Az ​idő vándorai (Passenger 1.) 46 csillagozás

Alexandra Bracken: Az idő vándorai

A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és… (tovább)

Eredeti mű: Alexandra Bracken: Passenger

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Maxim, 2017
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617381 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Nicholas Carter


Kedvencelte 4

Most olvassa 11

Várólistára tette 181

Kívánságlistára tette 170

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

A szerző engem több dologgal is elvarázsolt! Kezdve azzal, hogy a főszereplő szőke, gyönyörű, 21. századi, 17 éves new yorki lány mellé egy színesbőrű (félvér) 18. században nevelkedett szívdöglesztő fiatalembert választott, ami a mai korban abszolút helyénvaló választás, és semmi kivetnivalót nem találhatunk benne, de mindez a korábbi századokban nem létezhetett. Annyira mások ők ketten, más korból származnak, Etta célja visszajutni a saját korába, megmenteni a szeretteit, Nicholas pedig a vérrel és verejtékkel elért egzisztenciáját akarja megerősíteni és kötelezettségek nélkül, szabadon élni a saját idejében. Aztán ahogy sodródnak az eseményekkel, egyre inkább támaszkodniuk kell egymásra, az érzelmek is erősödnek.
A másik fő erőssége a regénynek természetesen maga az időutazás, igazi történelmi helyszínek felvonultatásával, ami hatalmas kutatómunka eredménye lehet. Egyébként is nagy feladat szerintem időutazásról írni, hiszen könnyű belekavarodni, ha a szerző túlbonyolítja az eseményeket. Számomra itt tiszta volt minden, egyértelmű, hogy a gonosz nagypapa mit akar elérni, és ehhez milyen tisztességtelen eszközöket használ. Azt mégsem mondanám, hogy kiszámítható a történet, van fordulat bőven. Élvezettel olvastam minden egyes leírást, a szerző gyönyörűen fogalmazva teljes képet adott az adott korról. Részletesen elképzelhettem a helyszíneket, találkozhattam ottani emberekkel, akikkel kapcsolatba kerültek, természetesen mindig téma volt az öltözködés, hiszen ezzel a legkönnyebb felhívni magukra a figyelmet, amit pedig messzemenően el akartak kerülni. A fülszöveg is írja, hogy egy különleges tárgyat keresnek, amit Etta anyja rejtett el. Csakhogy a szerkezet helye nincs leírva pontosan, a lánynak vissza kell emlékeznie, hogyan kódolta a fejébe az anyukája a megoldást. Élvezettel olvastam ezt a nyomozást, remek ötletekkel állt elő a szerző.
Alexandra Brachen mesterien szőtte a mélyebb mondanivalóját a történetbe. A szórakoztató olvasmányt olvasva a sorok között fontos problémákkal is foglalkozik. Az egyik ami ellen fellép az a rasszizmus, ez végigkíséri az időutazás állomásait és több koron keresztül is rávilágít arra, mennyivel nehezebb helyzetben van egy színesbőrű, akár szolga, akár felszabadított polgár, és milyen nehéz ez ellen küzdeni. A másik ilyen téma a nők társadalmi szerepe, jogai, a feminizmus létjogosultsága. Etta szemén keresztül mindkét téma nagyító alá kerül és öröm nézni, ahogy jogosan felháborodva, harciasan küzd az előítéletek ellen.
Az utolsó 20-30 oldalról csak annyit, hogy egyik végletből a másikba jutunk, persze, hogy nem az történik, amit vártam és egy jó erős függővéget kaptam, ami miatt nagyon várom a következő részt.
Úgy gondolom, ez a regény különleges az időutazás műfajában, valamint az átlagon felüli karaktereivel be fogja lopni magát az olvasók szívébe. Nekem remek élményt nyújtott, szívből ajánlom mindenkinek.

2 hozzászólás
>!
Ashriver
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Nagyon jó volt!
És persze, hogy a végén kaptunk egy tipikus Alexandra Bracken függővéget. Teljesen más volt, mint a Sötét elmék trilógia, más írási mód. Szeretem, amikor egy író képes megütni más hangnemet is.

>!
deen
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Szenvedtem ezzel a könyvvel. Tényleg nagyon sajnálom, de a feléig borzasztóan untam, és utána sem lett sokkal jobb a helyzet. Egyedül a damaszkuszi rész kötött le igazán. Maga a könyv nagyon szépen és jól van megírva, tényleg lenyűgözők a leírások, minden korra nagy hangsúlyt fektetett az írónő, szinte az ember maga is úgy érezte, hogy ott van a szereplőkkel. Csak éppen a cselekmény borzasztóan lapos volt. Szépen csordogált, néha jött egy üldöző, aztán egy kobra vagy tigris, a második világháború és a bombák, szaladtunk-szaladtunk korokon át, közben a szereplők összegabalyodtak, vagy éppen egymásnak ugrottak. A sok szépírás között nálam elveszett a lényeg, hogy az Öreg hogyan is érte el azt, amit és hogyan is lehetne megakadályozni a továbbiakat. Etta anyja volt számomra a legnegatívabb szereplő, mert egyszerűen érzéketlen és nem érdekli senki és semmi csak a küldetése. Szegény Alice…. Ez nem az én könyvem volt.

4 hozzászólás
>!
Hails
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Nem volt rossz, de nekem valahogy jó sem. :(
Elolvastam, de a végét már nem is nagyon figyeltem. Valahogy nem sikerült neki. Lehet egyszer majd újra elolvasom, de most… most nem jött össze úgy, ahogy szerettem volna.

10 hozzászólás
>!
Nagy_Emese95
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Nagyon tetszett, bár a vége nekem nagyon zavaros volt. Az időutazós történetekkel amúgy is nagy elvárás, hogy tényleg jól csinálják meg, és próbálják elképzelhetőnek létrehozni a történetet. Nekem jobban elképzelhető, hogy varázslók, vámpírok élnek a világban úgy, hogy a többi ember nem feltétlenül jön rá, de az időutazást szerintem bonyolultabb beleszőni a realitásba (vagy hogy fejezzem ki magam…)
Ez a könyv pozitív csalódás volt, az utolsó fejezetek sikerültek csak kicsit zavarosra (ezért a négy csillag), de ezt a következő könyv még simán helyreteheti.
Tetszik az írásmód, tetszik, hogy az írónő a múltba kalauzol, és nem a jövőbe, tetszik, hogy az írónő a különböző korszakokban az írásmóddal is megpróbálja érzékeltetni a korszak jellegét. Összegezve, nagyon kíváncsi vagyok a következő részre!

>!
sasviki95 P
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Nagyon nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz, és borzasztóan kíváncsi voltam a sztorira is, mert az nagyon – már-már kísértetiesen – hasonlított egy évekkel ezelőtt, általam írt történethez, ami a neten volt megtalálható. Igazából csak azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert féltem tőle, hogy esetleg pont ugyanaz, vagy nagyon-nagyon hasonló könyvet fogok olvasni. Nos, abban igazam volt, hogy az alapsztori az ugyanaz, de aztán ez a könyv átment időutazós-spoiler-sztoriba, ami alapjáraton nem lenne baj, de…
…de hogy az írónő és a szerkesztők nem olvasták át egynél többször a könyvet és hogy nem figyelmesen, az holtbiztos. Az egy dolog, hogy a magyar fordításban rengeteg a helyesírási hiba és néha tök értelmetlen magyar mondatokat sikerült összehozniuk, de az, hogy néha nem bírtam kibogozni, hogy az írónő mire gondol, azt egy picit soknak találom.
Rengetegszer felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg kihagytak részeket vagy korábbi utalások a magyar fordításból, vagy az angol verzióból, de a könyv végére be kellett látnom, hogy nem, ez a könyv így lett megírva. Cselekmény-összegabalyodások, érthetetlen cselekmény-folyás és ki nem dolgozott részek tömkelegével találkozhatunk a könyvben. A csúcsok csúcsa az volt, amikor megkérdeztem anyukámtól, aki mellettem ült, hogy „Kihagytam egy fejezetet?”, annyira nem értettem, hogy mi az ábra. Olyan dolgokra utaltak vissza néha, amikről egyszer sem volt szó korábban a történetben és néha olyan alapvető hibákat találtam, mint az elemlámpa használata. spoiler
Attól függetlenül, hogy ennyi hibát véltem felfedezni, a könyv alapötlete jó, csupán a kivitelezés nem volt tökéletes, amihez a magyar fordítás is hozzájárult. Szívesen elolvasnám a második meg a harmadik részt, de nem vagyok benne biztos, hogy kibírnék még egy „Ez meg megint micsoda?!” sorozatos kérdések felmerülését. Sajnálom egyébként, hogy ennyi hiba van benne, mert amúgy jó könyv lenne.

>!
Kamilla_e
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Kalózok, New York és időutazás. Ez miatt a három szó miatt akartam mindenáron elolvasni ezt a könyvet.
Valahogy másra számítottam, és sajnos az első két fogalom akkora hangsúlyt nem kapott a történetben, mint vártam.
Az első oldalak nagyon nem fogtak meg, jó sokáig nem kötött le a könyv. Aztán, ahogy Nickolas és Etta találkozott, majd együtt indultak el a nagy kalandra, onnan már sokkal jobban élveztem a történetet.
Tetszett a történet időutazása, jól meglettek ragadva a régi helyszínek. Tényleg nagyon élvezetes volt olvasni. Magában a szerelmi szálért is oda voltam és minden jó volt, szóval összességben tetszett a könyv.
Azonban nagyon sok helyen zavart az írásmód és sokszor nem kötött le, nehezen haladtam vele. Sokkal jobb könyvre számítottam, ez miatt kicsit így csalódásként hatott rám.

Bővebb értékelést a blogomon olvashattok: https://kkonyvei.blogspot.sk/2017/07/alexandra-bracken-…

>!
Eryka93
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

"Alexandra Bracken Sötét elmék trilógiája anno egyből belopta magát a szívembe. Nagyon szerettem Ruby és a többi különleges képességgel rendelkező gyerek történetét, így evidens volt, hogy az írónő más könyveire is lecsapok majd. Az idő vándorait nem sokkal a megjelenése után szereztem be, de nem kezdtem el azonnal, néhány hónapig a polcomon várakozott. Mindenképpen ezzel a kötettel szerettem volna kezdeni az új évet, arra asszociálva, hogy nem fog csalódást okozni, mivel imádom az időutazást, és ha egy ilyen témájú regény ráadásul az egyik kedvenc külföldi szerzőm tollából születik meg, abban hiba nem lehet. Most viszont kicsit szomorú vagyok, mert mégsem szólt akkorát, mint reméltem.

Igazán különleges ez a könyv. Egyfajta titokzatos, misztikus légkör lengi körül, ami kitart egészen a végéig. Alexandra Bracken egy lélegzetelállító utazásra invitál minket, mely során számos kalandban lehet részünk. Tele van izgalommal, feszültséggel, rejtéllyel, amit csipetnyi romantikával fűszerez meg. Különböző évszázadokba és rég letűnt korokba repít bennünket, a tizenhatodik század végi Damaszkusztól a második világháborús Londonon át egészen a mai New Yorkig. Kalózokkal szeljük át a tengert, rosszfiúk elől menekülünk, akik a múlt megváltoztatását tűzték ki célul, és rég nem látott kincsek nyomába eredünk. Az egész történet filmszerűen pereg le a szemünk előtt, miközben bizonytalanságban tart a végkifejletet illetően. Az időutazással kapcsolatos problémákat sajátságosan, ám remekül oldja meg az írónő, szépen végig lehet követni, hogy merre tartunk éppen. Nem gubancolja össze túlságosan a szálakat, pont csak annyira, hogy ne vesszünk el az események sűrűjében. Az asztrolábium utáni hajsza is izgalmasra sikeredett, mivel mindig akad valamilyen gátló tényező, ami hátráltatja a megtalálását. Nagyjából minden a helyén van benne, egy kis részem viszont mégsem teljesen elégedett az eredménnyel. Talán túl nagy elvárásokkal indultam neki, de nekem hiányzott belőle valami, egy pici plusz, egy csipetnyi varázslat, amivel közelebb férkőzhetett volna a szívemhez. Ráadásul a fordítás enyhén szólva sem lett a legjobb, így ez is jócskán levett az élményből. A sok hanem-től legszívesebben sírva kifutottam volna a világból, annyira bántotta a szememet.

Az idő vándorai tehát egy igazán különleges hangvételű könyv. Szép számmal tartogat kalandos, akciódús jeleneteket, számomra azonban nem ugrotta meg a lécet, kicsivel alatta maradt. Ennek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra, mert brutális függővége van, és muszáj tudnom, hogyan folytatódik a történet. Bízom benne, hogy a második kötet nem okoz majd csalódást."

Bővebben a blogon:
https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/01/alexandra-br…

>!
Rviki85
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

„Mi folyik itt?” Én is ezt kérdezgettem magamtól az első 100 oldalt olvasva. Félbehagyott mondatok, hirtelen témaváltások… Gondolom a cél az volt, hogy filmszerűen gyorsan pörögjenek az események, de inkább csak zagyvaságnak tűnt az egész. Szerencsére ezútán már kicsit érdekesebbé vált a történet, az időutazások és az elveszett tárgy keresése. Bár még így is voltak benne furcsa dolgok. A kedvencem: „A fiú átkarolta a nyakát és továbbvitte.” Miért pont a nyakát….most komolyan biztos van kényelmesebb módja is a segítségnek. Elég függővéges lett így valószínűleg elolvasom a folytatást. De plusz fél csillagot a borító miatt adtam, mert az nagyon tetszik :)


Népszerű idézetek

>!
Pluviôse

Előbb-utóbb meg kell mondjam, hogy ebben a században tilos a bizalmas érintés – gondolta Nicholas. De talán nem most, majd később.

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nicholas Carter
>!
Eryka93

– Ne feledd, végül mindig a saját döntésünk számít. Nem az, hogy mit kívánunk, nem a szavak, nem az ígéretek.

21. oldal

>!
Eryka93

(…) mindig van megoldás, ha az ember elég kitartóan keresi.

203. oldal

>!
Eryka93

(…) az él teljes életet, akit nem tartanak vissza félelmek, és nem vár semmi különöset a jövőtől; akinek nem az előbbiek szabják meg választásait.

242. oldal

>!
Eryka93

(…) az életet soha nem a múltért vagy a jövőért kell élni, hanem a jelen pillanatért.

339. oldal

>!
Eryka93

A szerelem önző, nem igaz? Olyasmire ösztönözhet tisztességes, becsületes férfiakat, amihez nincsen joguk. Selyemburokba zár a realitások elől, akár az időt magát is megszünteti, félresöpör minden észérvet. Felbújt, hogy szembeszállj az elkerülhetetlennel. Arra hajt, hogy egy másik ember teste és lelke után sóvárogj. Elbizakodottá tesz, mintha bizony megérdemelnéd ennek az embernek a szívét; arra buzdít, hogy helyet keress benne magadnak.

363. oldal

>!
Anita_Takács

A társadalom minden korban ugyanolyan. Megvannak a maga látszólag tökéletesen értelmetlen szabályai és előírásai.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón
J. L. Armentrout: Origin
Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss – Perzselő csók
Cassandra Clare: Üvegváros
Richelle Mead: A halál csókja
Rachel Vincent: Shift – Változás
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Kresley Cole: Endless Knight – Végtelen lovag
Cassandra Clare: Árnyak ura
Becca Fitzpatrick: Finale – Végjáték