A ​Gulag szigetvilág 46 csillagozás

Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Szépirodalmi ​tanulmánykísérlet

1973-ban jelent meg Nyugaton Szolzsenyicin gigantikus műve a sztálini munkatáborokról, mely végleg összezúzta a nyugati értelmiség minden addigi illúzióját a szovjet rendszerrel kapcsolatban. A szerző maga is megjárta a Gulagot – tizenegy esztendőt töltött a Szigeteken –, s beszámol saját élményeiről, ám emellett rabok ezreinek tanúságát gyűjtötte össze művében, mely részint történelmi és szociográfiai munka, részint a XX. század egyik legnagyobb gyalázatának szépirodalmi feldolgozása – tele szenvedélyes haraggal a kommunista diktatúrával, Sztálinnal s hóhéraival szemben, és együttérzéssel az áldozatok iránt.
A lágervilág kiépítése, mint Szolzsenyicintől megtudjuk, már 1918-ban, Lenin hatalomra jutásával elkezdődött, s a szovjet állam végül olyan elnyomó rendszerré változott, mely senkit sem kímélt: gyerekeket, öregeket, nőket, hívőket és hitetleneket, a rendszerrel szembenálló értelmiségieket és meggyőződéses kommunistákat, a németek… (tovább)

Megjelent A Gulag szigetcsoport címmel is.

A könyv kiadásai közül az 1993-as és a 2018-as tartalmazza a teljes szöveget.

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Helikon, Budapest, 2018
2000 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634790761 · Fordította: Soproni András
>!
Európa, Budapest, 2013
664 oldal · ISBN: 9789630796491 · Fordította: Soproni András
>!
Európa, Budapest, 2009
662 oldal · ISBN: 9789630788328 · Fordította: Soproni András

1 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 15

Most olvassa 19

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
KingucK
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Átfogó mű a szovjet embertelen büntető táborokról.
Túl sok információ egyszerre…
Emiatt úgy éreztem néha, hogy az író is ide-oda kap. Nehéz is ezt a hatalmas és szerteágazó történelmi korszakot összezsúfolni egy tanulmányban. Megrázó, felkavaró és hihetetlen… ennyi embert ilyen hosszú időn keresztül és így…
A német koncentrációs táborokról többet olvashatunk, jobban a szemünk előtt van. Az orosz oldalról ugyan van tudomásunk, de szerintem nem sokan gondolunk bele, hogy hasonló kínzások, nagyobb éheztetések ráadásul hosszabb ideig zajlottak ott nagyüzemben (szinte futószalag szerűen). Indok vagy ok nélkül, néha csak azért, hogy meglegyen a létszám, emberek százezreit élve eltemették ezekben a táborokban (átlagosan tíz évre).
Na jó… kiadtam a mérgem… (nagyjából)
Amit az író is többször (fájlalt az emberi sorsokon felül), hogy hány évtizeddel vetették vissza az orosz és volt szovjetbefolyás alatt lévő államokban irodalmat, technikát és társadalmat. Jobb ebbe nem is belegondolni (újabb sötét középkor), mennyi értékes gondolatot és koponyát veszített a Világ!!!
Csak erős idegzetűeknek ajánlom!

5 hozzászólás
>!
kaporszakall
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Nem szeretnék hosszasan öblögetni a könyvről, nekem alapmű; a huszadik századi szovjet történelem nélküle nem ismerhető meg. Ha lenne hat csillag, azt kapná… (a kedvencelés ezzel nem egyenértékű).

Egy dolgot hadd jegyezzek meg, amit – úgy látom – az előttem szólók még nem említettek:

Ha egy mód van rá, a háromkötetes, teljes kiadást olvassátok! Itt – az azonos cím alapján – együtt szerepel a ’zsugorított’ kiadással. Nos, a töpörített változat a hollywood-i filmek gyors schnittjeihez szokott türelmetlen amerikai olvasók kedvéért született, hogy a könyv angolul egyáltalán kiadható és piacképes legyen. Ám minden ilyen beavatkozás súlyos sebeket ejt a művön; nem véletlen, hogy ezt egy amerikai szerző végezte el (akinek Szolzsenyicin az előszóban még köszönetet is mond ezért…). Szorgalmas zsugorítással elérhetjük az egymondatos szinopszist, amit találós kérdés formájában a gimnazisták használnak irodalomórán (’Francia nő unatkozik’, mi ez? Hát Flaubert ’Bovaryné’). Kérdés, mi marad a műből az effajta csonkítás után? Próbáljátok meg gondolatban kiherélni a ’József és testvérei’-t vagy ’A Karamazov testvérek’-et…

Szóval igenis, szánjátok rá az időt a három kötetre! Ez nem Murakami Haruki-féle locsogás, itt minden bekezdésnek üzenete van. Ha valaki sokallja, próbálkozzon először Varlam Salamov novelláival.

>!
Ikarosz
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Igazság szerint a „nem csillagozható” kategória, örök érvényű. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni, megérteni és felfogni, a paranoiás rosszindulat mementójaként.
És hozzátenni(ahogy a zseniális író is a saját idejében hozzáteszi), hogy a GULÁG itt jár köztünk, ilyen vagy olyan formában, de ott rejlik az emberekben akik újra megtennék,csak arra várnak, hogy hatalmuk és lehetőségük legyen rá,hogy ilyen vagy olyan formában, de újra elnyomnák, megaláznák, megnyomorítanák embertársaikat, akiknek csak annyi a bűnük, hogy különbek tőlük.
Sose felejtsük el!
Külön köszönet a kiadónak, hogy méltó formában tárja a művet az olvasók elé.

>!
teemaci
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Kemény volt ez a könyv, nem könnyű olvasmány. Már maga a téma sem az: szovjet lágerélet/munkatáborok, börtönök…. Csak kipihent állapotban, nyugodt körülmények között ajánlom olvasásra. Nagyon kell figyelni, hogy ne vesszünk el a nevek és információk halmazában. Iszonyú nagy munka lehet megírásának a hátterében, minden elismerésem ezért. És az oly találó helyeken és módon belevitt irónia és cinikus megjegyzések miatt is.
Szvetlana Alekszijevics könyvei által már voltak ismereteim a szovjet történelemről, emberekről és életmódjukról, ezt a könyvet viszont alapműnek tekintem a témában.
Sokszor kinyílik a bicska az ember zsebében olvasás közben, ha csak az általam kiemelt példákat nézzük is:
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
És még sorolhatnám. Engem leginkább a kiskorúak fejezet rázott meg.

Végezetül egy mondatot még kiemelnék: “az állam felfalta saját gyermekeit”.

>!
bokrichard
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Nagyon hosszú, nagyon részletes, nagyon informatív. Aki ismerni akarja a történelmet, a múltnak eme rettenetes szeletét, annak ez feltétlen alapmű- már aki kibírja a sok borzalmat.

>!
scapula
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Ha a gulagról szóló könyvet olvasok, mindig meglepődöm, hogy mennyire keveset beszélünk és tudunk róla. Pedig emberek millióit taposta el egy nagyhatalom, mert úgy tartotta jónak. 15-20 éveket kaptak gyermekek mert rosszul írták le valamelyik pártvezérnek a nevét, vagy mert az éhhalál szélén kenyeret loptak. Miközben olvassa az ember, végtelenül tehetetlennek érzi magát. Rossz érezni, hogy csak egy porszem vagy, amit bármikor eltaposhatnak, de azt gondolom ezt érezned is kell, hogy te ne taposs el soha másokat.

>!
sandor_macsi P
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Az első dolog, ami eszembe jut erről a könyvről, a borzalom. Szavakkal kifejezhetetlen a brutalitás, érzéketlenség, az emberi faj tudatos, és eltervezett irtása, amely mellett sajnos azt kell mondjam, Hitler „csak” egy tehetségtelen tanuló volt. Elképzelhetetlen számomra, hogy hogyan tudtak olyan körülmények között emberek évtizedeket túlélni, és belegondolni se merek, hogy milyen lehet egy olyan országban élni, ahol minden nap attól kell rettegni, hogy mikor kerül rám a sor. Kötelezővé tenném ezt a könyvet minden nyugat-európai ember számára, hogy megérthessék, milyen hatalmas kegyben élhetjük életünket manapság. Nyugodjon békében az a több tízmillió, aki sohasem tért vissza a „Szigetekről”…

>!
szabics22
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Bár valamennyire tájékozott voltam a témában, Szolzsenyicin könyve mégis igazi olvasmányélményt jelentett számomra.
Elsősorban Szolzsenyicin személyes sorsa, amit szintén beleszőtt a könyvbe, az olvasmányos stílusa, valamint azok az események amikről én eddig még semmit sem halottam pl. a kengíri láger lázadás, a novocserkaszki tüntetések amit Hruscsov kíméletlenül levert, jelentették a pluszt számomra.
Nagyon megindító az a rövid kis epizód amikor a Gulag magyar krónikásaként emlegetett Rózsás János megjelenik a könyvben. Rózsást 18 éves leventeként hurcolták el, gyakorlatilag a fiatalságát töltötte a lágerben.
Most ide lehetne írni, hogy mindenki olvassa el, tanuljunk belőle, hogy ez soha ne fordulhasson elő! De pontosan tudjuk, hogy diktátorok, diktatúrák mindig lesznek, még a Szovjetunióhoz hasonló sztálini típusú diktatúra is létezik jelenleg a világban! Amelyek azonban idővel megbuknak, csak szükség van ilyen emberekre, mint Szolzsenyicin aki felnyitotta a világ közvéleményének a szemét a Gulag embertelenségével kapcsolatban.
Kevés az öt csillag…

>!
budaijoci
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

A számok csalósak. Amikor azt halljuk valahol, hogy a gulag közel 50 millió ember életébe került, nem is fogjuk fel, hogy ez mit is jelent. Pénzben is sok, nemhogy emberi életekben. Nehéz ezt felfogni. De tudnunk kell, hogy minden egyes szám abban az ötven millióban, egy embert jelent. Tele reménnyel és vágyakkal. Élettel, amit erőszakkal elvettek tőlük. Szolzsenyicin értük szól. Elmondja a történetüket, örök emléket állít nekik.

>!
csizmaziagergely
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág

Ha gyűlölöd az igazságtalanságot, és az erkölcstelenséget, akkor ez a te könyved.
Ha szereted a történelmet, de zavar, hogy a milliónyi emberélet csak statisztikaként jelenik meg, akkor szintén a te könyved. Fájdalmas lesz, de olyan fajta fájdalom, amire már régóta „vágytál”.


Népszerű idézetek

>!
Anton_Gorogyeckij P

Az ember önállósága elleni harcban a szocialista állam először elvette tőle az egyik barátját: a lovat, helyette traktort ígértek neki. (Mintha a ló csak ekevonó, csak igásállat volna, nem eleven barát, bajban és örömben, nem családtag, nem az ember lelkének része!) Hamarosan irgalmatlanul üldözni kezdték másik barátját, a kutyát is. Lajstromba vették, sintértelepre szállították, de leggyakrabban a helyi tanácsok külön osztagai lövöldözték agyon őket. Ennek pedig nem egészségügyi, nem is fukar gazdasági megfontolások jelentették az alapját, hanem mélyebbek: hiszen a kutya nem hallgat rádiót, nem olvas újságot, a kutya afféle ellenőrizetlen állampolgár, ráadásul fizikailag erős, de ereje nem az államot szolgálja, hanem a gazdát mint személyiséget, függetlenül attól, milyen határozatot hoztak róla a községi tanácsban, és miféle paranccsal állítanak be hozzá éjszaka. Bulgáriában 1960-ban egész komolyan azt ajánlották a polgároknak, hogy a kutya helyett tartsanak… disznót! A disznónak nincsenek elvei, annak növeszti a háját, akinek kése van.
Egyébként a kutyák elleni hadjárat soha nem terjedt ki az államilag hasznos nyomozó és őrkutyákra.

II. kötet, 455-456. oldal (Európa, 1993)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Nem a szakmai hovatartozás vagy a foglalkozás dönti el, értelmiségi-e valaki. A jó nevelés és a jó család nem eredményez feltétlenül értelmiségi embert. Értelmiséginek ugyanis csak az tekinthető, aki kitartó, állandó érdeklődést tanúsít az élet szellemi oldala iránt, anélkül, hogy erre a külső körülmények kényszerítenék, sőt akár ezek ellenére is. Értelmiségi az, aki nem másokat utánozva gondolkozik.

II. kötet, 299. oldal (Európa, 1993)

>!
Anton_Gorogyeckij P

A találós kérdés azt kérdi: mi a leggyorsabb a világon? A válasz szerint: a gondolat!
Ez igaz is, meg nem is. Bizony a gondolat néha lassú, jaj, nagyon lassú! Az ember, a nép, a társadalom csak nagy nehezen, megkésve ismeri fel, mi is történt vele. A tulajdon helyzetét.

III. kötet, 265. oldal (Európa, 1993)

Kapcsolódó szócikkek: gondolat
>!
Anton_Gorogyeckij P

Hogy lehetne egyetlen mondattal leírni az orosz történelmet? A megfojtott lehetőségek országa.

475. oldal, III. kötet (Európa, 1993)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Miért lehet valakit büntető elkülönítőbe küldeni? Amiért csak akarnak: nem tetszik a képed a parancsnoknak, nem köszöntél, nem keltél fel idejében, nem feküdtél le idejében, elkéstél az ellenőrzésről, nem azon az úton mentél, amelyiken kellett volna, nem úgy vagy öltözve, ahogy kellene, nem ott dohányoztál, ahol szabad, felesleges holmikat tartottál a barakkban – nesze neked egy, három, öt nap. Nem teljesítetted a normát, rajtakaptak egy spinkóval – nesze neked, öt, hét, tíz nap. A munkamegtagadóknak pedig akár tizenöt nap is adható. És bár a törvény (milyen törvény?) szerint tizenöt napnál több semmi szín alatt nem adható, ezt a tésztát akár egy évre is lehet nyújtani. 1932-ben a Dmitlagban öncsonkításért egyévi büntető elkülönítőt adtak! Ha figyelembe vesszük, hogy az öncsonkítót nem is kezelték, akkor ez a büntetés azt jelentette, hogy a sebesült, beteg embert büntetőzárkába csukták, hogy ott rohadjon egy teljes esztendeig!
Milyen követelmények támasztandók a büntető elkülönítővel szemben? Legyen: a., hideg; b., nedves; c., sötét; d., járjon éhezéssel. Ennek érdekében nem fűtenek (Lipajban még akkor sem, amikor odakint harminc fok hideg van), télire nem üvegezik be az ablakokat, hagyják, hogy a falak átnyirkosodjanak (vagy nyirkos földbe ássák a büntetőzárkának szánt pincét). Az ablakok parányiak vagy nincsenek is (ez a gyakoribb). A rab sztálini fejadagot kap – vagyis napi harminc deka kenyeret, „meleg” ételt – vagyis üres zupát – pedig csak ott-tartózkodása harmadik, hatodik és kilencedik napján. De Vorkuta-Vomban csak húsz deka kenyeret adtak, meleg étel helyett pedig egy darab nyers halat. Nos, ilyen határok között kell elképzelnünk valamennyi büntetőzárkát.
Naiv elképzelés, hogy a büntetőzárkának okvetlenül valami zárkaformának kell lennie, tetővel, ajtóval, zárral. Szó sincs róla! Kurani-Szalában a büntetőzárka ötvenfokos fagyban egy tető nélküli karám volt. (Egy Andrejev nevű szabad orvos: „Én mint orvos kijelentem, hogy ilyen zárkában lehet embereket tartani!”) Szaladjunk át a Szigetvilágon: ugyancsak Vorkuta-Vomban 1937-ben a munkamegtagadók büntetőzárkája négy gerendafal volt, tető nélkül, volt ezenkívül közönséges gödör is. Egy ilyen gödörben (az eső ellen valami rongyot feszítettek föléje) ült Arnold Rappoport, mint Diogenész a hordóban. Az etetés a következőképpen folyt: az ügyeletes, kezében a kenyérdarabokkal, kijött az őrbódéból, és hívta a tetőtlen gerendafalak közé zártakat: „Gyertek a kenyérért!” De alighogy kidugták az orrukat, az őrszem a toronyban azon nyomban vállához emelte a puskát: „Állj, vagy lövök!” A felügyelő elcsodálkozott: „Na, mi az, már a kenyér sem kell? Én el is mehetek.” – A gödörbe meg fentről egyszerűen behajigálták a kenyeret meg a halat az esőtől felázott agyagba.

II. kötet, 442-443. oldal (Európa, 1993)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Tudjátok, mi a legfontosabb az életben, mi a legfőbb titok? Elárulom nektek: ne hajszoljatok délibábokat, vagyont, rangot: a gyűjtés évtizedes idegeskedésbe kerül, ám a vagyon egyetlen éjszaka elkobozható. Éljetek úgy, hogy higgadt fölénnyel nézzétek az életet, ne féljetek a bajtól, ne áhítozzátok a boldogságot, hiszen mindegy: a keserűség sem végeérhetetlen, a gyönyörűség sem feneketlen. Elégedjetek meg azzal, ha nem fagyoskodtok, ha a szomjúság és az éhség nem szaggatja karmaival bensőtöket. Ha nincs kettétörve a gerincetek, ha mindkét lábatok mozog, ha hajlik mindkét karotok, ha mindkét szemetekkel láttok és mindkét fületekkel hallotok – ugyan kit kéne irigyelnetek? És miért? Az irigység titeket magatokat emészt a legjobban. Dörzsöljétek meg a szemeteket, mosdassátok tisztára a szíveteket, és becsüljétek meg mindenekfelett azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok. Ne bántsátok, ne szidjátok őket, ne váljatok el egyiküktől sem haraggal: hiszen nem tudhatjátok, nem ez volt-e az utolsó cselekedetek a letartóztatásotok előtt, s akkor így maradtok meg emlékezetükben!…

I. kötet, 661. oldal (Európa, 1993)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Nem alakult-e ki az elfogulatlan olvasóban olyan érzés, hogy ez a népség úgy fél Krisztus nevétől, mint ördög a tömjénfüsttől vagy a hajnali harangszótól?
Ezért nem békülhet össze soha a mi rendszerünk a kereszténységgel! Hiába is ígérgetik a francia kommunisták.

II. kötet, 398. oldal (Európa, 1993)

>!
Anton_Gorogyeckij P

A filozófusoknak, pszichológusoknak, orvosoknak és íróknak soha jobb alkalmuk nem nyílott, mint a mi lágereinkben, hogy részletesen és nagy népességen megfigyeljék az ember intellektuális és lelki látókörének beszűkülését, az ember állati szintre süllyedését, élőhalottá válásának folyamatát. Ám azoknak a pszichológusoknak, akik a lágerekbe kerültek, többnyire nem volt módjuk a megfigyelésekre: maguk is abba az áramlatba kerültek, amely szarrá és porrá mosta a személyiséget.
Az ilyen életben maradottak közül egyes ortodoxok most emelkedett szellemű tiltakozásokat küldenek nekem: milyen alantas az Ivan Gyenyiszovics egy napja hőseinek érzésvilága és gondolkodása! Hol vannak az ő szenvedésteli töprengéseik a történelem menetéről? (Egyébként megtalálható benne az is.) Egyre a kenyéradag meg a zupa, holott vannak sokkal súlyosabb gyötrelmek is, mint az éhség!
Igen? Vannak? Sokkal súlyosabb gyötrelmek (az ortodox gondolkodás gyötrelmei)? Nem ismertétek ti meg az éhséget az egészségügyi részlegekben meg a raktárakban, nemes gondolkodású ortodox uraim!
Évszázadok óta tudott dolog, hogy a világot az Éhség kormányozza! (Hiszen a ti Élenjáró Elméletetek is az éhségre épül, arra, hogy az éhezők állítólag szükségképpen fellázadnak a jóllakottak ellen.) Az éhség kormányoz minden éhező embert, ha csak az illető nem határozta el tudatosan, hogy meg akar halni. Az éhség, amely arra kényszeríti a becsületes embert, hogy lopni próbáljon („az üres has fütyül a tisztességre”). Az éhség, amely arra kényszeríti a legönzetlenebbeket is, hogy irigyen nézzenek a másik tányérjába, és szenvedve latolgassák, mennyit nyomhat a szomszéd kenyéradagja. Az éhség, amely elködösíti az ember agyát, és nem hagyja, hogy a figyelme másra terelődjék, sem azt, hogy másról beszéljen, mint az evésről, az evésről, az evésről. Az éhség, amely elől már az álomba sem lehet menekülni: az éhező ételről álmodik, és az jár a fejében, ha álmatlanul hánykolódik. Aztán egy idő után már csak az álmatlanság marad. Az éhség, amelytől egy idő után már az étel sem szabadít meg: az ember átfolyó csővé válik, minden étel úgy távozik belőle, ahogy lenyelte.

II. kötet, 225-226. oldal (Európa, 1993)

>!
Anton_Gorogyeckij P

A tárgyak emlékezete tartósabb, mint az emberé.

I. kötet, 595. oldal (Európa, 1993)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Az ember olykor elolvas egy újságcikket, és nem érti, és csak a fejét rázza. Izvesztyija 1959. május 24.: Egy esztendővel Hitler hatalomra jutása után Maximillian Huaket letartóztatták mint a … kommunista párt tagját. Kivégezték? Nem, KÉT évre ítélték. Ezután persze újra elítélték, igaz? Nem, szabadon bocsátották. Mindenki értelmezze, ahogy akarja! Szép csendben éldegélt aztán, és szervezgette az illegális mozgalmat, ennek kapcsán került a lapba a rettenthetetlen bátorságát méltató cikk.

I. kötet, 54. oldal (Európa, 1993)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Herta Müller: Lélegzethinta
Kaldenekker Ferenc: Fogságom naplója
Menczer Gusztáv: A gulág rabtelepei
Nagy Péter: Távol a szülőföldtől
Miklósi Károly: Málenkíj robot 1945–1947
David Remnick: Lenin sírja
Mihail Solohov: A hazáért harcoltak / Emberi sors
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban