Ivan ​Gyenyiszovics egy napja 587 csillagozás

Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az „ismeretlen” Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át… A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra… (tovább)

Eredeti cím: Один день Ивана Денисовича

Eredeti megjelenés éve: 1962

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Populart Füzetek Interpopulart · Európa Modern Könyvtár Európa · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
Helikon, Budapest, 2018
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790754 · Fordította: Wessely László
>!
Európa, Budapest, 2013
358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796507 · Fordította: Wessely László, Elbert János, Katona Erzsébet
>!
Európa, Budapest, 2011
358 oldal · ISBN: 9789630791250 · Fordította: Wessely László, Elbert János, Katona Erzsébet

8 további kiadás


Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Ivan Gyenyiszovics Suhov · Bujnovszkij · Jan Kildigsz · Matrjona Vasziljevna

Helyszínek népszerűség szerint

tajga


Kedvencelte 71

Most olvassa 18

Várólistára tette 302

Kívánságlistára tette 167

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

A történelem embercsoportok egymás közti viszonya az idők során. A különböző események közösségek hatalmának érvényre juttatását testesítik meg. Politika és háborúk, s ha épp nincs háború, a belső ellenséget győzik le az erősebbek. Merthogy a XX. század közepéig biztosan az erő dominál. S ha kikiáltunk valakiket ellenségnek, azokat megbüntetjük, vagy megsemmisítjük. Számos ilyet élt meg az emberiség történelme során. Ilyen az egykori Szovjetúnióban, Sztálin uralma alatt a gulag egy táborában Ivan Suhov egy napja is. Fizikai és mentális erőszakkal teli, amit fájdalommal és megaláztatással tűrni kell, mert lehet még rosszabb is. A cél a túlélés, s mindent ez alá kell rendelni mély alázattal. Kiemelkedő, időtlen, szÍvfacsaró alkotás egy megérdemelten Nobel-Díjastól.
A könyvet még Apám révén olvastam, s került a végén birtokomba. Nagyra tartotta Szolzsenyicint, s én sem vélekedem másként.

Rituga P>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Szolzsenyicin neve garancia arra számomra, hogy minőséget, értéket veszek a kezembe. Tudtam, hogy nem egy habkönnyű történetet olvasok, mégis mázsás súlyú kisregényt kaptam. Embernek maradni az embertelenségben. Egész nap életben maradni. Érezni a mardosó éhséget, vágyakozni egyetlen falat kenyérre. Csak egy kicsit átmelegedni. A sivár kilátástalanságot, monotonságot elviselni csak még egy kicsit. Még most is azon gondolkodom, hogy lehet ezt ép ésszel évekig, évtizedig elviselni, túlélni és nem feladni?

csgabi P>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Három dolgot éreztem végig, amíg olvastam ezt a kisregényt: a hideget, a fáradtságot és az éhséget. Évekig egy munkatáborban élni, túlélni; megélni az ottani körülményeket embertelen. Ivan mégis képes embernek maradni, ahogyan sokan körülötte. Szegény, nem követett el semmit, csak megszökött az ellenségtől, hogy aztán egy talán még kegyetlenebb ellenség karmai közé kerüljön.
Szolzsenyicin nem használt nagy szavakat. Egyszerű szavakkal akkorát ütött, hogy az arccsontom sajgott a történet öklétől.

10 hozzászólás
Bélabá>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Nehéz mit mondani, nem könnyű szavakat találni azokra a borzalmakra, amit Szolzsenyicin megírt első kisregényében. Döbbenet, hogy miket kellett átélni a szibériai foglyok tízezreinek. Mondhatom költőien, hogy micsoda lágerfreskó ez a mű, de nem illik hozzá az a felmagasztalt hangnem. Azért, mert annyira lesújtó, mélyen gyomorszájon vág minden mondata. A szovjet hatalom erőfitogtatása abban mutatkozott meg miként tiporjuk el az emberek millióit… Kényszermunkatábor, Málenkij robot.. Elképesztő, hogy mennyi minden fért bele Ivan Gyenyiszovics Suhin egy napjába. Hajnali öttől, este tízig események sora, amit a főhős jó napnak tartott a végén. Ezzel az eseménybőséggel egy kicsit Sánta Ferenc Húsz órája jutott eszembe. Abban a kisregényben is rengeteg esemény történik, igaz, ott húsz különálló órában és nem egy nap alatt.
Ez a világ majdnem ugyanaz pepitában, mint a náci lágerek… Olvastam arról is megrázó könyveket, például Simon Magda: A nagy futószalagon – Riport a halálról, vagy Nyiszli Miklós megrázó írását a lágerorvosi munkájáról. Borzalom mindegyik ilyen történet. Szolzsenyicin szerencsétlensége, hogy a Gulag szigetvilágról szóló monumentális munkája megírása után megfosztották állampolgárságától és kiutasítottak a SZU-ból. Úgy tudom, hogy a Novij Mir (Új világ) című lapban adtak ki a későbbiek során szamizdatot Szolzsenyicintől. Ez a kisregénye kegyetlen, embertelen és megrázó, csak erős idegzetűeknek! Mivel annyira élethű, ezért nem is érdemelhet alacsonyabb csillagozást az ötösnél (4,8 pont).

8 hozzászólás
Jagika P>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Próbálom összeszedni a gondolataimat a könyv kapcsán, de nem igazán sikerül. Hasonló érzésem volt a Rákosztályt olvasván: borzadály, megdöbbenés, hihetetlenkedés az, ami leginkább megfogalmazódik bennem az emberi szenvedéstörténeteket olvasván. És természetesen a kérdések sokasága… Miért ennyire kegyetlen az ember? Honnan van az áldozatokban ennyi erő az életbenmaradáshoz? Hogy maradhat ember valaki az embertelenségben?

3 hozzászólás
DaTa P>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Suhov most nem haragszik senkire, semmire: se a hosszú ítéletre, se a hosszú munkanapra, arra se, hogy megint nem lesz vasárnap. Most csak egyet gondol: túléljük! Túlélünk mindent, s Isten segítségével minden véget ér!

1 hozzászólás
entropic P>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Olvastam egy csudásan szatirikus értékelést erről a goodreadsen, az értékelés írója magát valami elkényeztetett tizenéves p*csnek tettetve arról írt, hogy: hát igen, az utóbbi néhány vakációja a családjával pont olyan volt, mint Ivan Gyenyiszovics egy napja. (Persze voltak, akik nem értették a szatírát.)
De most komolyan, erről én mit írjak meg mihez hasonlítsam?
Írjak olyanokat, hogy Dánia / Csehország / ez a kib*sz*tt homeoffice börtön, és hogy vágom, hogy van ez Ivan Gy-vel? Azért van még némi realitásérzékem, úgyhogy nem, nem írok ilyet.
Vagy olyanokat, hogy de jó, hogy van kajám, és hogy épp most dobtam ki valami gyanús, pár napos cuccost, mert az már biztos nem jó, és hogy most akkor szégyellem magam ezért? Nem szégyellem igazán.
De akkor meg mit írjak?
Szerintem néha a legjobb nem írni semmit. És tök jó, hogy amikor épp semmire nem bírok figyelni, akkor jön egy ilyen Ivan Gyenyiszovics, és akkor kiderül, hogy mégis van, amire tudok figyelni. Gondolom, az ilyesmi az irodalom csúcsa. Ahol rohadtul nem számítok én, és nélkülem meg az összes iderángatott (létező vagy nem létező) személyes kapcsolódási pontok nélkül is ennyire egyértelmű, hogy ez mennyire – jó.

Kozmikus_Tahó>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Ez az a könyv, amit miután befejeztem, csak ültem, bámultam magam elé és arra gondoltam: Mégis hogyan van pofám ennyit nyavalyogni az életemen, mikor mindenem megvan?! Szerető család, étel – ital, meleg szoba, ingóságok…hogyan merek akár egy másodpercig is elégedetlen lenni…?

Végtelenül szégyellem magam…

Alekszandr Szolzsenyicinre azt hiszem, nem tudok szavakat találni, de – ami azt illeti – nem is akarok. Csak annyit mondanék, hogy a pozitivitás és az emberség egy egészen új, magasabb szintjét tárta elém, ezzel pedig példaképpé avanzsálódott a szememben.

tamachan>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Habár kevesebb, mint 200 oldalról, illetve mindössze egyetlen napról beszélünk, nem lehetett vele gyorsan haladni. A lapok átadják azt a fájdalmat, reménytelenséget, monotonságot, igazságtalanságot – és még sorolhatnám –, ami egy ilyen munkatáborban szinte kézzelfogható. Éreztem a hideget, amit leírt. Éreztem a fáradalmakat, amiket a hajdani munkások is. Megviselt, arcon ütött, földbe tiport, majd otthagyott egymagamban a kietlen tájon, ahol nincs kegyelem. Fantasztikus, de brutális könyv.

AeS P>!
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja

Azt fogadtam meg 2019-re, hogy nem maradok le az értékelésekkel, és lám, az év harmadik könyve már úgy megfeküdte a gyomrom, hogy majdnem egy hónapon át képtelen voltam róla normális értékelést összehozni.
Az évet nehéz könyvekkel kezdtem, a lágerregénnyel párhuzamosan egy naplót is olvastam Berlin ostromáról. A XX. század aljas volt, és sokan, sokat szenvedtek és küzdöttek azért, hogy verseikben, naplóikban, visszaemlékezéseikben és regényeikben részleteiben megmutassák ezt az aljasságot. A XXI. századtól pedig az lenne az igazi aljasság, ha a bűnöket meg nem történtté, a múltat fel nem dolgozottá, a könyveket el nem olvasottá tenné. Reméljük a legjobbakat.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Rawalpindi>!

A jóllakott ember nem érti meg az éhezőt.

110. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989

Lunemorte P>!

A fogoly gondolata – az se szabad.

37. oldal, Ivan Gyenyiszovics egy napja

fülcimpa>!

Aljoska hallja, hogy Suhov hangosan „hála isten”-t mond, és odafordul hozzá:
– Látja, Ivan Gyenyiszics, a maga lelke is vágyik arra, hogy Istenhez fohászkodjék. Miért nem engedi hát szabadjára ezt a vágyát?
Suhov Aljosára sandít. Melegen csillog Aljoska szeme, mint két gyertya fénye. Suhov felsóhajt.
– Azért nem, Aljoska, mert az imák, akárcsak a kérvények, vagy nem jutnak el, ahová kell, vagy ha el is jutnak: „Kérését elutasították.”

valdezier>!

Ide figyeljen, a művészet lényege nem az, hogy mit , hanem hogyan.

69. oldal

psn >!

Az éjjeli álmot leszámítva a táborlakó csak a reggeli alatt tíz percig, no meg az ebéd meg a vacsora alatti öt-öt percig él igazán önmagának.

18. oldal

Még1Fejezet>!

Csikorgott a fagy. Csípősre marta Suhovot, és köhögésre ingerelte. Kint huszonhét fok volt, Suhovban harminchét. Majd eldől, melyik az erősebb.

24. oldal

cassiesdream>!

Egy lángész nem a zsarnokok szája íze szerint alkotja művét!

79. oldal

Adrienn_ka P>!

A munkának, akárcsak a botnak, két vége van: ha talpig embernek
csinálod, legyen jó minőségű, ha ostobának, akkor csak tessék-lássék
végezd.

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Háború és béke
Kertész Imre: Sorstalanság
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Vladimir Nabokov: Pnyin
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
John Steinbeck: Egerek és emberek
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Johann Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
D. H. Lawrence: Lady Chatterley és a kedvese