A ​vurdalak család / A kísértethegy / Mimi-Nasi Hojcsi legendája 3 csillagozás

Alekszej Tolsztoj – G. A. Becquer – Jakumo Kojszumi: A vurdalak család / A kísértethegy / Mimi-Nasi Hojcsi legendája

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
Lapkiadó, Budapest
32 oldal · ISBN: 9632730151 · Fordította: Gyáros Erzsébet · Illusztrálta: Zórád Ernő

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
berg
Alekszej Tolsztoj – G. A. Becquer – Jakumo Kojszumi: A vurdalak család / A kísértethegy / Mimi-Nasi Hojcsi legendája

Alekszej Tolsztojt (1883-1945) kerestem, de mást találtam ebben a Zórád Ernő festményeivel, rajzaival illusztrált füzetben. Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj (1817-1875) írása az első novella A vurdalak család, ez a legerősebb a füzet három kísértetes, vámpíros, szellemes sztorija közül. A szerző 1839-ben írta egy utazása során, eredetileg franciául (wikipédia). Egy ifjú francia diplomata egy szerb faluban majdnem a vámpírok (vurdalakok) áldozatává válik (éjszaka olvastam, hogy ellensúlyozzam a „vámpiroska, micsoda marhaság” alapállásomat). Romantikus, kifinomult, kellemes arányban visszaemlékezés-az-ifjúságra, régi-és-új-szerelem, elválás-visszatérés, félelem, kaland. A vámpíros történetszál mellett a főszereplő régmúltja, múltja és jelene is eleven. Eredetileg nem a főszereplő az elbeszélő, az E/1 elbeszélésben észrevétlen siklunk át a kezdeti elbeszélőről a főszereplőre. A képek egy kicsit elcsúsztak, néhol megelőlegezik a szöveget, de még ezzel együtt is hatásos. Egyértelműen öt csillag.
A második történet az A Kísértethegy, félig romantikus, félig realista – mindkettőnek gyönge – egy spanyol író, Gustavo Adolfo Béquer (1836-1870) tollából, 1861-ből. A gróf és hölgye hazatér a vadászatról, de a grófot a hölgy elvesztett szalagjáért visszaküldi a tiltott területre, a halottak napján éjszaka farkasokkal és kísértetekkel teli hegyre; tragikus a végkifejlet. A történet csacska, az elbeszélés bénázós, bakugrásos. Egy darab csillag.
Jakumo Kojszumi valószínűleg Koizumi Yakumoval azonos, aki Lafcadio Hearn (1850–1904). Görög és ír gyökerekkel írt japános szellem-történeteket (wikipédia). A novellában a szellem jelenléte sejthető, a poén a végén nem, nekem legalább is meglepő volt. Az elbeszélés módja nem emlékezetes. Három és fél, mondjuk.
Mindhárom írót rosszul tünteti föl a borító. Nincs tartalomjegyzék, copyright. Az illusztrációk viszont átlagon felül jók mindhárom történethez. A. K. Tolsztoj írását egyértelműen megérte kiadni és elolvasni. A harmadik novella a szerző személyével együtt különlegesség. Így jött ki összességében négy csillag.

>!
Gulo_gulo
Alekszej Tolsztoj – G. A. Becquer – Jakumo Kojszumi: A vurdalak család / A kísértethegy / Mimi-Nasi Hojcsi legendája

Nos, ez volt az első és egyetlen olyan könyv ahol egy bizonyos oldaltól annyira féltem, hogy amikor csak kezembe került a könyv és a megfelelő oldalhoz értem gyorsan rácsaptam egy újságot. A konkrét történet egyébként szokványos hogyan-hal-ki-a falu-egy-vámpír-miatt sztori. A másik kettő is jó volt, de messze nem volt rám ilyen hatással.


Népszerű idézetek

>!
berg

– Hojcsi!
A megdöbbent énekes nem válaszolt.
– Hojcsi! – ismételte meg a parancsoló hang.
– Jaj… – nyögte ki rémüten a vak fiatalember. – Nem látok… nem tudom, ki szólít…
– Nincs mitől félned, Hojcsi – nyugtatta meg az ismeretlen valamivel szelídebb hangon. – Üzenettel küldtek hozzád. Nagyon magas rangú uram számos hűbérese kíséretében megállt Simonoszekinél, mert mindenáron látni kívánta a helyet, hol a dannourai csatát vívták. Ma felkereste az ütközet színhelyét, s mivel annyira dicsérték tehetségedet, amellyel a nagy csata legendáját szavalod, feltétlenül hallani óhajt. Fogd hát a lantodat, és jöjj velem oda, ahol a fenséges gyülekezet vár bennünket.

29. oldal – Yakuno Kojzumi: Mimi-Nasi-Hojcsi legendája

>!
berg

A mozdulatlanná dermedt Béatrice reszketve kuporgott a függönyök mögött, és feszülten figyelt. Ezernyi különböző neszt hallott. Kezével végigsimította homlokát, ismét hallgatódzott, de már nem halott semmit, csak a csendet, a síri csendet…
Foszforeszkáló fényben csillogó szemével – az idegrohamban szenvedők szeme villog így – alaktalan, minden irányban terjedő, lebegő tömegeket látott. S midőn kitágult pupillával megpróbálta felismerni az árnyak valamelyikét, érezte, hogy áthatolhatatlan sötétség veszi körül. „Ej, hát én is olyan gyáva lennék, mint azok a szerencsétlenek, akiknek szíve rémülettel ver a páncél alatt, ha valamilyen kísértethistóriát hallanak?!” – hajtotta szép fejét ismét a kék szaténpárnákra.

25. oldal – G. A. Bécquer: A kísértethegy

>!
berg

– Kössék meg a kutyákat, kürtöljék össze a vadászokat, és induljunk vissza a városba!
– Máris?
– Alkonyodik, mindenszentek napja van, s mi itt a Kísértethegyen vagyunk. Más alkalommal elpusztítottam volna azt a farkascsordát, amelyet a Moncayo hava űzött el tanyájáról, ma azonban nem vállalkozhatom rá. A templomos lovagok templomában hamarosan angelusra harangoznak, s a holtak lelkei nemsokára megkondítják a hegyi kápolna harangját.

21. oldal – G. A. Bécquer: A kísértethegy (első mondat)

>!
berg

Itt említem meg, hölgyeim, hogy a vurdalakok, a szláv népek vámpírjai, az ottani közhiedelem szerint a sírjukból kikelt és az élő emberek vérével táplálkozó holttestek. Szokásaik e tekintetben mindenben egyeznek a vámpírok szokásaival, ám a vurdalakok egy másik tulajdonságuk révén még náluk is félelmetesebbek. A vurdalakok hölgyeim, előszeretettel szívják a legközelebbi rokonaik és a legjobb barátaik vérét, akik haláluk után szintén vámpírokká válnak. Így aztán Boszniában és Magyarországon állítólag egész falvak váltak vurdalakokká.

3. oldal – A. K. Tosztoj: A vurdalak család (az eredetiben: „Boszniában és Hercegovinában”)

>!
berg

A két szolga végül a parton át megindult hazafelé, s ekkor a temető felől lantpengés ütötte meg a fülüket. Valaki oly szilaj hévvel csapkodta a húrokat, hogy valósággal megrémültek tőle!… A borús éjszakákon oly gyakran látható néhány bolygótüzet kivéve az egész környéket sötétség borította. A szolgák ennek ellenére megszaporázták lépteiket, és sietve loholtak a temető felé… És ott, lámpásaik fényében megpillantották Hojcsit, aki magányosan ült az ifjú császár, Anteko tennó síremléke előtt! Szenvedélyesen pengette biváját, és a dannourai csatáról szóló költeményt énekelte! Körülötte, a sírok fölött villogva röpködtek a holtaknak világító tűzdémonok!… Emberi szem még soha nem látta az onibik ilyen rendkívüli sokaságát.

31. oldal – Yakuno Kojzumi: Mimi-Nasi-Hojcsi legendája

>!
berg

Több mint hét évszáda,a hogy Dannourában, a Simonoszeki szorosnál lezajlott az a csata, amely véget vetett aHejké, a Tajra és a Genzsi, illetve a Minamoto család hívei között régóta dúló viszálynak. Az összecsapás az utóbbiak győzelmével végződött, és a Hejké törzs minden tagja – ifjú császárukkal, asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben – odaveszett.

28. oldal – Yakuno Kojzumi: Mimi-Nasi-Hojcsi legendája (első mondat)

>!
berg

Mielőtt kivágtattam volna a kapun, volt időm megfigyelni, hogy a ház körül igen sok vámpír gyűlt össze. Többségük az ablaküvegekhez tapasztott arccal várakozott. Azt hiszem, hogy váratlan kirohanásom meghökkentette őket, mert az éjszaka csendjét egy ideig csak lovam egyenletes vágtatásának zaja törte meg. Már-már örvendezni kezdtem jól bevált cselem sikerén, amikor magam mögött hirtelen a hegyek között kerekedő vihar süvítéséhez hasonló vijjogást hallottam.

19. oldal – A. K. Tosztoj: A vurdalak család

>!
berg

– Mit tettél az idősebb fiammal, holttest? – förmedt Gyorgye az apjára. – Miért ölted meg a gyermekemet? Add vissza a fiamat, holttest!
Beszéd közben egyre fehérebb lett az arca, és a szeme mind lázasabban csillogott.
Az öregember gonosz pillantással méregette, de nem mozdult.
– Ó, az a karó, az a karó! – sziszegte Gyorgye haragosan. – Annak a lelkén szárad minden eljövendő szerencsétlenségünk, aki elrejtette a karót!
Ekkor az udvaron felcsendült a kisebbik fiú kacagása, aki a vastag karón lovagolva poroszkált felénk, és gyenge hangján az ellenségre támadó szerbek harci kiáltását hallatta.
E látványra Gyorgye szeme felvillant. Kitépte a karót a gyermek kezéből, és rárontott az apjára. Az öregember üvöltve rohant az erdő felé, olyan természetfölötti gyorsasággal, ami aligha illett a korához.

13. oldal – A. K. Tosztoj: A vurdalak család

>!
berg

Bécs városában az 1815-ös esztendő egybegyűjtötte az európai tudomány, az előkelő társasági szellem és a kitűnő képességű diplomácia színe-javát, jóllehet a Kongresszus már véget ért.

2. oldal – A. K. Tosztoj: A vurdalak család (első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Vic Parker (szerk.): Klasszikus rémtörténetek
Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Amelia B. Edwards – Norman Macleod – Honoré de Balzac – Oscar Wilde – Prosper Mérimée: Rettegés
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Mary Shelley – Bram Stoker – Robert Louis Stevenson: Három klasszikus rémtörténet
Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Borbás Mária (szerk.): 21 rémes történet
Joseph Sheridan Le Fanu: Fogadó a Repülő Sárkányhoz