A ​Suttogó 89% 43 csillagozás

Nem véletlenül hozta meg a sikert ennek a végtelenül ügyes és érdekes természetfeletti thriller írójának. Nemcsak, mert remekül építi fel a történetet, és nem csak azért, mert a misztikus thrillerekre nem igazán jellemzően a karakterizálás és a karakterek közötti kapcsolatok bemutatása, megjelenítése nagyon fontos része a történetnek, de abból a szempontból is, hogy anélkül képes egy végtelenül feszült sztorit és atmoszférát teremteni, hogy a természetfeletti könyvekre általában jellemző gagyi és olcsó eszközöket, kliséket használna. Pontosabban szólva használ pár ilyet, de mindezt nagyon ügyesen és kifinomult érzékkel teszi. Mert a misztikus elemek ellenére a legfőbb célja nem az ijesztgetés, hanem a klasszikus, folyamatosan jelenlévő és erősödő feszültség megteremtése. Nem mindenkinek fog garantáltan bejönni, de ha az utóbbi évek „nagy” felhozatalát, illetve semmitmondó pszichothrillereit nézzük, kellemesen fogunk csalódni.

Kicsit nehézkesen indultak be az események, először nem is igazán tudtam elképzelni, hogy mi is lesz ebből, elég para volt :) Azt gondoltam nem egészen ilyen történetre számítottam, de aztán ahogy bonyolódtak a dolgok, és egyre jobban összefonódtak a szálak, úgy lett egyre izgalmasabb a könyv. Nem volt rossz, de olvastam már sokkal jobb krimiket, thrillereket is.

Ez már nagyon kellett! Letehetetlen történet, jó kis karakterek, gyönyörű megfogalmazás.
Az a fajta könyv, ami már a legelején beszippantja az embert és ahogy haladunk előre, úgy dobta meg a pulzusomat is.
spoiler Bárcsak ez máshogy történt volna… Bár akkor meg azt írtam volna, hogy spoiler, az biztos, hogy ez így nem túl sablonos.
Remélem, Alex még sok hasonló könyvet fog írni nekünk! :)

Kicsit túl van értékelve ez a krimi. Maga a szikár történet jó, de az író érezhetően szépirodalmi babérokra tör, és ezt talán nem kellett volna. A stílusa ennek megfelelően néhol szükségtelenül hatásvadász. Belemerül a szereplők lelkiismereti problémáinak taglalásába. Azokból pedig bőven van elég. Két önmagát vádoló lelki beteg, Tom és Pete, és ehhez jön a hétéves Jake, aki halott anyját kislányként teremti újjá, és komoly beszélgetéseket folytat vele. A két pszichopata, Frank és Francis hozzájuk képest viszonylag egyszerű esetek.
Szóval a hosszas lelkizéseket kicsit megkurtítva tényleg kitűnő krimi lehetett volna, mert az izgalom és a feszültség megvan benne.

Szerettem is, nem is.
A krimi és thriller rész nekem kevés volt. Lassan haladtak az események, és nem is volt olyan csavar a végén, amin jól meglepődhettem volna. Nem voltak borzalmak sem, amelyek lekötöttek volna. A nyomozásból keveset láttunk.
A személyes dráma, a családi kapcsolatok és örökségek viszont szíven ütöttek. Ebben a regényben annyi kimutatni nem tudó szeretet és megbánás van, olyan sok fájdalom… lírai, érzelmes, és a szereplőkön keresztül mindent át lehet érezni. Érzelmileg, emberileg sok minden van itt. Milyen nehéz szülőnek lenni. A kételkedés. A gyerek szemszöge, aki egészen máshogy látja a világot és az embereket benne. Ilyen szempontból csodás volt a kötet.
Jó a stílusa is, a szereplői. De ha már thriller, borzongani akartam, amit nem tudtam.

Összességében nagyon szuper krimi. Az eleje elég hátborzongató volt, a hatásvadász leírásoknak köszönhetően teljes mértékben felszínre törtek gyermekkorom félelmei a sötétben… Aggódtam, hogyan is fogom folytatni, de a könyv további részében főszerepet kaptak a lélektani leírások, és ahogy kezdtek kibontakozni az összefüggések, szép lassan kikerekedett egy izgalmas történet.

Nem volt nagy durranás szerintem Az êvtized legjobb krimije jelzőt erős túlzásnak érzem. El lehetett olvasni,lekötötte az embert, de semmi extra. Volt olyan rész amikor teljesen az volt az érzésem, hogy ez egy gyenge Bárányok hallgatnak utánzat. Egyszer el lehet olvasni, rossznak azért nem mondanám, de újra nem fogom elővenni.

Óriási kettősség van bennem. Egyrészről nagyon szépen van megírva a könyv. Nagyon jól van felépítve Tom karaktere, drámája. Másrészről legalább ennyire el van hanyagolva a „Suttogó”, mint oldalszámra mint felépítésre, mintha cenzúrázva lennének a rémtettei(már azon a pár helyen ahol egyeltalán megemlítik). Így egyeltalán nem éreztem azt hogy valami kegyetlen gyilkossal lenne dolgunk. A feszültség Tom-Jake kapcsolatából adódik, amiben a suttogó csak mellékszereplő. Ami a krimit illeti szintén gyengének éreztem, kevés és előre kiszámítható csavarjával. A fantasztikus ajánlók, a vérfagyasztó történet, évtized krimije plecsni nálam abszolút nem jött át. Ez egy nagyon jó családi dráma. Olvastatja magát, nehéz lerakni. Csak nem ezt vártam.

Nagyon jól felépített regény. Végig ébren tartja az olvasó figyelmét, állandó feszültség érződik az első betűtől az utolsóig. És az író a végére ezt még fokozni is képes. Bár nem kedvencem a műfaj, mert nem szeretek félni, azért el kell ismernem, nagyon jó a könyv, mind a történet, mind a szerkezet szempontjából. Tetszett a váltott nézőpont, mikor egyes szám első személyben írt, aztán, amikor kívülről láttuk az eseményeket. Mikor a gyermek szólalt meg, akkor az ő gondolatai a korának megfelelőek voltak, ahogy egy gyerek gondolhatja, egyszerűek, velősek.
Amiért mégsem 5 csillag: anyai szívem görcsbe rándul a gyerekek ellen elkövetett bűnök miatt.

Ha egy kicsit bevállalósabb ijesztőbb lett volna megadtam volna neki az öt csillagot, de így sajna elég langyoskára sikeredett. Jó, persze, volt benne pár elég creepy jelenet, de az a baj, hogy nagyon kispórolták belőle, azt hittem az egész sztorit átitatja majd, de nem, sajna nagyon nem.
Ráadásul volt benne pár logikai baki, vagyis hát szerintem az volt…úgy értem ha megpróbálják elrabolni a gyerekedet egyik este és a rá következő nap hangokat, fura zajokat hallasz a gyereked szobájából holott ő már rég elment, biztos hogy az a legéletszerűbb reakció, hogy ülsz nyugodtan tovább és nem törődsz vele? Úgy értem, bakker…nehogy már…Ó, és a másik eset: mennél már randizni, de a kölköt nem tudod kire rábízni, ezért úgy döntesz, hogy egy olyan emberre bízod a bébisintérkedést, akivel kb fél napja vagy jóban, korábban évtizedekig gyűlölted…ez mennyire életszerű? Meg voltak még furcsaságok, de ezek nyugtalanítottak leginkább.
Sokan el vannak ájulva az írásmódtól, én semmi különöset nem éreztem vele kapcsolatban, max annyit, hogy elég magyartalanra sikeredett egy vagy két mondat. Legalábbis voltak benne szavak, amiket egy hétköznapi magyar ember tutira nem használ a mindennapokban.
Kiszámíthatónak nem kiszámítható, de sajna itt se azért, mert az író olyan frappánsan oldotta volna meg, hogy a tettes szem előtt de mégis rejtve legyen…sajna egészen más módszert alkalmazott (már ami a suttogó személyét illeti) és sajna az ilyesfajta megoldásokra én nem nagyon vagyok vevő.
Egyetlen dolog van, amibe nem tudok belekötni az pedig a dráma, ami apák és fiaik között játszódik. Átérezhető, megható, tanulságos.
Sajna felborultak az egyensúlyok…kevesebb dráma és több thriller kellett volna bele. De nem is, jó volt a dráma abban a mennyiségben, ahogy volt, de a thriller/krimi részét kicsit még pumpálni kellett volna.