Fandango 4 csillagozás

Alekszandr Grin: Fandango Alekszandr Grin: Fandango

Grin ​különös világával a Bíborvörös vitorlák címû kötetünkben találkozott elsõ ízben az olvasó. Grin a XIX. század romantikusainak hûséges tanítványa, fantasztikum és kaland, álom és valóság ötvözõdik valamennyi alkotásában, alakjai ördögök vagy angyalok, akiket emberfeletti tettekre sarkall a lelkükben élõ gyûlölet és szerelem. Mégis, a legmodernebb írói kísérletek elõfutárának érezzük az 1932-ben meghalt, s mûveiben csupán 1957 után feltámasztott írót. A tudatunkban gomolygó reális és irreális képek és cselekedeteink közti összefüggések szálait keresi, hogy végül a fantasztikus csodák és rejtélyek világából elhozza számunkra a szépet, a jót, a mélységesen emberit. Kötetünkben három, nálunk még ismeretlen kisregényét mutatjuk be olvasóinknak. A Fandangóban egy egzotikus álom, egy varázslat elevenedik meg, a Jessy és Morghianá-ban gonosz ösztönöktõl sugallt testvérgyilkossági kísérletnek lehetünk tanúi, A Hincs kalandjai-ban pedig a vakszerencse kedveltjének, egy könnyûvérû… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 1970
354 oldal · Fordította: Brodszky Erzsébet · Illusztrálta: Kass János

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Rudyard Kipling


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Kkatja>!
Alekszandr Grin: Fandango

Bár a Bíborvörös vitorlákat nem tudta bennem überelni, azért tetszett ez a három kisregény is. Az első a Fandango hasonló húrokat pengetett meg bennem olvasáskor, mint Meyrink Gólemje, az álombéli, időutazós történetével. :)

A kedvencem a második volt a két gazdag testvér története, amelyben a szép húgát megmérgező csúnya nővér gondolatait, dilemmáit, életüket írja meg Grin mesteri jellemábrázolással, finoman adagolt feszültségkeltéssel és egy kis szerelemmel vegyítve.

A harmadikban Hincs urat, nem tudtam megkedvelni, mert semmilyen jellemfejlődést nem tud felmutatni, végig csúszik lefele, akármilyen nagy szerencse is éri, ebben pedig Dosztojevszkij Játékosával éreztem hasonszőrűnek, csak Hincs nem ér fel már az elején sem Alekszej Ivanovics erkölcsi szintjére, bár a végére már ugyanott kötnek ki. Nincs katarzis, nincs visszaút…

Alapjában véve kicsit szomorú hangulatú mindhárom történet, de Grin sok helyütt megcsillogtatja azt a csodás képességét, amivel a természet szépségeit és az élet egyszerűnek látszó, de megismételhetetlen pillanatait fülön tudja csípni és olyan szemléletesen lefesteni, hogy beleborzong az olvasó. :)

Morpheus>!
Alekszandr Grin: Fandango

Az első kisregénye nagyon tetszett, a második közepes, míg a harmadik közepestől kicsit jobb.
Grin írásai hangulatai nagyon erősek általában, nem a történetek, de amikor a történet és a hangulat is találkozik, akkor minden a helyére kerül.
Érdekes volt a harmadik történetben a fiatalember, akit mintha a ma emberéről mintáztak volna, összetéveszti az érzelmeket a testi vággyal, hiába szórakozik, üresség van benne, nem jó semmire, mindentől megcsömörlött…


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Én jól tudok másokat hallgatni; ez a sajátságos művészet abban áll, hogy az ember bólogat, és arca résztvevő, feszült figyelmet tükröz. Úgyszintén ajánlatos időnként kinyitni és becsukni a szájat, mintha ezer és ezer kérdéssel akarnánk a másik szavába vágni, mégis elhallgatunk a lenyűgözően érdekes történet hatására.

Hincs kalandjai

4 hozzászólás
Kkatja>!

Régi módja a tükörből való jóslásnak: két tükröt úgy állítanak szembe egymással, hogy egymást tükrözik; végtelen, csillogó folyosó jön így létre, két oldalát szegélyező gyertyákkal. A jövendőjét kutató lány (csakis lányok foglalkoznak ilyesmivel) a folyosó mélyére meredt – amit ott lát, az történik majd vele.

83. oldal Jessy és Morghiana 1. fejezet

Kkatja>!

Amikor a cigányokat megláttam, önkéntelenül annak az ősi, ismeretlen útnak nyomát akartam megtalálni, amelyen úgy mennek, autók és gázlámpák között, mint Kipling magányosan sétáló macskája : „mendegélt magában, minden helyet egyformának látott, és nem mondott senkinek semmit”. Mit számít nekik a történelem? A kor? Az északi fény? A riadalom? Ugyanazokat a mágikus tekintetű nomádokat láttam, akiket majd 2021-ben lát ugyanez a város, amikor kaucsukba és műanyag selyembe öltözött utódunk kilép a légi villanymotor kabinjából a levegőbe feszülő alumínium utca kis terére.

13. oldal Fandango

Kapcsolódó szócikkek: cigány · jövő · macska · Rudyard Kipling
1 hozzászólás
Kkatja>!

     – Hogyha boldog akarsz lenni, fekete szilván kell élni, a gyomrodban akkor bezzeg virulnak a nefelejcsek.

123. oldal Jessy és Morghiana 9. fejezet

Kuszma>!

Hát figyeljen ide. Itt van például a hiéna és a hattyú. Ez nem igazság. A hiénát mindenki megveti és undorodik tőle. A hattyút mindenki szépnek tartja. Ez nem igazság. A sárrögöt félrerúgja az útjából, a smaragdot ellenben felveszi. Egyik embert szereti, nem tudni, miért, a másikkal hálátlanul bánik. Mindez igazságtalan. Kell, hogy az érzések és az egész világ megváltozzanak.

Hincs kalandjai

Kapcsolódó szócikkek: hattyú
Kkatja>!

…görcsös agytevékenységem következményeként egy nap az történt, hogy kivágtam egy csomag kisméretű, négyzet alakú papírlapot, amilyenekre, valahol úgy olvastam, Balzac szokott volt írni, tollat késztettem kézhez, és nekiültem. Fehér holdfénnyel telehintett ukrán tanyák merültek fel képzeletemben, karcsú derekú hősnők, klasszikus regényhősök, vadászatok elefánthátról, napkeleti mesékbe illő pavilonok, shakespeare-i ruháskosár, turgenyevi öregek besüppedt szája, a Goncourt-ok egyike, Zola szegletes állkapcsa.

337. oldal Hincs kalandjai

Kkatja>!

     – Ezt ingyen is odaadom – kiáltotta, megrázva a festményt. – Ez való a maga ízlésének: húsz rubelért megkaphatja!
    És felém fordítva, arcom elé emelte a képet, egy lélegzet-elállító festményt.

Hosszú szoba volt, tele fénnyel, bal felől repkénnyel, virágokkal körülfont üvegfal. Jobbra zöld plüssel bevont, ódon székek sora fölött, néhány kisebb metszet függött, vízszintes sort alkotva. Messze félig nyitott ajtó. A kép előterében, balról, fénylő tetejű kerek diófa asztalon meg a fényezett üvegekből rakott falon egy ismeretlen keleti város lapos háztetői derengtek át.
     – A „lélegzet-elállító” kifejezés ilyen módon hóbortos jellemzésnek tűnhet fel, hiszen ez megszokott téma, és megoldása híján van nemhogy a feltűnő, de mindennemű eredetiségnek. Igen, igen! És mégis: a képnek ez az egyszerűsége telítve volt a tartós nyári hőség azonnal ható szuggesztiójával. A fény szinte forró volt. Az árnyékok áttetszők és álmosak. A csend – a rekkenő napok sajátságos csendje, telve a zárkózott és túltelített élet némaságával – megfoghatatlanul expresszív kifejezése; a nap a kezemet sütötte, amikor a keretet markolva magam elé tartottam a képet, az ecsetvonásokat kerestem, a színeknek azt a kiábrándító matematikáját, amelyet, egy-egy képet közelről szemlélve, az arcok és a tárgyak helyén látunk.

19. oldal Fandango

Kkatja>!

    Félek az éhségtől; gyűlölöm és félek tőle. Eltorzítja az embert. Ez a tragikus, de ugyanakkor alantas érzés nem kíméli a lélek legfinomabb burkait sem. Az igazi gondolat helyébe hamis gondolatot lop, külsőleg ugyanolyat, de más minőségűt.

8-9. oldal

Kkatja>!

    Kortyoltam egyet, és magamról kezdtem beszélni. El akartam képeszteni ezt a faragatlan embert élményeim csipkeszerű finomságával, lényem elmés fogékonyságával, az agyamat és lelkemet megmérgező kicsinyesség miatti mélységes felindultságommal, a körülmények végzetes halmozódásával, a leghétköznapibb tapasztalatok szépségével ihletett voltával. Mindent, mindent elmondtam neki, mintha gyónnék, csiszolt, irodalmi stílusban.

353. oldal Hincs kalandjai

Kkatja>!

    A festményen ábrázolt szobában nem volt senki. Festők százai alkalmazták, kisebb-nagyobb sikerrel, ezt a fogást. De a legnemesebb művészet sem érte el soha azt a pszichológiai hatást, amely ez esetben jelentkezett. A hatása az volt, hogy a nézőt egyenesen a szoba mélyére ragadta, úgy, hogy én máris abban a szobában álltam. Mintha beléptem volna, s ott nem találnék senkit. Így a szoba néptelensége arra kényszerített, hogy személyes jelenlétem szemszögéből nézzem. Azonkívül a pontosság, az ábrázolás anyagisága a legtökéletesebb volt, amit hasonló műfajban valaha is láttam.

19-20. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy nevetséges ember álma
Vera Panova: Hány óra van?
Karen Blixen: Karnevál
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / Scuderi kisasszony
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Lázár Ervin: Csillagmajor
Albert Camus: Az idegen
Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt