A ​kapitány leánya 80% 21 csillagozás

Rövidke romantikus történet nagy szerelemmel, hősies megmentéssel, gaz intrikussal és hős katonákkal. Az utolsó oldalak meg aztán tényleg tündérmesébe illenek.

@Szürke_Medve ajánlására olvastam el ezt a könyvet, mert szerinte többet érdemes tudnom erről a korszakról. Régen olvastam, nem hagyott mély nyomot bennem a könyv. Inkább a hangulatára emlékszem, az viszont tetszett. A korszakba bele tudtam helyezkedni, ez pedig fontos ismérve egy jó történelmi regénynek.

Nekem muszáj időnként orosz klasszikust olvasnom, valahogy olyan otthonos érzés kerít ilyenkor mindig hatalmába.
Levonás azért mert a történet kicsit bugyuta és rövid.

Ez a könyv egy mese. Szó szerint annak minden bájával-bűjével és együgyűségével. Kissé fura volt Puskint a prózával összekötni. Kezdek is félni attól, hogy Áprily volt a zseni (egyértelmű célzás az Anyeginre :P). Állítólag ez számítana Puskin egyik fő művének. Hát, ha ez így van, akkor egy darabig pihentetem… szép, meg aranyos, de az én Dosztojevszkij olvasatomhoz szokott elmémnek ez így most kevés :P

Tudom, sok munka, utánajárás, kutatás. De akkor is csak gyerekmese!
Ez még nem jelenti azt, hogy nem érdemes elolvasni, én kifejezetten jót szórakoztam rajta, bár mások voltak az elvárásaim.

A kisregényt Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II. regénye miatt vettem elő. Igaz, hogy ott csak nagyon távoli volt az utalás: az egyik (mellék)szereplő egy (hajós)kapitány lánya ugyanis.
De Puskin világa igazán izgalmas: a nagy orosz télről, a sorsfordító véletlen találkozásokról, a Pugacsov-féle lázadásról, az erőszakos cselekedetekről első kézből, személyes hangú „élmény”-beszámolóból értesülhetünk.
S közben kiderül, hogy az egész történet kettős csavarral van megoldva: a fikciót az adja, hogy egy napló-hagyaték irodalmi átdolgozásaként bocsátja az olvasók elé a szerző ezt a művet.