Csokoládé 6 csillagozás

Alekszandr Tarasz-Rogyionov: Csokoládé

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Házkutatás alkalmával a Cseka emberei elfognak egy balerinát. Bizonyítékok hiányában fölmentik. Walz Jelena balerina a Fehér Gárda szolgálatában áll, kém. Zugyin, a kormányzósági Cseka elnöke megsajnálja, gyanútlanul munkát ad neki. Walz hálás. Mindenféleképpen meg akarja szerezni Zugyin bizalmát. Selyemharisnyát ad a szegény, munkássorsból fölvergődött Zugyinnénak, harisnyát ad a két kisgyereknek és csokoládét. El akarja csábítani Zugyint, de ez észbe kap és ellenáll. De nem fog gyanút. Nem hallja valami nagy örömmel, hogy Walz megajándékozta a családját, de úgy érzi, hogy elfogadhatja az ajándékokat minden különösebb lelkifurdalás nélkül.

>!
Európa, Budapest, 1989
228 oldal · ISBN: 9630748924 · Fordította: Katona Fedor

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Doktorbubo>!
Alekszandr Tarasz-Rogyionov: Csokoládé

Nem vártam, hogy ilyen jó lesz ez a kis könyv, de nagyon tetszett! Az írója maga is a Cseka tagja volt, nem csoda ha rossz néven vették tőle ezt a regényt, ami (bár nem ez volt az író szándéka), elsőként rántja le a leplet a szovjet rendszer embertelenségéről, a hadikommunizmus általa okozott nyomorról, valamint arról, hogy a rendszer már a 20-as évek legelején is élt a koncepciós perek gyakorlatával és teszi mindezt szépirodalmi stílusban! A szerző eredeti koncepciója az volt, hogy bemutassa egy hithű kommunista helyes viselkedését és hozzáállását, egy olyan valakiét, aki a „szent ügy”; a kommunizmus és párt ügyének érdekében képes és hajlandó még a legnagyobb áldozatot is meghozni. Nem véletlen, hogy Demény Pál szerint ez a könyv volt a Csillagbörtönben Rákosi Mátyás és a többi illegális kommunista fogoly egyik kedvenc olvasmánya. Talán ennek hatására kaptak kedvet az 50-es évek konstruált pereihez? Szegény írónak sose bocsájtotta meg a szovjethatalom ezt a regényt, ami összesen csak egyetlen kiadást ért meg, utána tiltólistára került. Végül 1938-ban ő maga is egy koncepciós per áldozata lett, és mint „trockista kártevőt” kivégezték. A könyv azonban nem csak a szovjeteknek, de a náciknak sem nyerte el a tetszését, felkerült az elégetni való, kommunista könyvek listájára. Ennyi talán elég is ahhoz, hogy felkeltsem az érdeklődést ez a kis remekmű iránt!

Gvendolin P>!
Alekszandr Tarasz-Rogyionov: Csokoládé

Zugyin, egy pontosabban meg nem nevezett kormányzóság Cseka elnöke nemcsak szabadon engedi a kémkedési ügybe keveredett balerinát, Jelena Valcot, hanem a magát jól eladni tudó nőnek munkát is ad. Jelena irattáros lesz, hálából (vagy hátsó szándékkal?) csokoládét és harisnyát visz Zugyin feleségének és gyermekeinek. Zugyin ezt helyteleníti, de végül nem adja vissza az ajándékot. Jelena nemcsak a családján keresztül próbál Zugyin bizalmába férkőzni, hanem szerelmet is vall neki, amit a férfi azonban visszautasít. Jelena az iratok rendezése közben olyan esetre bukkan, amiben a vádlottat felmentették, szabadon bocsátását rendelték el, de azt nem hajtották végre. A nő első gondolata az, hogy Zugyinhoz fordul, de aztán más ötlete támad. Felkeresi a családot, és Zugyin nevében megzsarolja őket. Ötletével két legyet akart ütni egy csapással, pénzhez jutni, és megbosszulni a visszautasított szerelmi vallomást. A fehérek által körülvett városban elterjed a megveszthetőség és az elfogadott ajándékok híre. A bolsevikoknak kapóra jön ez a híresztelés, és Zugyin letartóztatásával, majd halálra ítélésével próbálják megakadályozni, hogy a város lakói elforduljanak tőlük (az az érzésem, hogy jól jött nekik ez a pletyka, és maguk gondoskodtak róla. hogy ez szárnyra is kapjon.
Zugyinhoz hasonlóan a szerző maga is a bolsevik forradalom elkötelezett híve, és tevékeny résztvevője, aki a kardot tollra cserélve az első koncepciós per történetét tárja elénk. Zugyin ártatlan, ez barátai előtt is nyilvánvaló, de a köz érdeke (= bolsevizmus győzeleme), nekik és Zugyinnak is mindennél fontosabb, ezért elfogadják, hogy halála szükségszerű és szükséges. Zugyin maga mondja a 105. oldalon: „Az én sorsom nem számít, nekem csakis a mi sorsunk a fontos.” A Zugyin sorsáról döntő emberek egyike már egyenesen a fehérek kémjének nevezi Zugyint. A könyvben Zugyin személye, gondolatai, vívódásai a legfontosabbak, ezért a háttérinformációk (kémhistória, pletyka terjedése, stb.) épp hogy csak megjelennek a könyvben. Taraszov könyvét olvasva egyáltalán nem érezni, hogy egy közel száz évvel ezelőtti könyvet tart kezében az olvasó. Zugyin időnként szinte egy pszichológus szemével elemzi önmagát, az emberek (pl. felesége) hozzáállását. Igazán kár, hogy először és utoljára közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1898-ben jelent meg a könyv.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Robert Moore: Kurszk
Jodi Picoult: A nővérem húga
Julia Lewis Thomson: Többek között
Katherine Arden: A lány a toronyban
Tillie Cole: Raze – Letarol
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Szolomon Volkov (szerk.): Testamentum
Jefroszinyija Kersznovszkaja: Mennyit ér egy ember?