E megrázó erejű dokumentumregény megjelenésekor még azokból is kétkedést váltott ki tényeivel, aki a veszélyt vállalva kézről kézre adták a hat részre szabdalt könyvet. Nemcsak a szovjet értelmiségnek a „brezsnyevcsinát” elítélő, a valósággal azonban csak félve szembesülő, közel sem szűk köre riadt vissza a sorokban rájuk tekintő tragédiáktól, de a nyugat-, és különösen a kelet-európai olvasók is.
A Gulag azóta fogalommá vált. nem egyszerűen a személyi kultusz, a sztálinizmus, a brezsnyevi önkény elleni fellépés szükségességének a szimbolumává, hanem a XX. századi embertelenség jelképévé is.
Szolzsenyicin könyve nem egyike a „lágerirodalom” nagyszámú visszaemlékezéseinek, hanem maga a kollektív emlékezet. Emlékezet a múltból és a jelenből, s a jelennél is inkább a jövőhöz szól. A regény hősei – a mai dokumentumregény minden szabályát felrúgva – létező – a mai dokumentumregény minden szabályát felrúgva – létező és létezett személyek, saját névvel. Az eseménysor sem… (tovább)
A Gulag szigetcsoport 50 csillagozás
Megjelent A Gulag szigetvilag címmel is.
Eredeti megjelenés éve: 1973
Enciklopédia 13
Szereplők népszerűség szerint
tudós · Mendel Irma · Nyikolaj Nyevszkij
Helyszínek népszerűség szerint
Kolima · Lubjanka · Nagy Színház
Kedvencelte 11
Most olvassa 24
Várólistára tette 78
Kívánságlistára tette 39

Kiemelt értékelések


Azon gondolkodom, mit írjak, de előttem annyian leírták már: ez egy borzasztó remekmű. Egyhuzamban nem is tudtam elolvasni, annyira tömény és fájdalmas és igaz.


Átfogó mű a szovjet embertelen büntető táborokról.
Túl sok információ egyszerre…
Emiatt úgy éreztem néha, hogy az író is ide-oda kap. Nehéz is ezt a hatalmas és szerteágazó történelmi korszakot összezsúfolni egy tanulmányban. Megrázó, felkavaró és hihetetlen… ennyi embert ilyen hosszú időn keresztül és így…
A német koncentrációs táborokról többet olvashatunk, jobban a szemünk előtt van. Az orosz oldalról ugyan van tudomásunk, de szerintem nem sokan gondolunk bele, hogy hasonló kínzások, nagyobb éheztetések ráadásul hosszabb ideig zajlottak ott nagyüzemben (szinte futószalag szerűen). Indok vagy ok nélkül, néha csak azért, hogy meglegyen a létszám, emberek százezreit élve eltemették ezekben a táborokban (átlagosan tíz évre).
Na jó… kiadtam a mérgem… (nagyjából)
Amit az író is többször (fájlalt az emberi sorsokon felül), hogy hány évtizeddel vetették vissza az orosz és volt szovjetbefolyás alatt lévő államokban irodalmat, technikát és társadalmat. Jobb ebbe nem is belegondolni (újabb sötét középkor), mennyi értékes gondolatot és koponyát veszített a Világ!!!
Csak erős idegzetűeknek ajánlom!


A könyv életem egyik megrázó és meghatározó élménye. Igazából nem is igen csillagozható. Ajánlom mindenkinek, aki hiteles információkat szeretne a szovjet kommunista korszakról és embertelen módszereiről. Bár valamennyire tájékozott voltam a témában, Szolzsenyicin könyve mégis igazi olvasmányélményt jelentett. Könyve által nem lehet megcáfolni a történelmi méretű hazugságokat, napvilágra hozta, az emberiség ellen a bolsevizmus által ténylegesen elkövetett égbekiáltó bűnöket. Megdöbbentően őszinte képet adott a szovjet kényszermunkatáborokról.


Befejeztem vagy szabadultam? Ez utóbbi talán helyénvalóbb. A Milliárd jegyzet könyve ez, amit (mivel hagoskönyv volt) valóban úgy éltem meg mintha egy füstös koszos (jól befűtött) nyárikonyhába mesélt volna nekem az író. Sokszor láttam magam előtt amint a jegyzetei közt turkál, kivesz egy újabb köteget a sokszáz közül és mesél tovább. Ez az érzés a végére egy kicsit nagyon turkálóssá vált. Mintha (ahogy a téma is bonyolódott) egyre bonyolultabb lett volna az érdemi információ kisilabizálása a papírhalomból. És jöttek a történetek szakadatlanul, egy olyan világról mely méltán megérdemli Orwell 1984 víziójának béta verziója címet. Nagy volt.


Először is: a képen szereplő két kötetes borítóváltozattól óvakodjon mindenki, Végh Antal kalózkiadása, rettenetesen rossz, csapnivaló fordításban. Az egyetlen értékelhető kiadás az Európa Kiadó három kötetes változata, az kifogástalan (nem véletlen, hogy gyakorlatilag beszerezhetetlen).
A könyvről írjak? Minek. Alapmű, kötelező olvasmány mindenkinek, aki egy totalitárius állam embertelenségére kíváncsi. Az állam lehetne akár a hitleri Németország is, a lágerek szigetcsoportja ott is megvolt. Talán a legmegrázóbb a könyvben a mindennapi élet leírása, annak ábrázolása, hogy sok ember az embertelen viszonyok közt is meg tudta őrizni emberségét. Ahogy Szolzsenyicin maga is megfogalmazta egyszer: Orwell ott tévedett, hogy a csizma talpa alatt is van élet.
Nem könnyű olvasmány, noha olvasmányos, élvezetesen megírt könyv (a pongyola ellentét szándékos). Ismételve magam viszont: a két kötetes kerülendő, aki azt olvassa el először, csalódni fog, ahogy csalódtak is páran, ahogy látom.


Fura de hiányozni fognak a lágerek, transzportok, agyagbányák, a fakitermelés, a barakkok. Megszerettem/sajnáltam ugyanis szegény „politikai” elítélteket. Megdöbbentő, hogy a népesség 8%-át rabszolgaságra fogták évtizedeken keresztül. Az a fél évszázad kegyetlen butaság, jellemtelen tahók korlátlan hatalma, a hazugság és félelem atmoszférája talán soha sem fog eltűnni az oroszok lelkéből. Ha jól becsülöm több mint 50 évre elveszett számukra a kultúra, szellemi zombik millióivá váltak, kiknek talán nem is volt szabad emberien viselkedni, nehogy gyanússá váljanak és a nyakukba varrjanak egy 58-ast.


Ez egy alázattal összekanalazott adattenger, amiből kiemelkedik a mérhetetlen – és megbocsáthatatlan – emberi kegyetlenség magmája által világra okádott szenvedés művészi vulkanikus szigete. Rendkívül részletes leírás a szovjet kommunista társadalom működéséről, a tőle – úgy tűnik – elválaszthatatlan állami rabszolgatartásról, intézményesített rablásokról és egyéb bűncselekményekről. Bénító tájképek olyan, embernek nem való helyekről, mint az Északi-sarkkörön túli aranybányák, a téli tundrai útépítések, a nyáron szúnyogoktól hemzsegő mocsarak. A bűnelkövetőknek pedig nevei vannak és Szolzsenyicin aprólékosan fel is sorolja őket. Nagyon nagy, hosszú és részletes adatgyűjtő munka előzte meg ennek a monolitnak a megírását.
A GULAG-on, 1918–1956 között, kb. 17-24 millió ember halt meg. Nagyjából dupla annyi, mint a náci koncentrációs táborokban. Érdemes hát legalább akkora, vagy inkább dupla akkora figyelmet szentelni rá. Szolzsenyicin GULAG-könyvei sok türelmet és néha szünetet kérnek. Mert bizony néha le kell tenni és pihenni, mással foglalkozni, hogy ne roppanjunk össze a tények súlyától, milliók kínjainak leírt emlékétől. Kulcsfontosságú könyv.
Népszerű idézetek




Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban.




Kolima pedig a legnagyobb és leghírhedtebb sziget volt, a kegyetlenség sarkvidéke abban a különös GULAG országban, mely földrajzilag szétszórt ugyan, mint egy szigetcsoport, eszmeileg azonban kontinenssé forrt össze. Ebben a szinte soha nem látott, fel nem fedezett országban lakik a rabok népe.
Előszó




A magyar Mendel Irma (1926-ban) szerzett valahogy a Kominternben két jegyet a Nagy Színházba az első sorok egyikébe. Klegel nyomozó udvarolt neki, a nő őt hívta meg. A legnagyobb meghittségben nézték végig együtt az előadást, s ezt követően a férfi elvitte hölgyét – egyenesen a Lubjankába.
I. Börtön ipar 1. Letartóztatás




1945 júniusában minden áldott reggel és este rezesbandák hangját hozta szél a Butirka ablakaira, valahonnan messziről a Lesznaja vagy a Novoszlobodszkaja utcából. Szakadatlanul játszották az indulókat, ugyanazokra zendítették rá újra meg újra.
Mi pedig ott álltunk a sarkig tárt s mégis áthághatatlan börtönablakoknál, a vasalt üvegből készült zavaros-zöld „szájkosarak” mögött és hallgattuk.
213. oldal
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
- Allen Paul: Katyń
- Brian W. Aldiss: Szuperállam
- Charles Gati (szerk.): Zbig
- David Mitchell: Felhőatlasz
- Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom
- Rózsás János: Keserű ifjúság I-II.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima 93% ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág 97% ·
Összehasonlítás - Frederik Pohl: Csernobil 89% ·
Összehasonlítás - Piers Paul Read: Uramisten, mit tettünk! 87% ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II. 89% ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink 96% ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban 92% ·
Összehasonlítás - Jean-Christophe Brisard – Lana Parshina: Hitler halála 78% ·
Összehasonlítás - Donnie Eichar: Halálhegy 88% ·
Összehasonlítás - André Gide: Visszatérés a Szovjetunióból ·
Összehasonlítás