!

Sziget 40 csillagozás

Aldous Huxley: Sziget
Könyvtár

Hogyan lesz egy mindenből kiábrándult, cinikus angol újságíróból a jó ügyért mindenre, de főleg saját korábbi énjének meghaladására képes, boldog szerető és bölcs délszigeti reform-gondolkodó?
Valahogy úgy, ahogy egy sor, kegyetlen társadalomszatíra és két disztópia – a Szép új világ és a Majmok bombája – szerzője is eljuthatott az emberiség felemelkedésének lehetősége mellett hitet tévő pozitív utópia, a Sziget profetikus álmáig. Utolsó befejezett művében Huxley elmondja, miként kerülhetjük el az öncélú technológiai haladás által kiüresített puszta ország és az önmagát eltörlő civilizáció romjain tenyésző átokföldje sivár tájait, hogy megtaláljuk azt az édeni világot, ahová az emberiség ősidők óta vágyakozott. Ugyan a végkifejlet nélkülöz mindenféle naiv, kincstári optimizmust, e könyv mégiscsak egy, az ember kollektív jövőjét bizakodással szemlélő író testamentuma. Nem véletlenül lett a Sziget a hatvanas-hetvenes évek ifjúsági ellenkultúrájának is megkerülhetetlen alapműve.

Eredeti mű: Aldous Huxley: Island

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
500 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660493 · Fordította: Vizi Katalin

Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 53


Kiemelt értékelések

+
>!
madárka
Aldous Huxley: Sziget

Ez a könyv egyszerűen fantasztikus volt. Sajnos nagyon gyorsan olvastam, így biztos, hogy a jövőben a kezembe fog még kerülni. Maga a cselekmény néhány mondatban összefoglalható, mert 500 oldalon keresztül szinte csak beszélgetnek, mégis letehetetlen volt. Az idei évem eddigi legjobb olvasmánya volt, mindenkinek ajánlom!
(…és persze ki ne szeretne egy ilyen szigeten élni?)

2 hozzászólás
+
>!
pat P
Aldous Huxley: Sziget

Hibát követtem el: túl gyorsan olvastam, és nem jelöltem/jegyeztem azokat a szakaszokat, amiket újra kéne olvasni.
Ahhoz képest, hogy „esszéregény” (okosok szerint), és az ötszáz oldalra jutó cselekmény bőven összefoglalható öt nem különösebben bővített mondatban, háááát… én tényleg alig tudtam letenni. Annyira sziporkázó szellemi kaland, és pont azért, mert egyáltalán nem biztos, hogy minden gondolatmenetével egyet tudsz érteni (sőt), és gondolkodni kell, és morfondírozni, és rájönni dolgokra. Bármiket is összeirkált róla a hivatalos, hozzáértő kritikusok egy része, igenis ironikus és szatirikus, viszont egyáltalán nem „naivan optimista”. Ugyan már!!! Minden mondatán átsüt, hogy az író fél életében azon gondolkodott, mi a baj a jelenleg fennálló társadalmi-világnézeti rendszerekkel, meg azon, hogy milyen tényezők miatt siklanak ki rendre az akár a legjobb szándékkal (valóságban vagy papíron) megalkotott utópisztikus törekvések. És vannak ötletei a világ jobbítására, némelyik megfontolásra érdemes.
(Meggyőződésem egyébként, hogy nem létezik teljesen pozitív utópia, ha valami annak tűnik, kifelejtettünk néhány nézőpontot.)

+
>!
Grimasz I
Aldous Huxley: Sziget

Ez egy gondolkodó könyv. Mármint olyan, ami nem kifejezetten csak arra fekteti a hangsúlyt, hogy mi a rossz a világban, hanem ésszerűen azt fejtegeti, hogy miként lehetne helyrehozni a hibákat. Kissé idealista, még így is, de engem meggyőzött arról, hogy ez egyáltalán nem egy lehetetlen társadalom képe. Huxley pedig, ha lehet még többet nőtt a szememben, hiszen az elképzelései koránt sem puszta spekulációk.

+
>!
selfmadehell P
Aldous Huxley: Sziget

Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném, vagy még inkább betiltanám. A lényeg, hogy olvassák minél többen… Egyébként jogosan kritizálták többen is, nem izgalmas a könyv, legalábbis nem úgy, ahogy pl. egy detektívregény, de nem is szórakoztatás a célja.

+
>!
BabusM
Aldous Huxley: Sziget

Kb. a feléig egész olvasmányos. Aztán elkezd egyre nehézkesebbé válni. A végén pedig már alig vártam, hogy vége legyen és befejezhessem végre. És ahhoz képest, hogy pozitív utópia, nekem túl sokszor jutott eszembe olvasás közben Madách falansztere.

+
>!
Naphta
Aldous Huxley: Sziget

a szép új világgal ellentétben ez egy utópia,
egy idilli világot ábrázol egy zárt közösséggel, mely békében
és szeretetben él a külvilágtól elzárva egy paradicsomi szigeten.
Érdekes, mély, szép könyv, sok keleti filozófiával átitatva.

+
>!
Mwokar
Aldous Huxley: Sziget

Ehhez az értékeléshez most nagyon nincs kedvem…de később sem lesz könnyebb. Ráadásul olvasás közben többször, többszörösen éreztem, hogy erről írnom kell értékelést (elsősorban magamnak, magam miatt, emlékeztetőként), ezért nem fogom elsunnyogni … elhatároztam … és mivel nem volt, nincs, és soha nem is lesz „újratervezés”, most … akkor is megírom…még, ha jelenleg felkészületlenül is, csak a felgyülemlett érzéseimről, döbbenetemről fog szólni ez az értékelés … és nem is annyira a könyv nyújtotta hihetetlen szellemi kalandról, mert számomra az volt…. tehát
1. Én, magamat egy kifejezetten kognitív szemléletű, szkeptikus, technokratának tartom. Akarom tartani. Én vagyok az az ember, akinek egyszerűen nem felel meg válaszként az „Igen”, és nem Will Farnaby az. Ő teljesen más kontextusban alkalmazza magára ezt a meghatározást…de ez nem is tartozik ide most … talán a műszaki végzettség, beállítottság, lehet genetika, de az is eszembe jutott, hogy talán egyfajta „Pánik” … teljesen mindegy, mi az oka, DE én vagyok az, aki „nem tanul más kárából”, és AZÉRT NEM, MERT kell a saját tapasztalat. Egyszerűen birtokolnom kell, éreznem … és nem hallanom mástól.. azért, hogy meg legyen a szabadságom, hogy akár teljesen más, saját következtetésre juthassak. Én vagyok az akinek könyékig kell tapicskolnia a dolgokban, bevenni, ízlelni … a szájpadláson és a nyelv alatt is … aztán kiköpni, és a „köpet” sorsát is megfigyelni. Én vagyok akinek nyakig kell merülnie a szarban, és figyelni, ahogy a szar elnyeli, figyelni hogyan nyeli el a szar, és figyelni miért nyeli el, és hogy ez egyáltalán szar-e, ami elnyel ?! …egész addig, amíg nincs meg a „válasz” a „kérdésre”… a minden aspektust kielégítő válasz, a kérdésre. Egyszerűen tudnom kell mindenről, azt hogy „miért”? … meg kell kapnom a magyarázatot, azt, ami utána bármilyen „ostromot” kiáll. Birtokolnom kell a mindent megmagyarázó „összefüggést”, az összeset, ismernem kell a teljes „Mintát”. A „Mintázatot” egyben, és nem csak egy kis részletét… és nem azért kell a „Minta”, hogy jobban tudjak alkalmazkodni… Ez vagyok Én felkeléstől a lefekvésig… és leszedtem a polcról ezt a könyvet.

2. „Én és a Könyv”. Elsősorban utáltam. Az előző Huxley olvasásaim alapján is tudtam, hogy nem feltétlenül lesz könnyű olvasmány. Hát, nem volt az. Biztos a reál beállítottság miatt, vagy bunkó vagyok, de mindegy is, … ahhoz, hogy megértsem amiről éppen szólt az adott eszmefuttatás … hááát szánalmas, vagy sem … volt, hogy google-iznom kellett valamit, vagy egy másik könyvet levenni a polcról és utánaolvasni, hogy megértsem (idegen szavakat, irányzatokat, irányzatok történetét, utalásokat), néha egész bekezdéseket kellett újra és újra olvasnom…. hogy folytathassam … nem vagyok még elég olvasott, de eddigi olvasmányaim egyik legnehezebbje volt… és ezért utáltam…, de le kellett tudnom, mert egyszer elkezdtem, és nincs „újratervezés”.

3. Előző olvasmányaim alapján már volt egy prekoncepcióm is a Huxley-féle „mondanivalóról”… és nem tartottam túl sokra a fazont, bosszantott. Már eleve úgy álltam neki, hogy ez egy, a tőle megszokott baromság lesz (megjegyzem, aki még nem olvasott tőle valami „baromságot”, annak azért épülésére szolgálna) … szóval a fülszöveg és a lelkendező ismertetők alapján biztos voltam benne, hogy ez lesz a „Majmok bombája” inverze… de Tévedtem, és Mekkorát … igazából meg vagyok döbbenve, és leesett állal vagyok megdöbbenve! Ez nem egy sima utópialeírás! Itt nem egyszerűen deklarálva van, hogy mi hogyan jó… vagy hogy mi hogyan működik jól…itt egy elképzelt, ideális társadalom bemutatásánál sokkal többet kapunk…én találtam benne az előbb emlegetett, a keresett „Mintázat” -ból: rengeteg „miért”-re „választ”. Olyan „válasz”-okat, amik számtalan, kronológiai sorrendbe állított történelmi-, teológiai magyarázattal, vagy akár pszichológiai példával alátámasztott, lekövethető fejlődés logikus végeredményei. Olyan „válaszok”, amik számomra kielégítő számú aspektusból, hagyományos érveléstechnikai eszközökkel is abszolút védhetőek… korunk társadalmainak, életvitelének szinte az összes krónikus „betegségét”, helyenként már a szürrealizmus határait súroló abszurditását orvosolhatnák ezek a „válaszok”. Ezek nem is egyszerű válaszok basszus … ez már a megoldó-kulcs! ÉRthetetlen, FELFOGHATATLAN számomra, hogy ennek a tudásnak, receptnek a birtokában máig nem tudtunk kitermelni egy faja kis Diktátort, aki lezúzna helyettünk minden, bennünket szánalmas kis véglényeket gúzsba kötő berögzült, „hagyomány ápoló”, tradícionális … (nem akarok fröcsögni) konvenciót, azért, hogy ezzel a recepttel a markunkban tisztalappal építhessük fel végre a „Szigetet”. Én felépítem … ennyi.
.. és az „újratervezés”-t … hírből sem ismerem.

+
>!
Rea
Aldous Huxley: Sziget

A szép új világgal ellentétben, erre a szigetre szívesen ellátogatnék.))Kár ,hogy nem létezik.)

+
>!
Jac
Aldous Huxley: Sziget

Nagyon pozitív utópia, de sajnos a végén Huxley azért hű marad önmagához. Számomra helyenként nehéz volt követni, főleg amikor mindenféle lelki magyarázatba bonyolódik. Egyébként tetszett.

+
>!
Moander
Aldous Huxley: Sziget

Volt, hogy tudtam követni az eseményeket, volt, hogy nem. Ez köszönhető annak is, hogy hiányos a műveltségem, esetleg annak is betudható, hogy nem figyeltem eléggé oda. Eléggé hullámzó számomra ez a könyv, voltak olyan részek, amiket élveztem (amit értettem), és voltak olyanok, amit már szinte untam, habár ez betudható annak is, amit fentebb már kifejtettem.

Szívesen ellátogatnék egy ilyen szigetre, mert összességében nekem pozitívak azok az élmények, amit olvastam. :)


Népszerű idézetek

+
>!
Oswald

– Figyelj! – mondta egy hang.

(első mondat)

+
>!
madárka

Hisz természetesen senki nem tud segíteni, senki, de senki nem tud ilyenkor ott lenni velünk. Az emberek elidőzhetnek mellettünk, miközben szenvedünk és haldoklunk, csakhogy ők mindvégig egy másik világban vannak. Saját világában az ember teljesen egyedül van. Egyedül a szenvedésben és a haldoklásban; csakúgy, mint ahogy a szerelemben is egyedül van, igen, egyedül még a mással legteljesebb mértékig megosztott gyönyörben is.

398. oldal (Cartaphilus, 2008)

+
>!
madárka

– Meg lehet tanulni a felejtést?
– Nem a felejtésről szól a dolog. Azt kell megtanulni, hogy az ember hogyan emlékezzen, miközben a múltjától szabadon él. Hogy legyen az ember ott, a halottakkal, de úgy, hogy közben mégis itt van, itt, az élőkkeL

180. oldal (Cartaphilus, 2008)

+
>!
madárka

– Apa mindig azt mondta – szólalt meg teljesen magától –, hogy még jobb az égen a madarakat nézni. A madarak nem badarak, mindig azt mondta. A madarak valóságosak. Pont olyan valóságosak, mint az ég.

338. oldal (Cartaphilus, 2008)

+
>!
madárka

– Ön egyfajta értelemben aberrált- mondta Willnek. – Én másfajta értelemben. Egyikünk skizofrén (nem az talán?), míg a másikunk a világ másik végéről származik, és inkább paranoiás. Mindketten ugyanannak a huszadik századi rettenetes járványnak vagyunk az áldozatai. Nem a Fekete Halálnak – ezúttal a Szürke Élet arat.

108, oldal (Cartaphilus, 2008)

+
>!
drogba

A mai világ első gondolata, hogyan lehet a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb lehetséges teljesítményt kicsiholni.
Számomra első az ember, az ember elégedettsége.

Huxley-Sziget 250. oldal

+
>!
Qwerf

– Úgy találja tehát, hogy a mi orvostudományunk meglehetősen primitív?
– Nem ez a megfelelő kifejezés. Nem primitív. Ötven százalékban lenyűgöző, ötven százalékban azonban nem létező. Nagyszerűek az antibiotikumaik – arra azonban semmiféle módszerük sincsen, hogy növeljék a szervezet ellenálló képességét – ami pedig szükségtelenné tenné az antibiotikumok használatát. Fantasztikusok a műtéti eljárásaik – de ha azt nézzük, hogy tanítják meg az embereket arra, hogy miként éljék le az életüket anélkül, hogy szükség lenne rá, hogy feldarabolják őket, abszolúte semmit nem tudnak felmutatni. És ez így van minden más vonatkozásban is. Csillagos ötös azért, ahogy összefoltozzák, aki kezd darabokra hullani; viszont kettes alá, ha azt tekintjük célnak, hogy segítsenek az embereknek megőrizni az egészségüket. A csatornahálózataik karbantartásán kívül úgy tűnik, nem igazán tesznek semmit a megelőzés érdekében. Pedig ez a mondás maguktól származik: a megelőzés a legjobb gyógymód.

110-111. oldal

+
>!
drogba

Melyik a jobb?
Hülyének születni egy intelligens társadalomban, vagy intelligensnek egy őrült társadalomban?

Huxley - Sziget 314. oldal

+
>!
Qwerf

A változások és a véletlenek érthetetlen folyamára gondolt, amelyből az élet összeáll, mindarra a szépségre, rettenetre és abszurditásra, amelyeknek összejátszása megteremti az emberi sors értelmezhetetlen, ám mégis isteni jelentőséggel bíró mintázatát.

45. oldal

+
>!
Oswald

Nem láttál senkit meghalni, és nem láttál szülő nőt sem. Akkor hogyan értesültél a világ dolgairól?

407. oldal (Cartaphilus, Budapest, 2008)


Hasonló könyvek címkék alapján

H. G. Wells: Mi lesz holnap?
Susan Kay: A fantom
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Sir Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I.
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Gerald Durrell: Istenek kertje
Martina Cole: A madám
Jojo Moyes: Páros, páratlan
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány