A ​pikk dáma 89% 83 csillagozás

Ez miért ilyen rövid?
Különben meg ha Puskin nem toporzékol az anyaméhben és bő egy évszázadot késik a világra jövetellel, akkor mágikus realistának tartanák. Így viszont meg kell alkotni a misztikus realizmus kategóriát. Kizárólag az ő számára. Nincs is ennél exkluzívabb írói klub! Egyetlen taggal!

Diákkoromban nagyon szerettem az Anyegint, de többnyire más klasszikus orosz írókat kedveltem igazán. Csehov, Tolsztoj…
Ebben a kötetben A pikk dáma tetszett a legjobban, de szép a többi elbeszélés is.

A MEK-en olvastam el Puskin A pikkdáma című rövid írását. Először olvastam számítógépen szépirodalmat – nem nyűgözött le. A hagyományos könyvvel a kézben valahogy boldogabb vagyok – bármennyire is konzervatívnak tűnik is ez az informatika korában.
Azonban járulékos észrevétel, hogy a MEK word file-ja sok helyen hibás. Nemcsak helyesírási hibák (rövid és hosszú magánhangzók cseréje) de értelmes hiba (szócsere) is fellelhető benne.
Gondoltam – Akunyin kitérőjeként olvasok egy korhű írást, s Puskinra esett a választás. Tetszett a novella – gondolat, fantázia és érzelem-gazdag, Puskin jó stílusban ír – a novellát akár Poe is vállalhatná. Tetszett!

óvatosan a lapokkal ha pikkel rád a dáma (;

Puskinnak kevés köze van ahhoz, hogy hová, mivé lett és pláne hova tart a bölcsészet máskülönben erős és büszke európai országunkban. De ahhoz sok köze van, hogy én miért mentem bölcsészkarra. https://moly.hu/konyvek/mihail-jurjevics-lermontov-korunk-hose/en-es-a-konyv/gregoria-hill és hogy ma sem mennék máshova, csakazért se.

A pikk dáma is egy olyan, hogy majdnem semmi közöm nincs hozzá, és mégis van, a Puskin mennyire g.nya már néha a fiktív nőkkel, és mégsem, rövid, de a hangulata olyan, hogy azonnal elmennél innen akár oda is, csak a hangulatért, a nők a nőért szinte felelősnek érzik magukat, én is, és akkor még a kicsit misztikus szál.

Szeressétek az irodalmat, de rajongva, olvassatok értően, vesszetek bele, olvassatok hozzá, éljetek benne.

Kiváló novella! Nagyon izgalmasnak tartom a kártyák világából merített metaforák és a természetfeletti (?) megjelenését. Érdekes történet, váratlan végkifejlet, megéri elolvasni.

P. Ábrahám Ernő fordítása azonban számomra nem tetszett, de ez persze nem a mű hibája. Aki teheti, inkább Trócsányi Zoltán fordításában olvassa, biztos vagyok benne, hogy az jobb.
Illetve érdemes az Új Forrás folyóiratban közölt pontosabb, modernebb fordítás-részletet is hozzáolvasni – szerintem ez volna a leginkább hű az eredetihez, remélhetőleg teljes egészében is megjelenik majd Hetényi Zsuzsa és tanítványainak munkája. https://ujforras.hu/fustjelek-140/ Itt bevezetésként olvasható a mű fordítási nehézségeinek háttere is, amely egyben egy általános, érdekes képet ad arról, hogy miért hajlamosak még a modern fordítók is „akkori magyar” nyelvre fordítani az akkori idegen nyelvű műveket, annak ellenére, hogy a kettő stilisztikája sokszor teljesen eltér.
Ehhez kapcsolódva még tudni érdemes, hogy a novella eredeti orosz szövege sokkal jobban átadja az értékelésem elején említett „kártyás metaforákat”, áthallásokat. A nyelvi sajátosságok miatt ezek is redukálódtak a magyarban, de néhány leírás és tanulmány kapcsán teljesen tisztán látható, hogy a novella nemcsak a Grófnő, de valójában az egész történet és szereplőgárda tekintetében rájátszik a kártyalapok jelentéseire, a kártyázás kultúrájának jellemzőire.

A fordítással kapcsolatos hosszas gondolatmenetem azonban tényleg ne tántorítson el senkit, abszolút ajánlom a novellát, a fentebb említett dolog inkább „jó tudni” szintű.

Tökéletes korrajz. Rövid mondatokkal, felesleges körítés nélkül. Egyetlen hibája, hogy lehetne hosszabb is.

Nagyon érdekes írásnak találtam A pikk dámát. Ugyanakkor be kell valljam, kicsikét csalódott is lettem, bár a szónak nem a teljes értelmében. Merthogy azzal a fránya előfeltevéssel láttam hozzá az íráshoz, hogy nagyjából tizenöt oldalon készülnek teázni, három oldalon keresztül teáznak, majd utána megmozdul valami, s ezzel együtt véget ér a mű.
Hát ehhez képest rengeteg mozgás, történés és gondolat, akarat – sőt kérem, érzelem – cikázik. Azon a néhány oldalon, amelyet A pikk dáma kitölt és elfoglal, nagyon sok minden előfordul. Sokszor azon gondolkodtam, nem lehet, hogy ez egy amolyan Háború és béke-féle regény vázolata volna? Nyilván, botorság effélén ábrándozni, de azért mégis megkísérti az embert. Kvintesszencia ez a mű – egy korról, társadalmi rétegről, szokásról. Van benne egy icipici realizmus, icipici mágikus vonás… és ettől annyira jó tud lenni!

…és én egész eddig kerülgettem, halogattam az orosz klasszikusokat? Gyerekek! Hát hiszen ez jó!! Ettől nem kell félni!! Gimiben kötelező tananyagként megtanultam, ismertem őket, (Anyegin, Bűn és bűnhődés, stb.) amennyire muszáj volt, de odáig sose vitt a bátorságom, hogy el is olvassak egy Ivan Ilijics meg A csinovnyik halálánál hosszabb lélegzetvételű oroszt egyedüliként szinte, mert egyébként becsülettel elolvastam az összes kötelezőt, még az Egri csillagokat is harmadikban meg A kőszívű..-t hetedikben, pedig ezek nagyon küzdősek voltak számomra És azért lássuk be, egyikőjük halála sem avatott engem azonnali orosz-fanná.
Szóval gyerekek! El kell mondanom, hogy irtó kellemes meglepetés volt. Még élveztem is az olvasást! Hovatovább ki merem jelenteni, hogy 1. Puskin kedvencem lesz, ha tud még ilyet, mint ez, 2. további oroszokra is kíváncsi vagyok.
Tehát kedves orosz irodalomban jártas molyocskák! Érdeklődve várom a további javaslatokat, melyek majdnem teljesen orosz-szűz lelkemet tovább kalauzolják és megkedveltetik velem ezt az általam mostanáig méltatlanul hanyagolt részét a világirodalomnak!

MEK-en sikerült elolvasnom ezt a Puskin novellát. Rövid, tömör, lényegretörő, ugyanakkor bemutatja a korabeli orosz társadalom (főleg a gazdagabb réteg) életstílusát. A pikk dáma értelmezése szerintem kettős, jelenti az egyik kártyalapot, ugyanakkor itt jelent egy idős hölgyet, aki spoiler meghal. Az írás tanulsága, hogy ne akarjunk csak a (kártya)szerencse révén előre jutni és meggazdagodni, illetve, ha már ezt akarjuk, ne fogadjunk el tippeket kísértetektől! A stílus tetszett, tovább is olvastam volna, de tényleg nagyon rövid! Ajánlom mindenkinek!