I ​promessi sposi 6 csillagozás

Alessandro Manzoni: I promessi sposi Alessandro Manzoni: I promessi sposi Alessandro Manzoni: I promessi sposi Alessandro Manzoni: I promessi sposi Alessandro Manzoni: I promessi sposi

„I ​promessi sposi” sono una continua parabola della vita e della morte, di questo nostro breve passaggio terreno, una parabola vista quasi sempre dal basso, a ricordare una volta ancora che l'eccezione, l'eccezionalità, in quanto tali sono rarissime e 'romanzesche', mentre l'eroismo del vivere quotidiano va cercato in tutt'altra direzione e in tutt'altri modi. Come subito notava acutamente Pietro Giordani, bisogna diffidare dell' „apparir semplice” di Manzoni: nel suo grande romanzo c'è tutta l'urgenza di un messaggio che da allora rimane vivo e tragico e presente, nell'incomparabile finezza analitica dei protagonisti e delle loro passioni, in una raggiunta serenità che ben si avverte faticosa e precaria anche se a tratti pienissima, nella coscienza di un'amara e misteriosa condizione umana.
Un libro straordinario, la cui misura cresce con il passare del tempo: tutta la storia dell'uomo torna ad aprirsi dinanzi a noi, non appena parte il solenne 'largo' dell'attacco: „Quel… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1827

>!
Mondadori, Milano, 2014
662 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788804644996
>!
Mondadori, Milano, 2014
662 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788804644996
>!
Giunti, Milano, 2010
640 oldal · ISBN: 9788844039011

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 1


Kiemelt értékelések

Aurore>!
Alessandro Manzoni: I promessi sposi

Ez a regény méltatlanul ilyen ismeretlen hazánkban, felér sok Dumas-val és Walter Scottal. Egyébként technikája és stílusa ez utóbbival sok hasonlóságot mutat. A főszereplők egyszerű emberek, de a cselekmény valódi történelmi események közé vannak beágyazva.* Sőt, mintha a kitérések fontosabbak lennének, mint a „történet” maga, ezek a könyv sava-borsa. Nem is tudom, hogy amikor Umberto Eco Baricco barátja felbujtására zanzásította a könyvet, hogyan oldotta meg e gordiuszi csomót? Biztos ügyesebben, mint regénybeli Azzecca-garbugli – magyarul Csűrcsavari – ügyvéd úr.

Az egészet áthatja az emberek határtalan szeretete (és egyfajta mély vallásosság, ami a jó embereket ebben a könyvben egytől egyig jellemzi), s mindezt egy nagyon finom irónia fűszerezi, melynek céltáblája a mindenkori társadalmi igazságtalanság és emberi ostobaság, ill. gyarlóság. Ezért olyan jó olvasni ezt a könyvet. A poénok úgy lapulnak meg a lapok között, mint húsvéti tojások a fűben.

No, és amiért nem olyan jó olvasni – avagy miért vontam le fél csillagot? Ha őszinte akarok lenni, valahol középtájon leül a történet, érezzük, hogy már nem a szereplők alakítják sorsukat, hanem a Gondviselés átvette tőlük ezt a szerepet. (Nekem, hollywoodi filmeken nevelkedett individualista kis fruskának ez „olyan uncsi”…) Rájövünk, mire megy ki a játék, hogy a cselekmény ha leszámítjuk ezt meg ezt meg amazt az epizódot vagy betétet, akkor csak egy kis almacsutka. Ugyanakkor nem akarok olyan szigorú se lenni, azért végig van benne humor(ocska), no és a gonoszok meglakolnak a jók meg üdvözülnek – ki így, ki úgy –, ahogy már az egy talpraesett szegény legényről és mátkájáról szóló népmesében dukál.

Witzes a régi nyelvezet, és nem csodálom, hogy az olaszok utálják, mert hosszúúúúúú, de azért méltán szerepel az 1001 könyv listán. Egyszóval olvassátok olaszul (is): érdemes.

* Scott sítlusáról Szerb Antal így ír: http://moly.hu/idezetek/363971, s mindez szó szerint Manzonira is egyaránt érvényes.

>!
Giunti, Milano, 2010
640 oldal · ISBN: 9788844039011
BarbieB>!
Alessandro Manzoni: I promessi sposi

Az olaszok nagy klasszikusa tökéletes példája annak, hogyan tükröződhetnek egy nép sajátosságai a művészeti alkotásain. Anélkül, hogy a túlzott általánosítás veszélyes vizeire eveznénk, bizony megállapítható, hogy Manzoni regényéből sugárzik az élet szeretete, a játékosság és a közvetlenség – ezek a jellegzetességek a mai napig nem vesztek ki Itália lakóiból. A narráció is egészen egyedi hangvételű, mintha csak egy hangulatos kávézóban ülve, személyesen nekünk mondaná Manzoni bő lére eresztett történetét.
https://litfan.blog.hu/2013/07/29/alessandro_manzoni_i_…


Népszerű idézetek

Szelén>!

…giacché è uno de' vantaggi di questo mondo, quello di poter odiare ed esser odiati, senza conoscersi.

152. oldal (Rizzoli, '77, vol. I)

Aurore>!

Pensino ora i miei venticinque lettori che impressione dovesse fare sull'animo del poveretto, quello che s'è raccontato.

28. oldal - Capitolo I (Giunti Demetra, 2010)

1 hozzászólás
Szelén>!

Persuaso che la vita non è già destinata ad essere un peso per molti e una festa per alcuni, ma per tutti un impiego, del quale ognuno renderà conto, cominciò da fanciullo a pensare come potesse render la sua utile e santa.

70. oldal (Rizzoli, '77, vol. II)

Aurore>!

Del resto, quel che facesse precisamente non si può sapere, giacché era solo; e la storia è costretta a indovinare. Fortuna che c'è avvezza.

206. oldal - Capitolo XIII (Giunti Demetra, 2010)

Aurore>!

E tutti, alzandosi in punta di piedi, si voltano a guardare da quella parte donde s'annunziava l'inaspettato arrivo. Alzandosi tutti, vedevano né più né meno che se fossero stati tutti con le piante in terra; ma tant'è, tutti s'alzavano.

209. oldal - Capitolo XIII (Giunti Demetra, 2010)

Aurore>!

Fissò la meta (così chiamano qui la tariffa in materia di commestibili), fissò la meta del pane al prezzo che sarebbe stato il giusto, se il grano si fosse comunemente venduto trentatre lire il moggio: e si vendeva fino a ottanta. Fece come una donna stata giovine, che pensasse di ringiovinire, alterando la sua fede di battesimo.

195. oldal - Capitolo XII (Giunti Demetra, 2010)

5 hozzászólás
Aurore>!

«Viva l'abbondanza! Moiano gli affamatori! Moia la carestia! Crepi la Provvisione! Crepi la giunta! Viva il pane!»
Veramente, la distruzion de' frulloni e delle madie, la devastazion de' forni, e lo scompiglio de' fornai, non sono i mezzi più spicci per far vivere il pane; ma questa è una di quelle sottigliezze metafisiche, che una moltitudine non ci arriva.

203. oldal - Capitolo XII (Giunti Demetra, 2010)

Aurore>!

Però, senza essere un gran metafisico, un uomo ci arriva talvolta alla prima, finch'è nuovo nella questione; e solo a forza di parlarne, e di sentirne parlare, diventerà inabile anche a intenderle. A Renzo in fatti quel pensiero gli era venuto, come abbiam visto, da principio, e gli tornava ogni momento. Lo tenne per altro in sé; perché, di tanti visi, non ce n'era uno che sembrasse dire: fratello, se fallo, correggimi, che l'avrò caro.

203. oldal - Capitolo XII (Giunti Demetra, 2010)

Aurore>!

Salì in soffitta; da un pertugio, guardò ansiosamente nella strada, e la vide piena zeppa di furibondi; sentì le voci che chiedevan la sua morte; e più smarrito che mai, si ritirò, e andò a cercare il più sicuro e riposto nascondiglio. Lì rannicchiato, stava attento, attento, se mai il funesto rumore s'affievolisse, se il tumulto s'acquietasse un poco; ma sentendo in vece il muggito alzarsi più feroce e più rumoroso, e raddoppiare i picchi, preso da un nuovo soprassalto al cuore, si turava gli orecchi in fretta.

205-206. oldal - Capitolo XIII (Giunti Demetra, 2010)

Aurore>!

Per altro, prosegue [il manoscritto], dolori e imbrogli della qualità e della forza di quelli che abbiam raccontati, non ce ne furon più per la nostra buona gente: fu, da quel punto in poi, una vita delle più tranquille, delle più felici, delle più invidiabili; di maniera che, se ve l'avessi a raccontare, vi seccherebbe a morte.

586. oldal - Capitolo XXXVIII (Giunti Demetra, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: I tre moschettieri
John Fowles: La donna del tenente francese
Winston Graham: Ross Poldark (olasz)
Margaret Mazzantini: Venuto al mondo
Luca Di Fulvio: La ragazza che toccava il cielo
Isabel Allende: La casa degli spiriti
Colm Tóibín: Brooklyn (olasz)
Jojo Moyes: La ragazza che hai lasciato
Paullina Simons: Tatiana & Alexander
Paullina Simons: Il cavaliere d'inverno