Találkozzunk ​Toscanában! (Paul Stuart 1.) 60 csillagozás

Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Paul ​Stuart, az elismert skót gasztroszakértő lába alól kicsúszik a talaj, amikor a barátnője egyik napról a másikra faképnél hagyja. A férfi úgy dönt, hogy szerkesztője javaslatára legújabb szakácskönyvét Toscanában fejezi be, hátha a levegőváltozás (no meg alkalomadtán egy kis szarvasgombás tészta és egy üveg vörösbor) meggyógyítja összetört szívét, és az alkotói válságból is kihúzza. De amikor Paul megérkezik Olaszországba, nem egészen úgy történnek a dolgok, ahogy várta… A félresikerült autókölcsönzés után nem marad más választása, mint buldózerre pattanni, az idilli Montalcinóba vezető útja során azonban a szokatlan járműnél sokkalta nagyobb meglepetések is érik. Miközben kellemesen lubickol a toszkán vidék csodás látnivalóiban és ízeiben, a legkülönbözőbb alakokat sodorja elé a sors – köztük egy fiatal amerikai nőt, aki megdobogtatja a szívét.
A Találkozzunk Toscanában! az érzékek ünnepe, az emberi kapcsolatok tanulmánya és a véletlenek vígjátéka. Bájos és örömteli… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633246467 · Fordította: Nagy Viktória
>!
320 oldal · ISBN: 9789633246474 · Fordította: Nagy Viktória

Enciklopédia 29

Helyszínek népszerűség szerint

Olaszország · Toszkána · Montalcino


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

Ágica102>!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Igazából a könyvborítójába szerettem bele, de a történet is nagyon megnyerő volt.
Ez egy laza, könnyed nyári olvasmány. Az ember kedvet kap arra, hogy elutazzon Toscanába. :)

Mert_olvasni_mindig_jó P>!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Könnyed kis nyári olvasmány, ami kikapcsolt és megnevetett.

Első könyvként az írótól egyáltalán nem tudtam mire is számíthatok. Sokáig húztam is, mert amikor legelőször megláttam a könyvesboltban, nem is vettem meg, csak nemrégiben. De egyáltalán nem bántam meg.

Olaszország és a gasztrológia mindig is nagyon közel állt valamiért a szívemhez és itt sem panaszkodhattam, ugyanis a könyvből még egy kis ízelítőit is kapunk a Toszkán ételekről. Akit érdekel az itáliai konyha, annak mindenképpen érdemes beszereznie, de annak is, aki imádja a jó humorral és egy kis kalanddal megfűszerezett nyári olvasmányokat.

Kalandos és igazán vicces, az elejétől a végéig nevetni lehet a lehetetlen helyzetein, de ugyanakkor gyönyörködni is lehet benne hiszen varázslatos helyekre repít el minket.
Sajnos nem igazán tudok róla mást írni. Nyári kis limonádé, ami érdekes és élvezetes egyben.

Kedvenc idézetem a könyvből:

„Néha a legfontosabb dolgok ott vannak az orrod előtt, csak nem veszed észre őket. Végül akkor esik le a hályog a szemedről, amikor távol vagy az otthonodtól, például egy kis toszkán faluban, ahol szokatlan és rendkívüli dolgok történnek. És ráébredsz, milyen gazdag és értékes az élet.”

Lobelin P>!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Nem az én könyvem volt… nagyon döcögősen indult, ráadásul az első 30-40 oldalnál a falhoz akartam csapkodni: hogy bir egy pasi ennyit nyavalyogni???-) Később sem gyorsultak fel az események, kb. olyan sebességgel haladt, mint Paul a buldózerrel-) Pedig a borítója olyan szép, meg a fülszöveg is ígéretes volt… kár érte-(

medizonka>!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Bájos, habkönnyű , szórakoztató nyári olvasmány könnyen kiszámítható befejezéssel. Ha nem számít többre az ember akkor akár még a mindennapokból való kikapcsolódást is biztosítja. Tényleg nem több ennél, de ezt a műfaji sajátosságokat nagyon is tudja a regény.
Egy nem mindennapi buldózer utazást élhetünk át főhősünkkel Paullal. Miközben lassan csordogálva halad előre célja felé megismerkedhet az olvasó a toszkán táj lenyűgöző szépségével, kedves és vidám lakóival, döcögős, álmoskás ügyintézési módszereivel és a páratlan és igencsak ízletes toszkán ételekkel. Igen, ha valaki nagy rajongója a toszkán konyhának, akkor annak kötelezően ajánlott mű ez a kis limonádé történet. Sokkal több pozitívumot nem is igazán lehet róla elmondani: hangulatban, klisékben, formai elvárásokban erős, de nagyjából ennyi. A hosszas lelki monologizálás kifejezetten zavaró volt egy férfi főszereplő „ szájából”, bár nőknél sem szeretem olvasni/ hallani. Jobb a lelki ábrázolást az íróra hagyni, illetve jobban tette volna vele jelen esetben Smith úr , ha másképp oldja meg.

SzemreValó_könyvek >!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Egy gasztroszakértő, akit megcsal a barátnője és ennek, illetve szerkesztője hatására elmegy Toscanába, hogy megírja készülő szakácskönyvét. Egy szerkesztő, aki szerelmes, de nem vallja be érzelmeit a másiknak. Vajon, hogy alakul a sorsuk?

A borító nekem nagyon tetszik, hangulatos. A szereplők szerezhetők, bár Gloria számomra kicsit idegesítő volt a sok nyavalygás miatt. Paul Stuart a főszereplő is kicsit negatív hatással volt rám, mivel döntésképtelennek ismertem meg. Ezek az érzések a kötet végére csillapodtak bennem. A hibáikkal együtt többnyire szerethetőek voltak a karakterek.

Tetszett, hogy jobban megismerhettem az olasz tájat, ételeket. Ebben a tekintetben igazi olasz életérzés fogott el.

A történetet tekintve azért izgalmas volt, számítottam erre a befejezésre, ugyanakkor volt, ami meglepetésként ért, mert én másra számítottam. Nem bántam meg, hogy elolvastam. Többnyire tetszett a könyv, kíváncsi voltam, mi lesz a végkifejlet.

Belle_Maundrell >!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Aranyos, szórakoztató történet. Teljesen abszurd dolgok történnek a főhőssel, de engem egyáltalán nem zavart, imádtam a humorát. Magával ragadott a toszkán hangulat, sőt, még többet is el bírtam volna viselni belőle. Egyébként is szeretem az ilyen gasztronómiai kalandozással egybekötött utazós könyveket, annyira szuper az atmoszférájuk. Legszívesebben csatlakoztam volna Paulhoz egy jó kis piknikre Montalcinóban. És nagyon megkívántam az olajbogyót. Csak a borászatnál vesztem el egy kicsit, az valahogy nem tudott lekötni.
A történet kicsit kiszámítható, legalábbis a romantikus szál, de el tudtam nézni neki. A szereplők nincsenek túl mélyen kidolgozva, de Paul szerethető, Becky kellőképpen idegesítő, és Gloriát és Annát is megkedveltem. Ahogy a gyakran humorforrásként funkcionáló olaszokat is, főleg Stefanót, a papot. spoiler
És ha már olaszok: nagyon bírtam, ahogy kicsit kifigurázta az ügyintézést meg az általános népi lelkületet. Az az autókölcsönzős dolog haláli volt, szegény Paul. spoiler
Örülök, hogy elolvastam, nagyon örömmel kísértem el hősünket ezen a pihentető buldózeres utazáson. Egyébként nem is értem, honnan jött a magyar cím, az eredeti sokkal ütősebb lenne, még ha fura is, mert pont attól lenne figyelemfelkeltő, és nem utolsó sorban legalább lenne valami köze a történethez. Na mindegy. Nekem kerek volt a történet, elégedett vagyok a befejezéssel, de ha megjelenik a folytatása, akkor el fogom olvasni. Addig pedig lehet, hogy megismerkedek az író másik könyvével is.

blankaveronika I>!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

A magyar cím rettenetes. A történet maga tökélketes abszurdum, de valahogy el tudom képzelni, hogy Olaszországban még akár ez is megtörténhet.
Viszont szerettem a humorát meg azt a csendes belenyugvást, ami az egész történetet, és alapjában véve a szereplőket jellemezte. Ott voltam abban az aprócska Toszkán faluban, ahol a madár se jár és mindenki tud mindent a másikról.
És ettem. Ennek a könyvnek az olvasása közben nem lehet nem enni. Megkívántam kábé minden itthon fellelhető olasz ételt, de persze egyik sem ér fel ahhoz, amit odakinn kap az ember a tányérjára. A bor ellenben ugyanolyan jól esett. És kedvem támadt megtanulni buldózert vezetni.

lauranne>!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Jólesett.
Az n+1. hasonló regény után is. Az Olaszországgal kapcsolatos klisék felsorakoztatása ellenére is. És még úgy is, hogy statisztikailag bizonyíthatom, sokkal jobban kedvelem a női írók hasonló témájú történeteit.
DE
Miért nincs tartalomjegyzék, ha vannak fejezetcímek?
Miért maradnak feloldatlanul a dőlt betűvel szedett olasz szavak?
Hogy kerül egy magyar szövegbe, amiben a skót főhős Toszkánában találkozik egy amerikai nővel, a Schadenfreude kifejezés, pláne úgy, hogy egyébként az olaszul meghagyott kifejezésekkel ellentétben ez az egyetlen szó, amit zárójelben, magyar fordításban is olvashatunk?
Miért nem használja a fordító ismert festmények megnevezésére a köztudatban lévő magyar címeket?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem olvasás közben, de csak azért, mert szeretek szőrözni a szövegekkel.
Egyébként tényleg jólesett.
Valószínűleg azért is, mert két nyárral korábban mi is álltunk Pisa repterén, és hihetetlenül jól újra/átélhető volt az az érzés, amikor kijöttünk a reptér épületéből, és azonnal ránktapadt a nyár (a bőrünkre, a lelkünkbe). Nem ez volt az utolsó könyvem a témában, és remélem, hogy nem az a két évvel korábbi kirándulás volt az utolsó utam Toszkánába. Vannak tartós búcsúk, és vannak átmenetiek is. – idézet a regényből.

Sz_Léda_22>!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Ez a könyv pont arra volt jó, amire szántam, hétvége, Balaton, döglés, olvasás, (közben) alvás, semmi gondolkodás. Ennyi. Viszont ritkán olvasok olyat ahol férfi a “dràmàzó” főszereplő. Nem bànom, ha ők is néha szenvednek a nők miatt. Nem hiszem h felcsapom a könyv többi részét….

Szandi_Réka>!
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Egyszerolvasós könyv. A sztori nem állt valami stabilan nálam. Az Annás rész kb azert kellett, hogy legyen egy olasz románc, Paul exe, az a nő!!! A vége kissé összecsapott lett. Ami miatt mégis tetszett, az a Toszkán vidék volt imádtam, ahogy írt róla, meg a faluról, az ott élőkről. Minden mást olyan felületesnek éreztem benne, de ezek a részek kárpótoltak. Bár nem annyira, hogy újraolvassam.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

Mindig jobb, ha van mellettünk valaki, akivel együtt élvezhetjük a helyeket – feltéve, hogy a megfelelő ember van mellettünk.

205. oldal

Belle_Maundrell >!

Olaszország tele van emberekkel, akik egyszerűen csak elüldögélnek a kávézókban, és nem tűnnek sem boldogtalannak, sem feszültnek – leszámítva azokat a fiúkat, akiknek a barátnője épp fenyegetően rázza az ujját.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Olaszország
Belle_Maundrell >!

Egy csomó ember úgy éli le az életét, hogy nem a megfelelő ember van mellette […] Azt gondolják, hogy összeillenek, pedig nem.

261-262. oldal

Belle_Maundrell >!

– Hallgasson a szívére – mondta Stefano. – A lehető legjobb iránytű.

313. oldal

Belle_Maundrell >!

A szerelem egy szuflé, ami könnyen összeesik, és nemigen éleszthető újjá.

232. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem · szuflé, felfújt
Belle_Maundrell >!

Ha szakítás után nyitva hagyod az ajtót, soha nem fogod tudni lezárni a dolgokat.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szakítás
Belle_Maundrell >!

Az ember beleszeret egy arcba, egy alakba, egy járásba vagy testtartásba, és valami ősi biológiai ösztön arra készteti, hogy egyszer csak összemossa a szépséggel, végül a szépség iránti vágy a másik birtoklása iránti vággyá alakul. Ez az ösztön hajókat indított útnak, verseket ihletett, rendezett életeket döntött romba, de a lényegét tekintve olyan egyszerű, hogy nappali fényben egészen abszurdnak tűnik a hatalma. És mégis létezik, és senki sem tud ellenállni szirénénekének.

268. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Belle_Maundrell >!

– Tudja, a jó dolgokat néha egyszerűen meg kell tenni – csak meg kell tenni, és kész. És a legtöbben – magamat is beleértve – túl gyámoltalanok vagyunk ahhoz, hogy megtegyük. De szerencsére vannak bátor emberek, akik vállalják a kockázatot, és megteszik, amit kell, gyakran olyankor, amikor senki nem látja őket. Azt mondják: a világnak nem kell olyannak lennie, amilyen. Meg is változtathatjuk. Ezt mondják – aztán meg is csinálják.

312. oldal

Belle_Maundrell >!

Néha a legfontosabb dolgok ott vannak az orrod előtt, csak nem veszed észre őket. Végül akkor esik le a hályog a szemedről, amikor távol vagy az otthonodtól, például egy kis toszkán faluban, ahol szokatlan és rendkívüli dolgok történnek. És ráébredsz, milyen gazdag és értékes az élet.

316. oldal

lauranne>!

– Miért nincs olyan szerencsénk, hogy olasznak születtünk, Paul?

243. oldal


A sorozat következő kötete

Paul Stuart sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sue Dylen: A római szerető
Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában
David Nicholls: Mi
Paige Toon: Ha bárhová mehetnél
Borsa Brown: A maffia ölelésében
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár
E. M. Forster: Szoba kilátással
B. E. Belle: Visszatérők
Farkas Andrea: A Főnök ajánlata
Agatha Christie: Halál a Níluson