Hívójele: ​„Granit” (Az utolsó huszonhét 2.) 93% 41 csillagozás

Ez a borító még gyönyörűbb, mint az első részé. Nagyon tetszik.
Szerencsére már ez a kötet sokkal jobban beszippantott. Érdekes, izgalmas volt. Egyre közelebb jutottunk a 27. naphoz, egyre jobban érezhető a társadalomban, hogy valami közeleg. A kedvenc szereplőim megmaradtak, még mindig Greget szeretem a legjobban.
Várom a befejező részt.

Azóta at egyik legjobban várt könyv volt, mióta az előző részt kiolvastam. Az valami fergetes élményt adott, egy olyan zárást, amitől minden idegszálam megfeszült, és nem enyhülhettek egészen mostanáig… off

Jól megalapozottan rajongóvá váltam.
Ritka jelenség, ha egy sorozat részeit egyformán szeretem, és a folytatás megugorja a magasra tett mércét, de ebben az esetben ez abszolút így van.
ABH könyvét olvasva érzem, miért is szép a magyar irodalom; és megértem, hogyan lehet egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.
Értékelem ABH szöveg és tartalom felé mutatott mindenkori alaposságát és érezhető elhivatottságát. Egyedi humorát továbbra is kellő ügyességgel és mértékkel alkalmazza, jó pillanatokban bevetve, anélkül, hogy elvenné az alaphelyzet komolyságát, vagy az események hitelességét.
Mindig tartogat számomra meglepetést, fordulatot, izgalmat, akciót, rejtélyt, új ismeretet, néhány OMG-t és WTH?!-t.
A helyzet egyre súlyosbodik, minden kezd összeomlani, az emberek pedig kifordulnak magukból off, és hát lássuk be, ez hová is vezet… Szomorú, de ilyen a valóság.
A szereplők karaktere remekül építkezik az események előrehaladtával, sokukat nagyon könnyű egy életre megjegyezni. És ami számomra nagyon sokat jelent: két kedvenc női karaktert is magáénak tud Az utolsó 27. :D
♥️Caroline
♥️Pirr
És megkockáztatom, hogy Mack is azzá válik idővel. :-))
Ugyanazt tudom mondani, mint korábban: nagyon várom a folytatást.

Remek stílusban megírt könyv, igazán méltó folytatása az első nagy sikert aratott történetnek.
A megoldás felé haladva az atmoszféra is fogva tartja az olvasót.
https://gaboolvas.blogspot.com/2023/09/hivojele-granit.html

Ahogy peregnek a napok és közeledünk a végkifejlethez, úgy nő a feszültség a cselekményben. Eddig sem volt sétagalopp a történet, a folytatásban azonban látványosan emelkedtek a tétek. A szereplők komolyabbá váltak, érezhetően nő a bizonytalanság, hogy vajon sikerül-e túlélni a világvégét. A komolyabb és sokkal eseménydúsabb lett a cselekmény, durvulnak a dolgok és a szereplők is. Ezzel együtt kezdünk szereplőket is veszíteni, ami tovább fokozza a kilátástalanságot. Nagyon várom, hogy mi lesz a történet vége és kinek sikerül végül túlélni az utolsó napokat.

BLOGBEJEGYZÉS VÁRHATÓ

Huszonhét nap… csupán ennyi idő van hátra és a világ, melyet ezidáig ismertünk, megszűnik jelenlegi formájában létezni. Legalábbis… ezt mondják. Mondd csak, mégis mihez kezdenél, ha ezzel szembesítenének? Jobbat mondok, ha ezzel szembesítenének ÉS kapnál mellé egy rakás pénzt is?

Alexander B. Hackman regénye egy rendkívül érdekes és elgondolkodtató témát boncolgat, mindezt a lehető legszakszerűbben kivitelezve. A trilógia második része még több izgalmat és akciót tartogat az olvasó számára, kedvenc szereplőink újra felveszik a harcot az ismeretlennel.

Az író elképesztő tehetséggel csűri-csavarja a szálakat ebben az egyébként is szövevényes történetben. Az idő vészesen fogy, így magától értetődően körbe lengi a kötetet egyfajta feszült várakozás. A váltott nézőpont továbbra is szerves részét képezi a cselekménynek, melyben a régi ismerősök mellett új karaktereket is megismerhettünk.

Ebben a részben pont ott folytatódik a történet, ahol az előző abbamaradt. Végtelenül kidolgozottak mind a karakterek, a motivációjuk, mind pedig az a szituáció, amibe belekényszerültek. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem hátrány, ha az elolvasása előtt átlapozza az ember az első részt, hisz itt minden apró részlet fontos szerepet jatszik és ha valaki ezzel nincs tisztában, helyenként elveszve érezheti magát.

Az írói stílus engem teljességgel megfogott ebben a kötetben is. Imádtam a szerző sajátos humorát, amivel abszolút feldobta a sztorit. A kedvenc karaktereim továbbra is Hepike, Greg és Caroline voltak. Alig vártam, hogy a róluk szóló fejezeteket olvashassam.

Így a végére érve kijelenthetem, hogy újfent rendkívüli kalandban volt részem. Rettentően izgatott vagyok a folytatást illetően, úgy érzem, hatalmasat fog tarolni a befejező rész, ám egyúttal rendesen izgulok is a kedvenceimért. Hogy megis mi fog történni a 27. napon? Ez bizony kérem szépen a milliókat érő kérdés!

Hálásan köszönöm az írónak, hogy olvashattam a regényt! :)

A sorozat második része se okozott csalódást. Ismét fordulatokban gazdag, letehetetlenül izgalmas regényt kaptunk.

Itt már fokozódik a feszültség, hiszen ahogy közeledünk A DÁTUMHOZ, egyre több dologra derül fény, de még mindig nem elegendőre ahhoz, hogy megnyugodhassunk.

A humor is nagyon jól volt adagolva. Ráadásul ez az a fajta felhorkantós humor, ami miatt biztos, hogy lelkesen fogom ajánlani ezt a trilógiát férfi családtagjaimnak.

Az akció is jóval több volt most. Amit egy percig se bántam. Teljesen felpörgették az események a történetet.

Néhány negatívumot fedeztem fel csupán: Például be kell vallanom, hogy itt már kicsit belekavarodtam, hogy ki kicsoda, főleg a ritkábban felbukkanó mellekszereplőknél. Volt olyan rövid fejezet, amit egyszerűen nem tudtam értelmezni, és nem nagyon bízom benne, hogy ezek a későbbiekben számomra is értelmet nyernek majd. Szerencsére ezekből nem volt sok, és nem éreztem, hogy különösebben rontanának az olvasásélményemen.

A másik pedig, hogy sajnos az előző kötettel ellentétben, itt elég sok a sajtóhiba. Főleg a könyv második felében.

Visszatérve a pozitívumokra:

Amire nem szamítottam, hogy most a Clayton/Udo/Pirr trió lesz a kedvencem. Imádtam minden fejezetüket. Nagyon érdekes az ő kapcsolati mechanizmusuk. spoiler Az első kötetben nem igazán mozgattak meg, ezért is lepődtem meg .

Greg éa Caroline szálai továbbra is szuperek. Hepikét és Mikurát szintén nagyon megszerettem.
Carolinet, mint szereplőt imádtam. Az a nő egy önálló életérzet XD.

Gardener sorsának alakulásával pedig messzemenőkig elégedett voltam. Az ő szála pont oda futott ki, ahova kellett neki. Bravo!

Így a második kötet végére rengeteg megválaszolatlan kérdés felgyülemlett és most itt keringnek bennem, de mivel ez még nem a vég, így nem érzem hianyosságnak. Alig várom, hogy így vagy úgy megkapjam a válaszaimat.

Most minden a trilógia befejező kötetén múlik. Választ kapok-e a kérdéseimre, lesz-e kielégítő végkifejlet, életben maradnak-e a kedvencek?
Jajj, nagyon várom, és az eddigiek alapján, nagy bizalmat táplálok iranyában.

Most pedig megragadnám az alkalmat, hogy ismét megköszönjem az írónak a lehetőséget a trilógia elolvasására.
A belekezdésére mindenkit csak bátorítani tudok.

Ez a rész sokkal jobb volt, mint az első. Kár, hogy nem lehet több csillagot adni. Vészesen közelednek az utolsó napok, mindenki egyre feszültebb. Viszont vannak karakterek, akik egyre erősebbek lesznek, például Caroline és Greg. Az események kezdenek bedurvulni és sajnos – ahogy az várható volt – veszítünk el szereplőket is. Megmondom őszintén egy-két ember elvesztése miatt szomorú voltam.
Van a szerzőnek egy sajátos humora, ami feldobta ezt a részt is. Kellett is bele, mert nagyon nyomasztó lett volna nélküle. Most már végképp tűkön ülök és nagyon várom a befejező részt.
Ja, és a borító még gyönyörűbb, mint az első részé volt.

Végre olvashattam a folytatást. Végre egy méltó folytatás… A könyv továbbra is igen szórakoztató, humoros. Továbbra is nagyon jól szórakoztam olvasás közben.
Jó karakterek – szinte mindegyik karaktert sikerült megszeretnem. Akik eddig bejöttek, azok továbbra is rendkívüli módon szórakoztattak. Mint Caroline és Dan, na meg Pirr, és Hepike… Mind remek, nagyon egyedi karakterek, akiken jól lehet szórakozni.
A történet egyre jobban kibontakozik, és ahogy közeledik a határidő, egyre nagyobb a feszültség, de ez a jó fajta feszültség. Különösen érdekel, hogy mi is fog történni. Bár egy-két dolog kicsit elszomorított – spoiler.
Remek kikapcsolódás a könyv, szívem szerint le se raktam volna.
De már nagyon izgat a következő kötet… :)

Még… Még… Akarom a befejező kötetet. Örülök neki, hogy kicsit megismerhettem Gránitot is. Az események persze kezdenek olyan fordulatot venni, amire az első kötet elején még azért kevésbé lehetett számítani. De miért is lenne egyszerű egy világvége is. Valahogy én is így képzelem, hogy az nem lesz csöndes és hirtelen vége.