Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Fehér, mint a tej, piros, mint a vér 366 csillagozás
A tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeretébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével?
A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér – a harmincas éveinek elején járó középiskolai tanár, Alessandro D’Avenia első regénye – az elmúlt év talán… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2010
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
Enciklopédia 22
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 60
Most olvassa 9
Várólistára tette 326
Kívánságlistára tette 254
Kölcsönkérné 10
Kiemelt értékelések
„Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül, a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan, mint a művirágokkal teli kert…”
Mint lenni szokott, néha elolvasok olyan könyveket is, amikhez valószínűleg az életbe nem nyúlnék, kivéve, ha itt molyon egy kedves molytársam nem ajánlja.
Így akadtam rá erre a regényre is, és utazókönyvként volt hozzá szerencsém…
Először is nagyon mást vártam, meglepődtem, de kellemeset csalódtam.
Anno biztosan örültem volna, ha gimis éveim alatt ezt, vagy ehhez hasonló történeteket kellett volna olvasnom, és most is jó lenne ha több gimis tinihez eljutna.
A kötet egészen kisalakú és rövid fejezeteket tartalmaz, és ezért pont úgy gondoltam, hogy gyorsan olvasható. Ehhez képest lassan olvastam, többször megálltam, elgondolkodtam, megemésztettem az olvasottakat, nem siettem vele.
Nagyon szépre sikeredett a kötet témája.
Annyira mélyen megérintette a lelkemet, gyönyörű gondolatok vannak benne.
Azt hiszem a kötet célja pont ez, ahogy a főszereplő megváltozik a történések hatására, úgy változik vele együtt az olvasó is.
Gondolatok ezer árnya és színe jelent meg, ahogy haladtam előre, néha vissza fojtottam a lélegzetemet, nem is azért, mert annyira izgalmas lett volna, hanem, mert mélyen éreztem formálódom, átértékelek helyzeteket, történteket.
Az kell a lelkemnek, amitől több leszek, amitől értékesebbé válok.
Ettől a kötettől ezt és talán egy picivel többet is kaptam.
Csak ajánlani tudom és szeretnék egy saját példányt belőle! ♥
Annyira más volt,mint amit vártam!Imádtam a stílusát. Sokszor mosolyogtam,de torkom is szorult. Valóban olvastatni kéne ezt a gimisekkel…jobban csúszott volna mint azok a kötelezők amiket nekünk kellett anno olvasni. Rengeteg szép mondat,gondolat volt benne,sajnálom,hogy nem volt alkalmam kijegyzetelni:(
Borítója szép,de nem passzol a könyvhöz….és boltban se az ifjúsági részlegnél van…
@gab001 köszönöm,hogy olvashattam.
Nincs nekem ezzel semmi bajom, maximum túlságosan hozzászoktam már az olyan szövegekhez, amik okosabbak nálam, ez meg egy ízig-vérig pubi regény. De tényleg. Tinikről szól tiniszemmel.
Vagyis szerintem hiteles az elbeszélő 16 éves srác karaktere. Igazi érzékeny, ingerlékeny, dacos kamasz, félkész emberke, aki (bár erről sokáig fogalma sincs, de) szinte semmit sem tud a helyén kezelni. Gyakran lett volna kedvem leinteni, hogy „öcsi, mikor érted már meg, hogy ezek a dolgok nem így működnek?” vagy „jól van, haver, ez azért nem ilyen egyszerű”. És a szöveg megmunkáltsága is ennek megfelelő: néhol (mintegy random) gazdagabb, néhol teljesen sekélyes, tele elbénázott, komolytalan metaforákkal és egydimenziós, felszínes gondolatokkal (mint a címszereplő színszimbolika is), de hát ez van, asszem, tényleg ilyen gagyik vagyunk 16 évesen.
Azért az az alapkoncepció, miszerint egy ilyen izgága, zavarodott jellem egyszer csak szembetalálkozik a leukémiával és a halállal, akár még izgalmas is lehetne, de túl sűrűn csúsznak be amerikai matinéfilmekbe illő klisék, mint: az eltévelyedettet helyes útra terelő különc új tanár, szülők elől szökdösés, a mindent eldöntő focibajnokság napja, stb. stb.
Tiniknek és szülőknek ajánlható, de amíg a kettő között vagyok, nekem inkább csak egy vállrándítást jelent.
Kellemes csalódás volt a könyv, nem is gondoltam, hogy ennyi szépséget találok majd benne. Főszereplőnk, a 16 éves Leo szerelmes, és az ezzel kapcsolatos érzéseit, vívódásait meséli el nekünk egy hosszú monológban. A fiú mindent megtapasztal, a szerelmet, a hiányt, elképzelt és valódi érzelmeket, csalódásokat, hullámvölgyeket, igazságtalanságot, betegséget, veszteséget… mindezt az író gyönyörű köntösbe burkolja, úgy fogalmaz, hogy minden sorát kincs volt olvasni. A fél csillag levonás csak azért van, mert szerintem egy 16 éves fiú egyáltalán nem így gondolkozik, nem így cselekszik, és ezért számomra egy picit hiteltelen volt.
Ez a könyv egy gyöngyszem az ifjúsági irodalmon belül. simán szépirodalom! Nem az a tipikus amerikai stílusban megírt YA könyv, és ráadásul „férfi” szemszögből van megírva, ami különösen tetszett benne. Gyönyörűek a megfogalmazások, gyönyörűek a leírások! Akárhányszor a fehér vagy a piros szín előkerül a hideg rázott, de persze jó értelemben. :)
Imádtam Leot! Annyira kamasz, annyira pasi, annyira naiv, annyira tiszta! Gyönyörű történet szerelemről, barátságról, életről, betegségről és minden földi jóról és rosszról. ❤❤❤
Két kedvenc szereplőm Sylvia és persze Álmodozó! :) spoiler Álmodozó pedig… Ha ilyen tanárok lennének az iskolákban komolyan mondom jobb és szebb hely lenne a világ. Rengeteget lehet tanulni ebből a könyvből, csak remélni tudom, hogy a gimnazista irodalomtanárok is felfigyelnek rá és minimum ajánlott irodalomban kiadják a diákoknak! :) persze ha kötelező olvasmány lenne a „kötelező” miatt sokat veszítene a fényéből, szóval végülis az ajánlott is megteszi ;P
Erre talán nincsenek is szavak, szép volt tanár úr! Tessék kérem sok-sok tizenéves kezébe nyomni, és tessék a lelkükre kötni, hogy szabad álmodni.
ps:
a borító borzalmas, köze nincs a történethez… és még ronda is
Hamar rájöttem, hogy ez nem az a fajta könyv, amit a buszon apránként fogok olvasgatni, hanem amihez leülök, és addig nem állok fel, amíg a végére nem értem. Elképesztően erős a hangulata, pedig a szöveg rövid és látszólag egyszerű, mégis azon kaptam magam, hogy szinte miden oldalon találok olyan idézetet, amit ki akarok írni magamnak. Én is kihangsúlyoznám, hogy ahhoz képest, hogy egy ifjúsági regény, szinte szépirodalmi igényességű szöveget kapunk, és mellette nagyon mély tartalmat. Hálám @efenera -nak, hogy kölcsönadta, de azt hiszem, szereznem kell egy saját példányt is.:)
„Olvastam egyszer egy könyvben, hogy a szerelem nem azért van, hogy boldogok legyünk tőle, hanem hogy kiderüljön, mennyire bírjuk a fájdalmat."
Érzelmes, magával ragadó történet volt, különleges írói stílussal. Nagyon szerettem benne az irodalmi utalásokat, főleg a főszereplő fiú, és Dante közötti párhuzamot.
Leó tanára, az Álmodozó igazi egyenésig volt, akár csak a Hol költők társaságában Robin Williams. Nagyon jó, sokszor gyönyörű gondolatokat fogalmazott meg, ráadásúl ő tiszta szívból tanított, és törődött Leóval.
Az egyedüli negatívum, hogy a könyv elején nem nagyon értettem Leó vonzódását Beatrice iránt. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a főszereplő fiú csupán a lány testébe szeretett volna bele.
Úgy gondolom, hogy végkifejlet szomorú, de elkerűlhetetlen volt, azonban így lett tökéletes a befejezés.
A könyv első fele őrjítő volt. Unalmas, idegesített a T9, ahogy Silviával bánik, és semmi jót nem találtam benne.
A másodiktól viszont megnyert. Teljesen más fordulatot vett. Ott minden benne van, ami kell a boldogsàghoz: könyvolvasónak és élőnek.
Sírtam, de már nem tudom melyik mondatnàl.
Népszerű idézetek
A tudatlanság a legkényelmesebb dolog a világon, amit ismerek – a nappalinkban lévő kanapé után.
Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül, a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan, mint a művirágokkal teli kert…
62. oldal
Biztatnak, hogy álmodj, aztán alig kezdtél hozzá, máris az utadat állják. Irigykednek.
75. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Green: Alaska nyomában 84% ·
Összehasonlítás - Rachel Hawkins: School Spirits – Kísértetsuli 81% ·
Összehasonlítás - Francesca Zappia: Csak kitaláltalak? 90% ·
Összehasonlítás - Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök 87% ·
Összehasonlítás - Nicola Yoon: Minden, minden 86% ·
Összehasonlítás - Jamie McGuire: Varázslatos szerelem 66% ·
Összehasonlítás - Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén 92% ·
Összehasonlítás - Bakó Liza: Csíííz! 91% ·
Összehasonlítás - John Green: Csillagainkban a hiba 89% ·
Összehasonlítás - Kasie West: A távolság relatív 88% ·
Összehasonlítás