Melissa Landers: United
Amy Ewing: The White Rose
Ann Aguirre: Perdition
Dan Wells: Partials
Ransom Riggs: Hollow City
Ryan Graudin: Invictus