A ​szóművész 6 csillagozás

Alekszandra Marinyina: A szóművész

Vlagyimir Szolovjov sikeres műfordító, mégis végtelenül boldogtalan ember, mert magányos rokkantként éli mindennapjait. Ő az a férfi, akibe Násztya Kámenszkája valamikor szerelmes volt. Most a nyomozás érdeke úgy kívánja, hogy Násztya újra találkozzon vele. Ugyanis minden jel arra utal, hogy egy őrült sorozatgyilkosnak, aki kilenc fiatalembert ölt meg, köze van ahhoz a lakóparkhoz, ahol Szolovjov él. Közben a műfordító házában is történik egy kettős gyilkosság. Megint a sorozatgyilkos keze lenne a dologban? Vagy valami más áll a háttérben? Szép lassan minden részlet a helyére kerül, és a nyomozás eredménye még Násztyát is megdöbbenti…

„Újra leoltotta a villanyt, és jól betakaródzott. Szégyellte magát. Gyerekes dolog, hogy minden nesztől megijed. Ez így nem mehet tovább. Hiszen eldöntötte egyszer s mindenkorra, hogy nem fog félni, mert nincs mitől. A házában nincs semmi érték, ide nem tör be senki. Szégyen, hogy ilyen gyáva, össze kell szednie magát.”

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Detektív, Budapest, 2020
506 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158052450 · Fordította: Arató Vera

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

aram76>!
Alekszandra Marinyina: A szóművész

Érdekes alapötlet, de nagyon hosszúra nyúlt történet. A kevesebb több lett volna. Nekem sok volt benne a helyben toporgás, az üresjárat. Értem én, hogy társadalomkritika, az egyén semmibe vevése mutatkozik meg a könyvben.

Tóth_László_7>!
Alekszandra Marinyina: A szóművész

Marinyina e regénye is pazar. Ebből és a korábbiakból is kirajzolódik egy rejtett társadalomkritika: fontosabb az akármilyen államérdek, mint az egyes emberek sorsa (Ez különösen a Halál neve: senki című kötetből világos). Érhetetlen viszont, hogy miért kell 20 évet várni ahhoz, hogy a szerző könyvei magyarul is megjelenjenek (de ugyanilyen késéssel jelentek meg Lawrence Blok könyvei). A könyvkiadás esetlegességeire jól rávilágít Fencsik Flóra története arról, hogy Ludlum művei úgy kerültek be a magya könyvkiadásba, hogy a Central Prkban egy padon tlált egy paperbacket és az nagyon tetszett neki.

zöldmedve>!
Alekszandra Marinyina: A szóművész

Marinyina ismét remekelt. Nemcsak a történet izgalmas, fordulatos, hanem a nem is nagyon rejtett társadalomkritika. Az alulfizetett rendőrökről, a szenzációhajhász újságírókról, az adórendszert kijátszó könyvkiadóról egyaránt szó esik. Kényelmes tempóban halad előre a cselekmény, néha talán picit vontatottnak hat, ám ha egyszer belekezdünk az olvasásba, nem tudjuk abbahagyni. Legalábbis nekem ez volt a tapasztalatom. Amit már az író korábbi köteteiben is felfedeztem, az a remek karakterábrázolás és a szövevényes történet. Szóval olvassatok orosz krimiket! A Detektív Kiadónál már nyolc Marinyina-krimi jelent meg.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

„De mi lesz, ha felhagynak az illegális példányok nyomtatásával? Akkor mivel fogod falhoz szorítani őket?”
„Először is nem fognak felhagyni vele. Egy tolvaj nem tud leállni. Ez olyan, mint egy betegség. A pénz erkölcstelenné tesz, könnyen hozzá lehet szokni, pont úgy, mint a kábítószerhez, és idővel egyre több és több kell belőle.”

149. oldal

ppeva P>!

A videózás elterjedése sok változást hozott magával. Az első és legszembetűnőbb átalakulás a mozik profilváltása volt: filmvetítés helyett bútort, gépkocsikat, műszaki cikkeket, sőt még menyasszonyi ruhákat is árultak. A tágas és hajdanán elegáns aulákban most játékgépek álltak, Valutaváltás felirat világított, és már semmi sem emlékeztetett arra, hogy itt valamikor a filmé volt a főszerep, ami ugyebár egy művészeti ág. Amúgy már rég megszokottá vált, hogy a művészetet mindenhonnan kiszorítják a primitív élvezetek és a kereskedelem.
A másik, kevésbé feltűnő változás az volt, hogy a kamaszok az utcáról fokozatosan „áttelepültek” a lakásokba. Természetesen, ha videót lehetne nézni egy parkban a padon, akkor a feltörekvő nemzedék így is tenne, mert a szabadban, jó társaságban, egy cigivel a szájukban meg egy pohár hamis borszerű löttyel a kezükben és – ami a legfontosabb – szülői felügyelet nélkül sokkal kellemesebb filmet nézni. Mivel azonban a technikai fejlődés nem követte még elég gyorsan a kiskorúak igényeit, így otthoni körülmények között voltak kénytelenek videózni. A szülők is elégedettek, mert a csemetéjük nem lófrál a kapualjakban, a csemete pedig a maga részéről szintén boldog, kedvére szórakozhat és élvezetet lelhet ebben a tevékenységben; nem kell vastag, unalmas könyveket olvasnia valamilyen háborúról meg békéről.

109. oldal

ppeva P>!

Soha senki nem számolt utána, mennyi pénzt költenek a nyomozók arra, hogy el tudják végezni a munkájukat. Kár, mert kiderült volna, hogy ilyen vagy olyan oknál fogva a bűnüldözés munkatársainak olyan gyakran kell a zsebükbe nyúlniuk, hogy tulajdonképpen érthetetlen, miből is élnek egyáltalán. Bármilyen szakvéleményért vagy vizsgálatért, amit „minél gyorsabban” végeznek el, vagyis soron kívül vagy munkaidőn túl, egy üveg ital vagy egy doboz csokoládé jár a szakértők számától és nemétől függően. A titkárnők, a személyi sofőrök, az öreg szomszédasszonyok, a tudományos munkatársak és még sokan mások, akikkel a nyomozók a munkájuk során kapcsolatba kerülnek, mindannyian kiadást jelentenek. Ugyanis senki sem fogja a nyomozókra pazarolni a drága szabadidejét, és erőltetni az agyát, hogy valami eszébe jusson, és ezt el is mesélje, meg válaszoljon a kérdésekre, ha üres kézzel érkeznek hozzá. Egy szál rózsa és egy tábla mazsolás-mogyorós Cadbury csoki nélkül a titkárnő egy pillantásra sem fogja méltatni a vendéget, sütemény és ráérős teázgatás nélkül pedig lehetetlen a nyugdíjas nénikével bizalmas beszélgetést folytatni. Erről még csak ne is álmodj, barátocskám!

188-189. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Borisz Akunyin: Halál szeretője
Darja Desombre: A mennyei Jeruzsálem szelleme
Darja Desombre: A flamand csempék titka
Darja Desombre: Halálos másolat
Szergej Lukjanyenko: Kvázi
Julian Szemjonov: Halál és drágakő
Arkagyij Vajner – Georgij Vajner: Sötétben tapogatózva
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza