Nyár ​a kastélyban 72 csillagozás

Aldous Huxley: Nyár a kastélyban Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ifjúkori ​csoportkép júliusi napsütésben, a háttérben parkkal-kastéllyal, rokokó keretben. Csakhogy a két világháború közti Anglia szellemi elitjét és aranyifjúságát mintázó arcmások mintha karikaturisztikusan eltorzítva, a megjelenített szereplőket olykor teljesen kitakaró párbeszéd- és gondolatbuborékok mögül sejlenének elő. A külvilág zajától elzárt, patinás Wimbush-rezidencián egy többhetes víkendre egybegyűlt vendégek és házigazdáik nem annyira megjelenésükkel, mint inkább beszédstílusukkal és egymással megosztott ideáikkal idézik meg a korszak kiemelkedő egyéniségeit – a tendenciózusan elrajzolt filozófust, Bertrand Russellt, az író H. G. Wellst, a festőművész Mark Gertlert vagy a szalonjáról híres művészetpártolót, Lady Ottoline Morrellt – és a társasági élet örökzöld típusfiguráit is: a kékharisnyát, a végzet asszonyát, a szívtiprót és a csak vágyaiban merész hősszerelmest. A komikus fordulatokban csöppet sem szűkölködő cselekmény savát-borsát a kastély és a birtok… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1921

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aldous Huxley Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
252 oldal · ISBN: 9789632662503 · Fordította: Boldizsár Iván
>!
Franklin-Társulat, Budapest
232 oldal · Fordította: Boldizsár Iván

Enciklopédia 10


Most olvassa 2

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

Olyan ez a könyv, mint szembekötősdit játszani. Vakon elkapunk valakit, aztán tapogatózva próbálunk a kezünk alatt lassan formálódó a sörpocakból, vagy valami vonzóbb gömbölyűségből következtetni, hogy tetszik e nekünk. Nem ismerem, s bizonyára soha nem is fogom oly átfogóan ismerni a XX. század eleji angol irodalmat, hogy magamtól azonosítsam Huxley regényének szereplőit. Marad a szembekötősdi. Meg az utószó. De azt utálom, amikor elmagyarázzák nekem, hogy mit olvastam. Ezért az utószó néhány mondata után éltem a minden olvasót megillető cenzori jogommal és becsuktam a könyvet. Nem volt ez rossz olvasmány, s nem feltétlenül kellett a szereplőket hús-vér emberekkel – illetve ma már csak porhüvelyükkel – azonosítani egy serkentő intellektuális kalandhoz. A valós szereposztás tőlem örök titok maradhat.

Trixi_Adzoa P>!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

Nekem ez a könyv nagyon tetszett.

Előnyök:
– kényelmes hossz (250 oldal)
– jó struktúra (relatíve rövid fejezetek)
– eseménydús és leíró részek 50-50%-os eloszlása, jellemzően váltakozva
– intellektuális, de nem túlságosan
– van kicsi romantika, de nem nyálas
– két világháború közötti Anglia
– rengetek könyvre, olvasásra való utalás
– sok idéznivaló gondolat
– szerethető szereplők

Hátrányok:
– Denis, Anne, Mary néha idegesítő, de csak ritkán
– nekem túl hosszú volt a vallásról szóló speech

Összességében olyan érzésem van, mintha én is ott lettem volna a kastélyban. Jó irodalom ez nekem.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
252 oldal · ISBN: 9789632662503 · Fordította: Boldizsár Iván
2 hozzászólás
brigi11 P>!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

Próbálom helyén kezelni a könyvet. Az vitathatatlan, hogy Huxley szépen, letisztultan fogalmaz, és már itt érződik, hogy fog ő ettől sokkal jobbat is írni. Minden benne van, amit a világháború utáni kor megkívánt, bár cselekménye nem sok van. Inkább hasonlít egy hétvégi beszélgetős partira, mint valami kalandregényre, amit a cím sugal. Bárki aki a Szép új világot keresné benne, inkább a kezébe se vegye.

aram76>!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

Elolvastam, mert valahol nem a molyon ezt vállaltam, majd értékelni is kellett. Hát nem volt ez olyan rossz, de olyan nagyon jó se. Sok volt benne az üres, lassú folyású semmitmondó monológ. Olyan igazi sznob érzésem volt, amikor a főúri társaság összegyűlik, mert nincs mit csinálni, és akkor beszélünk a nagy semmiről, meg az időjárásról, eszünk nagyokat, leginkább titokban, és kész. Megvan a korabeli gazdagok élete. Bár szépen fogalmazva, azért cselekmény sem ártott volna.

gesztenye11>!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

Régen olvastam olyan könyvet, ami ennyire nem kötött le. Hát a Nyár a kastélyban ilyen. Szívesen beletenném a jelzőt, hogy „az értékelés cselekményleírást tartalmaz”. De ez nem lenne igaz, mert ennek a könyvnek nem nagyon van cselekménye. Ha durván akarok fogalmazni, nem szól semmiről sem. (Lehet, hogy Huxley többi könyve jobb, de most nem vagyok kísérletező kedvemben.)
A díszes angol társaság tagjai összegyűlnek egy vidéki angliai kastélyban, valamikor az 1920-as években. És csak ott elvannak!! Megnézik a gazdaságot, disznókat, teheneket, libákat, és elmélkednek a fajfenntartás lehetőségeiről a jövőben. Meghallgatják a kastély urának az ősökről szóló beszámolóját, akik közt vannak törpék és óriások. Meg öngyilkosok.
Vannak férfiak, akik nőt akarnak, és vannak nők, akik férfit. Van olyan, aki komolyan elgondolkodik felkelés előtt, vajon megy-e a fehér nadrágjához a fekete lakkcipő. Szó van egy szerelmes íróról, akinek se a szerelemmel, se az írással nincsen szerencséje.
Ezek azok a dolgok, amikről a szerző ír. Tanúi lehetünk beszélgetéseknek ősrégi könyvekről, szexualitásról, pszichoanalízisről, római császárokról – csak az egésznek mintha az értelmét nem látnánk. A vendégek verselnek, zenét hallgatnak, néha táncolnak – miért is? Időnként teljesen értelmetlen kifejezéseken merengenek: „karminatív szenvedély”, „aurikuláris lepkeszárny”, „peripatétikus ölelés”. És van egy bankszünnapi vásár, boszorkánnyal, ringlispillel, úszóversennyel.
És az az utópista Mr. Scogan!!! Hát szerinte a jövő az Értelem állama lesz, ahol háromféle alattvaló van (lesz): az Irányító Értelmesek, a Megszállottak és a Csorda. Lehet, hogy van már ilyen állam, de ha ott Csorda van, az nem lehet az Értelemé!!!
Szóval, erre most nem voltam vevő, ráadásul nem szeretem az olyan könyvet, aminek a végén 18 oldal utószó kezdi el magyarázni, mit hogyan kell(ett volna) értelmezni a könyvben, és mi mit jelent, meg ki kicsoda!

2 hozzászólás
moni79>!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

A körtés borítót nem értettem, a másik sokkal jobban illik a könyvhöz. Úgy tűnik, Huxleynak egész jó, vitriolos humora van, amit nagyon tudok értékelni. Ebben a regényben nem kell összefüggő történetet keresni, és szerintem a filozófiai eszmefuttatásokat sem érdemes elemezgetni: a szereplők egymástól függetlenül és egymásra sokszor nem is figyelve mondják a magukét. Megjelenik az ezotéria, a pszichoanalízis (vicces, hogy vannak, akik félnek az elfojtásoktól), és persze sok utópisztikus gondolat is. Anélkül is szórakoztató (és bizonyos szempontból kortalan) olvasmány, hogy ismernénk azokat az embereket, akikről Huxley a hőseit mintázta. Valamiért eszembe jutott róla egy Jane Austen regény, A klastrom titka, ami szintén paródia, és vannak, akik komolyan veszik.

sskkaa I>!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

A könyv hátoldalára sikerült a kiadónak egy olyan párbeszédet kiválasztania, amiből teljesen más történetre számít az olvasó, ha épp nem néz jobban utána, vagy nem olvassa el a borító többi részén a regény ismertetőjét. Én is így jártam, ezért kellemes meglepetés volt, hogy egy teljesen nyugis, olykor intellektuális, néhol filozofikus párbeszédekkel átszőtt történetet kaptam. Persze sokszor éreztem úgy olvasás közben, hogy a regény nem halad semerre, ennek ellenére tudott szórakoztató lenni. Tipikus kikapcsolódós regény, legalábbis számomra, de alapjáraton nem egy nagy durranás, Huxley ide vagy oda. Amúgy meg a szép új világra sem emlékszem már, úgyhogy az is lehet, csak szimplán nem vagyok kompatibilis az író cuccaival, ezért nem ütött ez sem akkorát, mint amit elvárna az ember a Huxley név hallatán…..

2 hozzászólás
Viktorius>!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

Igazi utazó könyv és utazókönyv. Mármint szó szerint 1-2 órás utazásokhoz való, amivel egyszerre ingázik két település között és egyúttal tökéletes arra, hogy kizárólag a vonaton olvassák. Rövid és könnyű – legalábbis fizikai értelemben – mert cirka 230 oldal csak gombócból lenne sok. Mondhatni epizodikus, mert bárhol hagyom félbe, nyugodtan megtehetem, egy hét múlva könnyedén folytatom. Mondhatni, hogy hülyeséget írtam, mert van összefüggő története, csak a kutyát sem érdekli, és hiába hasonlítja az utószó a Dekameronhoz, nincs benne epizodikusság. A lényeg ,– mindennemű Huxley-tanulmányok mellett, amiknek meghagyom a mű szétcincálását és agyonmagyarázását – a szereplők közötti interakciók és párbeszédek pattogása. Huxley az I. világháború utáni, szellemi elitről szóló saját élményeit parodizálta szénné a szatírájában. Imádnivaló, ahogy az arisztokratikus house partyknak a realizmustól hagymázas gyümölcseit épp addig főzte a vitriolban, míg pont élvezhetővé váltak az olvasónak. Az ember fantáziája meglódul, ahogy a sok, saját alkotókészségével tisztában levő ember egymásnak feszül egy-egy kávé és tea mellett egy régi, középkori jellegű rezidencián. Én is ott vagyok velük, látom az egészet, csak engem szerencsére egyik sem tüntet ki a megtisztelő és maró figyelmével. Kismillió idézetet lehetne kiírni belőle, csak anélkül a fránya szövegkörnyezet nélkül pont elveszti az élét az egész, talán az egy „Ence Phalo-Phath, Dia Rrhoea, Ann Thrax” kivételével. Sajnos ezt már ellőtték előttem.
Megfontolva, lassan, akár meg-megszakítással fogyasztva kiváló darab. Én csak azért vettem meg, mert Huxley és Szép új világ, de mivel utóbbit nem olvastam, így prekoncepciók hiányában jól szórakoztam rajta. Bár elolvashattam volna korábban a fülszöveget, mert akkor nem ugyanazt emeltem volna ki én is. :D

mariannkiss1980 P>!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

Tipikusan az a könyv, amit olvasok, tetszik, de nem igazán értem hogy mit olvasok.
A szereplők furcsák, de vidéki angol kastély, ezért ez érthető.
Az egészben tényleg a vidéki élet mindennapjait élveztem a legjobban. Persze ez egy kiváltságosabb réteg élete.
A helyszín rengeteget add a történethez. A filozófia már kevésbé eset jól.

cinkos>!
Aldous Huxley: Nyár a kastélyban

Jó kis könyv ez, nem vártam tőle sokat, de Huxley eleganciája, stílusérzéke és jellemformáló képessége nem okoz csalódást. Cselekmény szintjén ugyan nem túlbonyolított, de van benne néhány parádés részlet, akár Mr. Scogan egyes eszmefuttatásai, akár Mr. Wimbush családtörténete. Van ugyan pár naiv kifutású epizód is, de Huxley elvégre nagyon fiatalon, 27 évesen írta ezt a könyvet. Ettől azonban még nagyon frappáns, szerintem helyenként túlszárnyalja a főműnek kikiáltott A vak Sámsont is. Körülbelül arról szól, hogy művészet, valóság, fejlődés, ilyesmik, és az egész egy kastélyban zajlik, amitől olyan pompásan valószerűtlen lesz.


Népszerű idézetek

Trixi_Adzoa P>!

Az emberi kapcsolatokat csak azért értékelték a múltban oly magasra, mert az olvasás még nem volt közkincs, a könyvek meg ritkák voltak és nehezen lehetett őket sokszorosítani. Ne felejtsd el, hogy a világ csak most válik írástudóvá. Amint az olvasás egyre jobban elterjed, és egyre általánosabbá válik, egyre több és több ember jön majd rá, hogy a könyvek megadják a társasági élet minden örömét, annak minden elviselhetetlen unalma nélkül. Jelenleg az emberek, ha szórakozni akarnak, természetesen arra hajlanak, hogy nagy csordákba verődjenek és lármát csapjanak; a jövőben az lesz a természetes hajlam, hogy a magányt és a nyugalmat keresik. Az emberiséget csupán könyvekből is megfelelően lehet tanulmányozni.

217. oldal (Cartaphilus, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
BoSziKa78>!

A szó az ember első és legnagyszerűbb találmánya. Az ember a nyelvvel egészen új világegyetemet teremtett; nem csoda, ha szerette a szavakat és hatalmat tulajdonított nekik. A varázslók szárnyas, dallamos szavakkal nyulakat bűvészkedtek elő üres kalapokból és lelket az elemekből. Utódaik, az írók, folytatják ezt a mesterséget.

Huszadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: szó
sophie P>!

Roppant és csodálatos realizmust akart összekapcsolni, roppant és csodálatos leegyszerűsítéssel. Caravaggio óriás és nagyszerű művei kísértették: formák, az élő, lélegző valóság formái, amelyek kiemelkednek a sötétségből, és olyan világítóan egyszerű és egyöntetű művé állnak össze, mint egy matematikai gondolat. Máté elhivatására, Szt. Péter megfeszíttetésére, a Gitározó nőre, Magdolnára gondolt. Az tudta a titkot, az a bámulatra méltó gazfickó, az tudta a titkot!

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Caravaggio
Trixi_Adzoa P>!

– Mindez mit sem ér. Hívság, pelyva, pitypang pelyhes magja a szélben, hagymázas láznak kipárolgása csak. Amik értékkel bírnak, azok mind a szívnek történései.

15. oldal (Cartaphilus, 2012)

Trixi_Adzoa P>!

    A párhuzamos vonalak, elmélkedett Denis, csak a végtelenben találákoznak. Az idők végezetéig szakadatlanul beszélhet ő a gondűző álomról, Jenny meg az időjárásról. Kapcsolatot teremthet valaha is egyik ember a másikkal? Mindnyájan párhuzamos egyenesek vagyunk. Csak Jenny kicsit jobban párhuzamos, mint a legtöbben.

24-25. oldal (Cartaphilus, 2012)

Morpheus>!

– Az a koca ott a szomszéd ólban – folytatta Mr. Wimbush – nagyon rosszul teljesít. Csak ötöt ellett. Még egy próbát engedélyeztem neki. Ha legközelebb nem csinálja jobban, felhizlaltatom és leöletem.

32-33. oldal

2 hozzászólás
Trixi_Adzoa P>!

Lapozgatott a könyvben. – Ez az a rész, amire gondoltam. Megjelöltem.Én mindig megjelölöm azokat a részeket, amelyek tetszenek.

14-15. oldal (Cartaphilus, 2012)

1 hozzászólás
dokijano>!

Édes a látott világ, de mit a szem meg sem lát, ezerszer jelentékenyebb. Mert ami a szemnek nem látható, az számít igazán a Létben.

15. oldal, Második fejezet (Cartaphilus, 2012)

1 hozzászólás
Viktorius>!

Gyerekkoromban rendszerint fahéjoldatot adtak, ha meghűltem. A betegség ellen nem sokat használt, de nem volt kellemetlen orvosság. Cseppenként csorgatták ki keskeny nyakú üvegből ezt az aranyló folyadékot, ezt az erős és tüzes italt. Az üveg címkéjén egész lista sorolta fel erényeit, és ezek között szerepelt az a kitétel is, hogy „a fahéjoldat a legmagasabb fokban karminatív”. Beleszerettem a szóba. „Hát nem karminatív?” – kérdezgettem magamtól, amikor bevettem az orvosságot. Úgy éreztem, hogy ez a szó csodálatosan kifejezi annak a belső melegségnek, annak a különös izzásnak az érzetét, azt a – hogyan is nevezzem? – azt a testi kielégülést, amit a fahéjoldat vált ki az emberből. Később, amikor felfedeztem az alkoholt, a karminatív már azt az előbbihez hasonló, de nemesebb szellemi izzást jelentette, amit a bor idéz elő nemcsak a testben, hanem a lélekben is. […]
– Szóval írtam a múltkor egy verset – mondta Dennis –, egy verset a szerelem hatásairól.
– Ezt már mások is megtették maga előtt – mondta Mr. Scogan –, emiatt nem kell szégyenkeznie.
– Azt a gondolatot akartam kifejezni – folytatta Denis –, hogy a szerelem hatása gyakran hasonlatos a bor hatásához, és Erósz éppen úgy meg tudja mérgezni az embert, mint Bacchus. A szerelem például roppant karminatív. Megadja az élet melegének és izzásának az ízét.[…]
„És a szenvedély, mely karminatív, mint a bor…” – Mondhatom, tetszett nekem ez a sor. És akkor hirtelen eszembe jutott, hogy tulajdonképpen még sohasem néztem utána ennek a szónak a szótárban. A karminatív velem együtt nőtt fel a fahéjas üveg napjaitól fogva. Mindig valami állandó, adott dolognak fogtam fel. Karminatív: az én szememben ez a szó olyan gazdag tartalmú volt, mint valami nagyszerű, mesterien kidolgozott műremek; egész tájkép, alakokkal.
„És a szenvedély, mely karminatív, mint a bor…” – Ez volt az első eset, hogy le is írtam ezt a szót, s egyszerre éreztem, hogy most már tudnom kell pontos szótári jelentését is. Egy kis angol-német szótár volt csak a kezem ügyében. Fellapoztam a C betűnél, ca, car, carm. Megvan: „carminative: windtreibend”. Windtreibend! – ismételte.

155-158. oldal, 20. fejezet (Cartaphilus, 2012)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Henry James: A csavar fordul egyet
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II.
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Jane Austen: A klastrom titka
Agatha Christie: Gyilkosvadászat
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
George Orwell: Állati gazdaság
Karen Swan: Római kalandok
Murakami Haruki: 1Q84