A ​hét testvér 85% 31 csillagozás

Felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban úgyhogy kicsit bajban is vagyok az értékelésével. Mert egyrészt tetszett, szórakoztató volt, a beágyazott eredettörténetek különösen megragadtak. Mégis nem igazán tudtam megkedvelni ezeket a testvéreket. Ami pedig különösen zavart ez a kapkodó párbeszédes forma és annak elnyújtása. Itt ott kifejezetten untam. Mégsem tudtam letenni, mert érdekelt hogy ezekből a hétpróbás ördögfiókákból mi lesz. És a vége kimondottan tetszett, ahol inkább átment az író mesélőbe és nem erőltette a párbeszédket. Ha ez végig ilyen, akkor igazán szerettem volna, így nem vagyok maradéktalanul elégedett.

Időnként a fejemet a falba tudtam volna verni a hét szeleburdi testvér eszement kalandjait olvasva, néha nevettem velük, néha kicsit rajtuk, de alapjában véve nagyon könnyen megszerettem őket, szinte észrevétlenül. Könnyű velük azonosulni, nagyon szépen megrajzolt karakterek mind. És szinte minden a párbeszédekből és sorok közötti utalásokból derül ki.
Azért is tetszett, mert nagyon szembeötlő a fiúk jellemében beálló fejlődés, ami egyúttal a finn társadalom fejlődésének ábrázolása is. (Ami a mű megírásának éveiben még zajló folyamat.) A tanulságok egyszerűek, érthetőek és nagyszerűek.

Fantasztikus történet 7 testvérről, akik olykor vicces, olykor rettenetes kalandok során megemberelik magukat, és tisztességes parasztemberekké válnak. Nem kevés tanító jelleg sűrűsödött ebbe a sztoriba, de ettől függetlenül nagyon drukkoltam nekik végig, és bíztam benne, hogy révbe érnek. Annyi hülyeség, és idiótaság után, az, hogy még mindig nem haltak meg, vagy kerültek börtönbe, az csak és kizárólag a gondviselésnek és a szerencsének köszönhető. Ennyi dilist egy rakáson! Na, de a végén csak fölfogták, hogy mi a teendő :)

Nagyon szeretem, nagyon bájos. Egy katyvasz – eklektikus –, de csak időnként lóg ki nagyon a lóláb. Tudom ajánlani bárkinek, finnofilnek, random olvasónak, mesének, szórakozásnak, mindenre jó.

Már nagyon régen elhatároztam, hogy elolvasom, mert kíváncsi voltam, milyen lehet az első finn regény. Kár volt vele ennyi ideig várni, mert szépirodalmi művön ilyen jót még sohasem szórakoztam. Sok volt a párbeszéd és kevés a leíró rész, mégis olyan képeket vetített elém a szerző, amiket sosem fogok elfelejteni.
A hét testvért nem kerüli el a verekedés és Kivi nagyon részletesen le is írja nekünk ezeket az ütközeteket.
A testvérek lusták, és valahogy minden tettük rosszul sül el. spoiler
Az olvasó mégis vár valamire, talán egy csodára, hogy a fivérek megkomolyodjanak, tisztességes emberré váljanak. spoiler
A Jukola fivéreket minden negatívumuk ellenére nem lehet nem kedvelni. Mégis a kedvencem a legkisebb testvér, Eero, akit nagy szája miatt jó sokszor elpáholnak. spoiler

Ez az én egyik kedvenc könyvem!
Letehetetlen és nagyon szerethető, mesés történet. Sokban különböző, de egymást nagyon szerető egyéniségekként jelennek meg a testvérek. Nagyon megszerettem mindegyikőjüket a történet végére.

Általános iskolás koromban olvastam, a nagygombosi könyvtárból hoztam ki egy nyaralás alatt.
Akkor és azóta is szeretem, ajánlom.

Kedves történet. Már egyszer olvastam, de most, hogy több mint egy éve Finnországban élek, egészen más élmény volt. Sok olyan rész volt, ami igazán csak most nyert valós értelmet. Viszont biztos, hogy annak is nagyon élvezhető a könyv, aki nem ismeri annyira a finn kultúrát, hisz már első olvasásra is kedveltem a könyvet.
A testvérek könnyen megszerethetőek. A történet itt ott mesébe illő, de a karakterek nagyon valósághűek.