The ​Eighth Detective 7 csillagozás

Akik hozzám hasonlóan kora gyermekségüktől elkötelezett rajongói a keretsztoris történetfüzéreknek, legyen szó Hódpapa meséiről, az Ezeregyéjszakáról vagy akár a Dekameronról, azoknak ez a könyv is tetszeni fog.

Egy idősödő író és egy ifjabb hölgy detektívtörténetekről beszélgetnek, majd a kötet végére igencsak sokkoló dolgokra derítenek fényt.

Az, hogy a szerző, Pavesi úr egyben matematikus is, kellemes ízt ad a műnek, eddig meg sem fordult a fejemben, hogy halmazokkal és hasonló matematikai levezetésekkel kategorizáljak mondjuk egy Agatha Christie krimit, de ezentúl tuti, hogy ösztönösen besorolom majd az aktuális detektívtörténetet a „minden gyanúsított bűnös” vagy épp a „detektív-gyanúsított átfedés” csoportba.

A novelláknak gyakorlatilag mindegyike kellemes kis olvasmány, akad itt meggyilkolt lány a fürdőkádban, az ablakkeretben drágaköveket dugdosó, megfojtott nagymama, a Tíz kicsi négert idéző sziget hullahegyekkel, satöbbi.

A visszavonult íróról ordít, hogy sumákol valamit, így az ő leleplezése nem kimondottan sokkolt. Viszont a White-gyilkosság áldozatának és Juliának a rejtélye igencsak hatásos befejezést biztosít. Jó könyv.

A regény első harmadában tényleg nem voltam biztos benne, hogy tényleg tetszik-e.
Kissé lassan indul a sztori, és sok időt vesz igénybe mind a karakterek, mind az előzmények bemutatása, a visszahúzódó író Grant McAllister és az ambiciózus irodalmi szerkesztő, Julia Hart gyakran feszült beszélgetése. Ahogy Julia egyre több történetet olvas fel, úgy tűnik, hogy Grant történetei kapcsolatban állnak egy megoldatlan gyilkossággal, amelyet nem sokkal a könyv első kiadása előtt követtek el.
Grant könyvében szereplő történetek gyakran komor ügyek, ahol a nyomozók gyilkosokká válnak, a barátok egymás ellen fordulnak, és az áldozatokról gyakran kiderül, hogy maguk is elkövetők.
A zseniális történetmesélésnek köszönhetően azonban nem tettem le a könyvet, sikerült fenntartania az érdeklődésemet, és végül egy valóban izgalmas olvasmány kerekedett belőle. Ahogy haladtam a könyvben, egyre jobban élveztem a történeteket, és helyenként felfedezni véltem a klasszikus krimiket, de egy kis modern csavarral felturbózva.

Nem annyira okos, mint amennyire az szeretne lenni, de első könyves szerzőről lévén szó, ez valahol érthető. Sajnos, a kerettörténetet roppant egyszerű megfejteni, a két utolsó csavar sem okozott meglepetést. Ettől függetlenül a rövid detektívtörténetek jók, mintahogyan az alapötlet is. Könnyed nyári olvasmánynak remek és akadt néhány elgondolkodtató (etikai) dilemma is.