City 42 csillagozás

Alessandro Baricco: City

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Selyem, a Novecento, a Tengeróceán, a Vértelenül és a Harag-várak után végre Baricco 1999-es elbeszélésfüzére is olvasható magyarul. Gould, a tizenhárom éves zseni képzeletbeli barátainak, egy óriásnak és egy némának szövi történeteit egy bokszolóról, Shatzy Shell, harmincas éveiben járó nevelőnője pedig hatéves kora óta veszi magnóra vadnyugati történeteit. A két ember különös kapcsolata meséik laza szövedékén keresztül bontakozik ki a szerzőtől szokatlan terjedelmű, de változatlanul magával ragadó műben.

Eredeti mű: Alessandro Baricco: City (olasz)

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Helikon, Budapest, 2006
326 oldal · ISBN: 9632270177 · Fordította: Gács Éva

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Claude Monet · Gould · Shatzy Shell


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp
Alessandro Baricco: City

Ezt nem hiszem el! Tudtam, hogy Baricco képes egy ilyet megírni, csak nem sejtettem, hogy valóban meg is csinálja. Elképesztő! Bravúros! És sorolhatnám mi még nekem.
Az elején becsapott, megtévesztett (ez így helyesebb), rávett, hogy figyeljek rá teljes valómmal, nagy nehezen felvettem a ritmusát. Mondtam is a Kedvesemnek, amikor kérdezte: „Milyen a City?”
„Nehezen adja magát. Nem hagyja, hogy úgy olvassam, ahogy én akarom.” Bizony. Saját elképzelése van az őt olvasó (meg)vezetéséről. Ha egy kicsit lanyhul a figyelmed, nincs mese: vissza kell lapoznod. Nincs hűbelebalázskodás, fegyelem, figyelem és vedd fel a ritmust. Ennyi a titok. És a végére barátok lesztek. Nem: Barátok. Úgyhogy most nehéz az elválás. De azért örülök, hogy nem ezt olvastam először Baricco-tól. Lehet, hogy nem bírtam volna idegekkel, türelemmel, hogy kibontakozzon a történet. Vagy éppen örökké Ezt kerestem volna minden regényében.

>!
Kkatja P
Alessandro Baricco: City

Utolsó még olvasatlan Bariccomhoz nagy várakozásokkal ültem neki, aztán puffantam, mert untam, nagyon… most egyáltalán nem tudott lekötni, bár ennek lehetett némi köze a körülöttem kacsázó karácsonyi hajszának is, hogy nem volt hozzá elég türelmem, de aztán csak lapoztam és ásítottam… végig, mert muszáj volt, és megint csak azt éreztem, hogy B. maradjon inkább 100 oldal alatt, az az ő igazi pályája, nem a regényformátum.

>!
Helikon, Budapest, 2006
326 oldal · ISBN: 9632270177 · Fordította: Gács Éva
>!
Gelso P
Alessandro Baricco: City

Hát, nehéz erről a könyvről írni.
Nem is biztos, hogy minden összeállt bennem.
Nagyon nehéz volt elolvasás után újra és újra átgondolni, összeszedni azt, mit is kaptam ebből a sok történetből?
Biztos, hogy a történetek a történetben nem véletlenek… a bokszoló történetét szinte úgy olvastam, mintha Gould hallgatná rádión az egyes meccseket – és azt hittem, ő a végén a riporter, de tévedtem..
Olvastam valahol a könyvben, hogy az élet egy nyitott könyv – számomra olyan, mint ez a regény.
Számtalan kisebb történetet, számtalan embert, karaktert tár eléd Baricco, és mivel az élet egy nyitott könyv, sokféleképpen összekapcsolhatóak és te is összekapcsolhatod őket olvasás közben különféle sorsokká. Sajnos, én nem tudtam most a sok karakter sorsát megfelelően összekapcsolni. Úgy éreztem magam, mint amikor gyerekkoromban kaptam egy 480 darabból álló puzzlet és miután összeraktam, a kép közepéből 4 darab hiányzott… az egész munkám kárba veszett, soha nem vettem azután elő…
Most ugyan nem érzem vesztesnek magamat, mert Shatzy Shell alakja érdekelt igazán, Baricco elég sokat meg is mutatott belőle, az ő története kereknek mondható. Aztán az is igaz, hogy nem rajongok a westernekért, de az itt olvasott westerntörténet nagyon megfogott. Nagyon plasztikus az egész írás, magam előtt láttam az egész történetet, a szereplőivel, a sivataggal, kaktuszokkal, a lovakkal, puskákkal, teraszos házzal, ivóval. Érdekes és eléggé homályos, vagy inkább titokzatos, rejtélyes alakja a tanár, akitől a sárga lakókocsit vették.
Nagyon elgondolkoztam Gould alakján – a kisgyerek, aki senkinek sem kell?
Illetve a zseni, aki a tudósköröknek kellene, egy zseni, akinek zseniségével a szülei nem tudtak mit kezdeni? Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen kisgyereket egyedül hagynak? Mi az, ami ezt indokolhatja? Igazán megdöbbentett az, hogy a szülők teljesen lemondtak róla a saját boldogulásuk végett. Még a magányos Shatzy is többet megtett egyfajta „családegyesítési kísérletre”, mint a szülők, hogy tényleg Goulddal éljenek…
A másik elgondolkodtató dolog, hogy zseni volt-e valójában Gould, ha nem engedte felőrölni és megsemmisíteni magát a cápák által? Átlagember volt-e mégis, mert/ha megtalálta az inkább megfelelő megoldást a meg-, vagy fennmaradásra, vagy a zseniktől is zsenibb volt, ha/mert megtalálta az inkább megfelelő megoldást a meg-, vagy fennmaradásra?

A regény vége felé, (amikor feltűnt Gould anyja) párhuzamosan villantak fel bennem kép-, és emlékrészletek Kieślowski Három szín: fehér c. filmjéből, amiben Julie Delpy játszotta Dominique szerepét – itt meg az egyik western szereplő Julie Dolphin – (jobb lett volna, ha Gould anyját hívják így…)

@Youditta Baricco életmű kihívásához.

1 hozzászólás
>!
Briza
Alessandro Baricco: City

Ilyen különlegességgel is csak ritkán találkozik az ember. Bár az elején még nem tudtam eléggé értékelni ezt a fajta történetek közti csapongást. Ám időközben egyre kíváncsibbá tett nem csak Gould, a fura (zseni) kisfiú sorsa, hanem az ő és nevelője agyszüleményei is. Ott volt pl. Larry „Lawyer” Gorman, az ígéretes tehetségű fiatal bokszoló, akinek felbukkanására csak akkor számíthattam, mikor Gould végre eltűnt a wc-ben. Elgondolkodtatott, hogy neki ugyan miféle szerepe volt ebben a könyvben. Aztán rájöttem, hogy számomra az ő jelenléte előrevetítette Gould sorsát… avagy milyen sors várna rá, ha nem mer idő előtt kilépni egy beskatulyázott szerepkörből. Kell-e ehhez a felismeréshez igazi zseninek lennünk? Nem hiszem.
Shatzy, az abszolút képzetlen (ápoló és nevelő)NŐ westernje tetszett leginkább. Ő az akinek, Walt Disney és Eva Braun fényképe áll az asztalán, imádja Gould képzeletbeli barátait, és hihetetlen csavaros észjárású, mégsem boldogul.
A hagymahéjrétegekként bezáruló történetek leginkább a Felhőatlaszra emlékeztettek, bár Shatzy sorsát olvasva kissé aggódni kezdtem, hogy elvész a kedvenc western befejezésem, de ezzel felesleges izgalmakba bonyolódtam. Utólag legszívesebben nekiesnék a könyvnek egy jelölőfilccel, hogy csak ezeket a részeket valahogy összefűzhessem.

>!
gyurmapok
Alessandro Baricco: City

nehezen éreztem rá, aggódtam is, hogy csalódnom kell majd, aztán egyszer csak volt egy pont, nem tudom már hol, de akkor végre elégedetten mosolyogtam magamban, hogy már megint megcsinálta. onnantól kezdve újra azzal a jóleső érzéssel ugráltam a zseni Gould, a boxoló Larry és a titokzatos Closingtown történetei között, amihez már úgy hozzászoktam, amikor a könyv elején ott virít Alessandro Baricco neve.

>!
szigiri
Alessandro Baricco: City

Valószínű nem a megfelelő könyvvel kezdtem Bariccot (tényleg lehetne az írólapon olyan funkció, hogy ajánlott olvasási sorrend), ez volt a baj. Megmondom őszintén, a Selyem óta kicsit tartottam tőle. Egy fokkal jobb, mint Coehlo, gondoltam, de azért nem ütött akkorát, mint amekkora imádat itt övezte. Erre most ideesik elém a City – amelyik címen azóta is gondolkodom, hogy miért is lett ez [SZERK: ezért :) http://moly.hu/karcok/169254] – ami egy Vonnegutba oltott Sündisznó eleganciája, de megjelenik Fancsikó és Pinta, a két képzeletbeli barát, akik néha csak egymással hajlandóak beszélgetni, csavar rajta még egyet az abszurd és a irányába, és széttöri, ahogy egy posztmodern szöveget kell. Nyugalom, egyik fenti mű sem felel meg a Citynek, nyomokban tartalmaz ezt is, meg azt is.

A történet három szálon fut, illetve három történet fut a könyvben, nem összefonódnak, hanem egymás mellé vannak rakva, nagyon finoman összefogva, néha kapaszkodni kell, hogy az ember észrevegye, már átestünk egyik síkból a másikba. Egy western, egy bokszolóról szóló dráma és ezt a két történetet mesélő két szereplő, a csodagyerek és a bejárónő-nevelője szürreális világa jelenik meg előttünk, jó stílusban megírva. Ezeken belül számtalan kis epizód ékelődik be, különösen tetszett a Monet vízililiomairól szóló előadás, illetve az értelmiség ideáinak erkölcsi lehetetlenségéről ( Esszé az intellektuális tisztességről) szóló hat pont, de az indulatos borbély, a gyilkost kereső sheriff, mindegyik elég erős bölcsészeti és filozofikus hangnemben megírva. Az ilyen előadások hirtelen megjelentek, viszonylagos őszinteséggel az arcunkba vágtak valamit ami mindig is ott volt csak nem vettük észre és akkor és ott egy kicsit elgondolkodtunk rajta, de aztán legyintünk, hogy „á, mindegy, ez csak ilyen furcsa dolgok”. Na hát ilyen a két főhős is a világnak, hirtelen megjelenő epizódok, amikre legyintenek.

Viszolygok a sportról szóló könyvektől, történetektől. Kicsit a bokszos rész engem itt is untatott, a meccseket csak úgy olvastam végig, mint a vizsga előtt a tételeket („lézerrel”), mi a vége, mi a lényeg, mert a bokszhoz még annyira sem értek, mint a focihoz (Baricco sem ért hozzá, a köszönetnyilvánítás fele bokszolóknak szól, nem értem miért kell ez, ha ő sem vágja a dolgokat).

És hát a vége, az a Godot-ra (Godot->Gould, hm? :) várva utolsó két sora, leszámítva azt, hogy nincs ott a teljes kilátástalanság „i” betűjére (milyen jó, hogy van a kilátástalanság szóban „i”) feltett pont a zárójeles írói utasítás által. Így akár még egy vidám, meginduló történetté is válhat a könyv a karakter egyhelyben toporgása helyett. Na a vége jó bonyolult lett, :) de aki nem fél az utolsó mondatok elveszítésétől, az klikkeljen ide (http://moly.hu/idezetek/36531), meg ide (http://moly.hu/idezetek/237) és megérti.

Ez az az újraolvasós történet.

4 hozzászólás
>!
Youditta
Alessandro Baricco: City

Nem rossz, de itt is az bizonyosodott be számomra, hogy Baricco engem igazán 100 oldalon tud elvarázsolni. Annak a műfajnak nagy tudója az én szememben. Itt ez sok volt nekem, sajnos.

12 hozzászólás
>!
Aurore
Alessandro Baricco: City

Nehéz könyv, és egy kissé öncélú is, melynek az a célja, hogy Baricco megmutassa, mekkora menő csávó is ő, mert bizony ilyet is tud. Hát legyen neki karácsony!

Három cselekményszál kuszálja össze a történetet*: 1. a fővonal, úgymond a „valóság”, Shatzy és Gould közös története, 2. Gould fantáziálása Larry Gorman boxolóról, 3. Shatzy westernje. Mindegyik elég abszurd. Nekem a legjobban Gould tanárainak előadásai tetszettek, a western kissé brutális volt, a boxoló története helyett meg inkább nézzétek meg a Rockyt.

* és hál’ istennek nem vagyok már egyetemista, hogy a köztük lévő összefüggések után kelljen kurkásznom

>!
Helikon, Budapest, 2006
326 oldal · ISBN: 9632270177 · Fordította: Gács Éva

Népszerű idézetek

>!
Chöpp

     – Carver?
     – Igen, señor.
     – Én miért élek?
     – Ez egy ivó, a templom odébb van, az út másik felén.

60. oldal

>!
Chöpp

… nem választhatod meg magadnak azt a pillanatot, amikor rájössz a fontos dolgokra…

306. oldal

>!
Chöpp

Fura egy szerkezet az agy. Úgy működik, ahogy ő akar.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: agy
>!
Chöpp

    A gyerekeknek szükségük van bizonyosságokra.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek
>!
Chöpp

Én ott, hol mások pillanatokat láttak, örökkévalóságot éltem.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: örökkévalóság · pillanat
>!
Chöpp

De rengetegszer van, szinte mindig így van: csak a végén jön rá az ember, hogy a fájdalom, hogy az a tömérdek fájdalom, felesleges volt, hogy az ember úgy szenvedett, mint a barom, és teljesen feleslegesen, és az nem volt sem jogos sem jogtalan, sem szép sem csúnya, egyszerűen csak felesleges volt, semmi mást nem mondhatsz a végén, minthogy teljesen felesleges fájdalom volt.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
>!
Chöpp

Az igazi élet sohasem beszél. Az csak egy ügyességi játék, olyan valami, amiben vagy nyersz, vagy vesztesz, és csak azért játszatják veled, hogy eltereljék a figyelmedet, hogy ne gondolkozzál.

42. oldal

5 hozzászólás
>!
Chöpp

     – Látok egy gondolatot, gondolta Gould.

186. oldal

>!
Chöpp

Minden olyan váratlanul, és bizonyos értelemben, természetesen történt.

221. oldal

>!
halrudacska

Amikor Shatzy hazaért, már tíz óra múlt. Szeretett este vásárolni járni, állította, hogy az áruk olyankor már fáradtak, és így ellenállás nélkül hagyják megvenni magukat.

16. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Shatzy Shell
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brunella Gasperini: Mi és ők
Milena Agus: Szerelemkő
Poggio Bracciolini: Pajkos történetek
Giovannino Guareschi: Don Camillo és a fiatalok
Adam Bahdaj: A fekete sombrero
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Leiner Laura: Egyszer
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
J. L. Armentrout: Origin