Emmaus 110 csillagozás

Alessandro Baricco: Emmaus

Négy ​fiú és egy leány. Testben-lélekben együtt. Négy egyházi iskolás srác és a világi csaj. A hithűek és a hitehagyott. Mit tartogat a sorsdöntő találkozás, melyben két, egymással homlokegyenest ellentétes világnézet ütközik? A testiség és bujaság oltárán. Ami a felfedezés titkos öröme. Oltár és altáj. És a titok. Hogy erről nem szabad beszélni. Hogy a szentség mellett mily édes a profán. „Néhány nappal Krisztus halála után, két férfi baktat az Emmaus városkához vezető úton és a Kálvárián történtekről beszélget, meg kinyitott és üresen talált sírokról terjengő furcsa mendemondákról. Egyszer csak odalép hozzájuk egy férfi. És a férfiban felismerik a Messiást. Ő pedig eltűnik.” „Egyikőnk száját sem hagyta el, egyetlenegyszer sem, Isten neve. Sokszor csak hallgattunk, rövid szüneteket tartva, mert ráértünk, és azt akartuk, hogy ez a meghittség soha ne érjen véget. De egyszer csak, épp amikor a Szent beszélt, valami zajt hallottunk, közelről. Bárki lehetett volna az, de Andre volt.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Libri, Budapest, 2014
170 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633102725 · Fordította: Gács Éva

Enciklopédia 5


Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Gelso>!
Alessandro Baricco: Emmaus

Számomra ez nem is igazán felnőtt, hanem inkább kamaszregény. Vagy regény kamaszokról.

Rám a nyílt őszinteségével és a szavakkal ábrázolt őszinte intimitással tett mély benyomást Baricco kamaszsztorija, én emiatt is tartom alapvetőnek és fontosnak ezt a könyvet. Mert bár tudjuk, hogy a történetek az irodalomban még félig sem igazak, de ha azok őszinte gondolatokat közvetítenek, akkor azok isten tudja meddig, de fennmaradnak, és időközönként vmi miatt mindig a felszínre buknak, kihalásztatnak, elolvastatnak, sajátunkká lesznek, foglalkoztatnak, beszédtémánkká válnak. Örökké léteznek, és létezni fognak. Hát ilyen ez…

@Youditta Baricco életmű kihívásához.

szigiri>!
Alessandro Baricco: Emmaus

Én nem fogom elveszíteni a hitemet, és Bobby sem veszítheti el. Nem találtuk, tehát nem is veszíthetjük el.

Sokan írják itt, hogy ez a könyv a vallásról meg leginkább az egyházról szól, hogy hogyan torzítja el a lelkeket, főleg a fiatalokét. Én meg úgy látom, hogy az egyház szerepe ebben a könyvben teljesen marginális, olyan szempontból, hogy bármi állhatna ott ahelyett: a cserkészet, a maffia, a katonaság, nem ez a lényeg. Ez a könyv inkább arról szól, hogy bárhogyan is akarjuk elkerülni, előbb utóbb mindenkinek fel kell nőnie és el kell veszítenie az ártatlanságát. Természetesen a cím; meg az, hogy a főszereplők hívő katolikusok, könnyen elterelhetik erről a figyelmet. De ha belegondolunk, az a mód, hogy ez a négy srác megpróbálta ezt – a maga teljesen természetes és otthon látott módján – elkerülni, az abban a helyzetben még ésszerűnek is nevezhető. Hiszen makacs ellenállásra neveltek, olyanra, mely az életet nemes kötelességnek tartja, és amit méltósággal és teljes egészében kell beteljesíteni. Ez még egészen elfogadható is. Ezt zúzza szét a felbukkanó lány, Andre, mert az minden volt, csak ez nem. Nyilván ezért volt annyira izgalmas. A lánynak meg a katolikus fiúk voltak izgalmasak, ezért adódott úgy, hogy végül egymáshoz sodródtak. És az meg egy másik vonulata a regénynek, hogy ettől függetlenül, a sokkal szabadabbnak és vagányabbnak tűnő lány sem azért csinálta azt, amit, mert ő így döntött, hanem ő is csak sodródott a körülményekkel, és valahogyan meg akart birkózni a család és a környezete által ráaggatott dolgokkal. A makacs ellenállást leszámítva mindenben a fiúk ellenpólusa.

Sok esetben nem tudtam én sem másra gondolni, hogy ez az egész történet egy bibliai utalásokkal átszőtt parabola: négy vallásos srác, egyikük Luca (a többiek neve nem derül ki, de a négy evangélista után lehetne Mathias, Marco és Giovanni). Egy rejtélyesen teherbe esett lány. Egy utolsó vacsora-szerű hármas szex. Andre, aki meghalt, de csak majdnem, mert feltámadt. A Szentnek a Judás-szerű árulása, majd megbűnhődése. És ezek csak így elsőre.
Fura ez a “ Szűz Mária, de egyben maga a Sátán “ szerep is, amit Andre kapott a regényben. Ha összevetjük az emmauszi úton történtekkel, akkor valamiféle negatív példázat lesz ez a sztori: a eucharisztiához hasonlító szeretkezés alatt döbbennek rá a fiúk, hogy igazából ez az egész katolikus humbug, amiben eddig hittek, az igazából nem is igaz és valójában nekik nem muszáj ezt követniük és ráadásul ez a valami egész életükben itt volt előttük, csak nem akarták észrevenni. Aztán szétszélednek a szélrózsa minden irányába és szinte senkinek nem beszélnek erről. Szinte minden a Biblia ellentettje: Jézus nő, a közös vacsora szentsége itt egy bűnös orgia, a hit nem hogy megerősödik, hanem megzuhan és széthullik a közösség is.

Mi a tanulság? Szerintem nincs. Ha mindenki elgondolkodik azon, hogy nála mikor következett ez be, akkor már megérte elolvasni.

1 hozzászólás
Kkatja>!
Alessandro Baricco: Emmaus

Jéé, miért nem olvastam még Bariccotól?
Nagyon szépen ír, bár kellett pár oldal, mire összehangolódtam a ritmusával, utána már elragadott és magával sodort a történet, mint egy tisztavizű patakban egymáson finoman tovagördülő gömbölyű kavicsok, így jöttek egymás után a szavak, érzések, gondolatok, történések, négy fiatal katolikus fiúval és egy különleges világi lánnyal a főszerepben, az ő felnőtté válásukat és rácsodálkozásaikat ismerhetjük meg, kissé buja és tragikus köntösbe burkolva, néhány fricskát kiosztva a keresztény erkölcsnek és prüdériának, de csak szépen, finoman és élvezhetően. :)

Zsuzsanna_Makai>!
Alessandro Baricco: Emmaus

Viszonylag hamar elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért is nem tetszik nekem ez a könyv, de kb a felénél értettem csak meg; Baricco írt egy Gavalda könyvet.
Ez volt a legnagyobb baja.
Oké, újra kell olvasnom majd.
Addig nem írok többet, nem lenne fair.
Ez volt a harmadik könyv a háromból, aminek olvasása közben elvesztettem @Galagonya33-át.

Bíró_Júlia>!
Alessandro Baricco: Emmaus

Az egyik abszolút csendkönyv-élményem, szikrázó napfénnyel, kisvárossal, egymást túl jól és mégsem eléggé ismerő emberekkel. Zenélnek, táncolnak, mégis minden hangot elnyel valami áttetsző és pihepuha határvonal a még kimondható és az inkább belefulladsz, de akkor sem között. Akkora csendet váj benned, hogy a végén muszáj valamit mondani rá. Például:

A) Hát nem igaz már, hát mindig mondtam, hogy a katolikusoknak nincs ki egy kerekük az egyház meg aztán végképp, különösen, amikor. Hi-he-tet-len.

B) Megrázó mese azokról, akik komolyan veszik az ősök tanítását, és előbb-utóbb beletörik valamijük.

C) Kiből Miből van a hangszigetelés, ami körülvesz, ha segítségért kiáltanál?

D)… *

* Te mit mondtál, hogy megtörd a csendet?

kellyolvas P>!
Alessandro Baricco: Emmaus

Túl sok szimbólum kavargott ebben a könyvecskében, nem minden a kedvem szerint.
Amikor a végére értem, azt éreztem, megerősödött bennem a nem hitem, ezt nem bántam.

Chöpp >!
Alessandro Baricco: Emmaus

Az biztos, hogy ütős a történet, de hogy ennyire kevésbé bariccos regényt még nem olvastam, az is tuti! Azon sem lepődtem volna meg jobban, ha azt olvasom az író nevénél, hogy Patrick Modiano – teszem azt. A hangulata, az eszközei, a misztikuma hiányát szenvedtem el elejétől a végéig.
Hangsúlyozom: nem volt rossz írás, csak nem volt igazi Baricco! (Nem tudom, miért érzem ezt személyes sértésnek – mint elkötelezett olvasója.)

4 hozzászólás
Berike>!
Alessandro Baricco: Emmaus

Most ismerkedem Alessandro Baricco műveivel, ez a második olvasmányom tőle. Érdekes, egyéni a látásmódja.
A kötet címe – Emmaus – egy bibliai helyszínre utal. Az emmauszi tanítványok története a Biblia egyik gyakran idézett példázata. Krisztus a feltámadása után ezen a helyen találkozik két tanítványával, akik csak akkor ismerik fel, amikor megtöri a kenyeret. Ezt a történetet a narrátor is elmeséli a könyvben, aki egyébként egy vallásos fiú. A történet jelentősége egyrészt a hitével van összefüggésben, másrészt egy lánnyal, akit Andre-nak hívnak és aki teljes mértékben megváltoztatja az ő és az ő barátai életét.
Andre alakja nekem kicsit talányos volt – teljesen más, mint a kortársai, és szerintem a szabadsága az, amiben különbözik többiektől.
Sok kérdést vet fel a könyv, amikre az olvasónak kell válaszolnia.
„Hogyan lehetséges, hogy semmit sem tudunk arról – és ilyen hosszú ideig –, ami korábban történt, mégis minden utunkba akadt dolog mellé és valamennyi utunkon felbukkanó ember asztalához odaülünk? Kicsi szívek – nagy illúziókkal tápláljuk őket, és e folyamat végén mi is úgy megyünk, mint a tanítványok Emmausba: vakon, fel nem ismert barátok és szerelmek mellett lépkedve – egy olyan Istenben bízva, aki nem tud magáról. Ezért van, hogy a dolgok kezdetét ismerjük, és a végét is megkapjuk, de a lényeg mindig ismeretlen marad a számunkra. Hajnalok vagyunk, mégis epilógusok – folytonosan megkésett felismerés.”

2 hozzászólás
Georgina77>!
Alessandro Baricco: Emmaus

Szépen megírt, gördülékeny, filozofikus, erkölcsi határokat feszegető írás. Régi téma: a vallásosan nevelt fiatalok felnőtté válását megelőző én-korszak, és önkeresés/önkifejezés bukdácsolásai melletti segítő/vigyázó szülői/nevelői kéz meddig nyújlhat, mit tehet, mi elől védhet, meddig ereszthet. Sok-sok gondolatot beizzító könyv ez. Bizonyára az volt az írói koncepció, de utólag zavart: a szenvtelenség, az érzelemmentesség. Bár, ha jobban meggondolom, így jobb. Nem ad mintát, nem sztereopitizál, ráhagyja az érzelmi-véleményt az olvasóra; kire-kire a sajátját, egyéni telítődéstől függően.
Engem néhol zavartak cselekedetek, néhol felkavartak. Heccnek némelyik sok volt. Úgy pláne, hogy 'majd kinövi'. Mert mi lesz később, ha most nem látja be.
Nehéz a vallásosság megítélése is. Sokszor torzításnak érzem, olyan zsíros felületet vegyszer nélküli eldörgölésnek, amikor a paca megmarad, csak lényegében nagyobb felületre kenődik szét. A magunk előtt a magunk megmosása, a magunk lelkiismerete szerint, sokszor csak fenti zsíroldás. De mi is a tisztaság? Ki mondja meg?

Lancaster>!
Alessandro Baricco: Emmaus

Szerintem ez egy kissé alulértékelt könyv. Ezzel nem azt mondom, hogy az én véleményem olyan markánsan eltér az átlagétól, hanem éppen csak egy hajszállal. Ez a történet tinédzserekről és a kusza lelkivilágukról szól, és ez a könyv legerősebb oldala, mert a valóságban is körülbelül ilyen változékonyak és érthetetlenek vagyunk tizenévesen.

Bizonyos megoldások nagyon tetszettek. Adott a vad és erősen neurotikus lány, aki egy olyan életstílus lehetőségét képviseli, amelyre a konzervatív vallásossággal körülbástyázott fiúk csak távolról leshetnek. És ott vannak a főszereplő fiúk, akik életükben először találkoznak a szexszel, a homoszexualitással, a szerelemmel, a droggal, a szabadsággal, és a barátságukat mindez törékennyé és változékonnyá teszi.

A hiba inkább a felépítéssel volt, hogy mindezt a tartalmat csak odacsepegtette Baricco, és ami rökéletesen működött a Selyem mikrokozmoszában, az kibontva nem volt elég az Emmausban.


Népszerű idézetek

szigiri>!

Mert bennünket tényleg lefegyverez arra való hajlamunk, hogy azt gondoljuk, az életünk elsősorban szüleink életének utolsó fejezete, csak éppen a mi gondjainkra bízva.

Cheril>!

Tizennyolc éves vagyok, de a boldogságnak már most emlékíze van.

84. oldal

5 hozzászólás
paoloni>!

[…] ha hiszel Istenben, a hegy mindig az a hely lesz, ahol ezt a legkönnyebben megteheted.

2 hozzászólás
paoloni>!

Vakon bízunk a szüleinkben; amit otthon látunk, az a dolgok menetének helyes és kiegyensúlyozott módja; azt a valamit jelenti, amit mi mentális egészség címkével illetünk. És mi csodáljuk ezért a szüleinket, hiszen mindenféle anomáliától megvédenek […].

34. oldal

paoloni>!

[…] anyáink valahol a mélyben, észrevétlenül, mindig valami hihetetlen bátorságot rejtegetnek. Őrizgetik egy egész élet óvatos gesztusai között, szunnyadni hagyják, hogy aztán teljes egészében élhessenek vele azon a napon, amelyre véleményük szerint rendeltetett.

62. oldal

Chöpp >!

[…] semmi sincs, ami annyira közel tudná vinni az embert az igazsághoz, mint a nélkülözés.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság · nélkülözés
Kkatja>!

Ezek a történetek mindig egyformák: valamennyiünk szülei, fiatal korukban, boldogok voltak.
Inkább arra vártam, hogy megtudjam, mikor feneklett meg ez az egész, és vette kezdetét az a jól ismert nyomorúság, amit én is ismertem. Talán azt akartam megtudni, hogy egy adott ponton vajon miért betegedtek meg. De erről nem beszélt.

145. oldal

paoloni>!

[…] nem szabad figyelmen kívül hagynunk az emberek azon hajlamát, miszerint bármely történetet, ami egy gonosz szereplő kétségtelen meglétére épül, hitelesnek fogadjon el […].

43. oldal

Cheril>!

De hát ilyenek vagyunk, egy csomó szót használunk, aminek a jelentéséről fogalmunk sincs, és ezek egyike a fájdalom. Egy másik a halál.

28. oldal

Chöpp >!

Hajnalok vagyunk, mégis epilógusok – folytonosan megkésett felismerés.

71. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Az új név története
Paolo Cognetti: Nyolc hegy
Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura
Lucinda Riley: Az olasz lány
Beatrice Salvioni: Az Átkozott
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete
Tullio Avoledo: Az ég gyökerei
Király Márk: Harminc nappal a világvége előtt
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami