Az író nem születik, hanem kemény munkával tanulja meg a szakmáját. Hát jah, csak senki sem mondta, hogy ez tényleg kemény és tényleg munka.
A könyv egy egyetemi tankönyv. Ebből elég sokat le lehet szűrni, hiszen nem ez mesélős-andalgós regény, nem tippeket adó jegyzet, hanem valami, ami egyszerű, tömör, példákkal magyarázó, hasznos szöveg. Nagyon jó benne a felépítése, hiszen egy-egy témát jár körbe, és ilyenkor a témán belül haladva először megismerjük, majd mélyre merülünk benne. Hasznos mindenképpen, főleg ha csak egy valamit érzünk kétségesnek. Vagyis hát mindenkinek más a hasznos, és így nekem is.
Több helyen éreztem azt, hogy de hát ez alap, most minek magyarázza itt ennyit? aztán ilyenkor nagyon gyakran rájöttem: azért, mert valaki tényleg nem érti ezt, és azért, valakinek tényleg el kell mondani, mi a helyzet az adott témában. Az egyik ilyen fejezet (a hely és idő) nekem már túlságosan bagatell volt, ahol több volt a példa, mint a tényleges szabályok, és szabályszerűségek felállítása. Szomorú volt, mert maga a téma többet is megért volna.
Más helyeken úgy éreztem, olvastam volna még kicsit. Az egyik ilyen a narráció volt, amellyel így is szenvedek (vagy csak nem találom a megfelelő hangot?) ahol jól fel volt építve, és a rengeteg példán keresztül megértettem a különbségeket, de az írásban azért kevéssé lett számomra hasznos (ellenben elindított az úton, hogy megpróbálkozzak vele, és ha nem is megy, hát gyakorlok. Mert a gyakorlás jó).
Ha már gyakorlás. Mint a Siker tintájánál is itt is vannak gyakorló feladatok. Ez szerintem borzasztóan hasznos, hiszen attól, hogy valaki egy ilyen könyvet elolvas, nem feltétlen lesz író. Az az elmélet, de a szemináriumot magadnak kell megtartanod vérrel és izzadsággal (meg rengeteg éjjeli órával és kávéval). A feladatok nehézsége is attól függött, mennyire volt a téma könnyű vagy sem. Volt ahol én is hatalmas hibákat vétettem, volt ahol meg olyan novellát írtam, ami szerintem hozta egy jó novella szintjét. spoiler
Ami negatívum (és ez annyira nem is negatív inkább megjegyzés) hogy az angol és a magyar szövegkiadás és írás is más. Ez nagyon angolszász könyv, az ügynökök és mondták világa, és sokszor éreztem azt, hogy ez itthon mintha máshogy menne. Ezt persze a könyvnek nem róhatom fel, és mivel van nekünk, magyaroknak is írástechnikai könyvünk, így ezt onnan leshetjük el.
Mindenképpen hasznos volt, hogy olvastam. Nem mindenben, de úgy éreztem, tanultam valamit ezáltal, ha pedig így van, akkor lehet, hogy egy tyúklépéssel közelebb kerülök a megjelenéshez. Hiszen nem az írással, hanem csak a megjelenéssel van problémám :D