Selyem 823 csillagozás

Alessandro Baricco: Selyem Alessandro Baricco: Selyem Alessandro Baricco: Selyem Alessandro Baricco: Selyem

Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautómatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának.
Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és egy olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították. Most magyarra.

Eredeti mű: Alessandro Baricco: Seta

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Helikon, Budapest, 2015
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632276960 · Fordította: Székely Éva
>!
Helikon, Budapest, 2012
100 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273624 · Fordította: Székely Éva
>!
Helikon, Budapest, 2011
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632272788 · Fordította: Székely Éva

8 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Hervé Joncour · Abraham Lincoln


Kedvencelte 142

Most olvassa 19

Várólistára tette 288

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Alessandro Baricco: Selyem

A Selyem olyan, mint a témája: rendkívül finom és áttetsző.
Pont annyira kellemes a tapintása, mint amilyen szemet gyönyörködtető a színvilága.
Rövid, de mégis teljes és az olvasása egyben kiteljesít.
Izgalmasan különleges, sejtelmesen ködös, ízlésesen erotikus. Mindenből pont annyit mér, amennyivel egyszerre kelt mérhetetlen étvágyat és a jóleső jóllakottság érzetét.
Régen éreztem azt, hogy egy szerző ennyire pontos arányérzékkel találna rá a témára. Egy teljes élet néhány tőmondatban. Vágyakozás és mérhetetlen odaadás, teljes feloldódás a másikban és mindehhez egy csipetnyi bepillantás az egzotikus keleti kultúrába. Ráadásul mindez a 19. század közepében elhelyezve és megfűszerezve egy-egy félmondatnyi történelmi, vagy kultúrtörténeti utalással. Fájdalmasan gyönyörű, mint a legszebb, beteljesületlen álomképeink általában.

Baricco zseniális. A Selyem az első regénykém Tőle, de ha a további munkássága csak megközelíti ezt, akkor is kötelező a teljes életműve. Mindenkinek ajánlom!

2 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Alessandro Baricco: Selyem

Azt mondják, az első alkalom sokszor meghatározó, legyen szó csókról vagy olvasásról. Ha ez így van, Bariccóval jóban leszünk.

A Selyem olyan egyszerűen, de mégis súlyosan beszél a vágyakozásról. Mondhat bárki bármit, de legtöbbünket a vágyai vezérlik és az, hogy ezek teljesülnek-e vagy sem. Amilyen hamar be tudnak lepni óhajaid, olyan könnyedén ki is siklanak kezeid közül.

Baricco ért hozzá, hogy egy nem túl hosszú történetben is sokat mondjon. Nálam a Selyem ráadásul nagyon telibe is talált olvasáskor, megrezdített belül valamit. Fodor Ákos nyomán ez a regény nem a szél és nem a függöny, hanem a lebbenés.

1 hozzászólás
>!
Bélabá P
Alessandro Baricco: Selyem

Hetven perc. Gyors volt, egy ültében.
Remekmű. Hernyó-business.
Japán. Kis erotika.
A stílusa : telibe!
Baricco zseni. A Selyem kedvenc.
Olvasnia kéne mindenkinek.

6 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth MP
Alessandro Baricco: Selyem

Most tudatosult csak bennem, mennyire univerzális kis csokor a Helikon Zsebkönyvek sorozata, hiszen megannyi különböző korszakból származó klasszikus után a Selyem már abszolút a kortárs irodalmat képviseli, és félelmetesen jól illik társai közé. A széria színvonala magas, egységes benyomást kelt, pedig sokkal szerteágazóbb és fantáziadúsabb, mint az egykor hasonló formátumban elérhető, de vegyes megítélésű Rakéta Regénytár.

Ezúttal olasz szerző XIX. században játszódó, egyszerre minimalista és finoman kidíszített írása van terítéken. Már maga a szöveg tördelése és terjedelme is keletiesen becsapós: a fejezetek rövidek, de tömörek, egymástól szellősen válnak el, és több év eseménye bontakozik ki bennük anélkül, hogy kicsit is zsúfoltnak éreznénk az elbeszélést. Mese-, illetve álomszerű selyemfátyol lengi be az egész történetet – ami általában nagyon jól működik, néhol viszont meg lehet akadni miatta az olvasásban: spoiler

Végeredményben viszont úgy érzem, a Selyem kimondottan finom és érzékeny kidolgozásával elbűvöli az olvasóját, de az átadandó tartalma vékonyabb, mint hinnénk. Bár valóban szól a vágyakozásról és a fájdalomról is, lélektanilag nem enged olyan mélységekbe, hogy ezek az érzések igazán hatással legyenek a befogadóra – számomra legalábbis a történet egyetlen vonulata sem volt letaglózó, vagy megrendítő, ugyanakkor az írás szépsége és hangulata teljesen magával ragadott.* Nem attól lesz tehát izgalmas mű, amiről szól, vagy amit mondani akar. Legfőbb értékének én a kidolgozottságát tekintem, ami egy rendkívül tehetséges írót sejtet a háttérben – de maga a kisregény szólhatna egészen másról, elkalauzolhatna más tájakra, végződhetne abszolút fordítva is: az elért hatás nagyjából ugyanez lenne.

*Pontosítok, mert egy igazán megdöbbentő és megrázó momentum volt benne: spoiler

>!
Helikon, Budapest, 2015
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632276960 · Fordította: Székely Éva
2 hozzászólás
>!
mezei P
Alessandro Baricco: Selyem

Baricco már megint megcsinálta. Alig száz oldal varázslat. Egy óra olvasás. És egy életre szóló élmény. Gyönyörű.

>!
Orsi_olvas 
Alessandro Baricco: Selyem

Olvasás közben végig azt éreztem, hogy valaki más álmában járok.
Vagy talán az emlékeiben.
Lebegtem, elszakadtam a valóságtól.
Szinte meditatív állapotba kerültem Baricco szavaitól.
Mintha egy vízesés alatt állnál és csak folyna, ömlene át rajtad a víz.
Nagyon megérintett ez a rövid kis történet, ami mégis több ember életét ölelte fel.
Egyszerű emberek életét, ami tele van van fájdalommal, vágyakozással, megbánással.
Gyönyörű mese a szerelemről.
Az életről.
Arról, hogy néha későn vesszük észre a csodát.
Nagyon különös hatással volt rám a könyv: Baricco szavai olyan intim közelségbe hozták a szereplők életét, sorsát, vágyait, a lelküket, hogy szinte úgy éreztem olvasás közben, mintha leskelődnék. Kilesnék valami fontosat, amit nem is biztos, hogy az én szememnek szántak, amit nem is biztos, hogy tudni akarok, mégse tudtam elkapni a tekintetem.
Megbabonázott.
Felemelt, elragadott, elmosott és azt hiszem kicsit össze is tört.
Egy bizonyos életkor után kötelezővé tenném az olvasását.
Addig is mindenkinek csak ajánlani tudom!

>!
csillagka P
Alessandro Baricco: Selyem

Pillangók lehetnek selyemlepkék is:) és nekik is biztosan vannak álmaik. (talán nem arra vágynak, hogy a fél világok utazzák át egy fadobozban)
Nagyon könnyű, légies, kicsiny olvasmány került a kezembe, valószínűtlen mesés tartalommal. Finom, érzéki és teljesen értelmetlen, mint az első reménytelen szerelem, keressük a kapaszkodót, ami mindig kicsúszik a kezünkből, mivel semmilyen súlya sincs, ahogy az igaz hernyóselyemnek. Lehet pótolni nejlonnal, viszont az sosem lesz az igazi.
Érdekes áthallásos könyv.

>!
Sapadtribizli
Alessandro Baricco: Selyem

Én is simogatásnak éreztem ezt a könyvet.
Elegáns és finom szerkezetű.
Egyszerűen hatnak a rövid, tömör fejezetek szimbolikájukkal; a visszatérő és körkörös eseményekkel, mintha tényleg csak a víz fodrozódását mutatná meg, a mélységet ránk bízza.
Egy ember életét párhuzamba vonja a világ nagy eseményeivel, mégis az egyéni élet lesz a fontos, a világ csak keretnek van.
Tetszett a hosszú út leírása, főleg a Bajkál-tó népi elnevezései! És az üzenete az egész könyvnek!: spoiler

>!
Helikon, Budapest, 2015
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632276960 · Fordította: Székely Éva
>!
Kkatja P
Alessandro Baricco: Selyem

„különös fájdalom belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni”

Selyemfonálon függő kis ólomgubó, mely kézbe véve olyan, mintha semmi sem volna az ujjaink közt… mégis, miért ily szép és fájó?

>!
Helikon, Budapest, 2011
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632272788 · Fordította: Székely Éva
>!
Oriente P
Alessandro Baricco: Selyem

Tetszett a szerkezet, a játék a tördeléssel, a tömörség, az ismétlések, a már-már népmesei jelleg, és tetszett a lezárás is. A történet valahogy mégsem érintett meg.
Baricco saját gyártmányú fülszövege szerint ez a könyv a vágyról és a fájdalomról (is) szól. Értettem a fájdalmat, ahol kellett, de nem értettem a vágyat, ahol kellett volna.
Az idegen földek és népek címkeszerű felsorolása nagyon sokat hagyott az olvasó képzeletére: kétségtelen, hogy a kisvárosi francia fiatalember életét és világképét fenekestül felforgatták ezek az utazások és megmerítkezések a keleti kultúrákban (hacsak nem egy lezárt dobozban, bekötött szemmel tette meg minden évben a több hónapos utat), de mindez nagyrészt elhallgattatott. Így az a szenvedély és vágyódás, melyet a sorok sejtettek nem volt hiteles az egyszer-egy-királyfi meséjében, aki elindult hetedhét országon túlra ama bizonyos selyemhernyókért.
Forma és tartalom tehát ütközött, nálam legalábbis nem talált utat ez az egyveleg.
Kellemes egy estés kaland.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

– Mi ez?
– Madárház.
– Madárház?
– Igen.
– És mire jó?
(…)
– Telerakod madarakkal, amennyivel csak bírod, aztán egy szép napon, amikor valami boldogság ér, kinyitod, és nézed, amint elrepülnek.

3 hozzászólás
>!
Marismanka

– Különös fájdalom.
Halkan.
– Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni.

>!
_natalie_

Ezerszer kereste a lánykaarcú nő pillantását, s az ezerszer rátalált az övére. Valamiféle titkos, szomorú, semmire se jó tánc volt ez.

52. oldal

4 hozzászólás
>!
Brigi007

– Talán arról van szó: az élet időnként úgy megkever, hogy az embernek már nincs mit mondania.
Mondta.
– Soha többé.

58. oldal

1 hozzászólás
>!
katka99

– Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni.

>!
encsy_eszter

Egyébként azok közé tartozott, akik életüknek tanúi szeretnek lenni, s helytelennek tartanak minden arra irányuló igyekezetet, hogy életüket éljék.

>!
Bi_bi_bi

Késő éjszakáig fent voltak, egymás mellett üldögéltek a ház előtt, a tisztáson. Hélène Lavilledieu-ről mesélt, a várakozás hónapjairól meg az utolsó rettenetes napokról.
– Halott voltál.
Mondta.
– És a világon nem volt többé semmi szépség.

>!
Dün SP

Egyébként azok közé tartozott, akik életüknek tanúi szeretnek lenni, s helytelennek tartanak minden arra irányuló igyekezetet, hogy életüket éljék.
Talán kitűnik majd, hogy sorsukat oly módon szemlélik, ahogyan az emberek többsége egy esős napot szemlél.

>!
encsy_eszter MP

[…] az élet időnkint úgy megkever, hogy az embernek már nincs mit mondania […]

58. oldal

>!
Kkatja P

Baldabiou húsz éve jött a városba, egyenesen a polgármester irodájába tartott, kérdezés nélkül bement, letett az íróasztalra egy alkonyatszínben játszó selyemsálat, s azt kérdezte
– Tudja, mi ez?
– Valami női dolog.
– Téved. Férfidolog: pénz.
A polgármester kidobatta. Baldabiou építtetett egy fonodát lent a folyónál, a selyemhernyó-tenyészeteknek egy csűrt az erdő hátában és egy Szent Ágnesnek szentelt kis templomot a Vivier-be vezető útkereszteződésnél. Fölvett vagy harminc munkást, Olaszországból hozatott egy fából készült, csupa kerék és fogaskerék gépet, és hét hónapig ki sem nyitotta a száját. Akkor visszament a polgármesterhez, s az íróasztalra tett harmincezer frankot szépen összerendezett, nagy címletű bankjegyekben.
– Tudja, mi ez?
– Pénz.
– Tévedés. Annak a bizonyítéka, hogy maga egy nagy marha.

10. oldal 6.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fabio Volo: Ráadásnap
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
Federica Bosco: Maradj velem, angyal
Sveva Casati Modignani: Tangólecke
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Milena Agus: Szerelemkő
Elena Ferrante: Amikor elhagytak
Niccolò Ammaniti: Én nem félek