Néma ​tanú 73 csillagozás

Alex Michaelides: Néma tanú

A ​Néma tanú sokkoló pszichológiai thriller egy nőről, aki meggyilkolja a férjét, és egy terapeutáról, aki rögeszmésen kutatja indítékait…

Alicia Berenson élete látszólag tökéletes: híres festőnő, aki feleségül ment egy jó nevű divatfotóshoz. Nagyszerű házban él, amelynek hatalmas ablakai egy parkra néznek London egyik legfelkapottabb negyedében. Egyik este férje, Gabriel későn tér haza a fotózásról, Alicia ötször arcon lövi, aztán mindörökre elnémul.

Vonakodása bármiféle magyarázattal szemben olyan titokká növeszti tettét, amely megragadja a nagyközönség figyelmét, és hírhedtté teszi személyét. Képeinek ára az egekbe szárnyal. Őt, a néma beteget a nyilvánosság és a bulvárlapok elől a The Grove-ba, egy észak-londoni törvényszéki orvostani intézetbe zárják.

Theo Faber, a bűnügyi pszichoterapeuta jó ideje vár a lehetőségre, hogy vele dolgozhasson. Elszántsága, hogy szóra bírja páciensét, és felfedje a titkot, miért lőtte le a férjét, saját indítékainak… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2019
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634990383 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Maxim, Szeged, 2019
350 oldal · ISBN: 9789634991892 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Alicia Berenson · Diomedes professzor · Theo Faber


Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 134

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Márk_2011 P>!
Alex Michaelides: Néma tanú

Nagyon erős négy csillag!
Azért nem tudom megadni a többet, mert boooorzaaaasztóóóóan nyomasztó a hangulata!
Alicia megöli a férjét ugyebár, azután elnémul.
Theo egy pszichoterapeuta, aki mindenáron szóra akarja bírni Aliciat.
Szóval én már mindenre gondoltam, mindenkit gyanúsítottam. Az általam olvasott össze krimi, thriller szálát beleszőttem, kombináltam. Erre viszont nem gondoltam. Annyi teoriám volt, olyan jó kis szálakat szőttem! De tényleg meglepett.
Szóval olvassátok, érdemes! Talán engem talált meg rosszkor, bár nemtudom…..

17 hozzászólás
mate55 P>!
Alex Michaelides: Néma tanú

Mikor egy terapeuta elhatározza, hogy „kinyitja” a bűncselekménnyel vádolt nő titkait. A könyv azáltal, hogy a görög mitológiát, a pszichológiai tudományokat és a bűnözés elemeit ötvözi sokkal inkább egy karakterkutatásnak, elmejátéknak, mint pszichológiai thrillernek tekinthető. A páciens és a terapeuta közötti kontraszt és ellentmondás, valamint a tragédiák szélsőséges hasonlóságai járultak ahhoz hozzá, hogy a cselekmény a titkok, az árulás és a csábítás széles rétegeivel együtt bontakozzon ki. A beteg karakterének valósidejű és a naplóbejegyzéseinek váltakozó fejezeteivel való „összeillesztése” egyfajta módszer volt arra, hogy felkeltse az érdeklődést a „néma” nőre, hogy ki is ő valójában. Ugyanakkor bosszús vagy inkább csalódott vagyok, mert azok, akik már számos apró rejtélyt olvastak, valószínűleg kitalálják az igazságot, mert a paranoia és a karakterek érzelmi instabilitása túl ügyes és rendezett volt ahhoz, hogy bármilyen más módon vessen véget a történet. Másik problémám: minden segítőfoglalkozás legfontosabb alapelve a Ne árts, ami azt jelenti, hogy nem a szakember értékei, meggyőződése a fontos, hanem a páciens érdekei. Ő egy speciális „szolgáltató”, aki nem lépheti át a határokat. Átlépte.

Niitaa P>!
Alex Michaelides: Néma tanú

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/10/alex-michaelide…

„Ez a történet a valóságban egyáltalán nem létezhetne. Már az intézmény felépítésében és szabályrendszerében megbukott a teljes sztori. Ha egy terapeuta így viselkedne, azonnalival mondanának fel neki. Nem viselkedhet Sherlock Holmes módjára, nem randalírozhat éjszaka az utcákon I’m Batman felkiáltással. És mégis, a belső elégedetlenkedő hangom csak suttogva mert kiabálni, mert egyszerűen annyira élveztem ezt a könyvet olvasni, hogy nem érdekeltek az őrültségei, a lehetetlen megvalósításai. Egyszerűen csak tudni akartam, miért némult el a tanú és hogy vajon tényleg ő e a keresett gyilkos. Mi történhetett hat éve, ami mindössze egy festményt és csendet vont maga után. Alex Michaelides története végtelenül olvasmányos. A lapok csak úgy pörögtek a kezeimben. Párom meg is kérdezte, hogy olvasom is, vagy csak lapozok, mert két felnézés között legalább hetven oldal telt el. Nem tudom megragadni, mivel kötött le ennyire, azon kívül, hogy végig fenntartotta a kíváncsiságomat. Ez az első olyan könyv, amire azt kell mondjam, hogy bár hemzseg a logikai buktatóktól, körvonalas a kialakítása, nincs meg a kellő háttértartalom, de mégis megérte elolvasni, mert tökéletesen kikapcsolt és magával rántott a történet, olyannyira, hogy képtelen voltam letenni. Első könyvnek nagyon jó volt. Remélem, hogy a szerző még fog alkotni és azok is lefordításra kerülnek, mert látom benne a potenciált. Csupán egy kis csiszolásra, útmutatásra és rengeteg gyakorlásra van szüksége.”

Molymacska P>!
Alex Michaelides: Néma tanú

Voltak jó húzásai, meg voltak rossz húzásai, és így együtt mégis egy átlagos könyvélményt hagyott bennem. Volt benne potenciál, mégsem sikerült úgy, ahogy kellett volna.
A történet érdekes volt olyan szempontból, hogy láthatunk egy nőt, aki nem szólal meg, meg egy pszichiátert, aki meg akarja szólaltatni. Ellenben a közös munka kevésbé közös munka, inkább az egyik oldalról egyfajta nyomozás. A regényben ez többször el is hangzik, ettől még tényleg inkább nyomozós krimire hasonlít, mint sem egy terápiás beszélgetésre, ahol feloldják a problémákat vagy lejátsszák a történteket. Mint krimi érdekes lett volna, de a sztori nem krimiként indult, emiatt sem tudtam mit kezdeni a könyvvel.
Aztán kezd kiderülni minden. Senki sem volt olyan kedves és aranyos, mint hittük, és amúgy is, mindenkinek megvannak a maga problémái. Ez részben életszerű volt, részben picit túlhúzta az életszerűség határát spoiler de nagyjából jól mutatta be, hogy mi tehet tönkre életeket úgy általában.
Aztán elérkeztünk a végére, és a legnagyobb csavar, a legnagyobb ki nem mondás fejbe talált, de közben el is szomorított, hiszen bár nagyon friss, és jó volt, azért ha nem is az egészet, de egy részét ki lehetett találni, annyira klisés a könyv. Ellenben az spoiler
Kicsit művi, kicsit inkább krimis, kicsit olyan filmes forgatókönyvre hajazó, de teljes mértékben olvasható. Ellenben az ember ne számítson túl sokra tőle.

showtimee>!
Alex Michaelides: Néma tanú

Hű, ez a könyv most nagyon betalált.
Az állam a padlón koppant a végére.
A fülszöveg alapján is izgalmasnak találtam, de nem is gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog.
Alicia látszólag minden ok nélkül megöli a férjét, majd ezután örökre elnémul. Hat év múlva egy új pszichoterapeuta érkezik az elmegyógyintézetbe ahová ő is került, nagyon szeretne segíteni rajta, szeretné szóra bírni. Az elején nem értettem, hogy miért ez a nagy megszállottság Alicia irányába, a végén persze minden értelmet nyer. Lassan csordogálnak az események, viszont ez egyáltalán nem zavart. Sőt…Két szemszögből olvashatunk, az egyik a terapeuta elbeszélése, a másik pedig Alicia naplójába enged betekintést, a hat évvel korábbi eseményekről olvashatunk benne. Az író pont a legjobbkor váltogatta a szemszögeket, ennek köszönhetően elképesztően izgalmas az egész, az utolsó 150 oldalt már egy ültő helyemben olvastam el.
A vége pedig… Te jó ég! Minden megoldásra gondoltam, de erre végképp nem. spoiler
Ahogyan összefüggenek a szálak, értelmet nyernek a végén, az egész könyv nagyon jól van felépítve.

Nagyon ajánlom mindenkinek!

wzsuzsanna>!
Alex Michaelides: Néma tanú

Az utóbbi időkben kezdek egyre jobban (újra) rákapni a krimikre és pszicho-thrillerekre, érdekes módon nekem valahogy a nyári időszak jobban be szokta vonzani ezeket. Ez alkalommal a Maxim Könyvkiadó ropogós újdonságáról, a Néma tanúról hoztam értékelést, ami minden lehetséges várakozásomat messze felülmúlta. Eleve bizakodó voltam, különösen kedvelem a pszichiátrián játszódó történeteket, illetve azt, ha egy thrillernek van valamilyen pszichiátriai vonatkozása vagy sokat foglalkozik a különböző mentális betegségekkel. Ha ehhez kapcsolódik még egy jó kis rejtély, vagy kibogozásra váró probléma és néhány érdekes karakter, akkor az elégedettségem szinte garantált. Ebben a regényben minden olyan kritérium teljesült, ami igazán fontos a számomra, így bátran kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb olvsmányélményével lettem gazdagabb.
Adott egy elég ütős alapsztori, miszerint a fiatal és sikeres festőnő, Alicia, minden különösebb előzmény nélkül meggyilkolja a férjét, akivel addig boldog házasságban élt. Mivel a nő a letartóztatása pillanatától kezdve egy árva szót sem hajlandó mondani, zavart viselkedése miatt pszichiátriára kerül. Az ügye évek óta rejtély a rendőrség és az orvosok számára egyaránt, mert ugyan a bűncselekmény körülményei látszólag egyértelműek, azért nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. Ezek a megválaszolatlan kérdések izgatják a regény tulajdonképpeni főhősét, Theo Fabert, aki pszichoterapeutaként nagy kihívást lát Alicia esetében, sőt, mondhatni már megszállottan szeretne segíteni rajta. A könyv fejezetei zömmel az ő szemszögéből íródnak, néhol megszakítva Alicia gyilkosság előtti naplóbejegyzéseivel. Ahogy az ilyen szerkesztéseknél lenni szokott, a kezdeti értetlenségből kerülünk mi is egyre inkább képbe, árnyalódik a karakterek személyisége és motivációi, illetve szépen sorban potyognak ki a csontvázak a szekrényből. (…)
Hatalmas pirospont az írónak amiatt, hogy a regény pszichiátriai/pszichológiai vonatkozásai mögött érezhetően komoly kutatómunka áll, gyakori hivatkozásokkal. Szeretem, ha valaki ennyire igényes és komolyan veszi saját magát, bár azt gondolnánk, ez alapvetés egy regény esetében, sajnos futottam már bele az ellenkezőjébe. Ezekkel a kis háttérinformációkkal sokkal színesebb és érdekesebb lett az egész könyv, olvasás közben egyre kíváncsibb voltam, miféle megoldást vagy magyarázatot fogunk kapni a történtekre. Nos, természetesen ezúttal sem fogok spoilerezni, azt viszont elárulom, hogy a történetben jó néhány óriási csavart kapunk az arcunkba. És bár az egyik fő csavar olyan jellegű volt, ami el tud sülni rosszul is, itt most mégsem lemondó sóhaj, hanem hangos „basszuskuuuuulcs” szakadt ki belőlem (na jó, igazából egy picit csúnyábbat mondtam, de igyekszem cenzúrázni magam, és hát a lényeg, hogy meglepődtem, na). Egy hasonlóan nagy fordulat után mindig megállok egy picit visszagondolni az előzményekre, itt is így tettem, és örömmel konstatáltam, hogy a szerzőnek sikerült túljárni az eszemen, és úgy elejteni apró kis morzsákat, hogy az ember ne vegye őket figyelembe, hiába vannak a szeme előtt. Ennél jobban nem szeretném körülírni a cselekményt, a lényeg, hogy nem csak egy levegőben lógó, mindent felülíró csattanót kapunk, hanem egy nagyon logikusan és átgondoltan felépített történetet, ami csak az utolsó pillanatokban áll össze kerek egésszé. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/07/nema-tanu.html

Nono_ P>!
Alex Michaelides: Néma tanú

Nem ezt vártam a könyvtől. Több feszültséget vártam volna. spoiler
Mert a híre legalábbis, akik olvasták, nekem úgy 'hájpolták', hogy mekkora csavar van a végén. DE! Aki már olvasott egy – két pszicho-thrillert az rá fog érezni arra az „óriási csavarra” és így már nem is lesz akkora horderejű ez a történet.
Szóval ez egy átlagos darab ebben a műfajban. Ha egyetlen mondatban össze kellene foglalom a könyvet, hogy miről szól, akkor azt mondanám, hogy ez a történet lelkileg sérült emberek utolsó haláltánca.

2 hozzászólás
ap358 P>!
Alex Michaelides: Néma tanú

Mivel nem tudtam eldönteni, mi volt az író célja a történettel, így csak négy csillagot adok rá.
A legtöbb hasonló regénynél a megdöbbentés, a végén lévő csattanó az, ami megadja az ízét, itt viszont nem. Vagy igen? Ez az, ami miatt fogalmam sincs, milyen értékelést írjak. Vajon spoilert teszek bele, vagy sem?
A könyv elején elrejtett sejtetéseket könnyű kiszúrni, így a bennem megfogalmazódott kérdések ugyanazok voltak, mint Theo kérdései: miért hallgat Alicica? Illetve, miért az a könyv címe, ami?
Theo, a pszichoterapeuta szemszögéből, és Alicia naplóján át ismerjük meg az eseményeket.
Theoval együtt jártam végig az utat, vele együtt fedeztem fel Alicia gyerekkorát és életét, és közben Theo magánélete is elém tárult. Zseniálisnak találtam az elméjét, összetettnek gondoltam, és kicsit csalódtam, amikor kiderült, hogy nem is annyira számító személy.
Számomra ez a történet nem azt mutatta be, miként jut el egy szerető feleség a férje meggyilkolásáig. Nem egy olyan könyv volt, ahol a végén csattan minden. Sőt, az utolsó fejezet szörnyen klisésre sikeredett.
Ha ezt filmen látom, biztos nagyobbat ütött volna és engem is meglepne a vége, másként értékelném.
Ellenben úgy, hogy az elején tudni a csattanó felét (Alicia szándéka a rejtély), úgy teljesen új köntöst kap a sztori. Egy őrült elméjét követhettem nyomon, és csak vártam, vártam, mikor robban, mint egy bomba, mikor mit miért kérdez, kihez miként viszonyul, fog-e gyilkolni, és ezzel húzta végig az idegeimet. Pont a lassúnak gondolt felvezetés az, ami miatt nekem összességében tetszett a könyv. Az volt az idegőrlő, és szürreális, de ezen részek miatt nem unatkoztam.

Suba_Csaba P>!
Alex Michaelides: Néma tanú

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, nagyon szeretem a pszichothrillereket és krimiket, úgyhogy azt gondoltam nagyon nem fogok mellényúlni egy olyan könyvvel, amit a Goodreadsen a misztikus / thriller témakörben a legjobbnak választottak 2019-ben.
Nem is csalódtam. A lassú folyása, a hangulata teljesen magával ragadott az elejétől kezdve. Végig fenntartotta az érdeklődésemet és két nap alatt ki is olvastam. Annyira jól volt felépítve a két szál és nyilván várható volt, hogy valahol a végén ez a kettő összefügg… Ráadásul a kevés szereplő miatt nekem a vége előtt már nem volt kérdés, hogy mi lesz a csavar a dologban. De a sejtésem dacára is lehidaltam. Remélem a szerző termékeny lesz és hamarosan újabb remek történetekkel örvendeztet majd meg bennünket. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

1 hozzászólás
Hencsulátor>!
Alex Michaelides: Néma tanú

Ez megvett engem kilóra! Picit nehezen rázódtam bele az elején, mert a Lolita után még az olvasástól is elment kicsit a kedvem, de amint elkapott a gépszíj, már nem volt megállás. Alicia története iszonyat érdekelt, imádtam, ahogy szépen lassan megkapom a kis információ morzsákat. Theo magánélete kicsit kevésbé érdekelt, de nyilván tudtam, hogy valami kisül majd abból is. Én is éreztem, hogy magamhoz képest elég gyorsan ráleltem a csattanóra, de igazából nem zavart. Nagyon érdekes volt, hogy hogyan gereblyéznek össze minden egyes részletet.


Népszerű idézetek

Niitaa P>!

Tudja, az őszinteséghez bátorságra és hosszú időre van szükség.

55. oldal

Niitaa P>!

Aki nem azonosult önmagával, azt egész életében szorongások gyötrik.

96. oldal

Niitaa P>!

Ha egyszer elvész, a bizalmat nagyon nehéz helyreállítani.

185. oldal

Niitaa P>!

Csak a gyávák árulják el azokat, akik szeretik őket.

335. oldal

ap358 P>!

Néha elveszek a saját gondolataimban. Ilyenkor úgy érzem, mintha sárban gázolnék.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alicia Berenson
Niitaa P>!

Annyi fájdalom van mindenütt, mi meg szemet hunyunk felette.

72. oldal

Nono_ P>!

A váratlanul megjelenő érzelmek soha nem halnak meg. Élve eltemetjük őket, és csak később jelentkeznek, sokkal rútabb formában.

Sigmund Freud

65. oldal

ap358 P>!

…milyen gyakran tévesztjük össze a szerelmet a tűzijátékkal, a drámával és a zűrzavarral. Holott a valódi szerelem csendes, egyáltalán nem mozgalmas. A drámázással összevetve akár unalmasnak is mondható. A szerelem, mély, nyugodt… és állandó.

114-115. oldal

Niitaa P>!

Ne feledje, hogy az olyan szerelem, amely nem foglalja magában az őszinteséget, nem nevezhető annak.

117. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Viharsziget
Federico Axat: Öld meg őt is!
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Daniel Cole: Rongybaba
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Paula Hawkins: A víz mélyén
M. J. Arlidge: Bújócska
John Cure: A gonosz új arca
A. J. Finn: Nő az ablakban