Völgy ​a világ végén 12 csillagozás

Alexander Lenard: Völgy a világ végén Alexander Lenard: Völgy a világ végén

Harminc éve hunyt el Lénárd Sándor író, költő, aki kalandos élete során bejárta Európát, végül 1952-ben Brazíliába költözött. Latinra fordította a Micimackót, ezzel vált világhírűvé. A jubileum alkalmából kezdjük el Lénárd műveinek újboli kiadását. A Völgy a világ végén a brazil őserdőben, egy kis faluban játszódik. Szépirodalmi önéletírásban a szerző beszámol az őslakosok, a telepesek és a saját életéről, elmeséli milyen orvosnak lenni a világ végén. Az érdekes történetek mellett, megható emberséggel írja meg a honvágy természetrajzát.

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Magvető, Budapest, 2005
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631422976 · Illusztrálta: Lénárd Sándor
>!
Magvető, Budapest, 2002
206 oldal · ISBN: 9631422976
>!
Magvető, Budapest, 1967

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Gelso P
Alexander Lenard: Völgy a világ végén

Ez a könyve sokkal inkább tetszett, mint az Egy nap…, ami inkább az elmélkedés, a magány, a csend, a nyugalom könyve. Az igaz, hogy az írói munkásságnak, az elmélyedéshez ez jobban szükségeltetik.
Ez már inkább mozgalmasabb, megjelennek az emberek, hacsak rövid ideig is, de szembesülhetünk az írót körülvevő mikrokörnyezet lakóival és problémáival, gondjaikkal, új lakóhoz való viszonyulásukkal.
Tetszik, ahogyan Lénárd Sándor ír, igazi szépírói stílus, választékos, nem beszélve a visszaemlékezéseiről, amelyben egy-egy, a világ vmely csücskén megélt élményt oszt meg velünk. Biztosan nagyon kalandos, izgalmakban, de bánatban, szomorúságban gazdag élete lehetett.
Külön tetszett az a rész, amikor Európára, Magyarországra jellemző növényeket szeretne meghonosítani, magvakat ültetni a völgyben a világ végén.
Szívesen olvasnám saját tollából kikerekedett élettörténetét. (ha lenne)

>!
Uzsonna 
Alexander Lenard: Völgy a világ végén

Nem volt nehéz engem a kis világvégi völgybe csábítani, különösen, hogy olyan érdekes történetekkel feltarisznyázott kalauz tette ezt meg, mint Lénárd Sándor. Szép apránként araszoltunk láthatatlan háza felé, s mint a mesékben, szép sorjában elhagytuk a civilizációs „vívmányokat”. És még mindig nem dőlt össze a világ. És nem kell több vívmány és vívódás. És kiderül a világ vége még mindig odébb van pár órányi járásra/lovaglásnyira, s bár a honvágy az sajog, itt ÉLNI lehet… vagy nem is itt van vége a világnak?

>!
Goofry P
Alexander Lenard: Völgy a világ végén

Egy polgár az óperenciás tengeren túl is úr.

Sajátosan, andalogva kanyarog Lénárd Sándor mindennapos sétáin fundáló útirajza, ahol a felségterületként bejárható „Phüszisz Gaia” nem más, mint a brazil Donna Irma (Emma?) völgye. – - –
Nanana, rossz vagy! Nem úgy van az: hisz valóságos útleírásról van szó, egy hamisítatlan látképpel, amely kezdetben az író visszájára fordított messzelátójának okuláréján át kicsinyítve kínálkozik felénk. A glóbusz túlsó szegletében, aztán az önként vállalt száműzetés keretei között élő világpolgár szinte észrevétlenül fordítja át objektívjét, így emelve origónkba személyes territóriumát. Leírásokkal, bölcseletekkel és helyi anekdotákkal jut érvényre, árad megállíthatatlanul a megfestett táj mindmegannyi jellemzője: flórája-faunája-népessége. És ebben a közelre vont közegben válik aztán érzékelhető fluidummá Lénárd úr maga is, a szórakoztató, szatírába hajló történetekkel, mély műveltséggel telten, polgári elhivatottsággal ékesen, abban a magános-osztályrészéül jutott kulisszában, ahol honvággyal sajgó lírai érzelmek dúlnak.

Súlyozottal summázva:
A már eddig meglévő klasszikus-könyvespolcom letisztult tartóoszlopai közé, Márai és Szerb Antal mellé, én biza immáron odaállítom Lénárd Sándor alakját is.

11 hozzászólás
>!
dwistvan P
Alexander Lenard: Völgy a világ végén

Jó humorral fűszerezett, honvágyban bővelkedő írás. A könnyed hangvétel mögött ott a politikai kritika is. Jó volt olvasni a dél-amerikai élet sajátosságairól, az ott lakók hétköznapjairól.

>!
Habók P
Alexander Lenard: Völgy a világ végén

Szubjektív útikönyv Donna Emma (Donna Irma?) völgyéről. Szeretettel, megértéssel, elnéző humorral készített feljegyzések a völgy embereiről, állatairól, növényeiről, történetéről. És egy kicsit persze önmagáról.

>!
avistori
Alexander Lenard: Völgy a világ végén

Színes körkép kolonistákról, őslakosokról, az idevetődött és ideszületett tarka gyülekezetről, babonákról, szokásokról, az egyszerű halandók néha szép, de sokszor kegyetlen vagy visszás történeteiről, állatokról és növényekről, házakról és tájakról, életfilozófiáról és világnézetről, és még hosszan sorolhatnám hogy mi mindenről. Mindez egy magyar orvos tollából, aki a huszadik század zavaros-kalandos évei után végül Donna Irma völgyébe vetődött, ott, Dél-Amerikában találta meg az otthonát, és ítélkezés és előjelek nélkül írta meg az ezen a távoli vidéken látottakat.
Lassan, elmélkedve, ízlelgetve érdemes olvasni.
Ismét rá kellett ébrednem, hogy milyen nagy és sokszínű a világ, és milyen nevetségesen keveset ismerek belőle.

>!
P_Misaly
Alexander Lenard: Völgy a világ végén

8-10 éve olvastam először ezt a könyvet, ami elég idő volt ahhoz, hogy úgy gondoljam, újra elő kellene venni. Főleg azért, mert ha a tartalmi részekre nem is emlékeztem nemhogy pontosan, de még csak körvonalakban sem, annak idején jó benyomást keltett bennem a regény és arról alkotott szegényes emlékfoszlányaim is pozitívak voltak.
Nagyon érdekes kis könyv ez a 19. század végén, 20. század elején kivándorolt kolonisták világáról, főleg úgy, hogy a Dél-Amerikába kivándorolt olaszokról/németekről/magyarokról és persze az „őshonos” portugál gyarmatosítókról jóval kevesebbet tudunk, mint Észak-amerikai sorstársaikról. De még véletlenül se holmi száraz, történelmi tényfeltárásra gondoljunk, hisz szépirodalomról van szó, hanem az egyes figurák, közösségek lelkivilágának, gondolkodásmódjának megismerésével nyerünk bepillantást ebbe a világba. Arányosan keverednek egymással a néhol vicces, néhol szomorú és drámai, néha pedig kifejezetten groteszk történetek, élethelyzetek; így a könyv elején még esetleg furcsának tűnő, csapongó stílus később kifejezetten élvezhetővé válik és végül minden a helyére kerül.


Népszerű idézetek

>!
Wiggin77 P

A bennszülött részére már csak nevek, mint Jancsi vagy Pali. És ha a naptárban sajtóhiba volt, nem baj, Nebson se rosszabb, mint Nelson. A jobb oldali házban született kisfiút Edilsonnak nevezték, és az is maradt. A templommal szemben lakó szabó fia Rubens.
„Hogyan jutott ehhez a névhez?” – kérdem az anyját. „A joacabai benzinkút tulajdonosa után neveztem” – feleli. Egy kislány Illa. Miért? Abban a percben, amikor világra jött, valaki a kórház folyosóján azt kiabálta, hogy „illa, illa”. Egy másik Aspirina. Az aszpirin mindig jót tett az anyja fejfájásának. Egy harmadik Lomita. „Nem Lolita?” – kérdem kicsit gyanakodva.
„Nem, Lomita. A férjem olvasott egy történetet egy Lomita nevű lányról, aki mindig híven szolgálta az uraságot.” Az apa – a szabad kolonista – nyilván hűséges szolgálót kívánt…

49. oldal

2 hozzászólás
>!
Wiggin77 P

Egy branaui szobafestő, akinek nem volt humora, vicces Chaplin-bajusszal akarta megvalósítani a szőkék világuralmát.

201. oldal

3 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

Egy tanárnővel (a tanítónak itt tanári címe van) folytatott beszélgetés világosított fel arról, mit gondol, mit tanít a világtörténelemről:

“Kezdetben teremtette Isten és Krisztus a világot. Hogy hol, az kérdéses, de semmi esetre sem Brazíliában, mert akkor még nem volt felfedezve. Ezerötszáz évre rá Cabral Alvarez Péter végre felfedezte. Ez alkalommal találkozott Ramalho Jánossal, egy portugál hajóssal, aki már régebben itt élt, egy törzsfőnök lányát vette el, és az övé volt a Guainazesok királyságának a fele. Ez volt az oka, hogy a portugálok csakhamar jól érezték magukat az országban. Az indiókra vadásztak, smaragdot kerestek. Aranyat is találtak. Csak a braziloknak nem volt jó dolguk; mert a portugálok mindent elcipeltek. 1790 körül egy csoport hősies brazil összeesküdött, hogy lerázzák a jármot. Egy zászlós, aki szabad óráiban fogat is húzott, s ezért Tiradentesnek hívták, volt a vezérük. Népünnepély keretében felakasztották és felnégyelték, ennélfogva április 21-én nincs iskola. Aztán egy Napóleon nevű tábornok megtámadta Portugáliát, mire a király s udvara átjöttek Rio de Janeiróba. Ott vették csak észre, milyen szép ez az ország.

Később Brazília önálló lett, az uralkodó hercegből pedig Első Péter brazil császár. A fia volt Második Péter. Mind a kettő képe ott van ma is a pénzjegyeken, mert ez volt Amerika első és utolsó császársága. Később elzavarták a császárokat és kényurakat, felszabadították a rabszolgákat, s végül Brazília megnyerte a labdarúgó-világbajnokságot. A legjobb labdarúgó Pelé. Az elnök Kubicsek Juscelino.”

1 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

“Brazíliának több törvénye van, mint akármilyen más országnak – magyarázta egyszer egy bennszülött barátom –, csak egyetlenegy hiányzik. Az a törvény, amelyik megparancsolná, hogy a többit tisztelni kell.” Egy kiváló jogász ezt így fogalmazta: “Brazília az Egyesült Államoktól alkotmányt kapott, Portugáliától megkapta a római jogot, Napóleontól a code civilt, végül Schachttól a devizarendeleteket. Az itteni törvényhozóknak már semmi más dolguk nem volt, mint a paragrafusok megkerüléséhez szükséges törvényes utakat kidolgozni.”

>!
Arianrhod MP

Ki merné azt állítani, hogy Diogenész bolond volt? Az ő példáját ma csak a caboclo követi, aki a vízparton ülve nézi a patakot, és a munkát addigra halasztja, amíg a víz majd hegynek fel folyik. És ha Rockefeller – korunk Nagy Sándora – maga jönne, és újra azt kérdezné: “Mit kívánsz magadnak?” – a bölcs ma is csak annyit mondana, hogy: “Menj csak egy kissé arrébb a napból” – vagy mert szubtropikus vidéken élünk: “Jer közelebb, vessél rám egy kis árnyékot.” Ez a bölcselet nem életellenes, sőt, a portugál annyira szereti az életet, hogy azt vallja: “Ha a halál örök nyugalom, inkább fáradtan élek.”

>!
Arianrhod MP

Biemsch a Téglás Jóskának magyaráz. A Jóska már itt született, itt nőtt fel, és pontosan annyit tud, amennyi a téglaégetéshez és évi egy gyermek előállításához feltétlenül szükséges.

>!
Arianrhod MP

Rengeteg a szúnyog, éjjel nem lehet aludni. Aztán a sáskajárás! Honnan jöttek? Jöttek, ettek, az aipinak épphogy a szára maradt meg, vagy még az sem. Erre aztán mégis kellett valamit tenni, elmentek a J.-i püspökért, hogy mondja el a sáskajárás elleni imát. Eljött, hozta a könyvét, imádkozott. A sáskák nyugodtan tovább legelésztek, de a szúnyogokat mintha elvitte volna a szél. A püspök másnap délután elutazott, s amikor a kocsiba szállt, hallották, hogy azt mondotta: “Istenem, Istenem, elvétettem volna az oldalszámot?”

>!
Arianrhod MP

A jó dolgokat meg kell élni, a rosszakat túl kell élni. Minden az idő kérdése. És az idő múlik…

>!
Arianrhod MP

Ehhez meg kell jegyeznem, hogy a mi “bekopogok” kifejezésünk Brazíliában értelmét veszíti. Még ha a ranchónak volna is ajtaja, a belföld lakója olyanoktól származik, akiknek az élete nem zárt ajtók mögött játszódott le. Se az indiók, se a néger, akit százötven vagy csak száz évvel ezelőtt passzus és vízum nélkül bevándoroltattak ide, nem ismertek olyan komplikált szerkezetet, amelyhez deszkák, kilincs, sarokvas és lakat kellettek. Ha az ember be akar lépni egy házba – és ez lehet modern luxusvilla is –, addig tapsol az ajtó előtt, míg valaki jön.

3 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

A forradalmak alkalmából a paloták urait kicserélik. Az ajtónállók megmaradnak. A legbiztosabb foglalkozások azok, melyek az élet kapuit őrzik: a bába és a sírásó hivatása.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gilberto Freyre: Udvarház és szolgaszállás
Theodora Kroeber: Ishi, az utolsó vadember
Alfred Dunhill: Pipák könyve
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Szent-Györgyi Albert: Az őrült majom
Csernus Imre: A férfi
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A mulandóságról
Könczey Réka – S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság