Ruszlán ​és Ludmíla 85% 14 csillagozás

A Ruszlán és Ludmilla, Puskin első nagyobb szabású műve volt, mely az egyébként is lázadó hangú fiatal költőtől egy újabb fricska volt a klasszicizmus képviselői felé. Maga a történet egy verses mese, s mint ahogy a fordító, Fodor András is írja, a mű hasonló a mi János vitézünkhöz. Nem csak a meseszerű téma miatt, de hatása miatt is.
A történetben, Ruszlán a bátor és rendíthetetlen vitéz, áldozatává válik Csernomor gonosz mágiájának, aki elrabolja hősünk menyasszonyát az esküvőről. Természetesen a nőmentés nem megy egyszerűen, azonban a mesék világából elengedhetetlen jó varázsló, pártját fogja az igaz szerelmesnek és segítségére siet a boszorkány, Naína ármányaival szemben. Útját kalandok sora, bűbájok és mesés lények elbeszélései tarkítják. Ruszlán azonban János vitézzel ellentétben kevésbé népmesei ihletésű karakter, inkább egy hős lovag. Az elbeszélésben keveredik ez a lovagi hős szerelmes szerep a népmesei környezettel és az arra jellemző könnyedebb hangvétellel, melybe itt-ott, megkapó bájjal némi gyengéd erotikát hint a szerző.
A történet népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már alig 20 év múlva, opera született belőle, mely a mai napig népszerű darab, majd az idő múlásával több tv mese, film adaptálódott a népszerű orosz történetből. Még most, néhány éve is újabb lendületet kapott Puskin népszerűsítése és az elbeszélés prológusát egy animációs stúdió filmesítette meg, majd több mint 25 nyelven, elsősorban orosz hon nemzetiségeinek nyelvén elérhetővé tette az interneten.* Íme a manysi nyelvű verzió és a prológus magyar fordítása: https://www.youtube.com/watch…

„Zöld tölgy a tenger szögletében,
szinarany lánc a derekán,
s egy tudós kandur nappal-éjjel,
a láncon folyton körbejár:
ha jobbra indul – dalt dalolgat,
ha balfelé – mesét regél.
Csodás az ott: manók bolyongnak,
az ágon tündér üldögél:
ott ismeretlen úton járva
rejtélyes állatok nyoma:
ott kunyhót tart a réce lába,
se ajtaja, se ablaka.
Ott erdő, völgy dús titkú tája,
hullámot hajtó tenger árja,
hajnalban puszta partra hág,
s harminc vitéz pompás csoportja
a tiszta habból kél ki sorba,
hozván a vízi-bácsikát.
Utközben ott királyfi ejt el
fogolyként rettentő királyt,
s a nép előtt a fellegekben,
erdőkön át és vízen át
varázsló hurcol daliát.
Királynő sír ott börtönében,
hű farkas őrzi szóra készen:
kunyhó a vén banyával ott
maga-magától vánszorog.
Zsugori cár ott kincsén virrad,
hazai ott a lég s az illat!
Ott járva mézsört ittam én,
zöldellni láttam parti tölgyet,
alatta kandurt ülni, bölcset,
amint meséiből mesél.
Emlékszem egyre. Ím ez ének,
amit most néktek elbeszélek…”

* A nyelv és tudomány honlapjáról további nyelveken, akár angolul, japánul és kínaiul is elérhető a videó (https://www.nyest.hu/renhirek/a-kandur-25-nyelven-mesel).

Puskintól minden egy csoda. Kell a lelkemnek. Nagyon szeretem az orosz írókat, de Puskin közöttük is különleges helyet foglal el a szívemben. <3

A Ruszlán és Ludmilla kedves, igazi orosz mese, mindennel, ami csak élvezetessé teheti az olvasást. Most nem akarom elemezni, nem is ilyen szemmel olvastam. Egyszerűen csak élveztem, kikapcsolt a legnagyobb pörgés közepette.

Sok tekintetben érdekes volt számomra Puskin ezen műve. Miután elolvastam az Anyegint, most is valami hasonlóra számítottam, de egészen mást kaptam. Talán azért, mert ez Puskin egyik korai műve, sokkal szenvedélyesebb, inkább a szereplők vágyaira nem, pedig a lelkére, mély érzelmeire koncentrál. Másrészt tetszett, ahogy ezt a régi orosz mondát, ilyen verses-mesés formába öntötte, ezzel megteremtve az oroszok máig legkedveltebb népi költeményét.

A Nyugatinál lévő földalatti antikvárium „csak vidd már el”-polcáról van és felettébb tetszett. Nekem nem a János vitéz, inkább Csongor és Tünde ugrott be róla, hiába más a műnem, szóval monjuk, hogy olyan, mintha ezt a kettő ötvöznénk.

Szép a fordítás, a története (mármint a fordításé) meg szintén érdekes. Legközelebb majd orosz eredetiben… :)