Listopád 1 csillagozás

Mi lett volna, ha 1989-ben a kommunista hatalom elfojtja a bársonyos forradalmat?
Ezzel a roppant nyugtalanító gondolattal játszik el a jelenlegi talán legnagyobb cseh bestsellerszerző írónő.
A könyvnek már a címe is zseniális, egy szójáték: a „listopad” csehül november (gyönyörű kép, levélhullást jelent), és a bársonyos forradalomra általában csak „novemberként” hivatkoznak Csehországban és Szlovákiában, a „pád” pedig bukás.
A cselekmény két szálon fut, az egyik Mária története, aki a férjével részt vesz a novemberi tüntetéseken, és őt is bebörtönzik, 25 évet kap, a másik pedig egy kislány, Magda története, aki úgy tudja, az anyja lemondott róla, ő pedig egy elit kommunista intézetbe kerül, hogy a rendszer engedelmes kis szolgáját képezzék belőle. Ez az intézet egy régi szanatóriumban van, a városon kívül, és már egészen kis korban erénynek számít a „besúgás” és a feltétel nélküli hűség.
Olyan regény ez, amit nem lehet letenni, és közben nagyon nem érzi jól magát az olvasó – mert ez nem valami távoli jövőbe helyezett disztópia, hanem egy nagyon is létező világ kíméletlen továbbgondolása.
Akár így is történhetett volna, és min múlott, hogy nem történt így? Ajánlott olvasmány lenne ez mindazoknak, akik visszasírják a „régi rendszert” (mindenkinek volt munkája, és két korona volt a kenyér), de valószínűleg ők nem találnák annyira borzasztónak, még az is lehet, hogy bólogatnának, mennyire jobb is lenne így élni.
Mornštajnová története 2019-ben ér véget, nagyon ügyesen megoldja a mobiltelefonok és az internet kérdését is, az egész környezet teljesen hiteles és működik.
Tipikusan olyan könyv ez, amikor nagyon kívánnád a happy endet a szereplőknek, miközben tudod, hogy nincs esélyük rá, csak valami boldogságmorzsákat tudnak felcsipegetni út közben.
Ez nem az a könyv, ami a lezárással megkönnyebbülést hoz, ha csak azzal nem, hogy mint egy rossz álomból ébredve, tudatosíthatjuk, hogy szerencsére nem ebben élünk. De nem sokon múlt.