Háromszor ​hajnalban 312 csillagozás

Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Három történet, három epizód egy szálloda halljában. Meg egy kocsiban. Titkok és érzelmek, féltett gondolatok és sejtelmes vallomások – más és más köntösben.

E könyv főszereplői azzal a dilemmával szembesülnek, hogy folytassák-e tovább megszokott életüket, vagy vállalják-e az újrakezdés kockázatát.

Életük titkokat rejt, történetük egy krimi izgalmasságát kínálja.

És mire a hajnal reggelbe fordul, valamennyi titokra fény derül…

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Helikon, Budapest, 2016
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273723 · Fordította: Gács Éva
>!
Helikon, Budapest, 2013
98 oldal · ISBN: 9789632274379 · Fordította: Gács Éva
>!
Helikon, Budapest, 2013
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273723 · Fordította: Gács Éva

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Malcolm Webster · Mary Jo


Kedvencelte 20

Most olvassa 5

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Alessandro Baricco tipikusan az az író, aki folyamatosan az irodalom és a giccs határán táncol, hol erre, hol arra billenve. Nos úgy érzem, hogy ezúttal sajnos egyértelműen inkább a giccs irányába mozdult el a mérleg nyelve.

A Háromszor hajnalban tulajdonképpen a Mr. Gwyn című, eredetileg egy évvel korábban megírt regényének előtörténete, vagyis Mr. Gwyn fiktív regénye.

Három rövid kis novella, aminek szereplői között akár lehet(ett volna) valamiféle kapcsolat, vagy akár lehet(tek volna) ugyanazok is, csak más életkorban, de elképzelhető, hogy semmi közük egymáshoz és csak a képzeletünk, az író játszik velünk. Érdekes kis történetek, de most kifejezetten azt éreztem, hogy hiányzik a mélység és minden csak trükk és szemfényvesztés. A furcsa módon egymásba kapcsolódó kis jelenetek alapötlete és a hajnal, mint az újrakezdés lehetőségének motívuma igazán érdekes felvetés, de az egész mondanivalóját valahogy céltalannak és kissé üresnek éreztem. Kifejezetten olyan ez a három hajnali novella, amelyekre már néhány héttel az olvasást követően sem fog igazán emlékezni az olvasó, csak valami halvány emlékfoszlány dereng.

Bár más-más életszakaszban olvastam mindkettőt, de annak idején a Tengeróceán és a Selyem is teljesen elvarázsolt, most viszont egyáltalán nem éreztem ezt a pluszt és inkább csak érdekes írói ujjgyakorlatoknak tűnt ez a 100 oldalnyi kis kötet.

Egyre inkább az az érzésem, hogy úgy jártam az íróval, mint Fredrik Backman-nel, amennyire magával ragadtak a korai műveik, a későbbiek egyre nagyobb csalódást okoztak. Azért talán a jövőben teszek még egy próbát Baricco úrral.

1 hozzászólás
csauperjel>!
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Engem itt ért el, az írótól ötödikként olvasott kötetnél az érzés, ami többőtöket korábban és máshol.* Szép, szép, de valahogy üres, kevés. Ráadásul ez stílusában is erősen elmarad az eddig olvasott nagyszerűek mellett. Úgy tűnik, egyszer mindannyian odaérünk. Kár. Azért addig élvezzük Bariccot, sőt, ha valami megbízhatóra és könnyűre vágyom majd, valószínűleg más kötetét is kinyitom később.

* https://moly.hu/ertekelesek/1491016 és az alatta folytatott beszélgetés, vagy https://moly.hu/ertekelesek/2234275

>!
Helikon, Budapest, 2013
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273723 · Fordította: Gács Éva
25 hozzászólás
olvasóbarát>!
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

„A szerelem rejtélyes állandóságára gondolt, az élet soha meg nem álló folyamatában.”

Fantasztikusan sokszínű életművet alkot az író. Annyira mások a regényei. Vannak olyan művei, amelyektől nagyon el vagyok ragadtatva. Legjobban Novecento tetszett, de szerettem a Selyem, és Tengeróceán címűt is. Vannak amelyeket nehezebben dolgoztam fel, fogadtam el. A Vértelenül megviselt. Van még több, amit nem olvastam. Ez a kötet valahol a középmezőnyben van, kiszámíthatatlan és furcsa, de tetszett, talán az első elbeszélés a legjobb, de mind a három kellemes olvasmány.
Régen láttam ilyen egyszerű és mégis nagyon kifejező borítót.

3 hozzászólás
Kkatja>!
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Ezt is szerettem, finom éteriség lengte be ezt a három kis történetet is, Bariccót olvasni olyan, mint egy szép nyári hajnalon kiülni egy tengerparti tornácra és beszippantani a friss, sós levegőt… vagy egy igen korai órán egy kellemes hangulatú szálloda halljában elbeszélgetni egy kedves idegennel, vagy vad kalandozásra indulni egy ismeretlennel és csak egy bőrönddel a csomagtartóban, tökmindegy, hogy hova tartva.
Szabad és tiszta írások, csak egyre nem jöttem rá, hogy hol is kapcsolódnak a Mr. Gwynhez, a hangulatot leszámítva. Ha valaki tudja, árulja el! :)

>!
Helikon, Budapest, 2013
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273723 · Fordította: Gács Éva
2 hozzászólás
n P>!
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Baricco. A nevén merengtem először. Dallama van. Elmentem vele a Selyem útjára, Vértelenül utaztam a Tengeróceánon és a Novecento örök Történetként maradt meg bennem. Most partot értem. Nem zátonyra. De tovább kell mennem majd, hogy Mr. Gwyn-t még lássam, most nem volt találkozásunk. Baricco neve zene, és mint egy csodás zongoradarab (Michael Nyman), az újabb rácsodálkozás fog vele majd hajnalig ébren tartani.
http://www.youtube.com/watch…

4 hozzászólás
imma P>!
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

éjjel volt már, vagy éjfél, és zuhogott, mintha dézsából öntenék. nem csuktam be a teraszajtót, mert jó volt hallgatni az esőt, csak reméltem, hogy nem ver be, mert akkor felpúposodik a parketta, pedig így is nehéz már csukni az ajtót. Bence aludt mellettem. előzőleg felolvastam neki a rút kiskacsa történetét, és úgy tűnt, figyelt is, de ma reggel mégis nagyon meglepődött, amikor közöltem vele, hogy a rút kiskacsa végig egy hattyú volt.
szóval halálosan fáradt volt már, és aludt, és aludt a macska is, és egyedül voltam, de mégsem igazán egyedül, közben pedig zuhogott az eső, békésen, egyenletesen, ahogy tavasszal esik, ahogy egy esőnek esnie kell, úgy, hogy egész éjjel, de aztán reggelre nyoma sincs.
keresve sem találtam volna ideálisabb alkalmat a könyv megkezdésére.
mélyről feltörő életöröm az, amit Baricco könyveinek olvasása közben érzek. nem nevettet meg, és nem gondolkoztat el. érzésekkel áraszt el és emlékekkel, számomra minden könyve nosztalgia kisvasút. mert úgy érzem, hogy rólam ír, de úgy, hogy én nem is olyan vagyok.
mert hogy milyenek is Baricco nőalakjai, lássuk…
egyszer írtam róluk, milyen szépek… igen, ez a jó szó. és hogy milyen szép, ahogy élnek. nos, ez a mindenkori nő mostanra romlékonynak bizonyult. ahogy haladtam előre az életműben, egyre torzabb szereplőkkel találtam szembe magam – nem csak a nők, de a férfiak részéről is. valahol a Cityben történt a változás, és azóta mindegyik karakter felbosszant valamiképpen. emberek lettek.

magáról a regényről annyit írnék, hogy egész egyszerűen bravúros, és nem hiszem el, hogy ez a teljesen kézenfekvő megoldás még senkinek nem jutott eszébe. úgy értem, biztos, hogy valakinek már az eszébe jutott, például nekem is, ezerszer, a várost járva. de Baricco megírta. hát ezért le a kalappal előtte.

4 hozzászólás
volgyi_anna I>!
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Érdekes és kreatív volt, ahogy összekapcsolódott a három történet, de nem esett annyira jól, hogy a könyvet 80%-ban párbeszéd alkotta, ettől kicsit erőltetetté vált számomra az egész.

worsi P>!
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Ennek a könyvnek már akkor megörültem, mikor föltöltöttem a Molyra. Mert, gondoltam, én ugyan nem szeretem Bariccot, de több figyeltem meg igen, hogy fognak neki örülni, hogy már fönn van.
De valahogy mégsem hagyott nyugodni. Úgy voltam vele, hogy bár a Selyem szerintem szörnyű volt, azért egyszer talán még olvasok majd ettől a szerzőtől, és akkor ezt. Múltkor hirtelen felindulásból ki is vettem a könyvtárból. Aztán majdnem visszavittem olvasatlanul. De csak majdnem.
Néztem a borítót és rácsodálkoztam, hogy mennyire nagyon zseniális.
Elég hamar befejeztem, mivel nem egy hosszú műről van szó. De azért tetszett nagyon, mert utána sem hagyott békén. Muszáj volt újra és újra végiggondolni. A szereplőket, a történéseket, az egészet. És rácsodálkozni arra is, hogy nem csak a borító, hanem az egész mennyire nagyon zseniális.

3 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Egy újabb nagyszerű mű Baricco-tól. Nem csak nagyszerű író, de hihetetlenül tudatos is, ebben a három rövid történetben is minden szónak szerepe van, ott és akkor, amikor elhangzik. Baricco könyveinek hangulata van, emellett mindig ad valamit, amit onnantól, hogy elolvastuk, magunkkal vihetünk.
Nő, férfi, gyerek, hajnal – mind egy-egy szál, melyből Baricco különleges fonalat hoz létre. Ez a fonal aztán időnként egymásba simul, hogy aztán újra tekeredjen tovább a maga útján. Ilyen az élet, véletlen találkozások, elválások, sors-összefonódások tarkítják, gyakran észre sem vesszük, nem vagyunk tanúi ezeknek a pillanatoknak. De legalábbis nem tudunk ilyen szépen szólni róla.


Népszerű idézetek

Bence P>!

Sehol sincs megírva, hogyha az ember igazán szeret valakit, de tényleg, nagyon-nagyon, a legjobb, amit tehet, az az együttélés.

90. oldal

paoloni >!

[…] az ember igazából sohasem változtatja meg az életét, nem lehet megváltoztatni; amilyenek gyermekkorunkban vagyunk, olyanok maradunk egész életünkben, nem a változtatás az, amitől az ember elölről kezdi az életét. […] Azért kezdi újra az ember, hogy ekképp egy másik asztalt válasszon, […] Mindig úgy érezzük, hogy eltévesztettük a partit, amelyhez leültünk játszani, azt gondoljuk, hogy ha egy másik játékasztalt választottunk volna, a kezünkben tartott kártyákkal, ki tudja, mire lettünk volna képesek. […] a leosztott lapokat nem változtathatjuk meg, így nem marad más hátra, mint másik játékasztalt választani.

27. oldal

4 hozzászólás
imma P>!

– Igen, jó, szeretek gonosz lenni, megvéd a világtól, és pont ennek köszönhetem, hogy nem félek semmitől. Mi nem tetszik magának a gonoszságban?
A férfi egy kis ideig elgondolkodott. Azután azt mondta, hogy vigyázni kell, amikor fiatal az ember, mert a fény, amelyben fiatalkorában él, az a fény lesz, amiben egész életében élni fog, és ez valami olyan okból kifolyólag van így, amit neki soha nem sikerült megértenie. De tudja, hogy így van. Azt mondta, hogy sokan például fiatalkorukban depressziósak, és ennek az lesz az eredménye, hogy egész életükben azok maradnak. Vagy pedig félárnyékban nőnek fel, és ez a félárnyék egész életükben követni fogja őket. Ezért kell vigyázni a gonoszsággal is, mert fiatalkorban olyan luxusnak érezheti az ember, amiről azt hiszi, hogy megengedheti magának, de az igazság máshol van, mert a gonoszság olyan hideg fény, amelyben minden elveszíti a színét és ráadásul örökre.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Malcolm Webster
1 hozzászólás
aled>!

Azután megkérdezte a nőt, hogy van-e otthona.
– Négy fal és egy ágy? Persze.
– Nem úgy értem. Egy igazi otthon. A fejében.

csillagka>!

A szerelem rejtélyes állandóságára gondolt, az élet soha meg nem álló folyamában.

Chöpp >!

Nézte azt a házat, ott maga előtt, és a dolgok rejtélyes állandóságára gondolt az élet soha meg nem álló folyamában. Arra, hogy a dolgokkal való együttélésnek minden alkalommal az a vége, hogy az ember, mint könnyű kézzel felvitt festék hagyja rajtuk – emlékek formájában – bizonyos, a napsugarak által kifakulásra ítélt érzelmek színét.

98. oldal

Bélabá>!

– Oké, van egy dolog, amit tudnod kell, Malcolm, mégpedig az, hogy amikor az ember szükségét érzi, hogy sírjon, meg kell tennie, felesleges túl sokat problémázni rajta.
– Igen.
– Utána minden könnyebb lesz.
– Igen.
– Van egy zsebkendőd?
– Nincs.

Bélabá>!

– Meséljen a munkájáról!
– Nem éppen lebilincselő téma.
– Próbáljuk meg!
– Mérlegeket árulok.
– Folytassa!

2 hozzászólás
Bélabá>!

Azután megkérdezte a nőt, hogy van-e otthona.
– Négy fal és egy ágy? Persze.
– Nem úgy értem. Egy igazi otthon. A fejében.
– Nem vagyok benne biztos, hogy értem.
– Valami, amit maga épít fel, ami a maga feladata.
– Ja, az?
– Igen, az.
– Mondtam már magának, soha semmit nem fejezek be.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mazzantini: Újjászületés
Viola Ardone: Oliva Denaro
Angela Petch: A toszkán titok
Elena Ferrante: Az új név története
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány
Donato Carrisi: Démoni suttogás
R. Kelényi Angelika: Édes Flores
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak