Néma ​tanú 25 csillagozás

Alex Michaelides: Néma tanú

A ​Néma tanú sokkoló pszichológiai thriller egy nőről, aki meggyilkolja a férjét, és egy terapeutáról, aki rögeszmésen kutatja indítékait…

Alicia Berenson élete látszólag tökéletes: híres festőnő, aki feleségül ment egy jó nevű divatfotóshoz. Nagyszerű házban él, amelynek hatalmas ablakai egy parkra néznek London egyik legfelkapottabb negyedében. Egyik este férje, Gabriel későn tér haza a fotózásról, Alicia ötször arcon lövi, aztán mindörökre elnémul.

Vonakodása bármiféle magyarázattal szemben olyan titokká növeszti tettét, amely megragadja a nagyközönség figyelmét, és hírhedtté teszi személyét. Képeinek ára az egekbe szárnyal. Őt, a néma beteget a nyilvánosság és a bulvárlapok elől a The Grove-ba, egy észak-londoni törvényszéki orvostani intézetbe zárják.

Theo Faber, a bűnügyi pszichoterapeuta jó ideje vár a lehetőségre, hogy vele dolgozhasson. Elszántsága, hogy szóra bírja páciensét, és felfedje a titkot, miért lőtte le a férjét, saját indítékainak… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2019
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634990383 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Maxim, Szeged, 2019
336 oldal · ISBN: 9789634991892 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Alicia Berenson · Diomedes professzor · Theo Faber


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Alex Michaelides: Néma tanú

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/10/alex-michaelide…

„Ez a történet a valóságban egyáltalán nem létezhetne. Már az intézmény felépítésében és szabályrendszerében megbukott a teljes sztori. Ha egy terapeuta így viselkedne, azonnalival mondanának fel neki. Nem viselkedhet Sherlock Holmes módjára, nem randalírozhat éjszaka az utcákon I’m Batman felkiáltással. És mégis, a belső elégedetlenkedő hangom csak suttogva mert kiabálni, mert egyszerűen annyira élveztem ezt a könyvet olvasni, hogy nem érdekeltek az őrültségei, a lehetetlen megvalósításai. Egyszerűen csak tudni akartam, miért némult el a tanú és hogy vajon tényleg ő e a keresett gyilkos. Mi történhetett hat éve, ami mindössze egy festményt és csendet vont maga után. Alex Michaelides története végtelenül olvasmányos. A lapok csak úgy pörögtek a kezeimben. Párom meg is kérdezte, hogy olvasom is, vagy csak lapozok, mert két felnézés között legalább hetven oldal telt el. Nem tudom megragadni, mivel kötött le ennyire, azon kívül, hogy végig fenntartotta a kíváncsiságomat. Ez az első olyan könyv, amire azt kell mondjam, hogy bár hemzseg a logikai buktatóktól, körvonalas a kialakítása, nincs meg a kellő háttértartalom, de mégis megérte elolvasni, mert tökéletesen kikapcsolt és magával rántott a történet, olyannyira, hogy képtelen voltam letenni. Első könyvnek nagyon jó volt. Remélem, hogy a szerző még fog alkotni és azok is lefordításra kerülnek, mert látom benne a potenciált. Csupán egy kis csiszolásra, útmutatásra és rengeteg gyakorlásra van szüksége.”

>!
Molymacska P
Alex Michaelides: Néma tanú

Voltak jó húzásai, meg voltak rossz húzásai, és így együtt mégis egy átlagos könyvélményt hagyott bennem. Volt benne potenciál, mégsem sikerült úgy, ahogy kellett volna.
A történet érdekes volt olyan szempontból, hogy láthatunk egy nőt, aki nem szólal meg, meg egy pszichiátert, aki meg akarja szólaltatni. Ellenben a közös munka kevésbé közös munka, inkább az egyik oldalról egyfajta nyomozás. A regényben ez többször el is hangzik, ettől még tényleg inkább nyomozós krimire hasonlít, mint sem egy terápiás beszélgetésre, ahol feloldják a problémákat vagy lejátsszák a történteket. Mint krimi érdekes lett volna, de a sztori nem krimiként indult, emiatt sem tudtam mit kezdeni a könyvvel.
Aztán kezd kiderülni minden. Senki sem volt olyan kedves és aranyos, mint hittük, és amúgy is, mindenkinek megvannak a maga problémái. Ez részben életszerű volt, részben picit túlhúzta az életszerűség határát spoiler de nagyjából jól mutatta be, hogy mi tehet tönkre életeket úgy általában.
Aztán elérkeztünk a végére, és a legnagyobb csavar, a legnagyobb ki nem mondás fejbe talált, de közben el is szomorított, hiszen bár nagyon friss, és jó volt, azért ha nem is az egészet, de egy részét ki lehetett találni, annyira klisés a könyv. Ellenben az spoiler
Kicsit művi, kicsit inkább krimis, kicsit olyan filmes forgatókönyvre hajazó, de teljes mértékben olvasható. Ellenben az ember ne számítson túl sokra tőle.

>!
ap358 P
Alex Michaelides: Néma tanú

Mivel nem tudtam eldönteni, mi volt az író célja a történettel, így csak négy csillagot adok rá.
A legtöbb hasonló regénynél a megdöbbentés, a végén lévő csattanó az, ami megadja az ízét, itt viszont nem. Vagy igen? Ez az, ami miatt fogalmam sincs, milyen értékelést írjak. Vajon spoilert teszek bele, vagy sem?
A könyv elején elrejtett sejtetéseket könnyű kiszúrni, így a bennem megfogalmazódott kérdések ugyanazok voltak, mint Theo kérdései: miért hallgat Alicica? Illetve, miért az a könyv címe, ami?
Theo, a pszichoterapeuta szemszögéből, és Alicia naplóján át ismerjük meg az eseményeket.
Theoval együtt jártam végig az utat, vele együtt fedeztem fel Alicia gyerekkorát és életét, és közben Theo magánélete is elém tárult. Zseniálisnak találtam az elméjét, összetettnek gondoltam, és kicsit csalódtam, amikor kiderült, hogy nem is annyira számító személy.
Számomra ez a történet nem azt mutatta be, miként jut el egy szerető feleség a férje meggyilkolásáig. Nem egy olyan könyv volt, ahol a végén csattan minden. Sőt, az utolsó fejezet szörnyen klisésre sikeredett.
Ha ezt filmen látom, biztos nagyobbat ütött volna és engem is meglepne a vége, másként értékelném.
Ellenben úgy, hogy az elején tudni a csattanó felét (Alicia szándéka a rejtély), úgy teljesen új köntöst kap a sztori. Egy őrült elméjét követhettem nyomon, és csak vártam, vártam, mikor robban, mint egy bomba, mikor mit miért kérdez, kihez miként viszonyul, fog-e gyilkolni, és ezzel húzta végig az idegeimet. Pont a lassúnak gondolt felvezetés az, ami miatt nekem összességében tetszett a könyv. Az volt az idegőrlő, és szürreális, de ezen részek miatt nem unatkoztam.

>!
wzsuzsanna P
Alex Michaelides: Néma tanú

Az utóbbi időkben kezdek egyre jobban (újra) rákapni a krimikre és pszicho-thrillerekre, érdekes módon nekem valahogy a nyári időszak jobban be szokta vonzani ezeket. Ez alkalommal a Maxim Könyvkiadó ropogós újdonságáról, a Néma tanúról hoztam értékelést, ami minden lehetséges várakozásomat messze felülmúlta. Eleve bizakodó voltam, különösen kedvelem a pszichiátrián játszódó történeteket, illetve azt, ha egy thrillernek van valamilyen pszichiátriai vonatkozása vagy sokat foglalkozik a különböző mentális betegségekkel. Ha ehhez kapcsolódik még egy jó kis rejtély, vagy kibogozásra váró probléma és néhány érdekes karakter, akkor az elégedettségem szinte garantált. Ebben a regényben minden olyan kritérium teljesült, ami igazán fontos a számomra, így bátran kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb olvsmányélményével lettem gazdagabb.
Adott egy elég ütős alapsztori, miszerint a fiatal és sikeres festőnő, Alicia, minden különösebb előzmény nélkül meggyilkolja a férjét, akivel addig boldog házasságban élt. Mivel a nő a letartóztatása pillanatától kezdve egy árva szót sem hajlandó mondani, zavart viselkedése miatt pszichiátriára kerül. Az ügye évek óta rejtély a rendőrség és az orvosok számára egyaránt, mert ugyan a bűncselekmény körülményei látszólag egyértelműek, azért nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. Ezek a megválaszolatlan kérdések izgatják a regény tulajdonképpeni főhősét, Theo Fabert, aki pszichoterapeutaként nagy kihívást lát Alicia esetében, sőt, mondhatni már megszállottan szeretne segíteni rajta. A könyv fejezetei zömmel az ő szemszögéből íródnak, néhol megszakítva Alicia gyilkosság előtti naplóbejegyzéseivel. Ahogy az ilyen szerkesztéseknél lenni szokott, a kezdeti értetlenségből kerülünk mi is egyre inkább képbe, árnyalódik a karakterek személyisége és motivációi, illetve szépen sorban potyognak ki a csontvázak a szekrényből. (…)
Hatalmas pirospont az írónak amiatt, hogy a regény pszichiátriai/pszichológiai vonatkozásai mögött érezhetően komoly kutatómunka áll, gyakori hivatkozásokkal. Szeretem, ha valaki ennyire igényes és komolyan veszi saját magát, bár azt gondolnánk, ez alapvetés egy regény esetében, sajnos futottam már bele az ellenkezőjébe. Ezekkel a kis háttérinformációkkal sokkal színesebb és érdekesebb lett az egész könyv, olvasás közben egyre kíváncsibb voltam, miféle megoldást vagy magyarázatot fogunk kapni a történtekre. Nos, természetesen ezúttal sem fogok spoilerezni, azt viszont elárulom, hogy a történetben jó néhány óriási csavart kapunk az arcunkba. És bár az egyik fő csavar olyan jellegű volt, ami el tud sülni rosszul is, itt most mégsem lemondó sóhaj, hanem hangos „basszuskuuuuulcs” szakadt ki belőlem (na jó, igazából egy picit csúnyábbat mondtam, de igyekszem cenzúrázni magam, és hát a lényeg, hogy meglepődtem, na). Egy hasonlóan nagy fordulat után mindig megállok egy picit visszagondolni az előzményekre, itt is így tettem, és örömmel konstatáltam, hogy a szerzőnek sikerült túljárni az eszemen, és úgy elejteni apró kis morzsákat, hogy az ember ne vegye őket figyelembe, hiába vannak a szeme előtt. Ennél jobban nem szeretném körülírni a cselekményt, a lényeg, hogy nem csak egy levegőben lógó, mindent felülíró csattanót kapunk, hanem egy nagyon logikusan és átgondoltan felépített történetet, ami csak az utolsó pillanatokban áll össze kerek egésszé. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/07/nema-tanu.html

>!
szofisztikáltmacska
Alex Michaelides: Néma tanú

A könyv a terapeuta szemszögéből íródott, de természetesen apránként Alice nézőpontja is kirajzolódik előttünk, mégpedig a naplóján keresztül, amelyet rendeszeresen írt a gyilkosságot megelőző időszakban. A könyv lassan vezet végig bennünket a cselekményen, közben pedig hagyja, hogy az olvasó megismerje a főszereplők érzéseit, magánéletét, másokhoz való kapcsolatát. Ez a könyv kifejezetten arra játszik, hogy bebizonyítsa: nem minden az aminek elsőre látszik és nem mindenki az, aminek mutatja magát, vagy aminek mások hiszik. Direkt nem írok a szereplőkről részletesebben, mert tulajdonképpen bennük rejlik a könyv lényege és nem szeretném még véletlenül sem idő előtt lelőni a poént.

A vége pszichotrillerekhez méltó módon elég meglepő és sokkoló lett, bevitte azt a bizonyos gyomrost. Legalábbis nekem, mert valahogy egyáltalán nem számítottam arra, ami történt végül és tök ciki, de nem is raktam össze az apró mozaikdarabkákat, amit ott voltak az orrom előtt. Pedig elég feltűnő kis darabkák voltak! Úgy tűnik, hogy kijöttem a gyakorlatból, mindenesetre az utolsó oldalaknál gyakran hagyta el a számat a na ne már! basszus! ezt nem hiszem el! hármas. A Néma tanú tipikusan az a könyv, aminek a befejezése után, ha újra végigpörgeted a fejedben a cselekményt, akkor teljesen más színezetet kap, mint amit olvasás során érzékeltél. Imádom az ilyeneket!

Az biztos, hogy nagy fogyasztású pszichotriller-rajongóknak kevésbé fog ütni, mint azoknak akik ritkábban, vagy egyáltalán nem olvasnak ilyesmit. Nekem most kifejezetten jólesett ez a könyv, határozottan tetszett.
A zsáner kezdőinek és haladóinak egyaránt nagyon ajánlom; nyaralásra, vagy csak szimplán agykikapcsolós olvasmánynak is tökéletes lesz.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/08/09/alex_mic…

>!
brygusz
Alex Michaelides: Néma tanú

Nem volt ez egy rossz könyv. Jó volt az alapkoncepció és a történet szövése is, de a végkifejletre nem számítottam. Kissé keserédes lett ugyanakkor lehet ez volt a cél, mert azóta is ott motoszkál a fejemben. Szóval a célját elérte.

>!
Barbár
Alex Michaelides: Néma tanú

A vége akkorát üt, hogy az esetleges apróbb hibák megbocsáthatóak. Az egész úgy van megtervezve, hogy a történet befejezésekor visszatekintve az előzményekre minden értelmet nyer. Theo terapeutai tevékenysége alaposan végiggondolt kármentés. A számításaiba csúszott kis kellemetlenségek miatt nem kell sajnálni, van olyan jó színész. mint Alicia. Nagyrészt Theo, a mesélő szemszögéből látjuk a dolgokat, ezét is zseniális a fordulat a végén. Az utolsó jelenet még egy apró csavart hoz, ami arra bizonyíték, hogy jó ötlet, ha egy forgatókönyvíró thrillerírásra adja a fejét.

>!
Zsanni
Alex Michaelides: Néma tanú

Nagyon jó volt, élvezetes volt olvasni és meglepő volt a csattanó is. Régebben is olvastam egy olyan pszichothriller-krimi könyvet, amit egy pszichiáter beszél el és annak is hasonlóan (még jobban) száraz volt az elbeszélésmódja. Ennek annyira nem, de azért érdekes volt látni a hasonlóságot. Ahogy közeledtünk a csavarhoz, már sejteni lehetett, mi az, ettől függetlenül nagy katarzis volt és még a végkifejlet is tartogatott meglepetéseket, ami szintén életszerű volt.

>!
Rileey
Alex Michaelides: Néma tanú

Ez a könyv nagyon…. fájt.
Adott egy ígéretes kiinduló szituáció, illetve egy kissé fura főhős Theo személyében, aki mindenáron ki akarja deríteni, hogy a gyilkos miért tette azt, amit. Az elején inkább a pszichoterapeuta megismerésére tolódik a hangsúly, amit akkor még nem egészen értettem, de a végére kikristályosodik, hogy miért kell ilyen alaposan bemutatni Theo személyiségét. Mivel lassú a felvezetés, nem igazán éreztem a feszültséget, de sebaj, gondoltam, majd egy idő után jobb lesz, főleg, hogy kapunk részleteket a gyilkos naplójából, és ez szépen illeszkedett a sztoriba.
Aztán eltelt egy csomó oldal, és Theo még mindig nem igazán kezelgette Aliciát, pedig elméletileg ez akart lenni a könyv lényege. Helyette a feleségével való kapcsolata került bemutatásra, és messze nem ezt vártam.
Aztán jött az agyeldobós fordulat. Továbbra sem értem, hogy ezeknél a pszichothriller könyveknél miért gondolják a szerzők, hogy meg lehet bocsátani, hogy a történet 90%-nál bedob egy baromi nagy csavart, előtte meg unalmas az egész. Mindegy, erre most sem jöttem rá. Sajnos ebben az esetben a csavar rém butára sikeredett. Talán nem E/1-ben kellett volna megírni a történetet, és így több értelme lett volna, mert így nem igazán mondható hitelesnek. spoiler
Szóval jó alapötlet, gyatra megvalósítás, rosszul megválasztott nézőpont.

>!
NV1122
Alex Michaelides: Néma tanú

Nagyon vártam ezt a könyvet. Már a fülszövege megfogott. Nálam akkor jó egy könyv, ha olvasás közben nem untat annyira, hogy elolvassam a végét (hogy megéri-e szenvedni vele). Hálelúja ez a könyv a „jó könyv” kategóriába tartozik. A befejező fordulatra egyáltalán nem számítottam (jó, onnantól, hogy felvezette a csattanót már rájöttem, de ez így nem ér / ilyen volt a fejem -> :O). A fél levonás Theo „szenvedése” miatt „jár”, nem bírom, ha egy pasi ennyire tutyimutyi, bocs, illetve egy picit több „pszichiátriás/pszichológusos” dolgot vártam volna. ☹ Nem sorolnám a durva pszichológiai thrillerek közé, olyan közép mezőnybe raknám. Az első pár fejezet után azt mondtam, hogy ez a történet filmvászonra kívánkozik, befejezés után még mindig tartom ezt! Összességében, nekem nagyon tetszett, végig fent tartotta a történet iránti érdeklődésemet, nem unatkoztam.


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

Tudja, az őszinteséghez bátorságra és hosszú időre van szükség.

55. oldal

>!
Niitaa P

Aki nem azonosult önmagával, azt egész életében szorongások gyötrik.

96. oldal

>!
Niitaa P

Ha egyszer elvész, a bizalmat nagyon nehéz helyreállítani.

185. oldal

>!
Niitaa P

Csak a gyávák árulják el azokat, akik szeretik őket.

335. oldal

>!
ap358 P

Néha elveszek a saját gondolataimban. Ilyenkor úgy érzem, mintha sárban gázolnék.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alicia Berenson
>!
Niitaa P

Annyi fájdalom van mindenütt, mi meg szemet hunyunk felette.

72. oldal

>!
ap358 P

…milyen gyakran tévesztjük össze a szerelmet a tűzijátékkal, a drámával és a zűrzavarral. Holott a valódi szerelem csendes, egyáltalán nem mozgalmas. A drámázással összevetve akár unalmasnak is mondható. A szerelem, mély, nyugodt… és állandó.

114-115. oldal

>!
Niitaa P

Ne feledje, hogy az olyan szerelem, amely nem foglalja magában az őszinteséget, nem nevezhető annak.

117. oldal

>!
ap358 P

Ha valaki nem felel, amikor szólsz hozzá, és maga sem kezdeményez beszélgetést, hamarosan megfeledkeztek a jelenlétéről.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Theo Faber

Hasonló könyvek címkék alapján

Federico Axat: Öld meg őt is!
Dennis Lehane: Viharsziget
John Cure: A gonosz új arca
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!
J. P. Delaney: The Girl Before – A lány a múltból
Sharon Bolton: Egyikünk hazudik
Alma Katsu: Éhség
Paula Hawkins: A víz mélyén
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis