Nyikita ​gyermekkora 8 csillagozás

Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora

Aligha lepődhetünk meg azon, hogy Alekszej Tolsztoj az írói hivatást választotta. Egyrészt Turgenyev leszármazottja, másrészt édesanyja elismert ifjúsági írónő volt.

Tolsztojt a felnőtt olvasók Golgota című trilógiája révén ismerik, amely az orosz értelmiség sorsát mutatja be az első világháború, majd a forradalom kataklizmájában.
Regényeinek témája változatos: a Nyikita gyermekkora önéletrajz, az Aelita helyszíne a Mars, a Nagy Péter a történelembe kalauzol bennünket.
Meséi közül az egyik legkedveltebb A róka meg a nyúl.

Eredeti cím: Детство Никиты

Eredeti megjelenés éve: 1922

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Európa, Budapest, 1986
186 oldal · ISBN: 963073978x · Fordította: Wessely László · Illusztrálta: Egyed László
>!
Ifjúsági, Budapest, 1955
142 oldal · keménytáblás · Fordította: Wessely László · Illusztrálta: Gudics József

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
kaporszakall
Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora

Alekszej Tolsztoj (apai ágon Lev Tolsztoj, anyai ágon Turgenyev távoli rokona) nem szeretetreméltó egyéniség. Önző, sunyi köpönyegforgató, aki a Szovjet Írószövetségben intrikáival kollégáinak is sok kárt okozott…

De – a fene egye meg – ez a rühös fattyú milyen remekül tudott írni! Ahol éppen nem kifejezetten Sztálin seggét nyalja, néha pompás dolgokat sikerít.

Ez a kis regényféleség (inkább nagy lélegzetű novella) még a párizsi emigráció idején íródott; a szerző a saját gyermekkorát eleveníti fel, Vergilius Eclogái-hoz hasonló, idillikus hangon. Hibátlanul helyezkedik be egykori gyermeki önmagába, idézi fel azt a tökéletes biztonságot és nyugalmat, amit egy jómódú gyermek élvezhetett valamikor a XIX. század utolsó évtizedében. A természet harmóniája, a vidéki udvarház életének apró mozzanatai, az ébredező gyermekszerelem csillogása: mindez úgy csörgedezik elénk, mint a tiszta forrásvíz. A baljós jövőt csupán az apa könnyelmű pénzszórása vetíti előre…

Fekete István Ballagó idő-je vagy Pausztovszkij Nyugtalan ifjúság-a rajzolt még ennyire bensőséges, eleven képet a gyermekkorról.

>!
berg
Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora

Egy év történéseinek leírása rövid fejezetekben, – az ajánlás szerint – a szerző fiának, Nyikita Alekszejevics Tolsztojnak (aki 1917-ben született), „mély tisztelettel”. Önéletrajzi, a színhelyre, az udvarházra ráismertem a korábbi elbeszélésekből (pl. „Logutka”); az anya kereszt- és apai neve a szerző anyjáéval azonos (Alekszandra Leontyevna); a szerző úgy nyilatkozott, hogy a magántanárt, a haverokat is élő megfelelőjükről mintázta; a korábbi önéletrajzi próbálkozásában már szerepelnek az itteni kalandok töredékei. A szerző emigrációból – Párizs, Berlin; ezt (1918-1923) később élete legnehezebb időszakának nevezte – tekint a honra.
Az élhető falusi élet szeretetteljes, de azért tárgyilagosságra törekvő megmutatása. Szemlélődve rácsodálkozunk a természetre és a benne élő emberi közösségre. Néhol titokzatos, sokszor álmodozó. Picit több kalanddal és kevesebb időjárás-jelentéssel jobb lenne, fél csillagot vontam érte.
Az Európa 1986-os kiadását Egyed László érzékeny ceruza rajzai illusztrálják, plusz dimenziót adnak a szövegnek.

>!
Lunemorte MP
Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora

Vegyél fel hamar cipőt, fésülködj meg és tarts velem Oroszországba! De vigyázz, hozz magaddal meleg ruhákat, mert különben megfagysz…Unatkozni fogsz-e? Nem. Még akkor sem, ha egy csendes, nyugodt kis falucskában tengeted majd a napjaidat…Megismerheted a helybéli szokásokat és megfigyelheted a két szemeddel Nyikita parányi életét. A képzelet összefonódik a valósággal és a 4 évszak nagy jelentőséggel bír a kisfiú életében. Tarts velem, mire vársz még?


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

– Na, komám, ma nem tanulunk.
– Miért nem?
– Azért, mert a macska farka szőrös.

22. oldal

>!
Lunemorte MP

A fej nélküli lovas száguldva vágtatott a prérin, csapdosta a magas fű, a tó felett felbukkant a vörös hold. Nyikita érezte, hogy tarkóján felborzolódott a haja. Óvatosan megfordult, a fekete ablak előtt valami szürkés árny suhant el. Becsületszavára látta.

17-18. oldal

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

– Igaz, hogy ezer napig is ellennék étel nélkül.
– Talán megpróbáltad? – kérdezte Nyikita.
– Nem, még nem próbáltam meg, anya nem engedi.

42. oldal

>!
Lunemorte MP

Csakis egy elvarázsolt birodalommal lehet ilyen különös minden, és csakis ott ilyen boldog az ember lelke.

64. oldal

>!
berg

Az esti szürkületben Nyikita az ablak mellé ült. A napnyugta itt a városban is olyan, akár falun. De Nyikita rabnak érezte magát, idegennek, éppen úgy, akárcsak Sárgacsőr a tüllfüggöny mögött. Arkagyij Ivanovics lépett a szobába, kabátban, sapkában, kezében egy kölnivízillatot árasztó, tiszta zsebkendővel.
– Elmegyek, kilenc óra felé megjövök.
– Hová megy?
– Oda, ahol még nem vagyok. – Felkacagott. – Nos, kiskomám, Lilja úgy fogadott, mintha fel akarna öklelni… Sebaj, majd levetkezed a faragatlanságot. Egyébként nem is olyan nagy baj, ha leadsz a falusi zsírból… – Sarkon fordult, és kiment. Egy nap alatt egészen más ember lett belőle.

185. oldal – Az elutazás (Európa, 1986)

>!
berg

Nyikita jobbra vette útját a folyó felé; igyekezett az úton a lábnyomokba lépni, s azokon a helyeken, ahol a hó érintetlenül, tisztán terült el, háttal lépegetett, hogy félrevezesse Arkagyij Ivanovicsot.

13. oldal – A hóbuckák (Európa, 1986)

>!
berg

Estefelé Nyikita egy kis faházat tett az ablakpárkányra, két szárnya, ajtaja, és oldalt két kis ablaka volt. Sárgacsőrnek megtetszett, hogy a ház belseje sötét; beugrott, forgolódott egy darabig, majd elaludt.
Aznap éjjel, a rablógyilkossági kísérletért Vaszka, a kandúr, a lakatra zárt kamrában kuksolt, rekedtes nyávogással nyivákolt, és egerészni sem volt kedve, nem mozdult az ajtó mellől, és úgy nyávogott, hogy neki magának is kellemetlen volt.

141. oldal – Sárgacsőr (Európa, 1986)

>!
berg

– Őkegyelmességének jelentem alássan, hogy a Gergely-naptár meg a földkerekség valamennyi csillagászának számításai szerint, ma tölti be tizedik évét, ez alkalomból van szerencsém átnyújtani ezt a tizenkét pengés zsebkést, amely igen alkalmas a tengerészmesterséghez, valamint arra is, hogy elveszítsék.

132. oldal – A lobogót felhúzzák (Európa, 1986)

>!
berg

A tágas udvaron sötétkék, szélfodrozta tócsák. Tavalyi lenyomódott barna füvön és tócsákon keresztül húzódott a szántóföldre vezető út, amelyen a letaposott hó még ellenállt. A jegenyék duzzadt, lilás ágai vidáman, élénken hajlongtak. A foszladozó felhők között, dél felől szemkápráztató gyorsasággal repült az udvarház felé az ég egy vakítóan kék kis csücske.

100-101. oldal – Vaszilij Nyikityevics különös módon érkezik haza (Európa, 1986)

>!
berg

Nyikita ébredezett, mélyet sóhajtott, és kinyitotta a szemét.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Balogh Béni: Vadócok a Bükkben
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia
Balogh Béni: Szivárvány a Sajó felett
Kertész Erzsébet: Elizabeth
Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben
Kertész Erzsébet: Az első Gertrudis
Hegedüs Géza: Előszó a hőskölteményhez
Kertész Erzsébet: A három Róza