Az ​idő vándorai (Passenger 1.) 76% 188 csillagozás

A szerző engem több dologgal is elvarázsolt! Kezdve azzal, hogy a főszereplő szőke, gyönyörű, 21. századi, 17 éves new yorki lány mellé egy színesbőrű (félvér) 18. században nevelkedett szívdöglesztő fiatalembert választott, ami a mai korban abszolút helyénvaló választás, és semmi kivetnivalót nem találhatunk benne, de mindez a korábbi századokban nem létezhetett. Annyira mások ők ketten, más korból származnak, Etta célja visszajutni a saját korába, megmenteni a szeretteit, Nicholas pedig a vérrel és verejtékkel elért egzisztenciáját akarja megerősíteni és kötelezettségek nélkül, szabadon élni a saját idejében. Aztán ahogy sodródnak az eseményekkel, egyre inkább támaszkodniuk kell egymásra, az érzelmek is erősödnek.
A másik fő erőssége a regénynek természetesen maga az időutazás, igazi történelmi helyszínek felvonultatásával, ami hatalmas kutatómunka eredménye lehet. Egyébként is nagy feladat szerintem időutazásról írni, hiszen könnyű belekavarodni, ha a szerző túlbonyolítja az eseményeket. Számomra itt tiszta volt minden, egyértelmű, hogy a gonosz nagypapa mit akar elérni, és ehhez milyen tisztességtelen eszközöket használ. Azt mégsem mondanám, hogy kiszámítható a történet, van fordulat bőven. Élvezettel olvastam minden egyes leírást, a szerző gyönyörűen fogalmazva teljes képet adott az adott korról. Részletesen elképzelhettem a helyszíneket, találkozhattam ottani emberekkel, akikkel kapcsolatba kerültek, természetesen mindig téma volt az öltözködés, hiszen ezzel a legkönnyebb felhívni magukra a figyelmet, amit pedig messzemenően el akartak kerülni. A fülszöveg is írja, hogy egy különleges tárgyat keresnek, amit Etta anyja rejtett el. Csakhogy a szerkezet helye nincs leírva pontosan, a lánynak vissza kell emlékeznie, hogyan kódolta a fejébe az anyukája a megoldást. Élvezettel olvastam ezt a nyomozást, remek ötletekkel állt elő a szerző.
Alexandra Brachen mesterien szőtte a mélyebb mondanivalóját a történetbe. A szórakoztató olvasmányt olvasva a sorok között fontos problémákkal is foglalkozik. Az egyik ami ellen fellép az a rasszizmus, ez végigkíséri az időutazás állomásait és több koron keresztül is rávilágít arra, mennyivel nehezebb helyzetben van egy színesbőrű, akár szolga, akár felszabadított polgár, és milyen nehéz ez ellen küzdeni. A másik ilyen téma a nők társadalmi szerepe, jogai, a feminizmus létjogosultsága. Etta szemén keresztül mindkét téma nagyító alá kerül és öröm nézni, ahogy jogosan felháborodva, harciasan küzd az előítéletek ellen.
Az utolsó 20-30 oldalról csak annyit, hogy egyik végletből a másikba jutunk, persze, hogy nem az történik, amit vártam és egy jó erős függővéget kaptam, ami miatt nagyon várom a következő részt.
Úgy gondolom, ez a regény különleges az időutazás műfajában, valamint az átlagon felüli karaktereivel be fogja lopni magát az olvasók szívébe. Nekem remek élményt nyújtott, szívből ajánlom mindenkinek.

Egy újabb időutazásos könyv, és teljesen más, mint amit előzőleg olvastam. Ott inkább a sci-fi és thriller jelleg került előtérbe, míg ez egy YA kalandregény a szokásos romantikus fantasy vonásokkal. Főhősnőnk Etta egy időutazó család sarja, de addig mit sem tud erről, amíg erőszakkal át nem lökik egy időkapun, hogy találkozzon a nagyhatalmú családfővel, aki mellesleg egy goromba zsarnok. Ettának egy fantasztikus szerkezetet kell megtalálni, és ehhez különböző korokon át kalandozik, Nicholassal, egy félvér fiatalemberrel. Persze a végére jó sok csavart tartogatott az írónő, hogy körömrágva várjuk a folytatást. Kellemes olvasmány volt, de annyira nem ragadott magával, mint vártam. A borító viszont szuper.

Nagyon jó volt!
És persze, hogy a végén kaptunk egy tipikus Alexandra Bracken függővéget. Teljesen más volt, mint a Sötét elmék trilógia, más írási mód. Szeretem, amikor egy író képes megütni más hangnemet is.

Szenvedtem ezzel a könyvvel. Tényleg nagyon sajnálom, de a feléig borzasztóan untam, és utána sem lett sokkal jobb a helyzet. Egyedül a damaszkuszi rész kötött le igazán. Maga a könyv nagyon szépen és jól van megírva, tényleg lenyűgözők a leírások, minden korra nagy hangsúlyt fektetett az írónő, szinte az ember maga is úgy érezte, hogy ott van a szereplőkkel. Csak éppen a cselekmény borzasztóan lapos volt. Szépen csordogált, néha jött egy üldöző, aztán egy kobra vagy tigris, a második világháború és a bombák, szaladtunk-szaladtunk korokon át, közben a szereplők összegabalyodtak, vagy éppen egymásnak ugrottak. A sok szépírás között nálam elveszett a lényeg, hogy az Öreg hogyan is érte el azt, amit és hogyan is lehetne megakadályozni a továbbiakat. Etta anyja volt számomra a legnegatívabb szereplő, mert egyszerűen érzéketlen és nem érdekli senki és semmi csak a küldetése. Szegény Alice…. Ez nem az én könyvem volt.

Újabb könyv, aminél nem értem, hogy mégis miért vártam az elolvasásával eddig. Jó, lehet a 75%-os molyos értékeléseknek köze lehetett hozzá. Imádtam! Azt nem mondom, hogy olyan hű, de eredeti vagy életszerű lett volna, de igazi hibát nem találta benne.
Nicket imádtam. Ettával összeillenek. Kommunikáltak is, öröm volt őket nézni.
Ettát is bírtam, jól alkalmazkodott a helyzethez, talpraesett, optimista, találékony, kitartó.
Sophiát ki nem állhattam. Neki se volt szép élete, de ez nem jelenti azt automatikusan, hogy hárpiaként kéne viselkednie!
Juliant nem sokáig ismertük, de az és a visszaemlékezések alapján is utálom.
Megjelennek benne komoly témák, mint a rasszizmus, a női egyenjogúság, az emberek környezetre mért hatása…
A történet pörgős, izgalmas.
A borító csodás! Suliban mindig kiraktam a padomra és óra közben csak csodáltam és simogattam.
Összességében imádtam és alig várom, hogy olvashassam a második részét. Bátran ajánlom mindenkinek aki szereti az akciósús romantikus könyveket időutazással.

A történet szereplői érdekesen lettek összeválogatva. Szinte mindegyik más kor születte, más értékrendje vagy vallási nézete van. A gyakorlatban átjön pár ilyen ellentét: a fekete-fehér kérdés, a keresztény-muzulmán neveltetés, a szerzetes élet nehézségei. Rengeteg benne a különböző helyszín és különböző kor. Ehhez különböző ruhák, emberek és világnézetek is társulnak. Maga Etta is többször megemlíti, hogy teljesen más a történelem könyvben olvasni, hogy Londont bombázták, és teljesen más átélni azt.
Az író sokszor azzal akarja tudatosítani bennünk egy-egy dolog fontosságát, hogy többször elismételt pár szót, mondatot és kifejezést. A számtalan jó téma és lehetőség közül egyetlen egy volt az, amely megállta a helyét, ez a rasszizmus volt. Minden más szinte rögtön ment a kukába. Vagy azért, mert nem volt elég idő kifejteni, vagy mert a szereplők totálisan az ellenkezőjét tették annak, amit elvártunk volna tőlük. Ezzel kisebbfajta kettőséget/konfliktust okozva a regényben.
Az időutazós történetek nem is lehetnének teljesek egy szerelmi szál nélkül. A baj csak az, hogy ez rettentően egyszerű és lapos volt. A konfliktusokon játszi könnyedséggel felülemelkedő és mind a két szereplő alaptermészetét meghazudtoló módon alakult ki ez a szerelmi kötelék, mely nem sok izgalommal kecsegtet.
Szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni a regényből, illetve a fordítás sem volt mindig tökéletes. Kíváncsi vagyok, hogy a következő részben az írónő hogyan fogja megoldani azokat a logikai gondokat, amikbe a regény végén szépen lassan belesétált.

https://konyvkoktel.blogspot.com/2018/07/alexandra-brac…

„ Minek utazni az időben, ha semmin nem jobbíthatunk, nem tehetjük szebbé és jobbá a világot?”

Be kell valljam, csak harmadik nekifutásra tudtam végig elolvasni a könyvet (sajnos, már ezért sem kaphat 5 csillagot a könyv). A könyv felénél mindig megálltam és letettem, de egy biztató értékelés után továbblendültem a könyv egy szakaszán és nem bántam meg.
Az alap felépítése nagyon tetszik a történetnek és az időutazós szabályok/dolgok is teljesen bejöttek. Az is imponált, hogy Etta hegedül :) Nekem is van egy jó kapcsolatom a zenével és teljesen megértettem Etta zene iránti vonzalmát és szeretetét. Nicholas-t is nagyon megkedveltem ám :) Határozottan örülök annak, hogy nem egy átlagos muszklis csávó lett Etta útitársa. Nicholasnak rengeteg mindennel kell megkűzdenie az életben, leginkább a bőrszíne miatti lenézésben és nem elfogadásban. Rettentően nehéz lehetett feketének lenni a múltban és érdekes volt látni, melyik korszak hogyan viszonyul a feketékhez. Rendkívül örülök, hogy ez belekerült a könyve és az írónő meglépte ezt a lépést, hogy ilyennel is foglalkozott. Ezzel is még egyedibbé tette az egész történetet számomra. Sophia nagyon idegesített és meg is kapta, amit érdemelt. Kíváncsi vagyok az ő sorsára és Julian-ére is.
Na de most a cselekményről. Jól van felépítve a könyv, viszont az igazi cselekmény csak a történet felénél kezdődik. Eleinte abbahagytam az olvasást, mikor megtudjuk Ettának miért is kellett az időben utaznia. Szerintem ott túl sok volt a duma, ezért is ment el a kedvem a tovább olvasástól. DE milyen jó, hogy most megtettem. Nagyon élveztem az egész időutazás procedúrát és az asztrolábium utáni kalandos kutatást is. Mivel történelem és időutazó fan vagyok, ezért csak faltam ezeket a részeket. A borító meg egyszerűen gyönyörű. Alig várom, hogy a következő részt olvashassam.
Összességében Az idő vándorai egy remek könyv, és ha te is elakadtál az olvasásban ne hagyd abba, mert nagyon jó lesz a cselekmény. Azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretik a kalandot :)

Nagyon nagy elvárásokkal kezdtem a könyvnek. Megfogott a fülszöveg, szeretem az ilyesmit. Az eleje egy kicsit katyvasz volt, nem is értettem akkor ki kivel van? Ki is a fontos szereplő, persze 10-20 oldal után már kezdett körvonalazódni, máskor ez nem szokott zavarni itt mégis valamiért igen. Aztán, ahogy időm engedte, csak olvastam és olvastam, nagyon vártam mi lesz a vége? Az öreget és Sophiát természetesen nem szerettem, Nicholassal hadilábon állok, még nem döntöttem el szeretem vagy sem, de inkább nem. Etta sem az a szokásos figura, de szintén nem nyerte el a tetszésemet. A vége meg…..
Nem néztem meg, hogy ez sorozat része így kicsit csalódtam, mert a végén vártam a nagy csattanót, ami ugye hát nem jött el, mondjuk ez az én „hibám” is. Ennek fényében már nem is meglepő. Nem volt rossz, de nálam egyszer olvasós. Kedvenc nem lett. Egy erős közepes.

Valószínű életem legnagylelkűbb csillagozása ez a könyv volt , bár még mindig nagyon gondolkodom , hogy lejjebb csúsztatom.

Az egész annyira zavaros , értelmetlen , kusza, idegesítő és unalmas , hogy a könyv felétől az olvasásom csak is kizárólag a párbeszédekre korlátozódott amiből kb 10 oldalanként volt 2 és szerintem ez bőven elég volt , hogy megértsem a könyv lényegét.

Van egy főhősnőnk nem is inkább csak egy lány aki valamilyen okból átkerül egy másik világba téren és időn át és az addigi csendes spoiler hegedűművész lányból egy harcias ,mindenkinek visszaszólogató , neki senki ne mondja meg mit csináljon lány lesz és ezt így egyik oldalról a másikra minden féle átvezetés nélkül. Na nálam már itt elvérzett a dolog , mert ha még a végére láttam volna csak a fejlődést , de így teljesen hiteltelen.

A másik vagy már kitudja hányadik amitől élvezhetetlen volt a történet az a fordítás. Nem szoktam megjegyezni a fordítás milyenségét , mert én még ennyit se tudok összehozni , de mikor már az én szemem is keresztbe áll az egyáltalán nem magyar mondatoktól, szavaktól(ki mutatja fel mérgében a hüvelykújját??)

Az egész időutazásos rész is zagyvaság volt. Voltak szabályok amik más időutazásos történetből ismerős lehet :nem mehetsz vissza abba az időbe ahol jártál nehogy összefuss saját magaddal , de közbe keresik ezt cuccot amitől lehetséges lenne ez , ezek a kapus dolgok se voltak világossak nem tudják hol nyílik egy , de ha meghal egy utazó összeomlik egy kapu spoilerNem magyaráz meg semmit az írónő , csak oda van biggyesztve azt tessék emészd meg.A másik logikátlanság számomra az volt , hogy próbálták megmagyarázni hogyha valaki megváltoztatja a múltat és mondjuk az én ősömet megölik amivel az én múltamat is megváltoztatnák , tehát én is megszűnnék létezni , de itt nem. Csak család nélkül bolyonganék és átkerülnék egy másik idővonalra és nem szűnnék meg létezni. Ezt is elengedtem nekem ez quantum fizika.

A karakterek meg……vakaroma fejem mit is mondjak. Felszínesek , egysíkúak érdektelenek , furák.

A szerelmi szál….atyavilágtejómégismiamegmeredt…….Oké eltekintek attól , hogy szerelem volt első pillantásra , de az hogy végig azon sírtak, hogy nem lehetnek együtt sem Etta sem Nicholas korában. A köztük lévő kémia meg valahol a fagyhalál közelében volt.spoiler

Ha nem lett volna a kihívás , tuti nem olvasom végig ,de nem is fogom folytatni és most pedig megsiratom azt a pár száz forintot amit ráköltöttem.

Hátöhhh :D
Megszenvedtem a kiolvasásával. ':D Mármint ne értsetek félre, jó volt. Élveztem. Kalandos volt. De aaannyira nem volt hozzá hangulatom, hogy az egyszerűen elképesztő. :D Főleg a végére már olyan voltam, mint vasárnaponként a templom előtt az 1 óra 20 perces mise után, amikor a szüleim már 30 percet elbeszélgettek… Megvan az érzés? :D
Szóval. Sorjában.
Szereplők. Főszereplők. Annyira aranyosak együtt :D Nick ahh. Etta nagyon badass. :D
Az Öreget nem értem. Sophia bahh. Remélem a második részben kinyírják mán végre.
Világ. Az időutazás mindig nagyon érdekel, hiszen izgalmas nézni, hogy milyen teóriát találnak ki a paradoxonok miatt. Bár én személy szerint ezt annyira nem vágtam. Egyszer már megtörtént, de valamikor meg felborul? Heh?
Történet. Az elején kicsit nehézkes, majd belehúz, aztán valamiért az utolsó pártíz oldalon befékez és idegesít. :D Vagy csak én éreztem túl templomosan magam :D Amúgy hatalmas plusz, hogy nem mentek plusz köröket, nem voltak fölös problémák „csak hogy növeljük a szószámot”. Csak úgy mondom, hogy YA regényekben ez ritka mint a fehér holló :D
Kiadás. (Ez egy új pont, csak úgy :D) A borító nagyon szép. A szövegben nem volt sok elírás valószínűleg, én most nem vettem észre egyet sem. Bár voltak olyan fura mondatok, amiket el kellett olvasnom egy párszor, hogy értelmezzem, hogy most miii vaaan :D
Összességében: Jó kis függővéges romantikus fantasy, aranyos szereplőkkel, és persze időutazással. :D