Dermesztő ​őrület (Maggie O'Dell 4.) 84% 53 csillagozás

Az új könyvek érkezésekor minden egyes ládát olyan érzéssel nyitott ki, mintha drága ajándékokat bontogatna. Miközben felhajtotta a doboztetőket, mélyen belélegezte a nyomdafesték és a papír illatát, s máris úgy érezte, hogy egészen más világba repült át. Hogy a szállítmány éppen tizennyolcadik századi történelmi művekből, szerelmes regényekből, vagy a New York Times sikerlistáját vezető könyvekből állt-e éppen, az neki egyre ment. Ő egyszerűen a könyvek látványát, tapintását, illatát szerette, minden könyvét ugyanúgy. A ládák kibontásánál mennyeibb elfoglaltságot elképzelni sem tudott volna magának.

49. oldal

Fiatalabb éveiben férfiatlannak tartotta, és szent meggyőződése volt, hogy egy férfi nem jár ernyővel. Most azonban, miközben az egyre csípősebb szél ellen védekezve felhajtotta a gallérját, felrémlett benne, hogy szívesen lenne férfiatlan, ha cserébe nem kellene bőrig áznia. A lánya egyszer egyébként is kifejtette neki, hogy a magukra irtó büszke kanokat és a reménytelen hülyéket csak nagyon keskeny mezsgye választja el egymástól. Mikor lett ilyen bölcs az a gyerek?

210. oldal

Nyakra-főre ismerkedett, és mindig azt a férfit kereste, aki egyedül őt akarja, akinek köszönhetően majd fontosnak, különlegesnek érezheti magát. Aztán mindig csalódnia kellett, és minden egyes kiábrándulás után csak még kiégettebb, még szerencsétlenebb lett.
Dr. Patterson pontosan erre figyelmeztette, ettől akarta megóvni őt. Meglehet, mondta, végül még olyan gyönyörűvé sikerül varázsolnia magát, hogy a férfiak bomlani fognak utána, de ez mit sem ér, ha belülről nem sikerül megváltoznia, ha lélekben ugyanaz marad, aki volt.

219. oldal

– Igazán benőhetne már a fejed lágya – kezdte barátnője leckéztetését. – FBI-ügynök vagy, neked kellene a legjobban tudnod, mennyire fontos egy repülőtéren a biztonságiak munkája. Mégsem állod meg soha, hogy ne cukkold őket.
– Én senkit sem cukkolok, csak nem látom be, miért kellene a jegyellenőrzésnél a csomagommal együtt a humoromat is leadnom.

91. oldal

[…] egy temetés bárkit kibillenthet az egyensúlyából.

Ne aggódj feleslegesen, amíg nincs miért!

Joan visszadobta a telefont a táskájába, és ujjaival beletúrt dús, szőke hajába. Homlokából türelmetlenül kisimított néhány izzadt tincset, aztán felkapcsolta a kocsi belső világítását, és a visszapillantó tükörben szemügyre vette a tövénél már barnuló haját. Hamarosan festetnie kell megint. Hiába, aki szőke akar lenni, annak tennie kell érte, méghozzá sokszor és sokat…

9. oldal (Harlequin)

Valami lelki görcs vagy mi a bánat miatt úgy gondolja, nem méltó arra, hogy boldog legyen. A doki kismilliószor elmondta már neki, hogy nem sokat használ, ha megváltoztatja a külsejét, miközben belülről megmarad olyannak, amilyen volt.

11. oldal

[…] a valóság néha minden képzeletet felülmúl.

Már majdnem éjfél volt, Joan Begley mégsem adta fel a várakozást.

(első mondat)