Az ​idő vándorai (Passenger 1.) 62 csillagozás

Alexandra Bracken: Az idő vándorai

A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és… (tovább)

Eredeti mű: Alexandra Bracken: Passenger

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Maxim, 2017
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617381 · Fordította: Béresi Csilla

Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 211

Kívánságlistára tette 189

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

A szerző engem több dologgal is elvarázsolt! Kezdve azzal, hogy a főszereplő szőke, gyönyörű, 21. századi, 17 éves new yorki lány mellé egy színesbőrű (félvér) 18. században nevelkedett szívdöglesztő fiatalembert választott, ami a mai korban abszolút helyénvaló választás, és semmi kivetnivalót nem találhatunk benne, de mindez a korábbi századokban nem létezhetett. Annyira mások ők ketten, más korból származnak, Etta célja visszajutni a saját korába, megmenteni a szeretteit, Nicholas pedig a vérrel és verejtékkel elért egzisztenciáját akarja megerősíteni és kötelezettségek nélkül, szabadon élni a saját idejében. Aztán ahogy sodródnak az eseményekkel, egyre inkább támaszkodniuk kell egymásra, az érzelmek is erősödnek.
A másik fő erőssége a regénynek természetesen maga az időutazás, igazi történelmi helyszínek felvonultatásával, ami hatalmas kutatómunka eredménye lehet. Egyébként is nagy feladat szerintem időutazásról írni, hiszen könnyű belekavarodni, ha a szerző túlbonyolítja az eseményeket. Számomra itt tiszta volt minden, egyértelmű, hogy a gonosz nagypapa mit akar elérni, és ehhez milyen tisztességtelen eszközöket használ. Azt mégsem mondanám, hogy kiszámítható a történet, van fordulat bőven. Élvezettel olvastam minden egyes leírást, a szerző gyönyörűen fogalmazva teljes képet adott az adott korról. Részletesen elképzelhettem a helyszíneket, találkozhattam ottani emberekkel, akikkel kapcsolatba kerültek, természetesen mindig téma volt az öltözködés, hiszen ezzel a legkönnyebb felhívni magukra a figyelmet, amit pedig messzemenően el akartak kerülni. A fülszöveg is írja, hogy egy különleges tárgyat keresnek, amit Etta anyja rejtett el. Csakhogy a szerkezet helye nincs leírva pontosan, a lánynak vissza kell emlékeznie, hogyan kódolta a fejébe az anyukája a megoldást. Élvezettel olvastam ezt a nyomozást, remek ötletekkel állt elő a szerző.
Alexandra Brachen mesterien szőtte a mélyebb mondanivalóját a történetbe. A szórakoztató olvasmányt olvasva a sorok között fontos problémákkal is foglalkozik. Az egyik ami ellen fellép az a rasszizmus, ez végigkíséri az időutazás állomásait és több koron keresztül is rávilágít arra, mennyivel nehezebb helyzetben van egy színesbőrű, akár szolga, akár felszabadított polgár, és milyen nehéz ez ellen küzdeni. A másik ilyen téma a nők társadalmi szerepe, jogai, a feminizmus létjogosultsága. Etta szemén keresztül mindkét téma nagyító alá kerül és öröm nézni, ahogy jogosan felháborodva, harciasan küzd az előítéletek ellen.
Az utolsó 20-30 oldalról csak annyit, hogy egyik végletből a másikba jutunk, persze, hogy nem az történik, amit vártam és egy jó erős függővéget kaptam, ami miatt nagyon várom a következő részt.
Úgy gondolom, ez a regény különleges az időutazás műfajában, valamint az átlagon felüli karaktereivel be fogja lopni magát az olvasók szívébe. Nekem remek élményt nyújtott, szívből ajánlom mindenkinek.

2 hozzászólás
>!
Ashriver 
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Nagyon jó volt!
És persze, hogy a végén kaptunk egy tipikus Alexandra Bracken függővéget. Teljesen más volt, mint a Sötét elmék trilógia, más írási mód. Szeretem, amikor egy író képes megütni más hangnemet is.

>!
deen
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Szenvedtem ezzel a könyvvel. Tényleg nagyon sajnálom, de a feléig borzasztóan untam, és utána sem lett sokkal jobb a helyzet. Egyedül a damaszkuszi rész kötött le igazán. Maga a könyv nagyon szépen és jól van megírva, tényleg lenyűgözők a leírások, minden korra nagy hangsúlyt fektetett az írónő, szinte az ember maga is úgy érezte, hogy ott van a szereplőkkel. Csak éppen a cselekmény borzasztóan lapos volt. Szépen csordogált, néha jött egy üldöző, aztán egy kobra vagy tigris, a második világháború és a bombák, szaladtunk-szaladtunk korokon át, közben a szereplők összegabalyodtak, vagy éppen egymásnak ugrottak. A sok szépírás között nálam elveszett a lényeg, hogy az Öreg hogyan is érte el azt, amit és hogyan is lehetne megakadályozni a továbbiakat. Etta anyja volt számomra a legnegatívabb szereplő, mert egyszerűen érzéketlen és nem érdekli senki és semmi csak a küldetése. Szegény Alice…. Ez nem az én könyvem volt.

4 hozzászólás
>!
Hails
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Nem volt rossz, de nekem valahogy jó sem. :(
Elolvastam, de a végét már nem is nagyon figyeltem. Valahogy nem sikerült neki. Lehet egyszer majd újra elolvasom, de most… most nem jött össze úgy, ahogy szerettem volna.

10 hozzászólás
>!
h_kincsoo
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Hihetetlen, hogy ismét sikerült elmerülnöm a múltnak több szeletében. Az írónő tökéletesen leírja, érzékelteti az összes megemlített korszak környezetét. Nem is beszélve magáról az időutazásról. Ráadásul mindezt megfűszerezte egy kis romantikával és így lett kerek a történet. Kerek… Azért a folytatást, azt minél hamarabb szeretném kézbe venni, addig nem lesz tiszta semmi.
Egyetlen olyan dolog volt, ami miatt nem szerettem volna a múltban élni, mégpedig a rasszizmus. Rosszul vagyok mindettől, ahogyan képesek voltak bánni az emberekkel. Mindezt az írónő is jól bemutatja kezdve rögtön Etta és Nicholas kapcsolatával. Itt látszott leginkább, hogy a lány világában, korában már teljesen mások a szokások, ezért is tűnt számára természetesnek a fiú iránti vonzalma, ami egyébként a másik részről is érződik, csupán kicsit több időbe telik, mire Nick is rájön ugyanerre.
A vége pedig eléggé ütősre sikeredett, hatalmas taps jár érte. Ahogy elolvastam az utolsó mondatot, csak az járt a fejemben, hogy bármi áron, de be kell szereznem a folytatást. Remélem minél hamarabb le is fordítják, mert kíváncsi leszek, hogy mik is ennek a befejezésnek a következményei, vagy innen hogyan tovább.
Imádtam minden egyes fejezetét, mindet másért. Az elején a mai New York ábrázolása fenomenális, aztán a 18.század a tengeren, majd a háborús London, Párizs, Damaszkusz, mindben volt valami, ami magával ragadott.

>!
Sabinomi 
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Jaj, de sajnálom ezt a történetet. Olyan sok potenciál lenne benne, mert nekem nagyon megtetszett az időutazók világa. Főleg, mivel nagyon érdekes helyekre látogattak el kezdve a kalózok világától. Erre a szereplők 70%-a annyira idegesítő, hogy nem tudtam élvezni a könyvet. Az egyik legidegesítőbb szereplő éppen Etta, a főszereplőnk volt. A szerelmi szál is olyan nyálas számomra. Pedig én szeretem a nyálas történeteket, de itt olyan hirtelen volt. Vagyis a hirtelen nem is a lelgjobb szó, mert lassan mentek a történetek, de számomra még így is túl korai volt a szerelmük… Olvastam már A. Brackentől, de ez a könyv annyira más volt stílusában. A Sötét elmék annyira magával ragadtak, itt csak azt éreztem, hogy egy béna YA könyvet olvastam. Pedig a világ annyira jó…

>!
kuruczbia
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Körülbelül 1 hónapig tartott, amíg elolvastam a könyvet, és szerintem ez mindent elmond…
Szeretem az időutazós történeteket, a borítója pedig nagyon szép, úgyhogy hirtelen felindulásból vettem meg a könyvet, sajnos nem kellett volna. Eléggé szenvedtem vele, egyáltalán nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, Ettát egyenesen ki nem állhattam.
Az alapsztori tetszett, voltak érdekes gondolatok a könyvben, de egyébként a cselekmény borzasztó unalmas volt. Napokig rá se néztem a könyvre, ha meg mégis elkezdtem olvasni, 1-2 fejezetnél nem bírtam többet, mert majdnem elaludtam.
Az egy csillagot az alapötletre, és a borítóra kapja.

3 hozzászólás
>!
_NaRa_ I
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Korfestő, lassú hömpölygés a történelem tengerén. Gyönyörűen megírt történet káprázatos atmoszférával. A hangulatos leírások lelassítják a cselekményt, ez a regény nem tűzvészként söpör, hanem gleccserként, lassan vág utat magának. A narráció tartja a távolságot a karakterektől, nem húz be teljesen, nem a karakter bőrében érzem magam, inkább mintha egy filmet néztem volna. És micsoda „film” volt!

>!
sasviki95 P
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Nagyon nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz, és borzasztóan kíváncsi voltam a sztorira is, mert az nagyon – már-már kísértetiesen – hasonlított egy évekkel ezelőtt, általam írt történethez, ami a neten volt megtalálható. Igazából csak azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert féltem tőle, hogy esetleg pont ugyanaz, vagy nagyon-nagyon hasonló könyvet fogok olvasni. Nos, abban igazam volt, hogy az alapsztori az ugyanaz, de aztán ez a könyv átment időutazós-spoiler-sztoriba, ami alapjáraton nem lenne baj, de…
…de hogy az írónő és a szerkesztők nem olvasták át egynél többször a könyvet és hogy nem figyelmesen, az holtbiztos. Az egy dolog, hogy a magyar fordításban rengeteg a helyesírási hiba és néha tök értelmetlen magyar mondatokat sikerült összehozniuk, de az, hogy néha nem bírtam kibogozni, hogy az írónő mire gondol, azt egy picit soknak találom.
Rengetegszer felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg kihagytak részeket vagy korábbi utalások a magyar fordításból, vagy az angol verzióból, de a könyv végére be kellett látnom, hogy nem, ez a könyv így lett megírva. Cselekmény-összegabalyodások, érthetetlen cselekmény-folyás és ki nem dolgozott részek tömkelegével találkozhatunk a könyvben. A csúcsok csúcsa az volt, amikor megkérdeztem anyukámtól, aki mellettem ült, hogy „Kihagytam egy fejezetet?”, annyira nem értettem, hogy mi az ábra. Olyan dolgokra utaltak vissza néha, amikről egyszer sem volt szó korábban a történetben és néha olyan alapvető hibákat találtam, mint az elemlámpa használata. spoiler
Attól függetlenül, hogy ennyi hibát véltem felfedezni, a könyv alapötlete jó, csupán a kivitelezés nem volt tökéletes, amihez a magyar fordítás is hozzájárult. Szívesen elolvasnám a második meg a harmadik részt, de nem vagyok benne biztos, hogy kibírnék még egy „Ez meg megint micsoda?!” sorozatos kérdések felmerülését. Sajnálom egyébként, hogy ennyi hiba van benne, mert amúgy jó könyv lenne.

>!
Röfipingvin MP
Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Van ebben potenciál, csak olyan lukas. Meg kusza. Kicsit mintha a koherencia hiányozna. Szóval így egynek elmegy kategória.


Népszerű idézetek

>!
Eryka93

– Ne feledd, végül mindig a saját döntésünk számít. Nem az, hogy mit kívánunk, nem a szavak, nem az ígéretek.

21. oldal

>!
Eryka93

(…) az él teljes életet, akit nem tartanak vissza félelmek, és nem vár semmi különöset a jövőtől; akinek nem az előbbiek szabják meg választásait.

242. oldal

>!
Pluviôse

Előbb-utóbb meg kell mondjam, hogy ebben a században tilos a bizalmas érintés – gondolta Nicholas. De talán nem most, majd később.

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nicholas Carter
>!
Eryka93

(…) mindig van megoldás, ha az ember elég kitartóan keresi.

203. oldal

>!
Eryka93

(…) az életet soha nem a múltért vagy a jövőért kell élni, hanem a jelen pillanatért.

339. oldal

>!
Eryka93

A szerelem önző, nem igaz? Olyasmire ösztönözhet tisztességes, becsületes férfiakat, amihez nincsen joguk. Selyemburokba zár a realitások elől, akár az időt magát is megszünteti, félresöpör minden észérvet. Felbújt, hogy szembeszállj az elkerülhetetlennel. Arra hajt, hogy egy másik ember teste és lelke után sóvárogj. Elbizakodottá tesz, mintha bizony megérdemelnéd ennek az embernek a szívét; arra buzdít, hogy helyet keress benne magadnak.

363. oldal

>!
Anita_Takács

A társadalom minden korban ugyanolyan. Megvannak a maga látszólag tökéletesen értelmetlen szabályai és előírásai.


A sorozat következő kötete

Passenger sorozat · Összehasonlítás

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Nicholas Carter


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón
Maryrose Wood: Méregnaplók
Lisa Jane Smith: Ébredés
J. L. Armentrout: Origin
Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss – Perzselő csók
Cassandra Clare: Üvegváros
Richelle Mead: A halál csókja
Rachel Vincent: Shift – Változás
Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Kresley Cole: Endless Knight – Végtelen lovag