Visszatérés ​a szép új világhoz 86% 124 csillagozás

Van ami elavult, van ami még nem valósult meg, de a legtöbbször oldalakat lehetne tőle idézni.
Amit tanultam belőle, az az, hogy amíg a megtévesztett, elbutított és megosztott emberek lesznek többségben, akik elhiszik, hogy a vezetőknek önmagukban joguk van vezetni, addig a gondolkodó emberek csinálhatnak amit akarnak, a kormányok és a tőkések ki fogják őket röhögni, joggal.
A másik pedig az, hogy a szabadságot a legtöbb ember eladja némi pénzért és szórakozásért, és hogy ne kelljen gondolkodniuk. Kész katasztrófa az egész…

Elmélkedés. Tudományos és kicsit sem fantasztikus. Úgy nevezném meg a Visszatérés a szép új világhoz helyett, hogy: Ami a szép új világ mögött van.

Durva, ahogy átlátott ’58-ban olyan manipulációkat, amit még ma sem hajlandó sok millió ember észrevenni. Fáj vagy sem, Konrad Lorenz is megmondta, miért baj a túlnépesedés. Ezzel ma csak az a gond, hogy még e könyv olvasása után is ragaszkodnak a kis jótékony, liberális halmazukhoz az emberek.
Döbbenet, ahogy 58-ban ír a reklámokról és hatásairól…Ha sikerült volna elélnie 1894-től 1984-ig viszonylagos szellemi frissességben és alkotóerőben, kíváncsi lettem volna egy újabb „Visszatérés…”-re…

Nem hiszek a sorsszerűségben, de ez a könyv pont a lehető legjobbkor akadt a kezembe, pont, midőn éppen erőteljesen törtem olyan dolgokon a kobakom, mint demokrácia, diktatúra, manipuláció, propaganda, és hasonszőrű társai…
Csaknem harminc évvel a szép új világ után az író körülnéz a társadalomban, és a fejlődés-változások tükrében felülvizsgálja a hajdan általa megálmodott utópiát (ezzel párhuzamosan Orwell 1984-es látomása is terítékre kerül – bár én nem fedeztem fel ebben a párhuzamban féltékenységet :)).
Tanulságos és ijesztő utazás, egyértelmű kedvenc, félelmetes-igaz gondolatokkal, a társadalmat befolyásoló módszerek bemutatásának-boncolgatásának széles tárháza. Érdemes elolvasni. Aztán körülnézni.

Ma, 2021-ben ezt a könyvet Magyarországon olvasni felér a mazochizmussal. Fájt. Néha szó szerint, néha csak a fejem kapkodtam sűrű felismerések és ráeszmélések közepette.
1958-ban jelent meg, ha jól emlékszem. Komoly párhuzamokat von a Szép új világ és az 1984 között, ami nagyon kedvemre való volt. Ugyanakkor elborzasztott a felismerés, hogy ha 1958-ban ilyen eszközök álltak rendelkezésre az emberek manipulálására, hol tarthatunk 2021-ben?! Bele sem merek gondolni.

Nem olvastam utána, azt hittem ez egy folytatás, ennek ellenére egy komoly esszét kaptam.
Mindenkinek a kezébe nyomnám, hogy ezt a röpke 150 oldalt olvassa el politikai nézettől függetlenül.
Annak ellenére, hogy Orwell 1984-e és a Szép új világ összehasonlítása is többször megjelenik, azok olvasása nélkül is érthető.
1958-ban jelent meg, a nyugat már akkor ott tartott, mi meg most.?!
Az évszám azért meglátszik a felsorolt agymosó hatóanyagokról és gyógyszerekről többet tudunk, valamint már újabbak is megjelentek.

Zseniális.
Az ilyen könyvekről nem tudok értelmesen írni, mert egyszerűen annyira magukkal ragadnak, hogy sosem találom meg a megfelelő szavakat az elemzésükhöz. De kezdjük talán azzal, hogy mennyire bosszús lettem mikor végre kézhez kaptam és megláttam, hogy milyen vékonyka az árához képest. Még az olvasás után is tartom ezt az álláspontom, bár vitathatatlan, hogy ami ebben a könyvben van az zseniális, már csak azért is, mert Huxley messze megelőzte a korát.
Arra számítottam, hogy regényt fogok olvasni, a fülszöveg is valami olyasmire enged következtetni, hogy a Szép új világ előzményét kapja az olvasó, de erről szó sincs. Sokan szerintem éppen emiatt húzzák le az értékelésnél, mert hát nem mindenki szeret társadalomkritikát, társadalomtudományt olvasni.
Bár Huxley valóban a Szép új világról beszél ebben a kötetben, igazából azokat a társadalmi változásokat írja le, amit a korában tapasztal, amik a kiindulópontot adták regénye megszületéséhez. Rengeteg olyan problémát hoz fel, ami manapság is nagyon aktuális, és vannak olyanok, amik (még) nem valósultak meg. Számtalan oldalt jelöltem meg olvasás közben, és temérdek idézetet gyűjtöttem ki magamnak a könyvből. Az is nagyon tetszett, ahogy összehasonlította az 1984-et a Szép új világgal, és bár én az előbbit sokkal jobban szerettem, abban igazat adok az írónak, hogy a jövő diktatúrái valószínűleg olyan módszerekkel épülnek majd fel, amit ő leír, és nem azzal a fajtával, amit az 1984-ben láthatunk.
A mondanivalója mellett azért is tartom lenyűgözőnek a kötetet, mert először az 1960-as években adták ki, és a mai állapotokra is tökéletesen ráilleszthető sok helyen. Biztos vagyok benne, hogy ezek után újraolvasom a Szép új világot és Huxley többi alkotásával is teszek egy próbát.
Azt hiszem, az 1984 elemzését is ugyanezzel a szóval kezdtem: zseniális. Ezek a könyvek számomra azok, amiket évről évre elolvasok és napokig gondolkodom rajtuk, mindig találok bennük valami fontosat, amire a jövőnk alakulása érdekében érdemes odafigyelni.

Jó gondolatok vannak benne. Nagyon érdekes, hogy a világban egyre inkább akuttá váló problémák Huxley-t már 80 évvel ezelőtt nyomasztották. Nyomasztó, hogy ma mikor már egyre inkább úgy látjuk, hogy foglalkoznunk kéne ezekkel a gondokkal, nem sokkal többet teszünk, mint 1958-ban.
Meglepetés volt a túlnépesedés témakörében tett megállapítása az írónak. Statisztikai módszerekkel, ahogy ő írta kamatos kamat számítással meghatározta, hogy mennyire fog felduzzadni a föld népessége ezekre az időkre, és 5,5 milliárdot jósolt. Ha kamatos kamat elvével számolt, akkor jócskán ráhagyott az egyszerű lináris projekcióra, és még így is sikerült az emberiségnek, jó másfél milliárddal überelni a számításait. Félelmetes, hogy 1958-ban még csak 2,5 milliárdnyian voltunk. 280%-os népességnövekedés :-O.

Valahogy mindig ráérzek, először Orwell „1984”-e, majd Huxley „Szép új világa”, hogy majd ezt a kettő összehasonlítva megírjam az esszém a disztópiák fontosságáról, mint irodalmi eszköz. Így a kezem közé került A „visszatérés a szép új világhoz” ami pont ezt a két művet szólítja meg részben, de ezektől független esszé arról amiben ma élünk. Kérdés nélkül kötelezővé tenném mindenki számára, az más kérdés, hogy ezzel akkor már ki is meríteném a propaganda elemzés tanítását, ami „senkinek” nem érdeke Huxley szerint sem. Van akinek elég ha napi 3-szor ehet és ezzel elégedett, cserébe nem repül, mint a Dodó, én maradok a repülésnél, cserébe szabad vagyok, és kedvem szerint repülhetek!

Nagyon érdekes az író nézőpontja, szeretek ilyeneket olvasni, hogy egy ilyen jó író hogyan vélekedett egyes témákról.
A könyv főleg a manipulációról szól, bemutat különböző módokat, eszközöket egyének, de főképp tömegek befolyásolására.