Anyegin 1261 csillagozás

Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

A verses regény főhőse a kor nemesi intelligenciájának alaptípusa, elégedetlenséget érző, de döntésre és ellenállásra képtelen ifjú, a „felesleges ember”, aki kora társadalmától és a néptől egyaránt távol áll, s a kibontakozás útját nem találva egykedvű, életunt. Anyegin figuráján keresztül nemcsak Puskin két száműzetésének, majd a fővárosba való visszatérésének élményei épülnek a műbe, hanem a szerelem, párbaj, bál és színház motívumok hangsúlyos szerepével voltaképpen saját életformáját örökíti meg a kiábrándult dekadencia atmoszférájában. A mű – polifonikus kompozíciója révén – egyúttal hű és tárgyilagos képet rajzol a kor Oroszországának életéről, nemcsak a főváros, hanem a falvak és az udvarházak hangulatát is híven tükrözi. S bár közvetlen politikai vonatkozásai nincsenek, a sorok mögé bújva érezhető feszültséget teremt a forradalom szükségességének vágya.

Anyégin Eugén és Jevgenyij Anyegin címmel is megjelent.

Eredeti mű: А. С. Пушкин: Евгений Онегин

Eredeti megjelenés éve: 1833

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, Populart Füzetek

>!
Akkord, Budapest, 2006
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636450274 · Fordította: Áprily Lajos
>!
M-érték, Budapest, 2004
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 963951991X · Fordította: Áprily Lajos
>!
Akkord, Budapest, 2003
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636450277 · Fordította: Áprily Lajos

31 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Tatjána Larina · Jevgenyij Anyegin


Kedvencelte 177

Most olvassa 53

Várólistára tette 160

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Újraolvasás vége.

Üdvözlet mindazoknak, akik vallják, hogy a romantika kora még nem ért véget. Amikor ilyeneket olvasok, nekem is hasonló érzésem van.* Mert hogy ez a Puskin pont úgy trollkodik, ahogy a posztmodernek szoktak, az biztos. Illetve a posztmodernek úgy, mint Puskin. A magukat posztmodernnek nevezők. Akik romantikusok.

Mert ez az ember így kétszáz oldalban műfaji jellemzőket dekonstruál, meglevő embereszményeket pofoz, újat rak össze, rémálmot ír az orosz népmesék stílusában, eposzi jellemzőket parodizál, társadalmat kritizál, intertextualizál (a kor összes bestsellerét idézi, a szereplőikből maszkokat csinál a saját szereplői számára), beledumál a saját szövegébe, személyesen is szerepelni akar benne, majd felhívja a figyelmet a rímekre, és direkt ellentmondásokat hagy a cselekményben, hogy a végén aztán spoiler

Közben pedig még szép is. Nagyon. Az a fajta szöveg, amelyiktől az ember már megint intenzíven oroszul szeretne tanulni. De most még nem. Ellenállok, és megcsinálom a nyelvvizsgát abból, amit éppen tanulok. Majd utána jöhet más.

Őszintén szólva egyáltalán nem emlékszem, mit kezdtem én ezzel a szöveggel tizenhat évesen. Szerintem nagyon semmit. Ami most tetszik benne, arról akkoriban azt se tudtam, hogy a világon van. Amit érzékeltem benne – azt kesernyés iróniát –, az meg sehogy se tetszett. A nyomorultak volt a nekem való tizenhat évesen, nem a kesernyés irónia meg a kiábrándulás meg a fölösleges ember. Ja, a két levelet megtanultam belőle szorgalmi feladatként, szépnek találtam őket, meg az ötöst is, amit értük kaptam.

Az az irónia. Amellyel jól kicsúfolja az elbeszélő Anyegint is, Lenszkijt is, saját magát is. A Byronon felnőtt Anyegin, aki úgy dönt, hogy őneki is spleen kell, és tizennyolc éves korára mindent és mindenkit un. (Sajnos jóval kevesebb alappal, mint Byron, akinek nemcsak spleenje volt, hanem tehetsége és esze is, ellentétben Anyeginnel.) A német romantikusokon felnőtt Lenszkij, a wertheri megjelenésével, aki halálosan szerelmes a világ legunalmasabb hősnőjébe, és minden lehető vagy lehetetlen helyzetben melankolikus verseket ír.**

Ezt én teljes regényolvasó kamaszkoromban nem bírtam felfogni. Hogy a klasszikus regények hősei időnként leülnek egy rom szélére, és elkezdenek az emberiség hanyatlásán merengeni. Komolyan röstelltem magam, hogy nekem soha a büdös életben egyszer eszembe nem jutott rom szélén ülve merengeni az emberiség hanyatlásán. Igaz, hogy drága tériszonyos apukám véletlenül se engedett volna rom szélére ülni, de ha engedett volna, akkor is a lepkét néztem volna meg a bogarat. Esetleg azon merengtem volna, hogy hogy lehetne azt a puska alakú botot felhozni a gödörből úgy, hogy ne törjem össze magamat. Hjaj, sose lesz belőlem regényhősnő.

Ahhoz felnőtt olvasóvá kellett válnom, hogy rájöjjek: Puskin ezt a hozzáállást finoman, de könyörtelenül kigúnyolja. Még egy ilyen trollt… Anyegin nem egy spleenes, életunt dandy, Lenszkij nem egy hősszerelmes romantikus költő. Ez két szerepjátszó kamasz, éppen olyan, amilyen én lettem volna, ha a lelkifurdalás rávesz, hogy én is merengeni kezdjek az emberiség hanyatlásán. (Meg amilyen voltam is, csak én más szerepeket játszottam.) Méghozzá sajnos a sértődékeny fajtából. spoiler

Meg tudom érteni, hogy ebben a közegben egyedül Tatjánát lehet rokonszenvesként ábrázolni. Ő aztán igazán formabontó, főleg abban a korszakban. Tudja, hogy mit akar, és tudja, hogy akarja megszerezni – az egy dolog, hogy attól nem kaphatja meg, akitől akarja. spoiler Tapasztalatlanságában ugyanúgy szerepeket keres magának, mint a többi szereplő, és nem azt találja, ami megfelelne neki, de abban, amit megtalál, kivívja mások tiszteletét. Magányos, gerinces, következetes. És valószínűleg a legokosabb a szereplők között. spoiler Elég baj is az neki.

Na, hát tényleg jó ez a korai orosz posztmodern… pardon, romantika… pardon, most is romantika van, valamelyik ága vígan fönn tudott maradni, elég sötét korszakok következtek a XIX. századra, a romantika alapszíne meg, ugye, a fekete… szóval jó ez a Puskin, bárhogy nevezzük is, csak nem biztos, hogy mindig van hangulata nevetni az embernek saját magán.

* Sajnos biztos információt legfeljebb időgép birtokában szerezhetnék, ha beállítanám úgy, hogy ötszáz év múlva landoljon, és sikerülne kommunikálnom az akkori irodalomtudósokkal. Már feltételezve, hogy addigra nem irtja ki magát az egész emberiség.
** Azért az nem szép dolog az elbeszélőtől, hogy spoiler

>!
Európa, Budapest, 1977
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630710250 · Fordította: Áprily Lajos
4 hozzászólás
>!
atalant I
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Anyeginem, óh, te kedves!
Mennyi viszontagság s kudarc az,
Mi egykor összefont teveled!
Gimnazistát (orosz-szűzként) nem mulattat
Az efféle verses regény,
Így nem lettünk barátok: te meg én.
Félúton hát elhagytalak akkor; s ma, ím:
Midőn újrakezdtem, elragadott már a rím.
Kamasz-énem ki nem állta, nem csodálta;
Felnőtt-magam megtalálta, érti végre?
Lám, kell néha az irodalmak krémje,
S könnyed művek közé egy-egy poéta.
Szexmániások vagy Szürkék egyesek?
Puskin – mondhatni – jóval helyesebb!

Na, de ha a gimnáziumi Mikulásos névhúzások szintjét belövő, kínos rímelést magunk mögött hagyjuk (már a rímképletet betartani is dögnehéz, mázli, hogy nem vagyok költő, mert a szótagszám és a verselés már nem passzol), akkor elmondanám, hogy kicsit szégyellem, hogy középiskolában nem tudtam végigolvasni az Anyegint, pedig mai szemmel tényleg kellemes olvasmánynak bizonyult. Egyrészt, mert a kánikulában jól esett zúzmarás ágakról és jégvirágokról olvasni, másrészt mert annyi 19. századbeli „pop-kult” utalás van benne, hogy az embernek néha olyan érzése van, mintha a 200 évvel ezelőtti Gilmórlányokat követné nyomon. Hogy nagyjából képbe kerüljek velük, igencsak jól jöttek Puskin, Áprily Lajos (az egyik fordító), illetve a szerkesztő jegyzetei (amelynek helyét -második könyvjelző gyanánt- egy moissonneuse batteuse őrizte nekem). Sok információ elveszett volna nélkülük, így viszont nagyon érdekes volt hozzáolvasni amolyan kiegészítőként. Vajon akkoriban az emberek mindet észrevették? Vajon ma?
Több fordítás is található a kötetben, én ebből csak kettőt (a két teljes fordítást) olvastam el (na jó, futólag azért belelestem a többibe is). Áprily Lajosé volt az első. Ez számomra kevésbé gördülékeny, nehezebben követhető, de nem kevésbé élvezetes –főleg, hogy a jegyzetekben tartalmazta a kihúzott részleteket is, amelyek ilyen-olyan okoknál fogva végül kimaradtak az Anyegin későbbi kiadásaiból (egyesek pedig csak Puskin jegyzeteiben maradtak fenn).
Galgóczy Árpád Anyeginje ezzel szemben a mai ízlésnek kevésbé furcsa. Az ő rímei természetesebben hatnak, így a történet ettől sokkal lendületesebb és élvezhetőbb lesz. Míg a másik verzióban nagyon kellett figyelnem (ez persze talán az én hibám), hogy mi is történik pontosan, addig ennél mintha minden klappolna. Ez vajon összefüggésben lehet azzal, hogy Galgóczy nem használt más nyelvű fordításokat?
Akárhogy is, de megérte újra nekiveselkednem ennek az orosz klasszikusnak. Egyrészt mert nagyon pozitív csalódás volt, másrészt mert bemutatta, hogy mekkora különbség lehet egyazon vers között, ha más-más fordítók veszik kezelésbe. Ráadásul mostmár egyre kíváncsibb vagyok Moszkvára, Szentpétervárra és az orosz tájra.
Talán neki kellene állnom más könyveknek is, amiket kamaszként nem szerettem? Ivan Iljics halála? Uh…

18 hozzászólás
>!
Bélabá P
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Nahát-nahát, ez bizony tetszett és jólesett! Nem gondoltam volna, mert gimistaként nyüszítve, a kötelezősége kínjával szenvedtem végig, ma meg felnőttként, érettebben egy-két fokkal. Klasszikus, szép történet, amely nem véletlen vívta ki a közkedvelt jelzőt és az elismerő hangokat, noha ez pont nem látszik a Molyos pontokon (77%) (ugyanazon ok miatt, amit írtam előbb, és rám is igaz volt egykor.) Ha van egy iciri-piciri szépséghibája (amennyiben ezt egy romantika korabeli könyv esetén fel lehet róni) az a nehézkes nyelvezet volt. Nem egy versszaknak kétszer is neki kellett szaladnom. Most ennyi a véleményem, ülepednie kell még, érni a lelkemben, 4,5 csillag (4,4 pont) a szövegnehézsége miatt.

UI Prózához vagyok szokva, abból is a modern írásokhoz, így egy kicsit nehéz volt az olvasás.

21 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Újraolvasás:
Most is elragadta a lelkemet, de most másképp szeretgettem.
Próbálgattam előkeresni régi orosztudásomat, és úgy játszottam a dallamokkal.
Tatjána továbbra is idegesítő jellem a szememben, aki világát nem tudja, azt sem tudja kit és mit akar.
Sajnáltam Anyegint.

Első olvasás:
Ez most úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér, vagy egy nagy pohár jeges víz ebben a nagy melegben.
Utoljára a gimnáziumban olvastam, igaz, akkor kényszerből, nem is emlékeztem mindenre pontosan.
Most már – volt időm megérni, hogy megértsem – értem a lényeget, érzem az érzelmeket, fájom a fájdalmakat.
Arra viszont határozottan emlékszem, hogy a dallamát már akkor is éreztem, szerintem azon elandalodva olvastam el, mert különben nem biztos, hogy ment volna.
Tatjána levelét még ma is tudom oroszul, legalábbis nagyjából. Sőt, hamarabb ismertem az orosz változatot, mint a magyart.
A dallama most is magával ragadott, és teljesen belefeledkeztem.
Nagyon örülök, hogy újra a kezembe került.

8 hozzászólás
>!
Deziréé
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Még mindig imádom.
Annyira gyönyörűen van leírva minden egyes érzelem ebben a könyvben. Olyan inspiráló ez a könyv a szép szavak miatt.
Romantikus és fájdalmas egyben ez a történet, gimiben is olvastam már a könyvet és a filmet is láttam, de egyszerűen imádom ezt a történetet. Egyik legjobb kötelező olvasmány számomra.
Anyumnak folyamatosan olvastam fel a szebbnél szebb részeket, szegény már lehet unta, hogy állandóan ezzel piszkálom, de ha egyszer annyira szépen van megfogalmazva minden egyes mondat. Imádom tényleg.

>!
lilla_csanyi
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Az elején nem gondoltam volna,
Hogy bármi jót írok majd róla.
Szerény személyem utálja azt,
Mikor a narrátor a műből kiszólogat.
Puskin az első fejezetben még
Büszkén meséli lábfétisét,
Áprily Lajos fordítása
Időnként hajaz a Flinstone családra.

Főhősünk Anyegin, ki annyit tököl mindenen,
Nincs ma olyan épeszű nő, ki jobbra húzná Tinderen.
A legjobb karakter Tatjana, a furcsa lány
Ha köztünk élne most, gothnak mondanám.
Miatta kezdett érdekelni az egész
Mi ezután jött, kitalálni nem nehéz.
Sodort magával eztán a hangulat
Nesztek, a végére, kaptok egy vadludat.

9 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Ez valami…ZSENIÁLIS VOLT!
(Oké, elnézést a hangoskodásért, én sem gondoltam volna, hogy ennyire lelkesedni fogok egy verses regényért, de ez van, srácok :P)

Szerelmes vagyok Alekszandr Szergejevics Puskinba! (Bár, bevallom, szerelmünk nem első – látásos.)
Amikor sikerült beleülnöm a szavai ölébe, sikerült átvennem ezt a finom hullámzást, amit sorai rejtenek és ellazulva, szem lehunyva, lélek – tárva hallgatni őt, annyi szépet, új gondolatot, érdekes kérdéseket kaptam tőle, hogy végtelenül hálás vagyok!

22 hozzászólás
>!
dagikám P
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Hálistenek a végére értem és még életben vagyok. Nagyon nehezen ment az olvasása. A 1.5 csillagot csak azért adtam,mert volt olyan rész a közepén és a végén,amikor értettem is miről van szó. A többi kb 95 %ot csak egymás mellé dobált szavaknak tartottam.

11 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

219 értékelés született eddig itt az Anyeginről. No jó, jelentős részük arról szól, hogy mennyire rühellték ezt középiskolában, mert kötelező olvasmány volt, és a legcsekélyebb mértékben sem sejtették, hogy ez ennyire jó. Mások azóta sem olvasták el, csak kegyetlenül lehúzzák diákemlékeik alapján. Ám még így is marad számtalan értékelés, mely objektíven arra fókuszál, hogy miért is jó Puskin műve. Könnyű volt az íróiknak, mert előttük – a molyon legalábbis – senki sem fogalmazta meg a mondanivalójukat. Amit viszont én mondhatnék a műről, azt már az utolsó szóig elmondták mások. Kínomban persze hosszasan értekezhetnék róla, hogy hány francia kifejezés, vagy kérdőjel szerepel e remekműben, de ehhez nem érzem eléggé nagyképűnek magamat. (Ellenvéleményt egész nyugodtan ki lehet fejteni, nem sértődök meg!) Lényegi mondanivalóval tehát nem szolgálhatok az eljövendő olvasóknak. Csak egy tanáccsal: Kerüljenek megfelelő hangulatba, és hagyják, hogy Puskin költészete a hátára kapja őket és átlebegjenek az egész művön. Aztán persze néha előfordulhat, hogy hirtelen a földre pottyannak. Ott akkor nem kell tovább erőltetni, abba kell hagyni, s várni a következő ihletett pillanatra, amikor tovább lehet lebegni. Ilyen egyszerű.
Végül egy kérdés, mely nem hagy nyugodni:
Miért tragikus minden nagyobb lélegzetű lírai mű?

4 hozzászólás
>!
mandris P
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Ismét egy régi adósság. Ezt vélhetően sok ember legkésőbb gimnáziumban abszolválja, lévén sok helyen kötelező. Nekem sajnos ez az olvasmányélmény (is) akkor kimaradt, és csak most pótoltam. Későn érő könyvmoly vagyok.
Meglepően élveztem ezt a verses regényt, annak ellenére, hogy a történetet még irodalom óráról ismertem. De meglehet, hogy az egyébként sem villanyozott volna föl kellőképpen. Ellenben a többi részlet: a kor társadalmának, városi és vidéki életének, műveltségének, a francia és orosz nyelv viszonyának a bemutatása, meg az olvasó felé történő kikacsingatások nagyon tetszettek.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
About_a_girl

TATJANA LEVELE ANYEGINHOZ

Én írok levelet magának –
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panasz-szavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.

Miért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.

Másé!… A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten…
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem…
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem…
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja…
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem…
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást –
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.

Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében…

64-66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tatjána Larina
>!
Adrienne

Tanjánk orosz volt ösztönében,
S nem tudva, mit miért szeret,
Zord szépségét élvezve, mélyen
Szerette az orosz telet ;
A zúzmarát napos határban,
A szánt, az esti fénysugárban
A friss hó rózsás köntösét,
A vízkereszti est ködét.

93. oldal

>!
Rawalpindi

…álommal, szerelemmel
Minden poéta-szív rokon…

29. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1972

>!
EBrody I

Siet loholva élni, s érezni is siet.
/Vjazemszkij herceg/

(első mondat)

>!
Ailey

A lány, ki vágyott, álmodott,
Most újra él, feltámadott!

181. oldal

>!
Sozora

Tatjanának nagyobb-e bűne?
Mert egyszerűen, naivan,
Gyanútlanul hisz s lelkesülve
Eszményében s álmaiban?
Mert fortély nélkül tud szeretni
S mert vágyait tudná követni?
Mert oly hiszékeny lelkü még,
Mert megáldotta őt az ég
Csapongó, lázas képzelettel,
S van benne bátorság, erő,
Makacssággal szövetkező,
És szív, mely telve van tüzekkel?
A szenvedélyt, mely lengeti,
Meg nem bocsátjátok neki?

60. oldal

>!
márti

Hihet-e hát a szív? Szerethet?
Ki nem csal meg s nem ámit el?
Ki nézi úgy a szót s a tettet,
Hogy mértékünkkel mérlegel?
Van-e, ki rágalmat ne szórjon,
Ki hozzánk dédelgetve szóljon,
Ki véd, ha vétkesek vagyunk,
Kit soha meg nem unhatunk?
Te, délibábok hajszolója,
Ködkép után magad ne vesd,
Te csak magad, magad szeresd,
Regényem tisztelt olvasója!
Méltóbb annál nincs senki sem,
És kedvesebb sincs, azt hiszem.

78-79. oldal

>!
Moranzs

Nem a hideg, kevély világnak,
Neked szántam regényemet.
Bár adhatnék hű barátnak
Ennél méltóbb hűségjelet,
Méltót hozzád, szép tiszta lélek,
Te szárnyaló és egyszerű,
Kiben költői álmok élnek,
S álmaiban élet van s derű.
Vedd elfogult kezedbe, kérlek,
Pár tarka fejezet csupán,
Van köztük bús is, vidám is,
Van népies és ideális;
Kissé gyarló gyümölcs talán:
Sok zsenge s hervadt színü évem,
Mulatság, ihlet s egy sereg
Álmatlan éj, borús kedélyem
S hűvös látás teremtette meg.

(első mondat)

>!
miss_antrophy

Követni mindenütt magát,
Mozdulatát kísérni szemmel,
Nézését fogni s mosolyát
Szerelmes-bús tekintetemmel,
Szavát hallgatva fogni fel,
Hogy tökéletesség a bája,
Lábánál kínban égni el…
Ez, ez a boldogság csodája!
Ettől foszt a sors. (…)

165. oldal, Anyegin levele Tatjanához

>!
Mpattus P

Szeretem még (mit rejtegessem?)
De másnak szánt a sors oda
S hűtlenné nem leszek soha


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Puskin Sándor: Anyégin Eugén
Képes Júlia: Trisztán és Izolda
George Gordon Noël Byron: Byron válogatott művei I-II.
Pavol Országh Hviezdoslav: Az erdőőr felesége
Adam Mickiewicz: Pan Tadeusz
Frederi Mistral: Mirèio
Adam Mickiewicz: Pan Tadeus vagy az utolsó birtokbafoglalás Litvániában
George Gordon Noël Byron: Don Juan
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Nguyễn Du: Kiều története