Jevgenyij ​Anyegin 42 csillagozás

Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

A ​szentimentális regényeket olvasgató, önmagát regényhősnők helyébe képzelő Tatyjána beleszeret a távoli fővárosból érkező Anyeginbe. A világirodalom egyik leghíresebb levelében szerelmet vall neki, a férfi azonban visszautasítja. Aztán a regény végén a két főhős újra találkozik: ekkor a nagyvilági férjes asszony, Tatyjána kap szerelmes levelet Anyegintől, és ő utasítja vissza a férfit. Bár van még a regényben névnapi ünnepség, rejtélyes álom, tragédiába torkolló férfibarátság, halálos kimenetelű párbaj, mégis egyszerű cselekmény ez. A varázs azonban évszázadok óta tart. Ahogy a magyar irodalom egyik legnagyobb Anyegin-rajongója, Kosztolányi Dezső írta: „Ott áll Tatjána, Olga, Anyegin és Lenszkij, mint egy örökkévaló álomban, mozognak, sírnak és teáznak, egymásra merednek, s úgy rémlik, nem is múlnak el soha.”
Szépirodalmi munkáit minden eddiginél bővebb válogatásban közreadó sorozatunk első kötetében Puskin „klasszikus” verses regényének, a Jevgenyij Anyegin-nek két teljes… (tovább)

Anyégin Eugén és Anyegin címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1833

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Matúra klasszikusok

>!
Európa, Budapest, 2018
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059073 · Fordította: Áprily Lajos
>!
Európa, Budapest, 2013
284 oldal · ISBN: 9789630796286 · Fordította: Áprily Lajos
>!
Európa, Budapest, 2008
556 oldal · ISBN: 9789630786263 · Fordította: Áprily Lajos, Galgóczy Árpád, Vas István, Weöres Sándor

7 további kiadás


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Nahát! Szóval ez nem egy kizárólag rózsaméztől csöpögő, rózsaszín habos-babos romantikus szerelmi történet. Pedig meg voltam győződve róla, hogy az. Mentségemre legyen mondva, nekem soha nem volt köztelező, és nem találkoztam vele sem film sem opera formájában – bár ez nem is annyira mentség, ha jól meggondolom.

Na de, kérem, ilyen kellemes csalódást! Hát itt bizony legalább annyi realizmus érhető tetten, mint romantika. Olyan korrajz és kritikai él, hogy mind a tíz ujjad megnyalhatod utána. Ínyencség a javából. Bevallom, engem nem annyira Anyegin és Tatjana karaktere vagy története nyert meg magának, mint inkább az elbeszélő alakja és hangja. Ahogy ő atmoszférát tud teremteni, ahogy ironikus-humoros hangján elénk tárja az egész orosz valóságot, ahogy számtalan utalással beépíti önmagát, művét, korának minden kérdését és problémáját egy szinte banálisnak mondható szerelmi történetbe, ahogy fesztelenül és közvetlenül elcseveg az olvasóval, hát az nem mindennapi. Jut itt mindenkinek a csípősből – talán az egy Tatjana kivételével. És közben milyen remekül építi fel karaktereit, milyen finom érzékkel alakítja például Anyeginünk jellemét, hogy vezeti át az adódó, ám elvetélésre ítéltetett lehetőségek sokaságán egyik semmittevésből a másikba… Gyenge jellem vagy szűk mozgástér? Netán mindkettő egyszerre, vagy esetleg egyik sem? Mintha nem maradna más választás, mint irodalmi klisékben élni, írni és beszélni. Anyegin mintha fel is ismerné a szerepjátszást, aztán mégis saját maga esik a kelepcébe, és kap a végén komoly fricskát a sorstól – az idealizált, ám nagyon is a realitásban mozgóTatjana révén, aki levetkőzve a romantikus-szentimentális regények adta szerepét, meghiúsítja a happy-endet.
A másik oldalon, mintegy kontrasztban Anyegin sorsával és jellemével – a másik főhős: az elbeszélő, a példa arra, hogy ugyanabban a korban, ugyanolyan körülmények közt, hasonló szereposztásban másként is lehet. Persze ehhez nem árt a tehetség sem, ami sajnos Anyeginünknek nem adatott meg. Azért nem kell megijedni, szó sincs öntömjénezésről, van itt öniróniából is bőven. Nagyjából mindenre futja, amire szükség van ahhoz, hogy az olvasó jól elszórakozzon és elgondolkozzon.
Meglepően jó kis regény. Ki gonolta volna.

6 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Gyönyörű történet, amit olvasni balzsam a léleknek és a szépérzéknek, amit néhány strófa erejéig minden nap a kezembe veszek. A ropogó orosz hó, az esti köd, a napon megcsillanó zúzmara, az orosz hétköznapok és emberek történetének egyik legszebb leírását alkotta meg Puskin. A szépség mellett közvetlen, romantikus, mégis realisztikus, kicsit kritikus és lázadó, időnként pedig még humoros is. Ami még kedvesebbé lesz számomra attól, hogy Puskin megszólítja az olvasót.
Először középiskolában olvastam és már akkor is nagyon szerettem. Sok éve nem volt a kezemben, de most hogy végre újra találkoztunk, nem eresztem még egy darabig.

A kötet, amit megszereztem, tartalmazza a szerző és a fordító jegyzeteit is, a fellelt verstöredékeket, a kihagyott kilencedik és a rejtegetett, majd félig megsemmisített tizedik fejezetet is. Sok plusz információt adtak ezek a jegyzetek, de kizökkentik az olvasót az átszellemült állapotból, így „kénytelen” spoiler voltam még egyszer elolvasni, rögtön a befejezés után.

Hála @Alvarando figyelmességének, a filmet is megnéztem, ami az utóbbi időben a második pozitív csalódásom volt filmadaptációkkal kapcsolatban. spoiler Úgyhogy ajánlom mindenkinek szeretettel én is a Fiennes család házi Puskin feldolgozását. :-))

https://www.youtube.com/watch…

2 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Arra emlékeztem, hogy nem tartozott a kedvenc iskolai kötelezőim közé. Sosem szerettem a versben megírt történeteket, főként, hogy – legalábbis számomra – nehezebben olvashatók, néha a rímek egyszerűen kitérítenek a történetből :-D Ugyanakkor úgy vélem, iszonyat nehéz lehet egy ilyen történetet megírni, hát még fordítani!

A történet helyszíne és az orosz téli táj, a pétervári bálok leírása megkapó (szinte várjuk, mikor jelenik meg Raszputyin meg az egyik Romanov :-D)… Anyegin a kezdetektől nem szimpatikus főhős, szegény fiatalúr belefullad a nagy unalomba a sok báli teendői között :-D No, majd felrázza egy picit a megismert új barát, Lenszkij, s az ő révén ismeri meg Lenszkij szerelmét Olgát, s annak mélabús (komoly?) nővérét, Tatjánát, aki persze mai romantikus könyveket simán maga mögött hagyva, egyetlen pillantásra elalél Anyegintől s soha el nem múló szerelembe esik vele :-D (vajon miért?) :-D Persze a csitrit Anyegin visszautasítja (no, itt is látszik, Anyegin tényleg mennyire életunt és közönyös „jószág”, egy valamirevaló férfi hétszentség, hogy hevesen elcsábította volna a vidéki leánykát :-D). Kapunk egy párbajt, hogy legyen még nagyobb a dráma, maradjon teljesen egyedül Anyegin, s legyen majd később miről gondolkoznia. Tatjánát legközelebb, mint hercegi feleséget látjuk viszont, s akkor már Anyegin gyullad lángra (tipikus példáját hozza azoknak a férfiaknak, akik akkor akarnak egy nőt, amikor az már szinte megközelíthetetlen). Én bizony örültem, hogy Tatjána „visszavág”, megérdemelte a sorsát Anyegin.

Alapvetően egy szép szerelmi történet, nagyon szép leírásokkal, sok helyen rengeteg irodalmi utalással, ami kicsit rontja a mű élvezetét, de mindenképpen tisztelendő az egész mű!

1 hozzászólás
>!
DoreenShitQ
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Felkerült a top3: Kötelezők, amik bántottak listára, és ezzel mindent elmondtam róla, amit higgadt fejjel eltudok.
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler

>!
Ikon, 1992
176 oldal · ISBN: 9637948139 · Fordította: Galgóczy Árpád
4 hozzászólás
>!
Beatrice8
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Kötelező
Vagy nem
Én már tényleg nem tudom
De elolvasom, annyira nem hosszú.
Így álltam neki és hát elolvastam. A filmet már 75%-ban láttam mielőtt olvastam volna és a kimaradt középső rész történéseit is ismertem, nem volt újdonság.
Annyira nem volt rossz. Ha be kéne sorolnom, hogy ez jobb vagy rosszabb kötelező, akkor a jobb mellé tenném le a voksot. Sokszor elkalandozott főleg az elején, vagy 6 strófán keresztül beszélt a női lábakról… De megtanultuk aztán, hogy ezek a lírai kitekintések(vagy inkább be) az okai többek között, hogy ez egy versesregény. Pár helyen eltért a filmtől, de úgy gondolom a lényegét és az egész hangulatát annak is sikerült megragadnia. Az valahogy hosszabbanak érződött, mint maga a könyv, pedig ezzel többet szenvedtem. Szerencsére mire meguntam volna a szenvedést, vége is lett, mert tényleg nem hosszú.
Szurkoltam Anyeginéknak, de hát ez nem olyan történet :D.
Nem unalmasan volt írva, ennek ellenére néha mégis úgy érződött, volt, hogy gyorsan és zökkenőmentesen haladt a történet, vagy akár belső monológ, tájleírás aztán voltak benne a már említett döccenők, amikor az író eltávolodott a műtől és ilyenkor elkezdtem unni. Azért egy-egy érdekes dolgot ilyenkor is mondott.
Örülök, hogy elolvastam(egyelőre egyedül az osztályból :D).

>!
Trixi_Adzoa P
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Kötelező ide vagy oda, én egyenesen imádtam. Ez is egy olyan könyv, amit újra akarok olvasni, hogy ne kopjon meg a varázsa. A mai napig áldom – az akkoriban nem igazán szeretett – középiskolás magyar tanárnőmet, aki a világ legjobb kötelező olvasmányait adta nekünk. Általános iskolában is szerettem már olvasni, de az Anyegin és hasonló művek szerettették meg velem a szépirodalmat.
Akármilyen csöpögős romantikus, nem a mai világ nyálas romantikája van benne, hanem egy sokkal realistább, allűröktől mentes változat….és én ezt annyival jobban szeretem, mint a mostani tini romantikát.

3 hozzászólás
>!
gab001 P
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Ez a kiadás rengeteg információt tartalmaz, ami jól kiegészíti az eredeti művet. Bevallom, nem olvastam el mindent. Bár sokkal érthetőbb volt, ha hozzáolvastam a dolgokat, viszont megtörte a lendületet, s nem tudtam annyira élvezni a rímeket és a ritmust. Szóval végül csak azt olvasta, ami felkeltette az érdeklődésemet. Inkább majd valamikor újraolvasom Áprily fordításában is. Olykor zavart, hogy a szerző nem csak Anyeginről mesél, vagyis inkább róla a legkevesebbet. De a végén olyan szépen kikerekedett a történet, hogy már nem is találok semmi hibát a műben. Értem a csodálatot és osztozom benne.

>!
Ikon, 1992
176 oldal · ISBN: 9637948139 · Fordította: Galgóczy Árpád
>!
levendulalány
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Gimnazista koromban olvastam utoljára. alig emlékeztem rá, csak Tatjána levelére…
Nagyon megfogott a „történet” (ami tulajdonképpen nem is olyan lényeges), az elbeszélői hang, a líra és a próza ilyen összegyúrt formája.
Sajnálom, hogy nincs tovább, bár így az olvasó is dolgozhat…
A Matúra Klasszikusok sorozatban viszont sok-sok plusz információt kaphatunk, mely talán kárpótol a mű töredékessége, és rövidsége miatt.
Érdekes, hogy most, másodszori olvasásra sem Tatjána, sem Anyegin nem került közel különösebben hozzám, az elbeszélő annál inkább. Imádtam ezt a stílust, a reflexiókat, az adalékokat az akkori Oroszországról, véleményét irodalomról, nőkről, mindenről.
Puskin most nagyon közel került a szívemhez.

>!
ZolKov
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin

Nagyon tetszett. Annyira romantikus, és annyira realista. Kevesen tudják ennyire élethűen leírni az embert, az emberi lélek apró finom rezdüléseit. Szép és örök történet ez.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1971
250 oldal · Fordította: Áprily Lajos

Népszerű idézetek

>!
Iustitia 

Minél hűvösebben szeretjük,
A nő annál jobban szeret,
S ha hálónkat reá kivetjük,
Fogásunk csak biztos lehet.

Negyedik fejezet

>!
Iustitia 

Nagybátyám, elvek jámbor őre,
Komoly beteg lett, higgyük el,
Jobb ötlet telhetnék-e tőle?

(első mondat)

>!
Iustitia 

S nagy ember nagy minden hibában?
S középszerünknek megfelel,
Hogy csak középszert ismer el?

Nyolcadik fejezet

>!
PaperMoth

Az út fogy. Város kezd kiválni:
Fehér kövű nagy Moszkva int.
Aranykeresztes kupolái
Égőn ragyogtatják a színt.
Ó, hányszor megdobban a szívem,
Ha megpillantottam nagy ívben
Sok régi tornyát, templomát,
A sok-sok kertet, palotát!
Búsan bolyongva, hánytvetetten,
Hordozva honvágy bánatát.
Hányszor gondoltam. Moszkva, rád!
Moszkva!… Mi minden cseng nevedben
S a visszhang, mit csengésed ad,
Orosz szívet hogy megragad!

165. oldal, Hetedik fejezet

>!
PaperMoth

Szerelemnek minden kor áldoz,
De szűz szívnek boldog zavar:
Áldásos és teremtő csodát hoz,
Mint rétnek tavaszi vihar;
Ha szenvedély esői érik,
Az élet nő s újulva érik,
Rügyből pompás virág fakad,
Mely édes, dús gyümölcsöt ad.
De életünk meddő korában
Oly bús, ha vágyaink után
Holt nyom marad bennünk csupán;
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár.

189. oldal, Nyolcadik fejezet

>!
Iustitia 

Ily hűvös észt s ilyen szivet
Gyarlóság rabbá hogy tehet?

Nyolcadik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Victor Hugo: A nyomorultak
Jane Austen: A klastrom titka
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Charles Dickens: Közös barátunk
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
Mary Shelley: Frankenstein