Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
No. 1. Női Nyomozóiroda (No. 1. Női Nyomozóiroda 1.) 62 csillagozás
Precious Ramotswe túlad atyai örökségén, és a tehenekért kapott pénzen megnyitja Botswana legjobb, egyszersmind egyetlen női magánynyomozó irodáját. Barátai – Mr. J.L.B. Maketoni autószerelő-műhely tulajdonos és széptevő, valamint a főváros leggyorsabban gépelő sikítós titkárnője, Mma Makutsi – segítségével kell megoldania egy különös apa, egy pórul járt férj, egy elvesztett középsőujj és egy elrabolt fiú esetét…
Noha a legendásan gyors észjárással, ravaszsággal és tökéletes ösztönnel megáldott, szókimondó Mma Ramotswe a botswanai élet sötét botrányainak, galádságainak és piszkos ügyeinek bugyraiba vezeti az olvasót, történetei finom humorral, rejtélyekkel és életkedvvel átszőtt, szívet melengető modern afrikai mesék.
A világszerte húszmillió példányban megjelent 1. számú Hölgy Detektívügynökség regényekből rádiójáték-sorozat és díjnyertes televíziós sorozat készült.
Az első női detektív iroda címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1998
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Mma (Precious) Ramotswe · Obed Ramotswe
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 30
Kívánságlistára tette 14
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet egy Agatha Raisin-szerű könnyed kis nyomozgatós, nevetgélős történetre számítottam. És bár Agatha Raisin dilis kalandjainak egyik legnagyobb rajongója vagyok (és az is maradok), kellemes meglepetés volt számomra, mert sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam.
Különleges, meleg hangulata volt az egész könyvnek, és ehhez Botswana, az afrikai helyszín, az itteni emberek természete is nagyban hozzájárult. Kíváncsian várom a történet következő részét, és Drága Ramotswe újabb felderítésre váró eseteit.
Szóval kellett egy zöld borító és detektívtörténet egyben, választhattam valamelyik Agatha Christie könyv és e között.
Nem tudom jól jártam e ezzel.
Tetszett, hogy egy termetes fekete nő a főszereplő, ráadásul Afrikában játszódik. Sajnos az elején nehezen barátkoztam meg a stílussal és azzal, hogy nem ezt vártam. Sok kicsi, jelentéktelen ügy, pillanatképek és érdekes hangulat, különös szereplők.
A vége felé azért belejöttem és megkedveltem.
Aki a kezébe veszi ezt a könyvet, ne a krimi szál miatt tegye. Persze akad nyomozás, nem is egy, de pl. az első 70 oldal csak felvezetés: hogyan is jutott el Drága off odáig, hogy megnyissa Botswana első női nyomozóirodáját. Ezeken az oldalakon még az édesapja szavait is olvashatjuk. Kapunk egy kis ízelítőt Afrikából, az életmódjukból, a kultúrából, flórából-faunából és nem utolsó sorban a főszereplő, Precious off múltjából.
Idővel beindul az üzlet, jönnek a kuncsaftok és a könnyebb/nehezebb ügyek, szóval azért mégis csak krimi, de a tíz körmünket nem kell lerágni. Inkább szórakoztató, persze a tanulságok mellett.
Hmm. Megint csak egy olyan könyv, ami számomra semleges. Nem lett volna rossz az alaptörténet, de lehetett volna sokkal izgalmasabb is. Pl. a vajákos részt is jobban kifejthette volna. Egy női főszereplőnk van, mégse tudunk meg sok mindent róla. Egyszerűen semmi mélység nincs benne, nem tudom jobban megfogalmazni, egy ponyvában több az izgalom mint ebben. De rossznak se mondanám, egyszer simán el lehet olvasni. Ez megint nem az én könyvem volt, egy laza délutánra jó lehet, de csak ha nincs jobb ötlet rá.
Ó, nagyon várom a folytatást! Az írója legalább annyira szereti Afrikát, mint a főszereplő Drága Ramotswe. Nem sokat olvastam/tudtam eddig Botswanáról, biztosan idealizált is a kép, de irigylésre méltó az a derű, egyszerűség, életöröm, ami a szereplőkből árad. Sokat tanulhatnánk egymás tiszteletéről, becsületről, szerénységről, igazmondásról is tőlük. Kedves, szívmelengető, mosolyogtató olvasmány volt. Kriminek nem nevezném, de ez semmit nem von le az értékéből.
Olvasás közben nem akartam, de amint befejeztem a könyvet, egyből utánanéztem a Mma Ramotswe-regényekből készült sorozatnak, és bizony a főhős éppen úgy fest, ahogy én is elképzeltem: nagydarab fekete hölgy hatalmas mosollyal, elképesztően göndör hajjal, tarka, virágmintás ruhákban. Nem sok ilyen magándetektívről olvashattunk eddig, az biztos! Egyből szimpatikus lett :)
A könyv tulajdonképpen több rövid epizódból áll össze, egy-egy nyomozással, afrikai tájleírással vagy családi emlékkel a középpontban. A bűnügyek nem túl komplikáltak, és Mma Ramotswe – mint kezdő nyomozó – több ízben is tévútra jut, lelepleződik a megfigyelt személy előtt, vagy éppen a puszta véletlennek köszönhetően hibáz rá a megoldásra. Amit nagyon élveztem benne, az egyértelműen az afrikai hangulat. A krokodil- és kígyótámadások, a nagy melegben vizet kérő (és kapó) vadidegenek ugyanolyan természetesek, mint a varázsamulett a kocsi kesztyűtartójában. A szerző le sem tagadhatná, hogy élete első két évtizedét ott töltötte, illetve a mai napig vissza-visszatér. Egész biztosan folytatni fogom.
Nagyon tetszett a könyv újszerűsége, az afrikai színtér. Izgalmas volt, változatos, letehetetlen. A könyvben megismerhetjük a nyomozónő életét és személyes tragédiáit is, de ezeket sem érzelgősen. A könyvben van egy finom egyensúly, ami kiemelte a többi krimi közül ezt a kötetet. Szeretném folytatni a sorozatot és a filmsorozat megnézését is tervezem. Angulol és magyarul párhuzamosan olvastam a történetet, nyelvtanulási céllal, mindkét nyelven nagy élmény volt a könyv.
Különleges hangolatú és környezetben (Afrikában) játszódik a történet. A főszereplő (detektívnő) is érdekes személyiség. Öt csillagot adtam a könyvre, mert érdekes, tanulságos és tényleg szórakoztató volt. Nem egy Agatha Christie, de mégis van egy jó hangulata, amit nem tudok megfogalmazni.
Kellemes kis olvasmány volt, annak ellenére, hogy nem igazán krimi. Kisebb-nagyobb helyi ügyek megoldása mellett inkább arról szól, hogyan lett a főszereplő hölgy magánnyomozó. Olvastam már hasonlót, a Maisie Dobbs és a háborús rejtély is erre a sémára épül. A helyszín esetünkben viszont különleges, az afrikai táj és az emberek adnak egy különös, hangulatos színezetet a történetnek.
Azt reméltem, hogy olyan élményt nyújt majd, mint egy Agatha Raisin kötet. Megspékelve persze egy nagy csipet Afrikával. Utóbbit maximálisan megkaptam, a krimi vonal viszont elég gyenge volt, így vegyesek az érzéseim.
Mma Ramotswe valóban egy kellemes, szimpatikus személyiség, a modern elgondolásokat a határain kívül tartó Botswanában próbál kiteljesedni és magánnyomozóként kezd el dolgozni. A hozzá beérkező ügyek viszont sajnos vagy faék egyszerűségűek vagy a nyomozónő akkora szupersztár, hogy maximum két nap alatt fényt derít az igazságra. Nem mondom, hogy nem élveztem, mert a botswanai színtér és az egyéni sorsok kifejezetten különlegesek, a szerző stílusa is visz magával, nincs túlbonyolítva, azonban a történetek végtelenül le vannak butítva és ez sokat elvesz az élményből. spoiler
Népszerű idézetek
Milyen szörnyű lehet férfinak lenni, akiknek állandóan a szexen jár az eszük.
Az ember az élete során akár minden évben – hónapban – szert tehet új barátokra, de egyikük sem ér fel azokkal a gyermekkori barátságokkal, amelyek felnőttkorban is tartanak. Ezek azok, amelyeket acélból készült abroncs fog össze.
…minden embernek van a szívében egy térkép a hazájáról, és a szíve soha nem engedi, hogy az ember megfeledkezzen erről a térképről.
Vissza fog menni, gondolta, ha már eleget dolgozott ahhoz, hogy nyugdíjba vonuljon. Vesz majd egy házat, esetleg épít egyet, és megkéri valamelyik unokatestvérét, hogy lakjon vele. Dinnyét fognak termeszteni, és lehet, hogy nyitnak egy kis boltot a faluban. Minden reggel kinn üldögél majd a háza előtt, és beszippantja a fa füstjének az illatát, s örömmel várja, hogy a napot a barátaival beszélgetve töltse. Mennyire sajnálta a fehér embereket, akik nem tehetik ezt, mivel egész nap rohannak és olyan dolgok miatt aggódnak, amelyek úgyis megtörténnek. Mi értelme azt a sok pénzt felhalmozni, ha soha nem ülhetsz nyugodtan, vagy nem figyelheted békében, hogy legelnek szarvasmarháid!
… én csak egy aprócska lény vagyok Afrikában, de van hely számomra, és mindenki számára, hogy leüljek és megérintsem a földet, és magaménak érezzem.
Nagyon sajnálta a fehéreket, akik képtelenek ilyesmire, akik állandóan csak rohannak és olyan dolgok miatt aggódnak, amik amúgy is meg fognak történni. Mi annak a rengeteg pénznek a haszna, ha soha nem tudsz a fenekeden maradni, vagy pusztán megfigyelni, hogyan eszik a tehenek a füvet? Az ő meglátása szerint semmi. Az égvilágon semmi, és még csak nem is tudnak erről. Időnként összeakadsz egy fehérrel, aki megérti, fölfogja, miképpen állnak valójában a dolgok, de kevés ilyen van és csak nagyritkán, a többi fehér pedig sokszor gyanakodva szemléli őket.
Tizenhatodik fejezet
A gond természetesen abban rejlik, hogy az emberek képtelek megérteni, mi a különbség a jó és a rossz között. Eszükbe kell hát juttatni, mert ha rájuk hagyod, hogy maguk bogozzák ki, soha nem vennék rá a fáradtságot. Csak annyit derítenének ki, hogy önmaguk számára mi a jó, majd azt kiáltanák ki helyesnek. Aa legtöbb ember így gondolkodik.
45. oldal
Mi szántottuk fel először a földet, amikor Modise megteremtette – szól egy régi tswana költemény. – Mi készítettük az ételt. Mi gondoskodunk a férfiakról, amikor kisfiúk, amikor fiatalemberek, és mielőtt öregkorukban elköltöznek az élők sorából. Mi örökké ott vagyunk. De csak asszonyok vagyunk, és meg sem lát bennünket senki.
44. oldal
A sorozat következő kötete
No. 1. Női Nyomozóiroda sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- M. C. Beaton: Agatha Raisin és a nyársat nyelt rendőr 86% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: A hömpölygő sír 97% ·
Összehasonlítás - Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában 91% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: Találj rám! 89% ·
Összehasonlítás - Darynda Jones: Második sírhant 87% ·
Összehasonlítás - Jacqueline Winspear: Maisie Dobbs és a háborús rejtély 85% ·
Összehasonlítás - Jane Shemilt: Légszomj 84% ·
Összehasonlítás - Lisa Gray: Fogy a levegő 81% ·
Összehasonlítás - Richard Osman: Az utolsó ördög 94% ·
Összehasonlítás - Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok 93% ·
Összehasonlítás