A ​pokol tornáca I-II. 37 csillagozás

Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II. Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II. Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.

Az időpont: 1949 decembere. A tét: megakadályozza-e a magas rangú szovjet diplomata, hogy a Kreml kezébe kerüljön az atombomba titka, elkészül-e Moszkva I. számú szakbörtönében, a saraskában a világ legtökéletesebb lehallgatókészüléke.
Szolzsenyicin 1955 és 1958 között írott regénye az egy hónapos jelenetben az 1917 óta zajló történelmi fejlődés valamennyi lényeges kérdését felveti, és rendkívül szuggesztív módon megválaszolja. Nem véletlenül mondják a kritikusok e regényt a XX. századi orosz élet enciklopédiájának, Szolzsenyicin mestere Lev Tolsztoj szellemében építi fel monumentális művét, nagy formátumú hősöket teremt, filozófiai alapkérdéseket feszeget, olyan helyzetekbe állítja szereplőit, hogy a legfontosabb emberi döntéseket kelljen meghozniuk.
A pokol tornáca a XX. századi orosz nyelvű irodalomban olyan szerepet játszik, mint Gogol A köpönyegje száz évvel korábban, a mai irodalom megannyi alkotója e műből merített, ki látásmódot és bátorságot, ki motívumokat és helyzeteket.

Eredeti cím: B круге первoм

Eredeti megjelenés éve: 1968

>!
Európa, Budapest, 2008
1040 oldal · ISBN: 9630784504
>!
Magvető, Budapest, 1990
772 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631417492 · Fordította: Makai Imre, Szabó Mária

Enciklopédia 125

Szereplők népszerűség szerint

Sztálin · Dmitrij Alekszandrovics Szologgyin · Gleb Vikentyics Nyerzsin · Ilja Tyerentyevics Horobrov · Illarion Pavlovics Geraszimovics · Innokentyij Artyomjovics Vologyin · Kondrasov-Ivanov · Kun Béla · Lev Grigorjics Rubin · Nagyelasin · Rajk László (1909-1949) · Rosztyiszlav Vagyimics Doronyin · Scsagov · Szpiridon Danyilics Jegorov · Tito · Valentyin Martinics Prjancsikov

Helyszínek népszerűség szerint

Szovjetunió


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Lipe>!
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.

"Szemem csukott a csalfa fénynek,
e távolt sejtető remények
Rezzentik lelkem húrjait."

Tolsztoj Oroszországa már nem idegen számomra, de Szolzsenyicin pokla és annak tornáca meggyőzött arról, hogy itt is megtalálhatom azt a hangulatot, amit szeretek.
Szokatlan volt a regény bontása, nehezen is akart összeállni, ettől függetlenül minden rész, minden kitérő nagyon lekötött. Szinte bosszús voltam, amikor ott kellett hagyni Innokentyijt és nagybátyját az ütött-kopott kis házacskában, de azonnal huppantam is bele a Saraska furcsa világába és nem győztem kapkodni a fejem. Annyi igazságtalanság, nehéz sors, lemondás, beletörődés és feketeség van ezek a sorok között, hogy nehéz most szavakat találni. Amikor viszont Gleb azt mondta: „Pitypalatty! Ne sírj!”, vagyis ahogyan ez a fejembe megszólalt, akkor először, még a Nap is kisütött a lapok közül.

eme P>!
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.

A pokol tornáca.
Danténál a meg nem keresztelt erényesek lakják be. Köztük ókori bölcsek, akik egyetlen kíntól szenvednek, a kereszténység utáni vágyakozástól. Szolzsenyicin poklának tornáca a saraska, az elittábor. Itt a jelen tudósai élnek, dolgoznak, vitáznak és bölcselkednek. Meg vágyakoznak egy élhetőbb világ után.
Az Innokentyij telefonhívásával érdekes krimiként, kémregényként induló cselekmény pár napba sűrítődik, 1949-ben vagyunk, karácsonytájt. A helyszín – a volt kolostorban kialakított szaktábor, ahol a foglyok egy hangfelismerő és –azonosító szerkezet kikísérletezésére kaptak parancsot – (akár az időpont) jelképes értelemmel is bír. Szolzsenyicin bőven kiaknázza a keresztény szimbolikát, asszociációs lehetőségeket: a Krisztus-motívumkörbe illeszkedik az időpont mellett a Grál-legendát is felidéző helyszín, a kelyhet őrző várral kapcsolatos viták, az elfogatás, pokolra szállás és a remélt feltámadás hármasságára utaló cselekményszerkezet valamint a háromnapos időtartam és így tovább.
Bár a cselekmény ideje viszonylag rövid, a beleszőtt élettörténetek, felvillantott emlékfoszlányok kitágítják, kibontakozik előttünk a múlt század első fele, széles körképet kapunk a szovjet társadalomról, börtönön, lágeren belüli és kívüli életről, annak abszurditásáról. A gyakran beszélő nevű karakterek pedig egy-egy magatartás, látásmód, típus képviselői, vitáik, beszélgetéseik filozófiára, művészetre, politikára, társadalomra reflektáló elmélkedésekké kerekednek. Talán ez az a pont, ami picit meggyengíti a regényt, túlságosan felszabdalja, lelassítja a cselekményt. Ettől függetlenül az elbeszélő az asszociációs játék segítségével szépen építi fel a történetet, kedveltem a karaktereit is, és külön csemegét jelentettek a Dante és a bibliai vonatkozások mellett a Faustra vagy az Anyeginre való utalások, de érezhető a Dosztojevszkiji-íz is – a bűncselekmény köré való építkezésben, az ebben rejlő lelkiismereti, lélektani, erkölcsi vonzatok kiaknázásában.

Anton_Gorogyeckij P>!
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.

Nem is tudom, miért halogattam idáig, hogy ezt elolvassam spoiler. Fantasztikus könyv! Nekem kicsit a kedvenc tv-sorozatomat, a The Wire-t (Drót) juttatta eszembe, minthogy nem igazán a cselekmény a lényeg (az egész könyv kábé egy hét alatt játszódik), hanem az egész miliő bemutatása (börtön, láger, korabeli Szovjetunió stb.), az összes résztvevő szemszögéből (a raboktól kezdve a börtönőrökön át egészen Sztálinig). És ez nagyon jól sikerült szerintem, mindenkit megismerünk, a gondolataikat, motivációikat, előtörténetüket. Éppen ezért nem értek egyet más értékelőkkel, akik szerint befejezetlen a könyv. Mivel igazán el se kezdődött, nem egy lineáris történetvezetéssel állunk itt szemben, hanem az egész helyzet, a sztálini Szovjetunió bemutatása a lényeg, ilyen és ehhez hasonló történések voltak az egész cirka 30 év alatt folyamatosan. Ahogyan a Drót bemutatta az egész baltimore-i drogbizniszt, úgy a Pokol tornáca pedig a valódi pokol tornácát.

Kallós P>!
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.

Szolzsenyicin Poklának tornácán állva megfogadtam, hogy többé nem keverem a görög mitológiát a dark Soviettel, nem jó ötlet. Különben is, aki korpa közé keveredik megeszik a disznók. Szegény Kirké, sicc. Ezentúl legfeljebb Szolzsenyicint Dosztojevszkíjjel max. ha bírom. :D Dee miről is szól igazán ez a könyv? Ez a történet a már-már klasszikusnak mondható Szolzsenyicin féle fecni irodalomra épül, melyben különálló távoli történeti szálak sokasága fut párhuzamosan, hogy párszáz oldallal később egyetlen nagy képé álljanak össze. Nem véletlen, hogy a Gulag Szigetcsoport két telefonkönyv méretű kötet, és még így is csak vázlatos közelítő képet ad a Gulágok világáról. Persze mindenki más és más képet fog kapni, attól függően mit hozott magával arra az útra melyen Alexander figurái vezetnek bennünket. A könyv cselekménye inkább díszlet a történetekhez melyek önálló életet élnek, hol bevilágítva a Sztálini kommunizmus legsötétebb bugyraiba, hol kitekintést nyújtanak a 17-es februári/októberi forradalom előtti „békeidőkbe”. Nagyon érdekes volt számomra a kontraszt ami az „Ivan Gyeniszovics egy napja” Gulágja és a Saraska filozófiával kipárnázott világa között feszült. A végeredemény persze ugyanaz mindkét helyen csak az út más mely elvezet a túlélést jelentő legbelső világunkba. Aki Bond 007-et várt az csalódni fog (de ezért ne csillagozd le!) mert mindenki másnak felejthetetlen olvasmány!

szabics22>!
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.

Kicsit a fülszöveg, meg az első fejezetek becsapják az olvasót, hogy itt egy pergő kémregényt kapunk némi lágerbeli romantikával fűszerezve. Szolzsenyicintől azonban sokkal többet várnánk, és a regény sokkal több is ennél…
Több tucat szereplővel, rengeteg érdekes és drámai epizóddal, szinte teljes képet rajzol a 20.századi orosz(szovjet) társadalomról, különös tekintettel a sztálini terrorgépezetre. Néha sodró lenduletű olvasmány, alig birtam letenni, de néha annyira beleveszik a részletekbe, a filozofálgatásba vagy annyira abszurdnak találtam a helyzeteket, hogy hetekre félre tettem…Bizony nagyon-nagyon nehezen állt össze a kép! Kifejezetten jónak talán csak az utolsó 150 oldalt mondanám…
De mindent összevetve el kell olvasni! Hogy Sztálin rendszerét egy kicsit is megérthessük,talán ezzel a könyvvel kellene kezdenünk!

Kimmuriel>!
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.

Nem is tudom mit mondjak… Befejezetlennek érzem nagyon, de talán jobb nem is tudni pontosan, hogy mi lett a vége. Helyenként keserűen humoros, maga az egész könyv nagyon tanulságos, rengeteg idézetet írtam ki belőle, szintje ontja magából az olyan mondatokat, amiket többször jól meg kell rágni. Néha nagyon nehéz olvasmány, helyenként pedig annyira pörög, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni. Kíváncsi vagyok, milyen, a témával foglalkozó mű lapul meg még a fiókokban, vagy lett megsemmisítve örökre, és hogy melyek azok a disznóságok, emberi kegyetlenségek, amelyek nagy valószínűséggel már soha nem látnak napvilágot, mert vagy eltüntették az ilyen „hagyatékokat”, vagy pedig egész egyszerűen már nincsen élő krónikása ezeknek a tényeknek, és az emberiség legnagyobb bűnei örökre a szőnyeg alá söpörve maradnak. Döbbenet!

Daniel_Cserhalmi IP>!
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.

Végig úgy éreztem, hogy Szolzsenyicin nem tudta eldönteni, hogy egy dokumentarista könyvet írjon, vagy regény. Így lett ez a könyv, ami kicsit is-is. Azaz van benne történet, de nagyon lassan halad, néhol elveszik, nincs egyértelműen követhető főhős, vagy bármi egyéb. E mellett néha egymás után próbál bemutatni jelenetek formájában életképeket, mely az akkori szovjet börtönrendszert, és az ahhoz kapcsolódó létet mutatja be. Épp ezért a könyv közel háromnegyede borzasztó szenvedés volt, egyedül a végén kezdett összeállni az egész. Amúgy sok érdekes dolog derül ki benne a börtönlétről (nyilván ez volt a publikálás célja a Nyugat felé), máshol viszont unalom. A Sztálin fejezet kifejezetten felesleges. Az utolsó pár oldalra Nerzsin személye ugyan kiemelkedik, de addigra az olvasó már kicsit belefásul. Szóval nem rossz, de nem is jó. a Gulag szigetvilág mindenképp tanulságosabb olvasmány.


Népszerű idézetek

eme P>!

– Amikor régen – még szabadlábon voltam – azt olvastam a könyvekben, hogy a bölcsek az élet értelméről gondolkoztak, meg azon: mi a boldogság, nem nagyon értettem ezeket a részeket. Megadtam nekik, ami kellett: a bölcseknek, státusuknál fogva, gondolkodniuk kell. De mi az élet értelme? Élünk – ez az értelme. A boldogság? Amikor nagyon-nagyon jól érzi magát az ember, ez a boldogság közismert. Hála a börtönnek! Hagyta, hogy elgondolkozzam. Ahhoz, hogy a boldogság természetét megértsük – engedd meg, hogy elemezzük előbb a jóllakottság természetét. Emlékezz a Lubjankára vagy a kémelhárító hivatalra. Emlékezz arra a vizes – egyetlen foltnyi zsír nélkül való –, híg árpa- vagy zabkására! Vajon eszed? Vajon nyeled? Áldozol! Szent remegéssel magadhoz veszed, mint azt a bizonyos oltáriszentséget. Lassan eszed, fából faragott kanalad hegyéről eszed, teljesen belemerülsz az evés folyamatába, csak az evésre gondolsz – és az étel ambróziaként szétárad egész testedben, belereszketsz abba a gyönyörűségbe, amely feltárul előttedezekben a szétfőtt szemcsékben és az őket egyesítő, zavaros folyadékban. És lám, bár a semmivel táplálkoztál, élsz hat hónapot, és élsz tizenkettőt! Hát lehet ezzel összehasonlítani a frissen sült hús durva zabálását?

I. 62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
2 hozzászólás
eme P>!

Azt mesélték akkoriban, hogy lovak helyett a traktor fog dolgozni. Aztán minden az asszonyok nyakába szakadt.

II. 227. oldal

Kapcsolódó szócikkek: traktor
2 hozzászólás
Sli P>!

Micsoda idiótákat nevel a jólét!

732. oldal, II. kötet, 93. fejezet (Magvető, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Innokentyij Artyomjovics Vologyin · jólét
ppeva P>!

Sztálin annyival állhatatosabbnak és szilárdabbnak érezte magát Leninnél, amennyivel a hatvanhat fokos turuhanszki szélesség keményebb az ötvennégy fokos susenszkojei szélességnél. És mit tapasztalt az életben ez az elméleti ember, ez a könyvmoly? Ő nem alacsony sorból küzdötte fel magát, nem élt át megaláztatást, nyomort, éhezést: ha hitványka földbirtokos volt is, de az volt. Száműzetésből egyszer sem szökött meg; ilyen példás magaviseletű volt! Igazi börtönt nem látott, magát Oroszországot sem látta – tizennégy esztendőt emigránsként őgyelgett végig hol itt, hol ott. Sztálin több mint a felét nem olvasta annak, amit az írt, nem tételezte fel, hogy sok okosat szedhet össze.

131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly · Lenin · Sztálin
1 hozzászólás
Sli P>!

– (…) A filozófia bolygóján már rég felfedeztek minden földet! Ha átlapozom a régi bölcsek műveit, az én legújabb gondolataimat találom ott.

52. oldal, I. kötet, 9. fejezet (Magvető, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: bölcs · filozófia · Gleb Vikentyics Nyerzsin · gondolat
ppeva P>!

Ám a KGB-nél megnehezteltek rá a makacssága miatt. Mindentől nem tudja megóvni magát az ember. A raktárban beszélgettek, valaki szidta a szerszámokat, másvalaki az ellátást, megint más a tervezést. Iszaak a száját se nyitotta ki eközben: az igénylőlapokat töltögette ki tintaceruzájával. De valahogy híre ment (valószínűleg így rendezték), mindenki a másikra tolta, végül a 10. pont alapján mindenki tíz évet kapott. Kagant is ötször szembesítették másokkal, de senki se bizonyította, hogy egy szót is szólt volna. Ha az 58. cikkely kicsit szűkebb, kénytelenek lettek volna elengedni. De a nyomozó tarsolyában ott volt még az utolsó tartalék – ugyanezen cikkely 12. pontja –: a feljelentés elmulasztása. A feljelentés elmulasztása miatt húzták rá Kaganra is ugyanazt a tíz csillagászati évet.

412-413. oldal

2 hozzászólás
Sli P>!

A lelkét pedig mindenki maga kovácsolja ki évről évre.
Arra kell törekedni, hogy olyanná eddze, csiszolja a lelkét, hogy emberré váljon.

526. oldal, II. kötet, 66. fejezet (Magvető, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · lélek · önfejlesztés
eme P>!

Minél többet olvas az ember történelmet, annál inkább kedvet kap arra, hogy maga is gazemberré váljék, sokkal előnyösebb dolog! A nagy Hannibált, aki nélkül Karthágót nem is ismernénk, ez a semmi kis Karthágó száműzte, vagyonát elkobozta, lakóházát lerombolta! Semmi sem új… Gnaeus Naeviust már akkor kalodába zárták, hogy ne írjon merész darabokat. Az aetóliaiak, sokkal a mi korunk előtt, hamis amnesztiát hirdettek, hogy hazacsalogassák az emigránsokat, és kivégezzék őket. Már Rómában felfedezték azt az igazságot, amelyről a gulag megfeledkezik: nem gazdaságos éhesen hagyni a rabszolgát, etetni kell! Az egész történelem merő… falás. Ki kit elkap, be is kapja. Nincs sem igazság, sem tévedés, sem fejlődés. És nincsen hova hívni az embert.

I. 116. o.

Kapcsolódó szócikkek: Karthágó
eme P>!

Ahogy a közmondás tartja: nem a tengerbe fullad bele az ember, hanem a pocsolyába.

I. 290. o.

eme P>!

Az első tízesét is teljesen ostoba módon kapta. A háború elején „szovjetellenes agitáció” miatt ültették le – a lakására ácsingózó társbérlőinek feljelentésére (meg is kapták azután). Igaz, kiderült, hogy ilyen agitációt nem folytatott, de folytathatott volna, mert hallgatta a német rádiót. Illetve nem hallgatta, de hallgathatta volna, mert volt otthon erre alkalmas, tiltott rádiója. Igaz, hogy nem volt neki, de lehetett volna, mert képzettségére nézve rádiómérnök volt, s a feljelentés szerint két rádiócsövet találtak nála egy dobozban.

I. 305. o.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Martin Amis: Koba, a rettenetes
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Szvetlana Alekszijevics: A háború nem asszonyi dolog
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe
Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe
Kertész Imre: Sorstalanság
Amor Towles: Egy úr Moszkvában
Oleg Pavlov: Orosz trilógia