Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hatinyi harangok 7 csillagozás
Hatiny faluban, Belorussziában, minden ház helyén, a kéményeken harang függ. Ezek a harangok örökké szólnak, hogy emlékeztessenek az 1941-42-es esztendőkre, amikor a náci-német hadsereg egész falvakat perzselt föl azon a tájon, kolhozmagtárakba terelve és elevenen megégetve gyereket, asszonyt, öreget.
A belorusz író dokumentumregénye a szenvedést idézi föl, a rettenetre emlékeztet, de egyben azokra a partizánokra is, akik a német megszállás, blokád és terror szorításában is megkísérelték a lehetetlent: legyőzni a túlerőt, kitörni, harcolni a szabadságért.
A képek az embertelenség képei, de az emberség dokumentumai is.Adamovics vallja – Albert Schweitzerrel –: „ A tudásom pesszimista, de a hitem optimista.” – és biztos, hogy a dokumentumok ereje-súlya, Oradurra, Lidicére és más elpusztított városokra,falvakra emlékeztetve, nyomasztó tudást is fog adni az olvasónak, de ugyanolyan biztos, hogy a dokumentumkönyv más részei ugyanígy gyarapítani fogják az olvasó hitét az… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1974
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Belorusz háborús regények terén nálam az etalon Vaszil Bikov – és hozzá képest ez az írás legfeljebb közepes. Helyenként jól ábrázolja a partizánháború kétélű voltát, a megtorló akciók kegyetlenségét, ugyanakkor a veteránok retrospektív találkozója kapcsán beleerőltetett My Lai-i párhuzam túlságosan is szájbarágós, a narrátor szerelmi románca pedig pszichologizáló üresjárat.
A dokumentatív részek spoiler plasztikusak, a többi inkább ballaszt.
Ha jól tudom, e könyv alapján készült Elem Klimov Jöjj és lásd című filmje. Klimovot – más, általam ismert művei alapján – látatlanban is merem ajánlani. Prózában viszont inkább olvassatok Bikovot…
Nehéz olvasni ezt a könyvet, tudva, hogy a leírtak jó része meg is történt. Amikor azt hisszük, hogy már minden előfordult a történelem során, s már nincs olyan kínzás, pusztítás, ami ne történt volna meg, vagy ha már megtörtént, akkor a szörnyűség elriasztja az embereket ennek újra megtételétől, akkor újra és újra rájöhetünk, hogy ez korántsem így van.
Az egykori partizánok utazása kicsit megszakítja számomra a történetet. A múltban maradással hatásosabb lett volna, s a dokumentum jelleg jobban kidomborodhatott volna.
A szerelmi történet számomra nem tett hozzá a könyv értékéhez.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk 96% ·
Összehasonlítás - Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér ·
Összehasonlítás - Edith Eva Eger: Az ajándék 94% ·
Összehasonlítás - Vaszil Bikov: Az ő katonái 96% ·
Összehasonlítás - Kirády Attila: Csernobil-vádirat 94% ·
Összehasonlítás - Hans-Ulrich Rudel: Stuka pilóta 94% ·
Összehasonlítás - Heinz Knoke: A hazámért repültem ·
Összehasonlítás - Heather Dune Macadam: 999 fogoly 88% ·
Összehasonlítás - Piers Paul Read: Uramisten, mit tettünk! 88% ·
Összehasonlítás - Vaszil Bikov: Baljós jel ·
Összehasonlítás