Novecento 469 csillagozás

Alessandro Baricco: Novecento Alessandro Baricco: Novecento Alessandro Baricco: Novecento

A Virginian nevű gőzhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között – fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget. Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát. Azt is mondják, egész életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre. Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte – örökre.

Eredeti mű: Alessandro Baricco: Novecento (olasz)

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Helikon, Budapest, 2016
72 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632274225 · Fordította: Gács Éva
>!
Helikon, Budapest, 2013
70 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632274225 · Fordította: Gács Éva
>!
Helikon, Budapest, 2010
74 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632272320 · Fordította: Gács Éva

3 további kiadás


Kedvencelte 120

Most olvassa 6

Várólistára tette 173

Kívánságlistára tette 132

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Frank_Spielmann I
Alessandro Baricco: Novecento

Hát wazze. Rég olvastam ilyen szépet. Szép dolog a társadalmi rajz meg lélekizé, ilyen pszichobigyó meg olyan metacucc, de az irodalmi szép mégis mindig elsöpör mindent. Akár csak az óceán. Vagy a zene (jazz). Vagy egy nagy rakás dinamit.

50 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Alessandro Baricco: Novecento

Nem akartam én ezt az apró csodát értékelni. Mit tudnék írni 70 oldalba zárt gyöngyös csillogásról, amit előttem több mint százan ne vetettek volna papírra?
Baricco a Selyemben ugyancsak néhány tíz oldalon keresztül simogat a kelme átható, lágy puhaságával, a Novecentoban pedig tökéletes akkordok szárnyán úsztat be az óceán közepére, és ott ringat lágyan az idők végezetéig.
Már a Selyem felkeltette a gyanúmat. Mit tudhat ez a fickó, ami megragadja az én sokat próbált, dörzspapíron szocializálódott lelkemet – hiszen tulajdonképp’ nem ír semmit, kis történetkéjében nem történik semmi, mindent nekem kell a mondatai mögé gondolnom – legfeljebb apró utalásokkal, jól irányzott gondolatfoszlányokkal vezetget finoman.
Aztán jött a „Heuréka-érzés”. Itt lehet a kutya elhantolva. Ha még az én messze földön híres-hírhedt botfülem is képes meghallani a csodásan zengő harmóniát a Novecento zongoristájának akkordjai mögött, akkor ott tényleg lehet valami. Lassan egy hete már, hogy elolvastam, de még most sem tudom, hogy mi ejtett rabul és tart azóta is fogva. S így lesz ez még gondolom jó sokáig, talán mindörökké…
Az indok, amiért mégis írok róla, az a megmagyarázhatatlan hiányérzet és tanácstalanság. Sok értékelést elolvastam a műről, de erre a kérdésre nem találtam választ. Ez pedig – bár lehet, hogy csak bennem fogalmazódik meg – szinte hamleti és így szól az én olvasatomban: akkor nemesb- e a lélek, ha…

…az ezredik pofon és hasba rúgás után is megrázza magát és kiáll a kezdőkörbe várva az újabb támadást, vagy ha tudomásul veszi, hogy ennél a csapatnál kitelt az esztendő, lejárt fölötte az idő és veszi a bőröndjét, pakol az újrakezdéshez – indul valahová, másfelé?

Szóval nem tudom, mihez kell a nagyobb erő és erkölcsi tartás: menni vagy maradni, tudomásul venni, hogy eddig tartott a dalunk, vagy dacolni az új időkkel és ismeretlen színpadokra állni. Egyáltalán eldöntendő/eldönthető-e ez a kérdés. Na szóval, ezért zseniális ez a Baricco nevű muksó. Ha egy író ezt meg tudja tenni velem kétszer egymás után, kevesebb mint száz oldalon, akkor mit tenne velem egy igazi nagyregény keretei között…

5 hozzászólás
>!
B_Tünde P
Alessandro Baricco: Novecento

A filmet láttam először, már az is elbűvölt, de erre a könyvre nincsenek szavak, mert az, hogy zseniális, korántsem mond el mindent. Ez a könyv nem csak egy történet, hanem zene is egyben, sőt, talán ez a könyv maga a zene! Pár napja olvastam el, azóta tart fogva ez a történet. Újra meg fogom nézni a filmet, és utána rövidesen újra elolvasom a könyvet. Utána pedig, kis idő múlva, ismét megnézem majd a filmet. És utána újra elolvasom a könyvet, azt hiszem…. Mivel könyvtári példány van nálam, első lépésként beszerzek egy sajátot, hogy mindig kéznél legyen, és bármikor bele tudjak lapozni, hogy a közelemben legyen nappal és éjjel, és hogy ez a történet ringasson álomba esténként. Ajánlom a könyvet és a filmet is, mindkettő zseniális alkotás!

5 hozzászólás
>!
szadrienn P
Alessandro Baricco: Novecento

Lenyűgöző volt. Csupa óceánmorajlás, lüktető dzsessz, mélabús blues és feszes ragtime. Mindaz, ami Baricco tollából könnyed virtuozitással előcsillan szinte már nem is irodalom, hanem áradó zene.

8 hozzászólás
>!
Aigi P
Alessandro Baricco: Novecento

Hadd mondjam el, miről szól a „Like A Virgin” című szám! Hagyjuk, azt mindenki tudja. Inkább elmesélem a kapcsolatomat Bariccoval. Nos, egy késő őszi, zivataros estén kezdődött, amikor is egy ismerősöm a kezembe nyomta a tengeróceánt. Elmondása szerint ez a könyv a hű meg a ha és talán még azoknál is több. Nos, gondoltam, ha ez így van, akkor, uccu neki, vágjunk is bele. A lelkesedés nem tartott sokáig, ha nem lett volna a hajótörésről szóló jelenet, nem olvasom végig. Szóvá is tettem több fórumon, hogy milyen csalódás is ért engem, gyanútlan, szépre vágyó olvasót. Sajnálkoztak és azt mondták, rossz művel kezdtem az ismerkedést. A Selyem lesz az igazi. Ott aztán megtudom mitől is szép a szépirodalom. Attól kisírom a szemeimet és a katarzistól magamat a földre vetve fogom imába foglalni az író nevét. Mit veszíthetek, gondoltam és nekiálltam. A végén a pipától nem láttam, nem érzékeny lelkem erre a célra félretett könnyeitől. Utáltam a lebegtetett üres karaktereit, az elfojtott szenvedélynek hazudott unalmát. Ismét szóvá tettem. Nem kellett volna. kiderült, hogy Baricco olyan az irodalomnál, mint Kubrick a filmnél. Megkérdőjelezhetetlen. Ha mégis megpróbálod, az elefántok lába megremeg, a teknős megrázza magát és a világ kifordul sarkaiból. Azért, dacolva a lehetséges szörnyű következményekkel, én mégis gyakran megtettem és azóta a sznobság mértékegységeként tartom őket számon. El is búcsúztam Bariccotól és reméltem soha többé nem látjuk egymást. De tudjuk, ember tervez és az Isten jót nevet ezen próbálkozásán. Történt ugyanis, hogy kedvet kaptam újra nézni, az egyébként már tízszer látott, egyik legkedvesebb filmemet, az óceánjáró zongorista legendáját. És kinek a neve jött szembe? Szabad a gazda? Baricco. Az nem lehet, sírtam fel könnyek nélkül, ez nem történhet meg. Ilyen gonosz tréfát nem űzhetnek velem. Zsebkendőt vettem elő, és szemeimet sivatagszárazságúra dörgöltem, nehogy újra a bolondját járassák velem. De a név nem tűnt el. Nem változott át Carlo Pedersoli-ra. Ott virított megmásíthatatlanul. Miután első kétségbeesésemből felocsúdtam, arra gondoltam, az eredeti biztos sokkal rosszabb, fordult már elő ilyen, ha nem is túl gyakran. Giuseppe Tornatore kiváló rendező és feltételezem feljavította a silány alapanyagot. De egy ilyen kényes ügynél jobb biztosra menni. Ezt a kapcsolatot le kell zárni. Nem pontot szerettem volna tenni a végére hanem mindet meggátló, elriasztó felkiáltó jelek sorozatát. Akkor is ha tudjuk, a háromnál több felkiáltójel a bomlott elme biztos jele. Elballagtam hát a legközelebbi könyvesboltba és megvásároltam a könyvet. Vékonyka, gyorsan túl leszek rajta. Meg is történt. Alig egy óra volt. És nem hittem a szememnek. Mit tettél Baricco? Hogy képzeled, hogy kihúzod a szőnyeget a kiválóan felépített gúnyos megjegyzéseim alól? Hogyan fogok én ezek után bármi rosszat mondani rólad? Ki fogja elhinni nekem, hogy nem szeretlek, ha azt látják, hogy ez a könyv van a párnám alá dugva? Hogy fognak rám nézni, amikor erről a kötetről beszélve csak annyit tudok elhüppögni, most már valódi könnyek között, mindannyian dallamok vagyunk Isten zongoráján és amikor meghalok, temessétek mellém a könyvet. És milyen nevetségessé válok, amikor az egyetlen amibe beleköthetek, hogy egy közel 70 oldalas könyv ugyan miért kerül 2500 forintba, sem a te hibád.

5 hozzászólás
>!
imma A+P
Alessandro Baricco: Novecento

na, elmondom, hogy volt. befejeztem. nem most, még régen. szóval ott feküdt az ölemben, én meg ültem az ablakban és végzős voltam és talán szerelmes is, de az nem számít. néztem az osztályt. tisztára sírhatnékom volt, hogy vége, hogy mindennek vége, a fenébe. aztán bementem a magashoz a könyvesboltba, megvettem, és azóta mindig elölről kezdem. néha van hallgatóságom is, semmi különös, de azért meghallgatják. kedves emberek. szóval ennyi, nem túl érdekes sajnos. de nekem nagyon megmaradt. akkor kezdtem el felnőni. úgy igazán.

>!
saribo P
Alessandro Baricco: Novecento

Kompakt kis történet a zsenialitásról, a ragaszkodásról, az eltántoríthatatlanságról avagy egy különös tehetségű, titokzatos, virtuóz zongorista élete egyszuszra (írva talán, de olvasva biztosan), akinek már a neve is megérne egy tanulmányt. Kedvenc szereplőmmé avanzsált tehát Danny Boodmann T.D. Lemon Novecento.
Az ehhez hasonló sűritett, de nagy kifejező erejű történeteknek a mestere Baricco, kíváncsi lettem egy hosszabb lélegzetű művére is, tudja-e abban is hozni a hasonló színvonalat.

3 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Alessandro Baricco: Novecento

Játszd újra, Novecento!

Baricco a Selyem után újra képe volt lenyűgözni engem. A Novecento egy igazán lenyűgöző történet. Rövid, de minden benne van, ami benne kell legyen.

Tudni kell, hogy mind a zongorát, mind a óceánt/tengert nagyon szeretem. Hogy valaki írt arról egy regényt, hogy mit képesek művelni ezek az emberrel, az számomra már alapból egy csodával ér fel. És hogy valaki ezt úgy volt képes megtenni, hogy egyetlen felesleges mondat, sor sincs benne, és hogy meg tud érinteni: ez már a lehetetlent súrolja.

Érdemes megismerni Novecento történetét. Mágikus realizmus a legjobb fajtából. Az olvasás után az ember legszívesebben felszállna az első ócenjáróra, hogy aztán egy darabig le se szálljon róla. Ott meg hátha belefutna egy zongoristába, aki úgy játszik a billentyűkön, hogy a lelke legmélyebb húrjait pendíti meg…

3 hozzászólás
>!
Stone
Alessandro Baricco: Novecento

Monológ. Mint, ami a fejedben megy nap-nap után, amikor magadban elmondod, éppen mit is teszel, mit fogsz tenni, amikor fogadkozol, magadban. Mono lógatod a lábad a semmibe a ki nem mondott szavaidba kapaszkodva. Persze te sztereóba nyomod ezt, de mégiscsak monológ. Aztán van, hogy kiállsz a gondolataiddal a közönség elé, taps elmarad, és végül nem is azt mondod, amit a monológod belül diktál. Még szerencse, hogy a színészeknek le van írva a monológ. Ők azt mondják, amit a szájukba adnak az írók. Éppen egy csodáról, aki egy hajón született, ott nőtt fel és halt meg. Nyugodt pasi volt, aztán belül többméteres hullámok éltek benne, maga is óceánná vált, végtelenségbe burkolta a végleteit. Ritmust hallott és dallamokat, nem csoda, sokunk élete alatt van aláfestő zene, de nem hallja más csak mi, bedugjuk a fülünket és nem adjuk tovább. Ez a srác azonban hagyta kiömleni magából, áradatként söpört le mindent a lélekről és csak a túlcsordulás maradt, mint az óceán, nedves és sós, mély és emberi léptékkel mérve végtelen.

5 hozzászólás
>!
Bélabá P
Alessandro Baricco: Novecento

Liverpool New York Liverpool Rio de Janeiro Boston Cork Lissabon Santiago de Chile Rio de Janeiro Antille New York Liverpool Boston Liverpool Hamburg New York Amburgo New York Genova Florida Rio de Janeiro Florida New York Genova Lissabon Rio de Janeiro Liverpool Rio de Janeiro Liverpool New York Cork Cherbourg Vancouver Cherbourg Cork Boston Liverpool Rio de Janeiro New York Liverpool Santiago de Chile New York Liverpool, Óceán, annak is a közepe. És akkor, ott, leesett a kép.

/
/
Elvarázsolva
Az idők végezetéig
/
mindig tudtam, hogy ezt olvasni kell. megtettem.
Nem találok szavakat.
Baricco tényleg zseniális!
Meg Novecento is az.
/
/
Vérem adtam az élményért, a könyv vérben úszik, mert elvágta az ujjam. Kell ennél maradandóbb élmény? Egy seb, mely hege ottmarad az ujjamon. Egy olyan könyvélmény, amit talán örökre megjegyzek.
/
Zene, zene, zene és Óceán
/
/
Meg különben is:

És a zene, amit játszottunk, ragtime volt, mert ez az a zene, amire Isten táncol, amikor senki sem látja.
Amire Isten táncolna, ha néger lenne.

Pont. 5 pont. Abszolút zseniális!

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

– Mi volt ez?
– Nem tudom.
Felcsillant a szeme.
– Amikor nem tudod, hogy mi, akkor az a dzsessz.

11. oldal (Helikon, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: jazz
10 hozzászólás
>!
imma A+P

Felszarvazottak serege, az élet végtelen, fogjátok már fel végre! Végtelen.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · végtelen
>!
Maya

Az ember szemében az van, amit majd látni fog, nem pedig az, amit már látott.

10. oldal

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

(…) a zene, amit játszottunk, ragtime volt, mert ez az a zene, amire Isten táncol, amikor senki sem látja.

12. oldal (Helikon)

Kapcsolódó szócikkek: ragtime · zene
>!
PuPilla

Fantáziaképekből és emlékekből éltem, olykor már csak ez marad, ha meg akarsz menekülni, nincs más választásod. Szegények trükkje ez, de mindig beválik.

64. oldal Helikon

>!
Maya

Az ember, ha egy hajón fújja a trombitát, nem tehet igazán sokat, amikor kitör a vihar. Legfeljebb nem fújja a trombitát, hogy legalább ezzel ne komplikálja a dolgokat.

28. oldal

>!
imma A+P

Most már tudom, hogy akkor, azon a napon Novecento elhatározta, odaül élete fekete-fehér billentyűi elé, és elkezd egy abszurd és zseniális zenét játszani, bonyolultat, de szépet, valamennyi közt a legnagyobbat. És hogy élete hátralévő részében erre a zenére fog táncolni. És hogy soha többé nem lesz boldogtalan.

61. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

Tudott hallgatni. És tudott olvasni. Nem a könyvekből, arra mindenki képes, ő az emberekből tudott olvasni. A jelekből, amiket az emberek magukon hordoznak.

37-38. oldal

1 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Az ember elintézhette volna azzal, hogy dilis. De a dolog nem volt ilyen egyszerű. Amikor egy fickó halálpontosan elmondja, milyen szag van nyáron a Bertham Streeten eső után, nem mondhatod, hogy őrült, csak azért, mert sosem járt a Bertham Streeten. Ő ezt az illatot valóban beszívta, mármint a Bertham Street illatát, amikor valakinek a szemébe nézett, amikor valakinek a szavait hallgatta. A maga módján: de igazából. A világot talán sosem látta. De a világ huszonhét éve itt volt ezen a hajón, és Novecento huszonhét éve figyelte ezen a hajón. És ellopta a lelkét.

27 hozzászólás
>!
Chöpp 

Zenéltünk, mert az Óceán nagy és ijesztő, zenéltünk, hogy az emberek ne érzékeljék az idő múlását; hogy elfelejtsék, hol vannak és kicsodák. Zenéltünk, hogy táncolhassanak, mert ha táncolsz, nem halhatsz meg, és Istennek érzed magad. És a zene, amit játszottunk, ragtime volt, mert ez az a zene, amire Isten táncol, amikor senki sem látja.

Kapcsolódó szócikkek: ragtime · zene

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Danny Boodmann T.D. Lemon Novecento


Hasonló könyvek címkék alapján

Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez
Janikovszky Éva: A lemez két oldala
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
Margaret Atwood: Fellélegzés
Erlend Loe: Elfújta a nő
Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli
Patrick Süskind: A nagybőgő
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Heltai Jenő: Bakfis álmok