Bíborvörös ​vitorlák 7 csillagozás

Alekszandr Grin: Bíborvörös vitorlák Alekszandr Grin: Bíborvörös vitorlák

Boldog partok, tündéri tájak, végtelen kék tengereken sikló vitorlák, aranyló napsugár és simogató szellő, sejtelmes vadonok és virágos rétek – ez Grin varázslatos mesevilága, s benne álmodni tudó és álmokat valóra váltó, egészséges, életvidám emberek mozognak, „csodatevők”, a szó legigazibb értelmében, akiknek megadatott, hogy a dolgok mögött a „rejtett lényeget” lássák, „éterien lenge fogalmakat” érzékeljenek „a lélek legfinomabb rezdüléseit” figyelve elérjék a „Teljesületlent”, és közel hozzák, „amit ősidők óta elérhetetlennek tartanak”.
„Nem értitek meg az embert. Meg kell érteni, hogy meglássátok, mennyi mindent nem látunk” – mondja Daisy, a Hullámfutó csupa lélek hősnője. Szemet nyitni a csodák valóságára, hinni a lehetetlen lehetővé válásában, minden körülmények között – erre tanít Grin, az életének és írói munkásságának nagy tanulsága.

Eredeti cím: Алые паруса

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1966
396 oldal · Fordította: Brodszky Erzsébet
>!
Európa, Budapest, 1959
196 oldal · Fordította: Brodszky Erzsébet · Illusztrálta: Bozóky Mária

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy P>!
Alekszandr Grin: Bíborvörös vitorlák

4.5
A Hullámfutót kivéve mindegyik 5 csillag.
Grin csodavilág-teremtő, különleges novellákat ír, hamarosan beszerzem egy másik kötetét is.
Nem lehet tudni, hol járnak a szereplők, merre is vannak igazán a kikötők, nekem a tenger és a hajó mindenhogyan kedvenc. Kicsit érzek távoli rokonságot Babel Ogyesszai történeteinek világával is.
Szegény orosz írók, a XX. század nagy részében elvágyódtak-meséket, sci-fit írtak-"kétéltű emberekként" tudtak létezni.

Chöpp >!
Alekszandr Grin: Bíborvörös vitorlák

Csakugyan különös és különleges hangulatú írások ezek. Gyönyörű és romantikus egyben a címadó Bíborvörös vitorlák, és nagyon kedves a Hullámfutó is, de nekem az egész kötet elolvasása után mégis A visszatért pokol a legkedvencebb. Nem gondoltam, hogy így lesz, mert kissé aggodalmasan figyeltem a fejsérülést szenvedett főhős személyiségváltozása miatti szerelmi kapcsolat zuhanórepülését, és – talán mondanom sem kell – egyáltalán nem volt ínyemre. De az egész írás olyan csodálatosan körbezárult, mint egy szépen rendbe hozott japán kert, amiben jól megfér a melankolikus szenvedés és a lelkünk másik felével való teljessé válás feltétlen – s talán mindezek ellenére való alázatos – elfogadása. (Azt hiszem el kéne olvasnod, hogy ezt megérezd.)

Kkatja>!
Alekszandr Grin: Bíborvörös vitorlák

Nem kérdés, csakis csillagos ötös lehet! :)
Az egyértelmű kedvenc a történetek közül, a címadó Bíborvörös vitorlák, ami egy fantasztikus mesefantázia, teljesen elvarázsolt ezzel a történetével, rám kacsintottak gyermekkorom meséi és csodái, ami akkor még mindez természetes egy gyermek életében, és amik ki tudja hol és hova, de elvesznek, mikor felnő az ember.. én nem akarok felnőni… így felnőni és elveszíteni ezt a csodálatos rácsodálkozást a természet, az élet és a szerelem szépségeire és mindig így szeretnék hinni az élet (és a mesebéli "varázsló") ígéreteiben, ahogyan Grin és hősnője Asszol. :))

Az akvarell, olyan volt, mint egy Thomas Kinkade festmény, keserédes, de kellemes érzés. http://moly.hu/karcok/393481

Grin pompás író, kevés szóval sokat mond, mindegyik történetét átszövi a derűs ábrándozás, a csodában való hit, a gyermekien tiszta érzések, az álom és valóság örökszép találkozásai, dacára kemény és kegyetlen sorsának, ami mégsem keményítette meg, hanem írásaiban, álmaiban azért megtalálta azt az életet, amire méltó lett volna.

Kedvem szottyant vízre szállni és elhajózni a végtelen tengeren, de csakis egy karcsú és pompás vitorláson… :))

„Az álmodozás nem a cselekvés ellentéte, a fantázia száguldása termékeny is lehet, a haladás csúcsaira lendítheti az embert, A szépnek, az igazságosságnak a megálmodása: a valóság előfutára, jövőbe világító fénysugár. Álmodni nem gyengeség, de erő – ez Grin életművének igaz tanulsága.”
írja az utószóban, remek fordítója, Brodszky Erzsébet

Köszönöm @Morpheus-om az ajánlást, én is megsirattam, de boldogan! :'~))

Frederick Rondel (1826-1892) Ships in New York Harbor at Night.
https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpa1/…

>!
Európa, Budapest, 1959
196 oldal · Fordította: Brodszky Erzsébet · Illusztrálta: Bozóky Mária
Cetti94>!
Alekszandr Grin: Bíborvörös vitorlák

Ezt a könyvet egy használt könyvesnél találtam. Szinte azonnal szemet szúrt a borítója a sok könyv között, más volt, érdekesebb. Tudni szerettem volna, hogy a borító hogyan köthető a tartalmához, így nem tudtam ott hagyni, megvettem. Egész kellemes olvasmány volt, és azt sem bántam, hogy nekem „csak” egy könyvtári leselejtezett példány jutott jó pár kölcsönzéses „plecsnivel” . A könyv kötésének és beborításának módja miatt még így is különlegesnek érzem, az elbeszélések pedig egy másik időbe és világba viszik el az olvasót. Annak ellenére, hogy nem kapott tőlem maximális csillagozást, bármikor elő tudnám venni újra, és lehet, hogy jobban tetszene. :)


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Legyetek jók egymáshoz. Haragból csak rossz származik.

214. oldal, Hullámfutó

Kapcsolódó szócikkek: harag · jóság
3 hozzászólás
Morpheus>!

…magunk is tehetünk úgynevezett csodákat. Akinek a garas a mindene, a garast könnyen megkaphatja tőlünk„ de ha egy lélek, a titokban dédelgetett, lángszín csodanövény kivirulására vágyik, tedd meg neki ezt a csodát, ha tudod.
Megújul a lelke és a te lelked is. …

90. oldal

Morpheus>!

…Nagyon szerettem volna megbutulni, nehéz felfogásúvá válni, amolyan nevetségesen korlátolt, balgatag egyénné, akit csak ujjongó állati vágyai fűtenek.

100. oldal

Kkatja>!

    A tél kimúlt. A hetyke tavasz mezítelen, rózsás lábával belerúgta egy nyirkos árokba; ott feküdt elterülve, halott-fehér, olvadozó hó képében; végső agóniájában még hideg párát lehelt, de már csak gyengén, reménytelenül. A nap pattanó rügyek és az első virágok illatával füstölgette a földet…

128. oldal A visszatért pokol

5 hozzászólás
Kkatja>!

Az úgynevezett »nyíltlelkű« emberek meg vannak fosztva a hallgatás nagy és boldog elmélyülésétől, hiányzik belőlük a belső feszültség kifinomult ereje, ezért hirtelenül törnek lelkükbe, és nyomtalanul kiröppennek ismét azok az érzések, amelyek, kellőképpen megőrizve, mélyreható, értékes élményekké válhatnának.

132. oldal A visszatért pokol

2 hozzászólás
Kkatja>!

    Asszol benyomult a harmatos, magas réti fűbe; lefelé fordított tenyerével seperte a sűrű szálakat, s mosolygott áradó érintésükön. Nézegette a virágok sajátos arcát, a kuszán összefonódó szárakat, és csaknem emberi utalásokat fedezett fel: kelletést, mozgást, törekvést, vonásokat és pillantásokat; már nem csodálkozott volna egy mezei-egér meneten, ürgebálon, vagy a sün goromba tréfáján sem, amint egy alvó törpének arcába fúj, hogy felriassza. És csakugyan, éppen egy szürke sün gurult ki elébe az ösvényre. „Fuk-fuk” – förmedt rá haragosan Asszolra, mint kocsis a gyalogos emberre.

66. oldal Bíborvörös vitorlák

Kkatja>!

    Terebélyes vén fák voltak ezek, lonc és mogyoróbokrok között. Lehajló ágaik a bokrok tetejét súrolták. A gesztenyefák nehézkedő lombkoronájában fehér virággyertyák álltak, illatuk összekeveredett a harmat és a gyanta illatával. Az ösvény, kiálló csúszós gyökércsomókkal telehintve, hol lejtett, hol felfelé futott. Asszol otthonosan mozgott e környezetben, s úgy köszöntötte a fákat, mint az embereket, vagyis megszorította széles leveleiket. […] Végre, sáros lábbal, felérve a tengerre néző kiugrásra, és a sietségtől kifulladva odaállt a szélére. Mélységes, ujjongó hit buzgott a lelkében zsongóan, győzhetetlenül. Pillantásával szerteszórta, a látóhatár mögé – a partra futó habok halk morajával tért vissza onnét, röptének tisztaságával büszkélkedőn.

67. oldal Bíborvörös vitorlák

6 hozzászólás
Kkatja>!

    Eközben a tenger, amelyet az égbolt pereménél arany szál szegélyezett, még aludt; csak a szakadék tövében, a parti üregek pocsolyáiban emelkedett-süllyedt a víz. Az alvó óceán acélszürke színe a part közelében kék-feketében játszón csillogott. Az arany szál felett az égbolt fel-fellobogva sugárzott, mint egy hatalmas fénylegyező; a fehér felhőket gyengéd pír festette meg. Halovány, isteni színekben ragyogtak. A fekete messzeségre már reszkető hószín terült, a tajték csillogott, s az arany szál középen támadt bíbor szakadásból vörös fodrok futottak a kislány lábához az óceánon át.

67-68. oldal Bíborvörös vitorlák

Kkatja>!

    Asszol sóhajtva nézett körül. A zene elnémult, de ő még mindig a zengő kórus hatalmában volt. Ez a benyomás lassacskán elhalványult, emlékké vált, és végül egyszerűen elálmosította. Leheveredett a fűbe, ásított, és jólesően lehunyta szemét; tüstént álomba merült, igazi mély, álomtalan álomba, amelyből minden gond kívül rekedt.

68. oldal Bíborvörös vitorlák

Kkatja>!

    Gondolataimnak beteges feszültsége, kibírhatatlan idegállapotom, tűrhetetlen telítettségem, a naponta rám zúduló benyomásokkal, amelyek egységükben számtalanok, mint egy sokmillió-rostos azbesztdarab – az utóbbi tíz évben a tudat kínlódásának gyűrűjében tartottak engem, Galier Mark újságírót. Nem volt olyan dolog vagy tény, amire közvetlenül gondoltam volna; mindaz, amit láttam, éreztem vagy fontolóra vettem, szoros és sokrétű összefüggésben volt a világnak – a képzettársítás vágányain tudatomban száguldó – számtalan jelenségével. Röviden szólva: szüntelenül abban a gyötrelmes, bölcselkedő hangulatban voltam, amely általában korunk embereinek sajátja, csak persze nem mindenkinél egyforma erővel és mértékben nyilvánul meg.

99. oldal A visszatért pokol


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Blixen: Karnevál
Lázár Ervin: Csillagmajor
Vlagyimir Jakovlevics Propp: A varázsmese történeti gyökerei
Jevgenyij Svarc: Drámák
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Kisregények és elbeszélések
Lázár Ervin: Egy lapát szén Nellikének
Lev Tolsztoj: Mese a Bolond Ivánról és egyéb elbeszélések
August Strindberg: Álomjáték
Kormos István (szerk.): Testvérország
Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve