Visszatérés ​a szép új világhoz 90 csillagozás

Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Vissza, de nem a jövőbe, hanem a se nem tetszetős se nem fiatalos huszadik-huszonegyedik századba. Hogy a szerző negyedszázaddal korábbi jóslatainak némelyike 1959-re, a Visszatérés megírásának korára valóra vált, vagy jó úton haladt – és persze halad ma is – a megvalósulás felé, az inkább aggodalomra, mint bizakodásra ad és adott okot.

Eredeti megjelenés éve: 1958

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aldous Huxley Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2019
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660202 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Cartaphilus, Budapest, 2019
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632666464
>!
Cartaphilus, Budapest, 2019
160 oldal · ISBN: 9789632666853 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

2 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

tömeg · Henry Jekyll · Hyde


Kedvencelte 13

Most olvassa 7

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Elmélkedés. Tudományos és kicsit sem fantasztikus. Úgy nevezném meg a Visszatérés a szép új világhoz helyett, hogy: Ami a szép új világ mögött van.

Morpheus>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Van ami elavult, van ami még nem valósult meg, de a legtöbbször oldalakat lehetne tőle idézni.
Amit tanultam belőle, az az, hogy amíg a megtévesztett, elbutított és megosztott emberek lesznek többségben, akik elhiszik, hogy a vezetőknek önmagukban joguk van vezetni, addig a gondolkodó emberek csinálhatnak amit akarnak, a kormányok és a tőkések ki fogják őket röhögni, joggal.
A másik pedig az, hogy a szabadságot a legtöbb ember eladja némi pénzért és szórakozásért, és hogy ne kelljen gondolkodniuk. Kész katasztrófa az egész…

4 hozzászólás
Sansa I>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Nem hiszek a sorsszerűségben, de ez a könyv pont a lehető legjobbkor akadt a kezembe, pont, midőn éppen erőteljesen törtem olyan dolgokon a kobakom, mint demokrácia, diktatúra, manipuláció, propaganda, és hasonszőrű társai…
Csaknem harminc évvel a szép új világ után az író körülnéz a társadalomban, és a fejlődés-változások tükrében felülvizsgálja a hajdan általa megálmodott utópiát (ezzel párhuzamosan Orwell 1984-es látomása is terítékre kerül – bár én nem fedeztem fel ebben a párhuzamban féltékenységet :)).
Tanulságos és ijesztő utazás, egyértelmű kedvenc, félelmetes-igaz gondolatokkal, a társadalmat befolyásoló módszerek bemutatásának-boncolgatásának széles tárháza. Érdemes elolvasni. Aztán körülnézni.

Andaxin>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Durva, ahogy átlátott ’58-ban olyan manipulációkat, amit még ma sem hajlandó sok millió ember észrevenni. Fáj vagy sem, Konrad Lorenz is megmondta, miért baj a túlnépesedés. Ezzel ma csak az a gond, hogy még e könyv olvasása után is ragaszkodnak a kis jótékony, liberális halmazukhoz az emberek.
Döbbenet, ahogy 58-ban ír a reklámokról és hatásairól…Ha sikerült volna elélnie 1894-től 1984-ig viszonylagos szellemi frissességben és alkotóerőben, kíváncsi lettem volna egy újabb „Visszatérés…”-re…

A_Gréta22>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Zseniális.
Az ilyen könyvekről nem tudok értelmesen írni, mert egyszerűen annyira magukkal ragadnak, hogy sosem találom meg a megfelelő szavakat az elemzésükhöz. De kezdjük talán azzal, hogy mennyire bosszús lettem mikor végre kézhez kaptam és megláttam, hogy milyen vékonyka az árához képest. Még az olvasás után is tartom ezt az álláspontom, bár vitathatatlan, hogy ami ebben a könyvben van az zseniális, már csak azért is, mert Huxley messze megelőzte a korát.
Arra számítottam, hogy regényt fogok olvasni, a fülszöveg is valami olyasmire enged következtetni, hogy a Szép új világ előzményét kapja az olvasó, de erről szó sincs. Sokan szerintem éppen emiatt húzzák le az értékelésnél, mert hát nem mindenki szeret társadalomkritikát, társadalomtudományt olvasni.
Bár Huxley valóban a Szép új világról beszél ebben a kötetben, igazából azokat a társadalmi változásokat írja le, amit a korában tapasztal, amik a kiindulópontot adták regénye megszületéséhez. Rengeteg olyan problémát hoz fel, ami manapság is nagyon aktuális, és vannak olyanok, amik (még) nem valósultak meg. Számtalan oldalt jelöltem meg olvasás közben, és temérdek idézetet gyűjtöttem ki magamnak a könyvből. Az is nagyon tetszett, ahogy összehasonlította az 1984-et a Szép új világgal, és bár én az előbbit sokkal jobban szerettem, abban igazat adok az írónak, hogy a jövő diktatúrái valószínűleg olyan módszerekkel épülnek majd fel, amit ő leír, és nem azzal a fajtával, amit az 1984-ben láthatunk.
A mondanivalója mellett azért is tartom lenyűgözőnek a kötetet, mert először az 1960-as években adták ki, és a mai állapotokra is tökéletesen ráilleszthető sok helyen. Biztos vagyok benne, hogy ezek után újraolvasom a Szép új világot és Huxley többi alkotásával is teszek egy próbát.
Azt hiszem, az 1984 elemzését is ugyanezzel a szóval kezdtem: zseniális. Ezek a könyvek számomra azok, amiket évről évre elolvasok és napokig gondolkodom rajtuk, mindig találok bennük valami fontosat, amire a jövőnk alakulása érdekében érdemes odafigyelni.

KoF>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Jó gondolatok vannak benne. Nagyon érdekes, hogy a világban egyre inkább akuttá váló problémák Huxley-t már 80 évvel ezelőtt nyomasztották. Nyomasztó, hogy ma mikor már egyre inkább úgy látjuk, hogy foglalkoznunk kéne ezekkel a gondokkal, nem sokkal többet teszünk, mint 1958-ban.
Meglepetés volt a túlnépesedés témakörében tett megállapítása az írónak. Statisztikai módszerekkel, ahogy ő írta kamatos kamat számítással meghatározta, hogy mennyire fog felduzzadni a föld népessége ezekre az időkre, és 5,5 milliárdot jósolt. Ha kamatos kamat elvével számolt, akkor jócskán ráhagyott az egyszerű lináris projekcióra, és még így is sikerült az emberiségnek, jó másfél milliárddal überelni a számításait. Félelmetes, hogy 1958-ban még csak 2,5 milliárdnyian voltunk. 280%-os népességnövekedés :-O.

madárka>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Egyszerűen félelmetes, hogy akkor mennyire pontosan látott Huxley mindent és az is félelmetes, amit ma jelentenek ezek a „látomások”. Többszörolvasós, mint a Szép új világ.

Manni>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Azt hiszem, Zafón írj A szél árnyékában, hogy a legjobb könyvek azok, amik azt mondják el, amit már tudunk. Hát, ez ilyen.

Csanat P>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

Valahogy mindig ráérzek, először Orwell „1984”-e, majd Huxley „Szép új világa”, hogy majd ezt a kettő összehasonlítva megírjam az esszém a disztópiák fontosságáról, mint irodalmi eszköz. Így a kezem közé került A „visszatérés a szép új világhoz” ami pont ezt a két művet szólítja meg részben, de ezektől független esszé arról amiben ma élünk. Kérdés nélkül kötelezővé tenném mindenki számára, az más kérdés, hogy ezzel akkor már ki is meríteném a propaganda elemzés tanítását, ami „senkinek” nem érdeke Huxley szerint sem. Van akinek elég ha napi 3-szor ehet és ezzel elégedett, cserébe nem repül, mint a Dodó, én maradok a repülésnél, cserébe szabad vagyok, és kedvem szerint repülhetek!

mantin>!
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz

A visszatérés a szép új világhoz közel negyedszázaddal a szép új világ után született. Nem folytatása a szép új világnak, hanem a világ fejlődési irányának értékelése az első könyvben megjósoltak fényében. Bár a jelenből visszatekintve lehet ez nekünk nem tűnik oly kontrasztosnak, ám az író pesszimizmusa megalapozott. A negyedszázad is hozott olyan fejleményeket, melyek sajnos a megjósolt irányba mutatnak. Az azóta eltelt újabb 60 év pedig igazolja az író tisztánlátását. Akár mai események kapcsán is idézhetnénk a könyvéből. (sajnos – tehetjük hozzá)


Népszerű idézetek

Sansa I>!

Keressünk egy egyszerű vágyat, mindennapi, nemtudatos félelmet vagy szorongást, találjuk ki, hogyan tudnánk ezt a vágyat vagy félelmet összekapcsolni a termékkel, amit el akarunk adni, aztán verbális vagy képi jelképekkel építsünk egy hidat, amin a vevő ténytől az álomhoz, álomtól ahhoz az illúzióhoz juthat, hogy ha termékünket megveszi, valóra válhatja ezt az álmot. „Nem narancsot veszünk már, hanem életerőt, nem autót, hanem presztízst”.

VI. Az eladás művészete

Sansa I>!

Egyszóval a tömegkommunikáció se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak hatalom, s mint minden hatalommal élni és visszaélni lehet vele. Ha helyesen élünk velük; úgy az írott sajtó, a rádió és a film elengedhetetlenek a demokrácia fennmaradásához. Ha visszaélünk velük, akkor a diktátor fegyvertárának legfélelmetesebb fegyvereivé válnak.

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · diktatúra · kommunikáció · tömegkommunikáció
5 hozzászólás
Sansa I>!

Kedvező feltételek mellett gyakorlatilag bárkit bármire rá lehet venni.

VII. Agymosás

Morpheus>!

A pszichológiai kényszer, jellegénél fogva, a kényszer hatására cselekvőben azt a benyomást kelti, hogy saját akaratából cselekszik. A gondolkodásmanipulációnak áldozatul esett embernek fogalma sincs arról, hogy áldozat. Börtöne falai láthatatlanok, és szabadnak képzeli magát. Szabadságának hiánya csak a többi ember előtt nyilvánvaló.

70. oldal

1 hozzászólás
Sansa I>!

Nem állíthatjuk, hogy tisztességes eséllyel indulna a demokratikus intézményrendszer működtetésében egy olyan nép, amely egy zsarnok uralma alatt elszenvedett szolgaságból váratlanul a polgári függetlenség merőben szokatlan állapotába kerül. Amint nincs szó tisztességes esélyről egy ingatag gazdasági helyzetben lévő nép esetében sem. Liberalizmus csak jólétben virágozhat, és azonnal hanyatlani kezd, amint a hanyatló gazdaság a kormányzat számára szükségessé teszi, hogy alattvalói ügyeibe egyre gyakrabban és drasztikusabban beavatkozzék.

IV.fejezet

Kapcsolódó szócikkek: liberalizmus
15 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

…nem normálisak, csak a mélységesen abnormális társadalomhoz viszonyítva azok.

Kapcsolódó szócikkek: emberek · társadalom
Scarlett0722 P>!

Az abnormálisan normális emberek milliói, akik csendben, egy olyan társadalomban, amelyhez – ha teljes értékű emberi lények lennének – nem kellene alkalmazkodniuk, még csüggenek „Az egyéniség illúzióján", pedig valójában már nagy mértékben elvesztették az egyéni jellegüket.

Kapcsolódó szócikkek: társadalom
selfmadehell P>!

A való életben nem létezik olyan, hogy átlagember. Csak konkrét férfiak, nők és gyerekek vannak, akik velük született szellemi és fizikai sajátosságokkal rendelkeznek, és akik mind azon vannak vagy arra kényszerülnek, hogy valamilyen kulturális öntőforma egyformaságába gyömöszöljék biológiai sokféleségüket.

1 hozzászólás
Oswald>!

A mentális betegség valóban reménytelen áldozata az, aki nagyon is normálisnak látszik.

27. oldal (Cartaphilus, Budapest, 2008)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig
Timothy Snyder: A zsarnokságról
Jeffrey Robinson: Manipulátorok
Robin Williams: Tervezz bátran!
Faragó István – László Zsuzsa: A Liebig Társaság chromo-képeinek gyűjtőalbuma
Victor O. Schwab: Hogyan írjunk jó reklámszöveget?
Bércziné Juhos Júlia: Reklámeszköz ismeret
Virányi Péter: Nem igaz, hogy a reklámtól lettem ilyen!
Oltványi Tamás: A milliós játék
Steve Crawshaw – John Jackson: Civil bátorság