A ​kétéltű ember 171 csillagozás

Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Különös tüneményre figyelnek fel a gyöngyhalászok az argentin partok mellett, Buenos Aires közelében. Izmos fiatalember bukkan fel a tenger mélyéből a legváratlanabb pillanatokban, delfinháton lovagol, kagylótülköt fúj, halászhálókat szabdal szét gyémántkésével, halseregleteket szabadít ki, majd ismét eltűnik a hullámok közt. Szemtől szembe még nem látta senki. Mesék, legendák szövődnek köréje, alakját emberfölöttivé növeszti a babonás képzelgés, a róla szóló rémtörténetek azonban csak suttogva kelnek szárnyra. A tengerészek félősen rezzennek össze, néznek körül, ha róla esik szó, mintha attól tartanának, hogy a szörny kihallgatja őket. Ki ez a csodalény? Hogy került a tenger mélyébe? Igaz-e, hogy kopoltyúval lélegzik? Erre ad választ ez az érdekes kalandregény, amelynek új fordítása immár második kiadásban jut el fiatal olvasóink kezébe.

Eredeti cím: Человек-амфибия

Eredeti megjelenés éve: 1928

Tagok ajánlása: 9 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Delfin 2000 Móra · Delfin könyvek Móra

>!
Móra, Budapest, 2000
186 oldal · ISBN: 9631175677 · Fordította: Balassa Anna · Illusztrálta: Benkő Sándor
>!
Kárpáti / Madách / Móra, Budapest-Uzsgorod, 1988
196 oldal · ISBN: 9631155501 · Fordította: Balassa Anna · Illusztrálta: Benkő Sándor
>!
Kárpáti / Madách / Móra, Budapest / Uzsgorod / Bratislava, 1988
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 5775700805 · Fordította: Balassa Anna · Illusztrálta: Benkő Sándor

5 további kiadás


Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Argentína


Kedvencelte 15

Most olvassa 2

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

eme>!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Mit tesz az ember lánya, ha kamaszkorából kimaradt egy sokak által kedvelt, sőt körülrajongott, éredekesnek ígérkező ifjúsági sci-fi? Leporolja (képletesen, hiszen ha ténylegesen lenne mit leporolnia, akkor a fenti kérdést fel sem tenné), és gyöngyhalász módjára alámerül benne. A jó hír, hogy nem hiába. Beljajev közel száz éve olyan remek kis gyöngyszemet produkált, amely, amellett, hogy számos fordulattal és csavarral teletűzdelt sci-fi-kalandregény, egyben összetett, több síkon is kérdéseket feltevő, különböző társadalmi-tudományos problémákra rávilágító írás is.
Ichtiander, a halember, pontosabban kétéltű ember története bizonyos szempontból a másság, az elfogadás-befogadás kérdését, az ismeretlennel szembeni reakció különböző módjait villantja fel, különböző magatartásmódokat és nézőpontokat. Az argentin miliő sokszínűsége lehetővé teszi, hogy a rejtélyes csodalényt az indiánok révén a mítoszok-legendák-babonák felől közelítsük meg, a spanyol katolikusok és az egyház képviselői révén a keresztény hit felől, a beszédes nevű Salvador alakja által pedig a tudomány felől. Mivel a főhős mássága a természet rendjébe való művi beavatkozás eredménye, a regény elsősorban a tudomány határaira, felelősségére kérdez rá, erkölcsi kérdéseket feszeget.
Hát kérem, tényleg nem nagyon kell leporolni ezt a könyvet, nem szállt el annyira az idő fölötte, mint hinnénk. Génmanipuláció, emberi (nem feltétlenül csak a tudományra vonatkoztatott) felelősség és felelőtlenség, társadalmi konfliktusok, kizsákmányolás, sőt ha pár szó erejéig is, de nagyvárosi nyüzsgés és környezetszennyezés, túlnépesedés elleni megoldáskeresés… csupa aktuális probléma kerül a fókuszba, noha a regényben, természetesen még nem a mai, 21. századi hangsúlyok érvényesülnek. (Persze van benne egy kis adag baloldali színezet is, főként az indián-spanyol viszony megrajzolásában, a kapzsiság és kizsákmányolás ecsetelésében, abban, ahogy Salvador a szegények megmentőjének szerepét is magára ölti, vagy épp Ichtiander alakjában, a tudomány által megmentett/létrehozott új, tiszta és bizonyos szempontból magasabb rendű „ember”-ben, aki képtelen a kinti világban élni, normáinak megfelelni, a világ meg képtelen elfogadni őt).
A karakterábrázolásra sem lehet panaszunk, bár azért a jó-rossz felállás mintha túlsúlyba kerülne a komplexebb jellemekkel szemben – viszont kárpótol Ichtiander és Gutiérrez jellemfejlődése, az anderseni mesébe (l.A kis hableány) illő szerelmi szál finom kibontása, meg persze az öreg Baltasar sorstragédiája.
Bár korántsem happy enddel zárul a regény, és bizony az ember szíve összeszorul szegény Ichtiander sorsa miatt, némi optimizmus azért fel-felcsillan: az elbeszélő nem mond le tudományba vetett hitéről, Gutiérrez döntésében, sorsának alakításában pedig még a női emancipáció csírái is felfedezhetőek.

(Amúgy a szerző élete – és halála – is regénybe illő. Tudom, ne keverjem bele az értelmezésbe, de azért van néhány életrajzi adat, ami segít ezt-azt betájolni: https://en.wikipedia.org/wiki/Alexander_Belyaev )

6 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Tessék. Több mint harminc évvel „idősebb” , mint Abe Kóbó témába vágó tanmeséje, de a kettejük közti különbséget zongorázni lehetne. spoiler Pedig a tudományos háttere ennek sincs mélyebben részletezve spoiler , még felbukkan pár témába vágó tévedés is – lásd még a polipok vérének színezetét, de a korabeli olvasók aligha kötöttek bele pont ebbe-, mégsem zavaró az összkép. A „laikus oldalról” ugyanis szépen egyben van a történet, a karakterek akkor is rendjén valóan jók, gonoszok, avagy jellemfejlődésre hajlamosak, ha nem kamaszként fut velük össze először az ember. spoiler Egy görög dráma minden fontosabb összetevője felbukkan, helyén van, elszomorít, még meg is vigasztal.

Tízegynéhány évesen még jobban esett volna, de most is szép volt, jó volt, Oidipuszt és Antigonét távolról, Vernét meg egész közelről felidézős volt.

6 hozzászólás
Chöpp >!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Gyerekkorom csodálatos illatú regénye. Sokszor olvastam. Megragadta a fantáziámat a kétéltű fiatalember. Nem sokkal az első olvasás után a tv-ben is ment egy hasonló film, az Ember az Atlantiszról címmel. (Booby Ewing alias Patrick Duffy főszereplésével). Ki nem hagytam volna egyetlen epizódot sem.

6 hozzászólás
Laszdo IP>!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

A fullasztó nyári hőségben jólesett kézbe venni ezt a könyvet és elmerülni az óceánban Buenos Aires partjainál.
A regényben megelevenedik az argentin gyöngyhalászok élete, az őslakosok és gyarmatosítók együttélése, egy zsenialitásában elveszett tudós útkeresése tudomány és erkölcs között, és egy kilátástalan szerelem szívszorító története.
A regény közel száz éve íródott, a belőle készült ikonikus szovjet film pedig idén éppen hatvan éves, a retróhullám tehát vitte magával a könyvet. A történetmesélés módja Vernéhez áll közel, de megjelennek olyan témák, amik ma is aktuálisak, például a környezet és az ember személyiségi jogainak védelme.
A mai olvasónak talán picit lassú, a tálalás kevésbé drámai, a karakterek kissé sematikusak, de gyönyörűek a leírások a hegyekről, partokról és a tengermély életéről. Az olvasásélményt nagyszerűen kiegészítette Vangelis Oceanic című albuma.

2 hozzászólás
robinson >!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Anno nagyon elvarázsolt, de itt meg is állt a fantasy történetek iránti érdeklődésem.

8 hozzászólás
mezei P>!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Nosztalgia 2

A könyvet ugyan nem olvastam gyerekkoromban, bár elég sok „delfines” könyvünk volt, a filmet viszont láttam, de sajnos csak annyi maradt meg bennem, hogy a főszereplő nagyon helyes volt *, és hogy szomorú volt a vége. (Ennyit a lányokról.)

A könyvet elolvasva nagyon vegyes érzéseim voltak: valójában egy „egyszerű” ifjúsági könyvnek indult, egy mese a tengeri ördögről ill. a „halemberről”. Ám ahogy egyre tovább érünk az olvasásban, úgy szembesülhetünk egyre komolyabb témákkal, mint például a bennszülött indiánok és a spanyolok közötti ellentét, az emberi kapzsiság határtalansága, a természet mérhetetlen kihasználása, és a könyv végi tárgyalásban kicsúcsosodó vita tudomány kontra egyház. Bár sok mindenben osztom Salvador doktor véleményét és mint orvost, mint rengeteg beteg megmentőjét tiszteltem, azért vannak fenntartásaim a kísérleteivel kapcsolatban. A vége eléggé melankólikusra sikeredett (jól emlékeztem!), de azért mindenki számára meghagyta a „boldog” élet lehetőségét.

* És meg is van! http://capelino.com/wp-content/uploads/2016/04/e28a3eff…

KBCsilla P>!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Úgy kezdtem bele ebbe a könyvbe – bevallom, pusztán egy kihívás miatt –, hogy megkerestem a lehető legvékonyabb sci-fit, aminek a címe nagyjából ismerős volt. Gyerekkoromban sokszor láttam, ahogy mások olvassák, de nem éreztem magamhoz közelinek.
Kevés olvasnivaló áll tőlem ily távol, mint az ehhez hasonlók.
Gondoltam én, naiv.
De ahogy belekezdtem, már sodort is magával a történet, és a gyöngyhalászok, akik kergették a tenger ördögét. (Engem is meg kellene kergetni, hogy eddig elmentem a könyv mellett)
Némileg emlékeztetett Antekirtt doktorra és szigetére, de nem zavart nagyon.
Kedves volt a fiatalok tétova szerelme, de a legjobban a kitalált és a valóságban lehetetlen világ varázsolt el.
Köszönöm @misscaty!

2 hozzászólás
Bori_L>!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Ezúttal véletlenül akadt a kezembe ez a könyv, de aztán rögtön elkapott a nosztalgia, mert tulajdonképpen még a nagyszüleimtől nyúltam le ezt a kötetet, mert annyira tetszett. Beljajev egyébként is tudhat valamit, mert A levegőárus kamaszkorom egyik legmaradandóbb sci-fije volt, még ha újraolvasva sokkal viccesebbnek találtam, mint komolynak (kommunista propaganda sci-fi, olvassátok el, ha még nem tettétek, tényleg nagyon mókás).

A kétéltű ember nem lett vicces. Még csak nem is kommunista (pedig lehetne, Argentínában játszódik), és az szöveg is egészen jó. Lehet azt mondani, hogy csak egy újabb regény az emberi kapzsiságról, de mégis van valami megkapó Ichtiander, a halember történetében, aki a szárazföldön és a vízben is csak félig van otthon, és mind a két világban érzi magát egy kicsit. Képességeit gyöngyhalászatra akarják kihasználni, pedig mennyivel többet érne egy tudományos kutatásban egy olyan lény, aki emberi nyelven beszél, és ismeri az óceán összes titkát!

Salvador doktor kutatásai nagyon érdekesek voltak (előtört belőlem a biológus), kár, hogy nincsenek egy kicsit jobban részletezve (maximalista biológus vagyok). Haeckel elmélete az embriók stádiumairól egy kicsit már túlhaladott, de ezt igazán nem vethetem Beljajev szemére, ráadásul a műben nagyon is megállta a helyét (azon a két oldalon, ahol szó volt róla). És előkerült megint a kérdés, hogy joga van-e az embernek beleavatkozni Isten szavába, megváltoztatni az ő teremtményeit? Én inkább a doktorral értek egyet (miért ne, ha ezzel megmentjük az életét?), de a GMO megjelenésével egészen új színezetet kap ez a kérdés is. A víz alatti emberről szóló eszmefuttatás pedig teljesen magával ragadott, hogy lehet, hogy erről még senki nem írt sci-fit? Vagy írt, csak én nem olvastam?

Kicsit irigy vagyok azért Ichtianderre: nekem a tenger mindig is egy megismerhetetlen, titokzatos világot jelentett (még mielőtt megismertem volna, akkor is), ő pedig különösebb nehézségek nélkül ismerheti meg minden titkát ennek az elvarázsolt világnak. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a tenger szennyezése, elsavasodása, felmelegedése, stb. és a túlhalászat még nem jelentett akkora problémát, mint ma, tehát még több kinccsel szolgálhatott a kíváncsi szemeknek, mint mostanában. Hogy cserélnék-e Ichtianderrel? Nem tudom. Azt hiszem nem, elvégre én az emberek közt nőttem fel, és valószínűleg első adandó alkalommal elsodorna a világ végére egy tengeráramlat. De azért egy-két napra kipróbálnám, milyen halembernek lenni, egy olyan világban, ahol csak én vagyok, a víz, meg a halak.

Paulina_Sándorné P>!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Salvador doktor bolond vagy zseni?! Nem hiszem, hogy biztosra meg lehetne mondani. Hiszen a műtéteivel emberi életeket is megmentett, de mind e mellett miket alkotott?! Ichtiander szimpatikus fiú, az elzártság miatt nem igazán ismeri az embereket, a gonoszságot. A szerelem megjelenése a történetben aranyos volt. A tárgyalás eredmény előre eldöntött, de nem igazán értem a püspököt. Számomra ő a legnagyobb gonosz ebben a történetben. Azért vannak jó emberek is, akik spoiler spoiler

Nuwiel P>!
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember

Ahhoz képest, hogy milyen régen, és milyen időszakban íródott a könyv, meglehetősen jól sikerült. Inkább kalandregény, mint sci-fi, de azért doktor Salvador meglehetősen jól részletezett módszerei kimerítik a sci-fi feltételeit is. Aztán persze még jut egy pár oldal a vallás és a tudomány ütköztetésére, némi utalgatás a spanyol hódítók és az őslakosság nem épp felhőtlen viszonyára, egy kis felvillanás a dél-amerikai nagybirtokos viszonyokról, így egy olyan színes összkép alakul ki, ami a Delfin könyvekhez méltóan kellemesen szórakoztat, ha fiatal fejjel olvassa az ember, és némiképp elgondolkodtat, ha kissé felnőttebb fejjel veszi kézbe valaki.


Népszerű idézetek

bordeaux I>!

Nem az a baj, hogy az ember az állattól származik, hanem az, hogy még mindig állat… Durva, gonosz, ostoba.

172. oldal

Marsie>!

Ha már a pokolba kerültem, nem árt jóba lenni az ördögökkel.

Sli P>!

Tömött fekete bajszát komoly veszély fenyegette, minthogy felindulásában szünet nélkül tépázta.

32. oldal, Doktor Salvador (Móra / Kárpáti / Madách, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: bajusz
Marsie>!

Emberek. Zajonganak, utálatos szivarokat szívnak, és kellemetlen szaguk van. A delfinek akkor már különbek. Tiszták és vidámak.

Sheska P>!

Mások is felébredtek. A lámpás gyér, sárga fénye felé húzódtak, mintha menedéket keresnének a sötétség elől. Ott ültek mind, szorosan egymás mellett, és feszülten figyeltek. A kürthang és a kiáltás még egyszer felhangzott a távolban, aztán minden elcsendesedett.
– Ő az…..
– A „tengeri ördög” – suttogták a halászok.
– Nem maradhatunk itt tovább!
– Félelmetesebb, mint a cápa.

8. oldal

Sheska P>!

Az újságokban közzétett beszámolójukban az expedíció tagjai ezt írták:
1. A homokos partsáv egyes helyein keskeny emberi talp lenyomatát találtuk.
A nyomok a tenger felől és vissza, a tenger felé vezettek. Ezek a talpnyomok
azonban csónakon érkezett embertől is származhatnak.
2. Az általunk megvizsgált hálók hasadásai éles vágószerszámtól erednek.
Lehetséges, hogy a hálók éles víz alatti sziklákba vagy elsüllyedt hajóroncsba
akadtak, úgy szakadtak el.
3. Szemtanúk elbeszélése szerint a vihar a tengertől jelentős távolságra a partra
vetett egy delfint. Az állatot éjszaka valaki visszacipelte a vízbe. A homokon
maradt néhány lábnyom és más, hosszú karomhoz hasonlatos nyom.
Alkalmasint egy könyörületes halász visszavitte a delfint a tengerbe.
4. A kecskegidát valami tréfacsináló vihette a halászcsónakra.
A tudósok ilyen s ehhez hasonló egyszerű okokkal magyarázták a „tengeri
ördög” nyomainak eredetét.

12-13. oldal

imma P>!

Fülledt nyári éjszaka volt, igazi argentin januári éj.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Argentína
Sheska P>!

– Nyugodjék meg! Nem akarok én itt vitadélutánt vagy előadást tartani az evolúció elméletéről! – Majd kis szünet után folytatta: – Nem az a baj, hogy az ember az állattól származik, hanem az, hogy még mindig állat… Durva, gonosz, ostoba.

174. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ransom Riggs: Üresek városa
Jules Verne: Utazás a tenger alatt
Jules Verne: Nemo kapitány / 20 000 Leagues Under the Sea
Richard Paul Evans: Vadászat Jáde Sárkányra
Scott Westerfeld: Behemót
Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé
J. Goldenlane: Napnak fénye
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok