Gyógyító ​és kapcsolódó játékok 93% 17 csillagozás

Végre egy valóban hasznos és használható könyv! A gyermeknevelésben adódó nehézségekre és problémás helyzetekre kínál nagyon gyakorlatias segítséget a pszichológus szerző. A játék és a nevetés eszközével, amelyek csökkentik a feszültséget, s ezáltal együttműködésre ösztönzik a gyerekeket. Konkrét példákkal, valós helyzetekkel, témánként. És működik!

Szépen összefoglalja a címben is szereplő, javasolt játékokat. Felsorolja a játékfajtákat, mindegyikről olvashatunk gyakorlati, életből vett példákat, és az egyes témakörökhöz is ajánl játékfajtákat. Persze nem minden esetben használhatóak, és nem a sírás, szomorúság, düh abbahagyása a cél, hanem inkább a szülő-gyerek kötődés megerősítés, a biztonság biztosítása gyermekünknek, hogy minden érzésnek helye van, szabadon átérezheti, kimutathatja őket és játékos keretek között az érzelmekből eredő frusztrációját kiélheti és így konstruktívabban tudja majd kezelni őket a jövőben. Örülök, hogy a szerző is többször kimondta, hogy a sírásnak és a dühnek is igenis helye van a gyermek életében, illetve hogy hangsúlyozza, egyes hatalmi viszonyokat megfordító játékok igenis hasznosak a gyermek számára és nem fogja fokozni az agresszióját. Kell, hogy a gyerekkel töltsünk időt, hacsak keveset is, amikor tényleg az övé vagyunk és nem foglalkozunk semmi mással. Kár, hogy kevés szülőt lehet ebbe bevonni. Vannak nehéz élethelyzetek, sűrű, dolgos hétköznapok, de kell, hogy legyen saját ideje a gyermeknek velünk. Neki és nekünk is szüksége van rá.
A játékok kapcsán nem mondott túl sok újat, talán csak végre összeszedve olvastam róluk. Szépen megalapoz a témának, meg is hivatkozza őket, szakirodalom listát is mellékel a szerző. Az életből vett példák jók, de az általánosságban vett leírás gyakran, szinte unásig ismétel (rengetegszer jött a gyereket a hátunkon lovagoltató játékkal). Hasznos mégis, felhasználható, alkalmazható. Nem kell nagy ördöngösség hozzá.
Negatívum még számomra a fülszöveg bulváros leírása. „Világhírű gyermekpszichológus” – életemben nem hallottam róla, és szerintem sokan vannak még így vele. Lehet inkább csak Amerika-szerte ismert vagy a játékterápia berkeiben, de hogy a szakmán kívül nem egy olyan név, mint mondjuk Yalom, akiről nagyon sok laikus is hallott, az tuti. Sajnálom, hogy ilyenekkel próbálják mindig a könyvet eladni. A fordításban is éreztem egy kis bibit, de sajnos már nem emlékszem, mivel volt pontosan problémám. Lehet egy szakszót használt, fordított másképp, mint ahogy én ismertem és használtam, de sehogy sem akar eszembe jutni.
Jó kis könyv, hasznos, örülök, hogy ilyenek is megjelennek már a magyar könyvpiacon.

Nem vagyok egy nagy szakkönyv olvasó, de azért gyereknevelés témában én is leülök ilyet olvasni néha. És milyen jól tettem. Ebben a kis könyvben egy csomó olyan jótanács van, amit úgy érzem, tudunk majd alkalmazni. Ajánlom mjnden szülőnek, akinek csecsemőnél nagyobb gyereke van már.

Ha tudatában vagyunk annak, hogy bizonyos játékokkal milyen nehézségeket, félelmeket tudunk oldani egy kis-vagy akár nagyobb gyerekben az egy extra eszközt ad a kezünkbe a nevelésben.

Bàr sok konkrét élethelyzetre kitért a könyv, engem az zavart, hogy kevés játékötletet adott a tipikus szituáciòk megoldására is. Néhány játéktìpusnál jò lett volna, ha azt is jobban kifejti, hogyan érdemes ezeket a játékokat kezdeményezni; főleg ha egy gyerek nem ebbe nő bele. Mindenesetre időről időre érdemes elővenni és néhány dolgot tudatosìtani magunkban, mert közös játék közben nevetni és kapcsolòdni az egyik legjobb ùt, hogy megismerjük a gyerekünket.