A ​második fiú (Brinkman-trilógia 2.) 14 csillagozás

Alexander Söderberg: A második fiú

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sophie Brinkman, ápolónő és gyermekét egyedül nevelő anya nyugodt életet él Stockholm egyik elővárosában, amikor megismerkedik Hector Guzman könyvkiadóval. A sármos Guzman azonban sötét tikot őriz, és korántsem az, akinek kiadja magát. A vonzó fiatalasszony hamarosan két rivalizáló banda és egy furcsa nyomozócsoport gyilkos összecsapásai közepette találja magát.

Guzman kómában fekszik, miközben alvilági birodalmát felszámolják. Sophie olyan játszmába keveredik, ahol az árulás és a gátlástalan erőszak uralkodik. A túlélésért küzdve kénytelen előhívni sötétebbik énjét eközben a rendőrség nyomoz a Rigó vendéglőben lezajlott véres incidens ügyében, és minél több titok kerül napvilágra, annál inkább egyértelmű, hogy a kulcs a rejtélyhez, maga Sophie.

Alexander Söderberg svéd író bűnügyi sorozata nemcsak hazájában, de közel 30 országban kiemelkedő sikert aratott.

Eredeti cím: Den andre sonen

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Libri Insomnia Libri

>!
Libri, Budapest, 2016
444 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633105580 · Fordította: Tótfalusi István
>!
Libri, Budapest, 2016
444 oldal · ISBN: 9789634330721 · Fordította: Tótfalusi István

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Alexander Söderberg: A második fiú

Egy valódi akció-tűzijáték részese lehettem. Egy újabb, sok szálon futó, feszes thrillert olvashattam. A nemzetközi szervezett bűnözés életéből kapunk ízelítőt emberi sorsok kereszttüzében

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/01/a-masodik-fiu.html

14 hozzászólás
mate55>!
Alexander Söderberg: A második fiú

„A második fiú” jó könyv. Ős öreg, de izgalmas koncepcióval játszik: megmutatja a jót, megmutatja a rosszat, aztán összekever mindent. Azok a könyvek közé tartozik, amelyek nem forradalmi nyelvezetük, új trendeket teremtő hozzáállásuk vagy utánozhatatlan erényeik miatt mondhatók kiemelkedőnek, hanem mert tanítani valóan és sallangmentesen valósítanak meg egy sokak által elbaltázott / lélektelenül visszaadott / félreértett receptet. Az író úgy építi fel a történetet, hogy a talányokról menet közben, szép lassan hulljon le a lepel. Olyan ez, mint egy kirakójáték; játszi könnyedséggel utazunk a helyszíneken, minden egyes jelenet egy újabb szelete a puzzle-nak, egy újabb információt adagol a székében nyugtalanul fészkelődő olvasónak. A helyszínek váltogatásával egyáltalán nem darabolta fel a sztorit, ellenkezőleg: így sikerül a legtovább homályban hagyni a részleteket, késleltetni az eseményeket, és fenntartani az érdeklődésemet az egyébként, (bevallom) semmi extrával nem szolgáló alaptörténet iránt. Többször előfordult már olvasataimban, hogy az író elkezd ítélkezni, s az olvasó szájába rágja, hogy melyik oldal a jó és melyik a rossz. Ez esetben viszont nem éreztem ezt az ítélkezést, hiszen a karaktereken keresztül mindegyik oldal mozgatórugóit megismerhettem. Mindenkinek megvan a maga oka a cselekedeteire, s mindenki átlép egy határt, hogy elérje célját. És bár a végére újra rendesen felpörögnek az események, rá kellett jönnöm, hogy még korántsem jött el a történet befejezése…Nem fogom azt mondani, hogy ezt a könyvet feltétlenül olvasnotok kell, de ha Alexander Söderberg etalonját keresem, aligha találok nála jobbat. Véleményem szerint: az igazi élményhez kötelező az első rész olvasása.

8 hozzászólás
Gyöngyi0309>!
Alexander Söderberg: A második fiú

Viszonylag régen olvastam az első részt, halvány emlékeim voltak róla, de olvasás közben visszajöttek.
Még erősebbre sikeredett, mint az első rész, egyre merülnek a mocsokban a szereplők. Tetszik, hogy továbbra sem fekete-fehér minden, nincsenek jók vagy rosszak, mindenki a saját érdeke szerint cselekszik. Most is egy nagy akciójelenet a könyv, kontinenseken, de főleg Európán átível a cselekmény. A fejezetek ugrálnak a helyszínek, szereplők között, de ettől az egyszerű fogástól annyira olvastatja magát, olyan lassan csepegnek az infók, hogy alig lehet letenni.
A kedvencem Antónia volt, talán ő volt a legtisztább jellem.
Továbbra is a nagyok pályáján folyik a játék, az alvilági bandaháború kellős közepén járunk, amibe ártatlanok keverednek. Az a legszebb az egészben, hogy ezek az ártatlanok sem maradnak jellemüknél, valamilyen szinten ők is belesimulnak a környezetbe.
Egyébként semmi új nincs a könyvben, kliséhalmaz, a szokásos maffia-akció cselekmény, elemek, viszont olyan jó a stílus, vagy a fordítás, hogy letehetetlenné válik.
Alig várom, hogy kinyisson egyszer a könyvtár és olvashassam a befejező részt.

Esztii_ P>!
Alexander Söderberg: A második fiú

Hát ez egy nagyon érdekes könyv volt. Nem olvastam a sorozat első részét, mégis azt érzem, hogy tudom mi történt abban a részben. Már régebben elkezdtem ezt a könyvet, de csak az 50. oldalig jutottam, annyira unalmas volt. Most viszont végigolvastam
A történet nagyon érdekes volt, több szemszögből is láttuk mi zajlik éppen. Ahogyan próbálják befolyásolni egymást a szereplők, ami történik a nyomozókkal vagy a több szereplővel mind izgalmassá teszi a könyvet. Nekem tetszett összességében, annak ellenére hogy másodjára tudtam csak elolvasni

Alma2>!
Alexander Söderberg: A második fiú

Már az első rész is nagyon tetszett, de ez meg különösen! Egyszerre egyedi a hangulata miközben minden ismerős elem megvan benne, már olvasom is tovább, új kedvenc sorozat :)


Népszerű idézetek


A sorozat következő kötete

Brinkman-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz
Baráth Viktória: A főnök
Lars Kepler: A Paganini-szerződés
Ashley Carrigan: Árnyjátékos
Csöndes éj
Ben Sanders: Amerikai vér
Marilyn Miller – Ella Steel: Üldözöttek
N. Nagy Zoltán: Keselyű
K. M. Holmes: Dario
Steve Cavanagh: 48 óra