Nyár ​végi ködben 9 csillagozás

Alex La Guma: Nyár végi ködben

„Gondolj ​valamire, bíztatta a fájdalom; valamire, amiben hiszel. Gondolj a szeretetre! Ott feküdt az öreg Tsatsu az út mellett, egy kőrakáson, összeroskadt bábú, jelentéktelen, félre lökött kacat. ˝Nem alszik. Megtért ősei közé. És fogadják őt nagyobb szeretettel, mint amekkora ebben a világban övezte˝. Énekeltek az emberek a kopár domboldalban, és a szél hordta az énekszót, mint a száraz faleveleket. Hajlott háttal, ösztövéren ment a beteg bányász, kialudt tekintettel bámult maga elé, köhögött és köpött miközben úgy emésztette el a betegség, ahogy a patkányok falják a sajtot. Rontás van rajta, pusmogták a gyerekei. Rontás? Messze lent a sötétségben, egy másik bányász fekszik felismerhetetlenül, szétmorzsolódva megszámlálhatatlan tonna sziklaomladék és arany alatt: sárga arany alatt, amely lágy, mint a gitt, s amely az emberi szívet mégis irgalmatlanná keményíti. Durván talpra rántották. Most másfajta sötétség következett: zsákot húztak a fejére. Levették a nadrágját, az… (tovább)

Eredeti cím: In the Fog of the Seasons' End

Eredeti megjelenés éve: 1972

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1979
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632710231 · Fordította: Zentai Éva

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Alex La Guma: Nyár végi ködben

Ennek a könyvnek az is lehetett volna a címe, hogy A mozgalmár egy napja. La Guma az apartheid-rendszer felkeményedésének idején kíséri el hősét Johannesburg utcáin, miközben az a fehér kormány aláaknázásán dolgozik, mellesleg pedig rövid portrékat mellékel mindazokról, akik a rendszer áldozatai – akár tisztában vannak e ténnyel, akár nem. A szöveg hangulata folyamatosan ingadozik az összeesküvői munka tárgyszerű (helyenként naturalista) ábrázolása, valamint a fehér uralom bűneinek didaktikus taglalása között, a mozgalmárkodást olyan állapotként mutatva be, amiben sajátos módon elegyedik a lebukástól és a kínzásoktól való elemi félelem, valamit az olyan apró-cseprő hétköznapi gondok, hogy akkor most kinél aludjunk, és kit küldjünk el az illegális nyomtatványokért. Megrázó és tanulságos (akár jövendő mozgalmároknak is), de ezen jellemzőket korlátok közé szorítja a tény, hogy a benne szereplő fehérek sosem tudnak komplexebbek lenni, mint Hófehérke gonosz mostohája*. El tudom persze képzelni, hogy ez a koncepció része: olyan Dél-Afrika-kép megalkotása, ahol a fehérek kvázi idegenek, igazi űrlények, akik valamiért mégis azt hiszik, hogy övék a csehó – ám nem éreztem benne a tudatosságot. Aminél fogva folyton az járt a fejemben, hogy: „Te jó ég, Graham Greene mekkora sztorit tudott volna írni ebből az egészből!” Ami nyilván nem jó jel.

* Illetőleg akad e regényben egy szimpatizáns orvos, aki marha jó fej, de róla nem tudtam eldönteni, melyik etnikai csoporthoz tartozik. Külső jellemzői között a „kis sárga ember” nem igazított el e tekintetben. Valahogy nem tűnt kínainak.

Emmi_Lotta I>!
Alex La Guma: Nyár végi ködben

Az eredetileg 1972-ben megjelent regény a dél-afrikai fajüldöző apartheidrendszer uralmát ábrázolja két fekete férfi, Beukes és Elias sorsán keresztül. Mindketten egy földalatti mozgalom szervezőiként életük kockáztatásával küzdenek a feketék alapvető emberi jogaiért.

Az apartheid búr szó, és faji megkülönböztetést, szó szerint „szétválasztást”, „elkülönítést” jelent. A kisebbségben lévő fehérek a lakosság kilencven százalékát kitevő nem fehérek (négerek, ázsiaiak) számára korlátozó intézkedéseket vezettek be. A buszokon, az alsó rész fehérek számára volt fenntartva. Külön parkokat hoztak létre feketéknek és fehéreknek, a közös parkokban pedig padonként határozták meg, mely etnikumhoz tartozó ülhet rá. Bizonyos lakónegyedek és utcák csak fehérek részére voltak fenntartva. A feketék külön lakónegyedekbe tömörültek, ahonnan kilépni csak engedéllyel volt szabad. Bármiféle helyváltoztatás kizárólag engedéllyel volt lehetséges. A legalantasabb munkákat általában a nem fehér lakosság végezte a fehér ember által kapott bér töredékéért, ami a nyomortanyákon való létre és élelmezésre is alig volt elég. A szegregáció az élet minden területén, iskolákban, szórakozóhelyeken, templomokban is érvényesült, és a magánéletre is kiterjedt. Tilos volt a fajok közötti házasság és nemi érintkezés. A szabályok megszegésért börtönbüntetés járt. A fehér elit a színesektől, a feketéktől és az ázsiaiaktól megtagadta a parlamenti képviseletet és a szakszervezetek szervezését.

A regényt áthatja az üldöztetés és a félelem légköre, emiatt és az ábrázolt kínzások miatt nyomasztó és megrázó olvasmány, de érdekes, pergő cselekményű, izgalmas, jól megírt alkotás is. Mindenképp helye van az 1001 könyv között.

>!
Magvető, Budapest, 1979
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632710231 · Fordította: Zentai Éva
anesz P>!
Alex La Guma: Nyár végi ködben

borító: 4
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 5

Nem könnyű témát boncolgat a regény. Van itt ellenállás, elnyomás, kínzás, atrocitások és kitartás. Két főszereplőnk más és más utat jár be az ellenállásban. Mindegyik félelemmel, féltéssel, rettegéssel és nem kevés bátorsággal van kikövezve. Minden tiszteletem a harcosoké, akik nem adták fel, nem nyugodtak bele a megaláztatásokba, a zsarnokságba, a gyarmatosítók kegyetlenségébe. Mi Dél-Afrikából csak Nelson Mandela nevét ismerjük, pedig rengeteg névtelen hős kövezte ki az utat a szabadsághoz. Ez a könyv, úgy érzem, kicsit előttük is tiszteleg. A borító is előremutat a kötet nehéz mondanivalójára. A kis formátum és a stílus azonban könnyedebbé teszi az olvasást. Szerintem fenn van a helye a listán.

chamichaze>!
Alex La Guma: Nyár végi ködben

Nem volt könnyű. A gyomrom folyamatosan összerándulva a halmozott igazságtalanságok miatt. És a kínos érzéstől, hogy én nem bírnám, nem tudnék harcolni ilyen helyzetben.


Népszerű idézetek

motyi11 P>!

Ez volt az úgynevezett „rutin ellenőrzés”, mivel a rendőrség csak az alagút kijáratát állta el. Beukes azonnal megfordult, és megindult visszafelé. A szíve valamivel hevesebben vert. Aki nem fehér, az mindig így reagál, még akkor is, ha ártatlan. Ezer és egy kihágás létezik, amit az ember tudtán kívül elkövethet. A szapora szívdobogás itt országos betegség.

123. oldal (Ötödik fejezet)

anesz P>!

Az éjszaka kiszívta az életet a városnak ebből a részéből.

203. oldal

motyi11 P>!

Késő este tartóztatták le, és kivitték egy Volkswagenhez, amely ott állt a razziában részt vevő többi kocsi között.

(első mondat)

loz>!

Hirtelen átvillant a fején, hogy feltehetőleg a fehérek is ugyanolyanok, mint az ő népe, csak a bőrük színe más.

146. oldal, 6. fejezet (Magvető, 1979)


Hasonló könyvek címkék alapján

J. M. Coetzee: Életképek
John Steinbeck: Egerek és emberek
Nelson Mandela: A szabadság útján
Amélie Nothomb: Hódolattal esengve
Damon Galgut: Az ígéret
J. M. Coetzee: Szégyen
Doris Lessing: A fű dalol
J. M. Coetzee: A barbárokra várva
J. M. Coetzee: Michael K élete és kora
J. M. Coetzee: A semmi szívében