Los ​pasos perdidos 2 csillagozás

Alejo Carpentier: Los pasos perdidos Alejo Carpentier: Los pasos perdidos Alejo Carpentier: Los pasos perdidos Alejo Carpentier: Los pasos perdidos Alejo Carpentier: Los pasos perdidos

Pieza magistral de la narrativa latinoamericana y perfecta ilustración del concepto de «lo real maravilloso», LOS PASOS PERDIDOS, publicada en 1953, inauguró el periodo de plenitud creadora de la obra de Alejo Carpentier (1904-1980). Inspirado en experiencias personales vividas por el autor en el interior de Venezuela, el viaje del anónimo protagonista de la novela que le lleva a remontar el Orinoco hasta el interior de la selva en busca de un primitivo instrumento musical se revela asimismo como un retroceso en el tiempo, a través de las etapas históricas más significativas de América, hasta los mismos orígenes, hasta la época de las primeras formas y de la invención del lenguaje.

Eredeti megjelenés éve: 1953

>!
Alianza, 1999
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 8420638501

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Alejo Carpentier: Los pasos perdidos

Több okból is végtelenül nehéz helyzetben vagyok, amikor erről a könyvről akarok írni. (Már többször is megkíséreltem megfogalmazni magamban, miért talált bele a szívem közepébe ennyire ez az általam ezidáig ismeretlen latin. De mindig feladtam, és nem írtam le a gondolataimat, mert minden egyes próbálkozásom ömlengésbe torkollott. De egye kánya, lesz ami lesz, – sea lo que sea, ahogy mifelénk mondják, – csak nekidurálkodom.

Nehéz azért, mert a magas műveltségű, kifinomult ízlésű Carpentier választékos írásmódja rengeteg szót igényel, ahogy az általa imádott barokk stílus megkívánja, és az én szegényes spanyol nyelvtudásom – és az olvasásakor rendelkezésemre álló szótár hiányosságai – nem tette lehetővé, hogy teljes pompájában feltáruljon előttem ez a kivételesen gyönyörűséges szöveg. És még így is megigézett, és hatalmába kerített a varázslata.

Nehéz azért is, mert maga a tartalom is nehéz, még magyarul is az lehet nekünk nyomorult földi halandóknak, akik sohasem léphetünk Carpentier hatalmas lexikális tudásának nyomába. Én, aki évtizedeken keresztül tanultam és műveltem, és ma is élvezem a klasszikus zenét, időnként teljesen meghasonlottam, amikor sorban jöttek számomra ismeretlen zeneszerzők soha nem hallott műveire vonatkozó utalások, elemzések, fejtegetések. És így voltam irodalmi és képzőművészeti, építészeti alkotásokkal is, amikről a főhős elmélkedett. Carpentiert olvasni nem szórakozás, hanem munka, de olyan robot, amit szívesen és önként vállal az ember, a legmagasabbrendű, isteni élvezet! Még ha megszégyenülünk is a géniusz előtt csekélyke tudásunk mián, bizonyítani akarunk neki, érteni akarjuk, tudni akarjuk, el akarjuk érni a szintjét. Magas a mérce bár, de érdemes küzdeni, olyan ez, mit a Grál. Csak a legnemesebb nyerheti el a tudás dicsőségét. Én még nem tartom a kelyhet a kezemben, de meg fogom lelni, az biztos! Alejo kedvéért igenis küzdeni fogok a nyelvvel, és a megidézett alkotásokat is megkeresem, és megtanulom. Esküvel fogadom!

Az egész cselekmény álomszerűen bontakozik ki, de a reális való világban történnek a dolgok. Hol itt a mágikus realizmus, amiről az előszó beszél? A főszereplő zeneszerző emberi, művészi, pszichikai és filozófiai útkeresése egy valós küldetés történetében ölt testet, ami azután valóságos és mégsem evilági utazásba torkollik. Elindulunk vele titkos ösvényeken, az Orinoco és holtágai, mellékfolyói mentén, majd magukon a vizeken evezve az őserdőbe, a venezuelai ősvadonba, indián törzsekhez, és végül egy új világot, nemesebb társadalmat építő falu titkos világába érünk, ahol végre hősünk megtalálja a küldetés és az élete értelmét is. Vajon meg tudja-e tartani primitív körülmények között élve is, ahol sem az általa megszokott luxus, sem a kifinomult ízlésének megfelelő szórakozási lehetőségek nem léteznek? Feladja-e a megszokást a küzdelemért, egy boldogabb létért, a primitív, ám gyönyörűséges vadon moráljáért? Végülis mi primitív, ez az ősi létforma, ahol minden és mindenki őszintén él, vagy a modern nagyvárosok álerkölcsei és elkényelmesült képmutatása?

Hősünk utazása során nemcsak a térben, hanem az időben is visszautazik, egészen a kezdetekig, a Teremtésig, majd mégkorábbi időkig. Megszólalnak számára az ősi totemistenek, az állatősök, a vadon. Az utazás valójában valóságos, a hangulat, a hős gondolatai transzcendentálisak. És megtaláltuk a mágiát a realizmusban, mert ez a mágia bennünk van, mindenkiben él, van, akiben mélyen elrejtőzik, van, akiben időnként felbuzog, Carpentierben és hősében mindig a felszínen marad, összefonódva és elvegyülve a szürke kietlen valósággal, amiben élni vagyunk kénytelenek, de ez a mágikus képességünk a szürkeségben is mindig megtalálja a színkavalkádot és a formák burjánzó növényeit, az ősvadon vérszínű, méregzöld és jajongókék madarait és csúszómászóit, rovarjait és vízilényeit. És ez a világ barokk.

Én pedig elkötelezetten Carpentier-rajongó lettem.

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel García Márquez: El amor en los tiempos del cólera
Gabriel García Márquez: Cien años de soledad
Kazuo Ishiguro: Los inconsolables
Toni Morrison: La canción de Solomon
Gabriel García Márquez: El general en su laberinto
Isabel Allende: La casa de los espíritus
Isabel Allende: Hija de la fortuna
Rafael Sánchez Ferlosio: Industrias y andanzas de Alfanhuí
Gabriel García Márquez: Crónica de una muerte anunciada
Miguel Delibes: El hereje