Vértelenül 220 csillagozás

Alessandro Baricco: Vértelenül Alessandro Baricco: Vértelenül

Alessandro Baricco olasz író harmadik könyvét tartja „kezében” a magyar olvasó. A Selyem és a Tengeróceán után itt a Vértelenül. Hasonlít is, meg nem is az elődeire. Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tud kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetből, ami több az emberek iránti sajnálatnál – az emberiség iránti sajnálat süt a regényből. Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit csinál, mégis csinálja. Íme az ember. Ecce homo.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Helikon, Budapest, 2016
80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632277417 · Fordította: Székely Éva
>!
Helikon, Budapest, 2011
90 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632272832 · Fordította: Székely Éva
>!
Helikon, Budapest, 2005
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632088204

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 21

Most olvassa 3

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

Gelso P>!
Alessandro Baricco: Vértelenül

Létezik olyan, hogy ha valakinek egyszer a szemébe nézel, az a tekintet megperzsel, úgy beléd ivódik, hogy aztán örökké azt a tekintetet keresed, fáradhatatlanul; és igazából életed akkor lesz ismét teljes, amikor tekintetetek ismét összekapcsolódik, amikor sok év múlva újra belemerülhetsz abba a mélységbe; és amikor ez megvalósul, akkor már semmi sem hiányzik – életed teljes.

@Youditta Baricco életmű kihívásához.

                    _
„Az asszony őt nézte a felöltőjében, és olyan magányosnak és bármely időben elhelyezhetőnek látta, mint egy film hősét.”
83. oldal

– Vannak gyerekei? – tudakolta.
– Nincsenek.
– Miért?
Ahhoz bízni kell a világban, hangzott a válasz.
64. oldal

„Két öreg látványából lehetetlenség kitalálni, hogy abban a pillanatban mindenre képesek.”

(…) „… abban a pillanatban nem gondolt rá, mit veszít. Inkább az járt a fejében, hogy mit nem nyer el.” 67. oldal

„– Bármennyire igyekszik is az ember, hogy egyetlen élete legyen, mások ezer életet látnak bele, ez az oka annak, amiért képtelenek vagyunk elkerülni, hogy bajba keveredjünk.” 68. oldal

1 hozzászólás
Csoszi>!
Alessandro Baricco: Vértelenül

Tavaly olvastam először Baricco-tól. Sajnos másodjára sem nyert meg magának. Túl sok vér és fájdalom. Nem egy pihentető esti olvasmány.

4 hozzászólás
Bélabá>!
Alessandro Baricco: Vértelenül

Latin Amerika. Piff-puff, piff-puff. Taccs-taccs, placcs… vér, vér, vér. Fájdalom.
Kemény az eleje. Én megúsztam Vértelenül, seb nélkül, ők nem.
_…
_…
_…

Egy kávéház, egy nő. Nina. És a lottóárus. Pedro.
Merengés a múltban, emlékek.
Fájó sebek
Egy hirtelen ötlet és kellemes este a C. Ca. Cal. Cali. Calif. Califo. Califor. Californ. Californi. California Hotelban.
-…
-…
-…
Jó volt, de nem Best of. Ne ezt olvasd elsőnek.
4 csillag, 4,2 pont
_…
-…

Felhőket számoljál, hogy szépeket álmodjál

Kkatja P>!
Alessandro Baricco: Vértelenül

Kirándulásra vittem magammal, lévén kellemesen vékony, nem kell nehezet cipelni, aztán ahogy szépen lassan olvasva átfolytak a gondolatok az oldalakról a fejembe és szívembe, éreztem, hogy na igen, ilyen egy remek könyv, nem sokat beszél, de annál többet mond, tettekről, elvekről, érzésekről, múltról és jelenről. Nem nehéz, de érzed a súlyát, legbelül. Csodakönyv.

>!
Helikon, Budapest, 2011
90 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632272832 · Fordította: Székely Éva
Molymacska P>!
Alessandro Baricco: Vértelenül

Hát ez elég durva volt. a Szó legszorosabb értelmében.
A nagyon egyszerű, de mégis tűpontos mondatokkal az író nem csak egy történetet mesél el, de megpróbál az ember lélek legmélyéig lemenni, és az ottani mély, belső ösztönöket felszínre hozni. Fájdalmas volt olvasni a könyvet, hiszen megszűnt benne a jó vagy gonosz fogalma, csak a háború szörnyűségei maradtak meg az emberekben a háború után is. Bosszú, érdekek, képek, hangok, gyűlölet, pisztolylövés, vérszag. A vége megindító, szép érzelmi lezárást kapott a kisregény, mely 90 oldalával felkavart teljesen.

cortinadampezzo P>!
Alessandro Baricco: Vértelenül

A Vértelenül arra az egyedülálló bravúrra képes, hogy mintegy 80 oldalban jutunk el egy zs-kategóriás akciófilmtől egy Romana magazin szexjelenetéig. Bár ne tennénk.

A kisregény első fele egy furcsa leszámolás egy homályos (mondjuk ki: érthetetlen), amúgy már rég befejeződött, de szereplőink számára még véget nem ért háború utózöngéjeként. Telis-tele logikai bukfencekkel, például a négy támadóból hirtelen csak három lesz, egyikük valószínűleg azóta is ott várakozik a mezőn. A legrosszabb akciófilmes kliséket is megidézzük, van például sok-sok puskalövés, amelyekben senki sem sérül meg; meg van itt egy főgonosz, aki a gonosz nevetéséből folyton elkomorodik, mert ő ilyen összetett karakter, aki ráadásul éppen nagyon szenved a gyásztól, így hát nem tehet mást, mint hogy spoiler.

Aztán a második részre ugrunk ötven évet, ahol a spoiler találkozik spoiler. Ez egyébként egészen jó ötlet és még akár jól is elsülhetne, de sajnos a két szereplő párbeszéde inkább hasonlít kisgyermekek civakodására, mint két sokat megélt öreg spoiler ismételt találkozására. Aztán jön a befejezés, ahol szereplőink ágyba bújnak, hurrá, éljen, mindenki boldog.

Csak az olvasó nem. Mert ez egy nagyon rossz könyv, hiába a viszonylag magas értékelés a Molyon. Hatásvadász és modoros, egy iskolai fogalmazás szintjén (és a története is nagyjából egy 12 éves fiú képzelődéseinek felel meg), olyan életbölcsességekkel, mint hogy „az életben semmi sem lehet tökéletes” és hogy „kifürkészhetetlen az élet” (ezek így szó szerint le vannak írva, mint fontos tanulságok!). Baricco ráadásul még arra a bravúrra is képes, hogy 80 oldalban is képes valamit túlírni, állandó ismétléseket és fölöslegesen túlmagyarázó mondatokat használ; attól, hogy ezek a mondatok rövidek, még nem lesz tőlük minimalista próza.

Két csillag, de csak azért, mert a találkozás tényleg jó ötlet volt, és mert a tavaly olvasott Selyem tetszett.

>!
Helikon, Budapest, 2016
80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632277417 · Fordította: Székely Éva
n P>!
Alessandro Baricco: Vértelenül

Kik azok ott?
Valahonnan messziről nézed két ember életét.
Történetük van. A szavaik találkoznak.
Nézed őket. Bort töltenek egymás poharába, s próbálják megfejteni-felfejteni-felejteni emlékeiket.
Szavaik élek nélkül gurulnak, lekerekítve, akár az üveggolyó.
Összeér(t) az életük.

Baricco mondatai egyszerűek, bölcsek, sietség nélküliek.
Megtanít emlékezni a másik múltjára.

„Annyi időnk van, amennyit csak akarunk, szépen magyaráz. Én pedig hallgatom.”

3 hozzászólás
szallosas P>!
Alessandro Baricco: Vértelenül

Ó, hát hogy van az, hogy 90 oldalba bele lehet írni ennyi érzelmet, ennyi eseményt, ennyi mindent?! És az hogy van, hogy így el tud bűvölni és be tud szippantani? És hol van mêg egy Baricco kötet?

12 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Alessandro Baricco: Vértelenül

Felhőket számoljál, hogy szépeket álmodjál.

Baricco kidobott a vihar kellős közepébe, és mire a felhőszámolás végére értem, megmutatta a fénysugarat és elhozta a vihar utáni nyugalmat. Az utolsó oldal egy csoda.

Georgina77 P>!
Alessandro Baricco: Vértelenül

Ez is elképesztően jó. Rájöttem, mitől olyan hatásosak Baricco írásai. A tőmondatoknak félelmetes ereje lehet. Micsoda abszurd történet! Abszurd, mégis megkapó. Miért is ne? Talán abban az egyetlen pillanatban megtapasztalhattak a másikban valami ősi tisztaságot. Ami még akkor is tisztaság maradt, ha az élet mocskok sorozatával akarta azt kioltani, elfedni, besározni. Igazán meghökkentő a végkifejlet. És még annyi: bizarr a kisregény címe is. Mert kapunk egy fröcsögős alaptörténetet. Majd jön az évtizedekkel későbbi folytatás. A folytatás, amiben valószínű, hogy egy beszélgetés meghozhatja a tisztulást, a megtisztítást. Roppant érdekes.


Népszerű idézetek

gyurmapok>!

A nő felnézett a tányérból.
– Vannak gyerekei? – tudakolta.
– Nincsenek.
– Miért?
Ahhoz bízni kell a világban, hangzott a válasz.

64. oldal

4 hozzászólás
Miamona>!

(…) nem lehet egy jobb világról álmodni és azt hinni, hogy elnyerheted csak azért, mert vágyakozol utána, (…)

71. oldal

Maya>!

– Bármennyire igyekszik is az ember, hogy egyetlen élete legyen, mások ezer életet látnak bele, ez az oka annak, amiért képtelenek vagyunk elkerülni, hogy bajba keveredjünk.

68. oldal

Chöpp P>!

Odakint az éjszaka kifürkészhetetlen volt, és az idő, melyben elveszett, mérhetetlen.

85. oldal

narziss>!

Aztán a nő azt kérdezte, hogy emlékszik-e.
A férfi nézte az asszonyt. És csak e pillanatban látta meg – végre-valahára csakugyan – ebben az arcban annak a kislánynak az arcát, aki ott lent feküdt, takarosan, rendezetten, tökéletes helyzetben. Látta ezekben a szemekben azokat a szemeket és e megfáradt szépség nyugalmában azt a hallatlan erőt. A kislány: feléje fordult, és ránézett. A kislány: most itt van. Mennyire szédítő is lehet az idő. Hol vagyok én? töprengett a férfi. Itt? Vagy ott és akkor? Léteztem egy másodpercre is e pillanaton kívül?

55. oldal

2 hozzászólás
Chöpp P>!

Felforgattuk a világot, de olyan erővel, hogy fölébresztettük a gyerekekben a kegyetlenséget.

54. oldal

Maya>!

Fura elképzelései vannak az embernek a bolondokról, ha egyet se ismer.

64. oldal

Kkatja P>!

    Nina lehunyta a szemét. A takaróhoz lapult, még jobban összekuporodott, térdét felhúzta a melléhez. Szeretett így feküdni. Úgy érzete, alatta a hűvös föld megvédi – az biztosan nem árulja el. És a testét is érezte, amely egy kagylóhéj – szerette ezt a helyzetet –, védekező állat volt, önmaga oltalmazója, akár egy kicsiny mindenség, az égvilágon semmi baj nem érheti, amíg így marad – kinyitotta a szemét, és azt gondolta: Ne mozdulj, boldog vagy.

14. oldal

Noncsianyu>!

A gyerekeknek különös tehetségük van a felejtéshez.

68. oldal

Belle_Maundrell >!

– Mit jelent az a jobb világ?
– Igazságos világot, amelyben a gyöngéknek nem kell szenvedniük mások gonoszságától, amelyben bárkinek joga van a boldogsághoz.

65. oldal (Helikon, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Niccolò Ammaniti: Én és te
Davide Enia: Úgy a földön is
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert
Stephen King: A Napkutya
Marente de Moor: A holland szűz
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak
Leonardo Sciascia: Célok és eszközök
Italo Calvino: A famászó báró kalandjai
Leonardo Sciascia: Majorana eltűnése
Adolfo Bioy Casares – Italo Calvino: Morel találmánya / Láthatatlan városok