A ​tűzmadár 8 csillagozás

Orosz varázsmesék
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár

Igazi csemegét jelent Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev (1826-1871) író, irodalomtörténész, néprajzkutató 1855-ös orosz mesegyűjteményének első magyar kiadása. Az európai mesekincs legarchaikusabb rétegéhez tartozó orosz mesék világa talán hátborzongatóbbnak tűnik a magyar népmeséknél, de a mesékbe rejtett jó tanácsok, próbatételek és megoldási technikák valódi bölcseleti anyaggá formálják a meseanyagot. Még vonzóbbá teszi a most közreadott gyűjteményt, hogy Vlagyimir Propp, a híres mesekutató is e meseanyag vizsgálatára építette meseelméletét, példát adva az európai mesék további kutatásához és értelmezéséhez. A kötet – hasonlóan a Grimm testvérek és Andersen meséinek gyűjteményes kiadásához – mind a gyerekek, mind a felnőttek számára számos meglepetést és gyönyörűséget kínál.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2006
460 oldal · ISBN: 9631425371 · Fordította: Hermann Zoltán, Kornél Emília, Molnár Angelika

Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Baba Jaga · Idoliscse · matróz


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
Futóhomok P
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár

A könyv szerkesztő elve borítékolja a hátborzongató és tömény élményt. Hermann Zoltán Afanaszjev klasszikus gyűjteményéből többek között azokat a keményhéjú, nehezen szétbontható varázsmeséket válogatta a kötetbe, amikre Vlagyimir Propp A mese morfológiájában utal. A tartalomjegyzék gondosan feltűnteti kapcsos zárójelben a Propp-féle számozást is, így a mesék elemzései visszakereshetők a magyarul megjelent monográfiákban itt és itt.
A varázsmese műfaji meghatározás a hazai köztudatban okozhat egy kis keveredést, hiszen mi a tündérmeséhez lettünk szoktatva nagyjából attól az időtől, amikor a népmese gyűjtemények szelidített, netán erősen átírt formában felkerültek a gyerekszobák polcaira. Napjainkban viszont sorra ugrálnak le onnan, elérhetőkké váltak a legeldugottabb népek autentikus történetei, így nagyon is szükséges a tágabb jelentéskörű varázsmese kifejezés.
A tűzmadár történeteivel igen lassan haladtam, nem könnyű olvasmány. Cserébe viszont számtalan aspektusból megismerhettem a szláv folklór alap szereplőit: Koscsejt, a domovojokat és természetesen Baba-jagát. Halhatatlan Koscsejben, az ábrázolhatatlansága a legfélelmetesebb. Egyszerűen nem árulják el a mesék, hogyan is néz ki, gonosz lelkét viszont sürgősen meg kell semmisíteni. A jól tartott domovojok, házi manók sosem hoznak bajt arra a hajlékra, amelyben élnek, ám a szomszédoknak nem árt az óvatosság velük szemben. Baba-jaga pedig eddig is a kedvencem volt, a csirkelábakon álló, ablaktalan viskójával egyetemben. (A szibériai nomád vadászoknak voltak ilyen, alul gyökérszerűen szétterülő -innen a csirkeláb – cölöpökön álló, nyílás nélküli kalyibái, amik megóvták az elraktározott élelmiszert az állatoktól.)
„Fordíts hátat az erdőnek és nézz felém!” – parancsolja Baba-jaga. Érdemes megadni a tiszteletet: ebben a halálfejekkel kirakott házikóban, aminek az egyik kerítéslécén mindig pont egy koponyányi hely várja az érkezőt, bölcsesség, útmutatás is rejtőzik.

Gyerekeimnek alapos szűrés-válogatás után olvastam fel a kötetből, a többség tényleg felnőtt mese.

2 hozzászólás
>!
Oriente P
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár

Amikor orosz meséket olvasok, akkor mindig az Ivan Bilibin illusztrációkkal díszített Világszép Vaszilisza varázsát keresem, ami gyermekkorom óta fogva tart. Ezt részben megtaláltam, de a kötet jellegéből fakadóan, csak töredezetten, sokkal csekélyebb hatásfokkal.

A Tűzmadár az egyik legszebb könyv a polcomon, régóta őrzöm és sokszor olvasgattam belőle, véletlenszerűen belelapozva. Az elmúlt néhány hónapban viszont módszeresen átrágtam magam rajta. Az ilyesfajta gyűjteményes kiadásokat nem igazán lehet gyorsan olvasni, csak apránként, legfeljebb kisebb blokkokban, és értékelni sem igazán lehet úgy, mint egy regényt… A mesék egyenként elég rövidek, és a hasonló tartalmú, vagy egyértelműen hasonló hagyományban gyökerező meséket tudatosan egymás mellé helyezték a kötet szerkesztése során. Ez nagyon hasznos a kutatóknak, ellenben kevéssé élvezetes a hétköznapi olvasónak. Azért hangsúlyoznom kell, hogy azontúl hogy (kisebb adagokban) szórakoztató olvasmány volt, sokat tanultam is a Tűzmadárból. Igen hasznosnak bizonyult például a Marija Morevna és a Halhatatlan megértésében is, ami kárpótolt a zötyögős olvasmányélményért.

Hosszan sorolhatnám és elemezhetném a gyűjtésben megjelenő motívumokat, vagy azt, hogy egy-egy jellegzetes mesekarakter (pl. sárkány vagy hattyú) hányféle módon tud megformálódni. Jegyzeteket is készítettem olvasás közben, de végül a mennyiség és sokszínűség legyűrt és feladtam a „tudományoskodó” hozzáállást; inkább csak olvasgattam a meséket egyszerű kikapcsolódás végett. Kiemelem azért a kedvenc motívumaimat, ilyenek voltak Baba Jaga, a csirkelábon forgó kunyhók, az eldobott fésűből (keféből, gereblyéből, stb.) kerekedett erdők vagy kendőrázásból támadt tavak, amelyek egy-egy üldözött hős menekülési útját biztosítják, na és persze a különféle madarak, melyek ha földhöz vágják magukat délceg daliává vagy világszép leánnyá változnak. Különösen érdekesek voltak azok a mesék, amelyek bár részleteikben különböznek, összességükben mégis egyértelműen emlékeztetnek valamely germán hagyományból is jól ismert mesére. Jó példa erre a Bűvös tükör, ami tulajdonképpen egy Hófehérke átirat. Persze, ha jobban leásunk az eredethez, talán pont orosz hagyományból táplálkozik ezekben az esetekben a Grimm-testvérek gyűjtése. Az utószóból egyébként Afanaszjev munkájáról és az orosz mesék kutatástörténetről is tájékozódhatunk.

>!
bfg3 P
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár

Meseolvasó molyok, főleg @Timár_Krisztina ösztönzése okán vágtam bele a könyvbe, ráadásul a „Népmesék napról napra” kihívás keretében – a történetet már elmeséltem az olvasás alatt (spoiler).
És nem bántam meg – lenyűgőző varázsvilágot ismertem meg rajta keresztül, számtalan meghökkentő figurával: a rettentő Idoliscse, a titokzatos Fényes Sólyom, a medve-cár Karachun egytől-egyig sose látott, felejthetetlen figurák (különösen, amíg megfejtettük őket @Arianrhod-dal :) ), s mind őriznek egy morzsácskát az alig ismert ősi szláv hitvilágból. De maradtak rejtélyek is bőven: miért akasztják fel a sárkányt a bordájánál fogva? Miért fürdik a hős, mielőtt agyonverné az ármánykodó leányzót?
És akkor még nem is beszéltünk az emberekről. Hiába hogy varázs és mese, az emberi szereplők kimeríthetetlen sokfélesége képviselteti magát a hősnek beállított (vagy épp közismerten gonosz) kapitális rohadékoktól a bölcs, erős, segítőkész nőkig és férfiakig, akik közt éppúgy megtalálható vitéz, mint talpraesett leányzó vagy bölcs cárné-anyácska.
spoiler
Egyszóval páratlan utazás volt ez, és bár sokáig tartott, sok kitérővel, de ez sem volt baj, mert közben megismertem számtalan egyéb mesét is: perzsa, szász, és a világ minden tájáról gyűjtött történetek akadtak köztük.
És hogy minden kerek legyen, az alábbi karcokban egyenként és kicsit összefoglalva is írtam az egyes mesékről:
https://moly.hu/karcok/1084038
https://moly.hu/karcok/1097276
https://moly.hu/karcok/1185237
https://moly.hu/karcok/1214842

9 hozzászólás
>!
Szentinel
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár

Ha választani egy olyan mesevilágot, amiből szerintem megállás nélkül lehetne történeteket meríteni, akkor én az orosz folklórt mondanám. Ezek a mesék ugyanis egyszerre motiválók és könyörtelenek. Gyönyörűek és véresen brutálisak. Éppolyan meghitten ábrázolják a szerelmet, mint amilyen érzékletesen mutatják be egy gonosz lény széttépését. Fontos példákat mutatnak nekünk. Például hogyan kell egyetlen lövésből leteríteni a gonosz anyóst, röhögve végignézni egy felkoncolást és szakszerűen megenni egy embert. Nyamm. Egyáltalán nem gyermekbarátok, és mégis mindenkinek célszerű elolvasnia legalább néhányat közülük. Kitűnő inspirációt nyújthatnak dark fantasyhez, weird fictionhöz és horrorhoz.

2 hozzászólás
>!
metahari
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár

A legjobb volt továbbajándékozni :) persze nem a könyv miatt, hanem az ajándékot kapó személye miatt, aki ezt magyarul kapta meg, pedig oroszul ismerte az összeset. A mesékből csak a varázslatos mindenttudó sztyeppehangulat maradt meg. Néha a hó is.


Népszerű idézetek

>!
bfg3 P

Te is tudod, mint forog a világ, az okulásodra beszélek. Nem azért, hogy türelmeddel visszaéljek, s ha már folyton szó esik róla, mint férfi a férfival, mint egyik szegény ember a másikkal: hányjuk-vessük meg a dolgot!

66. oldal, Az igaz ember és a hazug

1 hozzászólás
>!
bfg3 P

…visszatért a medve, meglátta az égi magasságokban a sólymot, fejét a nyirkos földhöz dörzsölte, tűz csapott fel és megégette a madár szárnyát. Megperzselődött a sólyom szárnya, földre eresztette a cárevicset és a cárkisasszonyt.

263. oldal, Medve-cár

Kapcsolódó szócikkek: medve
>!
bfg3 P

A Baba-jaga menekülőre fogta, nyakába szedte a lábát: Iván cárevics üldözőbe vette. Már majdnem utolérte, amikor hirtelen a banya egy mély gödörhöz ért, fölemelte a gödör vasfedelét és bebújt a föld alá. Iván cárevics és a fehér lovag rengeteg sok bikát vásárolt össze, megnyúzták, szíjakat hasítottak a bőrükből, azokból kötelet fontak, olyan hosszút, hogy az egyik vége erre, a másik a túlvilágra ért.

181. oldal, Iván cárevics és a mezők fehér lovagja

Kapcsolódó szócikkek: alvilágjárás · Baba Jaga
>!
bfg3 P

„Mit parancsolsz magadnak ajándékba?” – „Egy csókot, szépséges leány!” A cárkisasszonynak se kellett több, verdeső szívéhez szorította a kiráklyfit és olyan csattanós csókot adott neki, hogy biz' az egész hadsereg meghallotta.

76. oldal, A királyfi és a bácsikája

Kapcsolódó szócikkek: csók · királyfi · királylány
>!
Vivarumba

Leugrott a lováról, beszaladt az erdőbe; látja ám, hogy a tisztáson három öregember veszekszik. „Adjisten, öregek! Miért veszekedtek?” – „Ó, derék ifjú! Három varázseszközt hagyott ránk az apánk: a láthatatlanná tévő sapkát, a repülő szőnyeget és a magától lépegető csizmát. Már hetven éve vitatkozunk, de nem tudunk megosztozni rajtuk.” – „Akarjátok, hogy megosszam?” – „Légy olyan jó!” Kereskedőfia Iván megfeszítette íját, belehelyezett három nyilat és különböző irányokba lőtte. Az egyik öregnek megparancsolta, hogy fusson jobbra, a másikat balra küldte, a harmadikat pedig egyenest: „Aki elsőnek hozza vissza a nyilat, azé a láthatatlanná tévő sapka; aki másodiknak, az kapja a repülő szőnyeget; a harmadiké pedig a magától lépegető csizma lesz”. Az öregek elfutottak a nyilak után, kereskedőfia Iván pedig elvette a varázsholmikat és visszatért a társaihoz.
(…)
Végül annál a sűrű erdőnél ereszkedtek le, ahol a jó lovaikat hagyták. Amint leszálltak a szőnyegről, futott feléjük az öreg a nyíllal. Kereskedőfia Iván odaadta neki a láthatatlanná tévő sapkát. Mögötte szaladt a másik öreg – ő kapta a repülő szőnyeget, s végül a harmadiknak jutott a magától lépegető csizma.

335-342. oldal, Jövőt jósló álom

Kapcsolódó szócikkek: három ördögfi
3 hozzászólás
>!
bfg3 P

„Öreg, vidd el Marfusát a vőlegényéhez, de nehogy eltéveszd az utat, vén csont. Egyenesen haladj, onnan aztán térj le jobbra a fenyvesnek, tudod, arra, ahol a nagy fenyő áll egy dombon! Ott aztán add hozzá Marfusát Morozkóhoz. (…) Mit itatod az egereket, hiszen a vőlegény egy valóságos dalia, és még gazdag is! Csak nézd meg, mekkora vagyona van: mind a fenyőerdők, a csupasz ágak és a hamvas nyírfák, irigyelni való otthon, s még ő maga micsoda vitéz!”

10. oldal, Morozko

Kapcsolódó szócikkek: emberáldozat
1 hozzászólás
>!
bfg3 P

Ezután a bolond megszerezte aranyszőrű kocát a tizenkét malacával, az aranyfenyő ágát a harmincadik birodalomból, amelynek ágai ezüstszínűek, rajtuk paradicsommadarak ülnek, királyi dalokat csicseregnek, a fenyő mellett pedig két kút áll, bennük az élet és a halál vize.

432. oldal, Bolondocska Ivanuskáról

Kapcsolódó szócikkek: fenyőfa
3 hozzászólás
>!
bfg3 P

Ekkor így szólt a szipirtyó: „Álljon ki velem Iván cárevics súlyversenyre! Ha én bizonyulok nehezebbnek, én falom fel, ha ő: életemet veheti!” Iván cárevics ráült a mérleg egyik ágára, a banya meg rálépett a másodikra, de olyan erővel dobbantott a mérleg serpenyőjére, hogy Iván cárevics egész az égig repült, egyenesen Nap nővére palotájába, a banya-kígyó meg ottragadt a földön.

8. oldal Nap nővére és a banya

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
1 hozzászólás
>!
bfg3 P

Felnézett a banya és mikor meglátta Iváskót, nekiugrott a tölgyfának, annak, amelyiken Iváskó ült, és rágta, rágta, rágta, s mikor két felső fogát kitörte, rohant a kovácshoz. „Kovács, kovács! Kalapálj nekem vasfogakat, különben megeszlek!” Csinált neki a kovács két vasfogat.

51. oldal, Iváskó és a banya

Kapcsolódó szócikkek: Baba Jaga · fog · kovács
>!
bfg3 P

A mostoha meg lúdváltoztatta Marja cárkisasszonyt, az idősebb lányát pedig beöltöztette, mintha Iván cárevics felesége volna. Hazaért Iván cárevics. Az öreg csősz meg minden nap korán kelt, alaposan mosakodott, fogta az újszülöttet és karján a gyerekkel kiment a tiszta mezőbe egy bokorhoz. Szürke ludak repültek arrafelé. „Ludaim, szürke madaraim! Láttátok-é a csöppség anyját valamerre?" „Láttuk bizony röpülni, egy másik rajban." Repül a következő madárraj. „Ludaim, szürke madaraim! Láttátok-é a csöppség anyját valamerre?" A csecsemő anyja a földre szállt, levedlette egyik bőrét, másik bőrét, karjába vette az újszülöttet, melléből megszoptatta, közben így sírt: „Ma megetetem, holnap megetetem, holnapután pedig a sötét erdőkön, a magas hegyeken túlra repülök!"
Az öregember hazament, aludt a kisgyermek, mint a tej egész reggelig. A hamis asszony pedig korholja az öreget, hogy a fiát a tiszta mezőbe viszi, a hosszú úton kifárasztja! Reggel aztán az öreg csősz megint korán felkelt, alaposan megfürdött és elindult a mezőre. Iván cárevics is felkelt, utána eredt titokban és elbújt a bokorban. Az öregember kiabálni kezdett: „Ludaim, szürke madaraim! Láttátok-é a csöppség anyját valamerre?" „Láttuk bizony, egy másik rajban." Repül a következő madárraj. „Ludaim, szürke madaraim! Láttátok-é a csöppség anyját valamerre?" A csöppség anyja a földre szállt, levedlette egyik bőrét, másik bőrét, a bokorra hajította és nekiállt szoptatni a gyermeket, közben így búcsúzott tőle: „Holnap elrepülök a sötét erdőkön, a magas hegyeken túlra." Visszaadja a fiúcskát az öregnek, s azt kérdezi: „Mi ez az égett szag?" De hiába kereste a levedlett bőröket, Iván cárevics elégette őket. Elkapta Marja cárkisasszonyt, aki abban a szent pillanatban átváltozott békává, aztán siklóvá, majd mindenféle csúszómászóvá, míg legvégül gyíkocskává. Iván cárevics gyorsan kettétörte a gyíkocska testét. A lábait maga elé, a farkát a háta mögé hajította, mire egy fiatal széplány jelent meg előtte.

23-24. oldal, Üszőcske

Kapcsolódó szócikkek: vadlúd
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Világszép Vaszilisza
Pavel Bazsov: Aranyhajszál
Luzsi Margó (szerk.): Mesélj nekem tündérekről és boszorkányokról
Pavel Bazsov: A Rézhegyek Királynője
Hópihécske
Elisabetta Gnone: A sötétség bűvölete
Rosie Banks: Az unikornisok völgye
Szabó Magda: Tündér Lala
Walt Disney – Csingiling és a kalóztündér
Émilie Beaumont – Nathalie Bélineau: Tündérmesék királykisasszonyai